5. rész - Idegen ágyban

Kicsit morogtam, hogy nem tud szólni az illető, hogy menjek odébb vagy legalább figyelmeztetne, hogy vigyázz jövök vagy valami. Még jó, hogy nem ejtettem le az italokat.
- Bocs! - böktem oda, aztán igyekeztem minél hamarabb elmenni onnan.
- Ugyan semmi baj. - olyan ismerős volt a hangja, megfordultam és leesett az állam, na ugyan ki volt az (?) persze, hogy James.
- Hát te!? Mit keresel itt? - lepődtem meg.
- Ugyan azt, mint te. Egy hosszú hét után kiengedem a gőzt. - mondta egyszerűen - Olyan nagy baj ez?
- Nem. Csak fura, hogy ilyen helyen vagy. Még sose láttam egy tanárt se egy ilyen szórakozó helyen.
- Mért talán olyan öregnek nézel, hogy a bingó estre száműznél? - viccelődött, nahát ezt is tud?
- Nem dehogy, ne forgasd ki a szavaim! Csak annyit mondtam, hogy fura. Nem azt, hogy öreg vagy.
- Tudom, csak poénkodtam. De hagylak, menj csak vissza a barátaidhoz. Már biztos várnak. Jó szórakozást, és csak mértékkel! - utalt az ital mennyiségre a kezemben, majd elment.
- Aha oké. Szia! - forgattam meg a szemem.
Visszamentem a többiekhez. Lepakoltam az italokat az asztalra. Mindenki elvette a sajátját.
- Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte Zac.
- Csak összefutottam egy ismerőssel és beszéltünk pár szót.
- Ki volt az? - kíváncsiskodott Chris.
- Senki. Úgy sem ismered. - ez mondjuk félig igaz, hisz nem ismeri.
- Akkor igyunk arra, hogy gyorsan elment a hét, hogy nagyon jó barátok vagyunk na és persze arra is, hogy nagyon királyok vagyunk! - poénkodott Sam, nevettünk csak.
Koccintottunk aztán lehúztuk az italokat. Szép sorban jöttek egymás után az újabb italok. Kb 11-re már szinte mindenki részeg volt. A két srác haza vitte Zoe-t, mert annyira berúgott, hogy szinte elájult. Igaz ők sem voltak hű de józanok, de még haza találtak. Mivel Zoe-ék háza épp útba esik nekik, így kénytelen voltam velük elengedni. Mi is elindultunk haza, vagyis csak indultunk volna, ha Sam-nek nem kell pisilnie. Kiment a wc-re, én addig megvártam a pultnál. Egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.
- Még mindig itt vagy? Azt hittem rég haza mentetek! - vont kérdőre a tanárbácsi.
- Dehogy megyek! Hova még? Még csak most kezdődik az igazi buli. - ezeket már úgy mondtam, hogy nem is gondolkodtam, csak jöttek ki a szavak.
- Látom sikerült berúgnod.
- Pfh... Nekem? - legyintettem - Dehogy, ez még semmi. Csak most indulok be! Csapos! Egy martinit! - adtam le túlzott jó kedvvel a rendelésem.
- Szerintem ez már túlzás lesz!
- Ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek! Itt nem vagy a tanárom! Semmi közöd hozzám! - ripakodtam rá.
- Igazad van. Itt nem vagyok a tanárod, csak egy pasi a sok közül. Mégis, én azért törődöm veled és nem szeretném ha bajod lenne!
- Ugyan már. Mi bajom lenne? Megerőszakolnak? Kárt nem tesznek már bennem! - nevettem, azt se tudtam már miket mondok ki.
- Légyszi ezt ne! Ne beszélj így!
- Mehetünk Maya? - tért vissza barinőm.
- Menj csak én még maradok inni!
- Biztos? Nem lesz már elég? Jó estét tanár úr! - fordult felé.
- Még maradok. De hívok neked taxit jó?
- Nem kell kössz! Nem lakok messze pár sarok csak. Addig is kiszellőzik a fejem. Neked is ezt kéne tenned!
- Jójó. Hétfőn talizunk! - felálltam és átöleltük egymást.
- Oksa. Csak óvatosan! Szia! Viszlát!
- Szia Samanta! - köszönt neki James.
Én folytattam az ivást, közben ő folyton azt magyarázta, hogy hagyjam már abba. De mintha ott se lett volna, csak ittam. Leginkább bánatomban és dühömben. Legalább ilyenkor nem gondolok az otthoni dolgokra. Kb fél órával később már nem bírtam tovább az ivást, összeestem.
Arra eszméltem fel, hogy hideg van és kint vagyok a sötét utcán. Körbenéztem, hogy most merre is lehetek, ekkor megpillantottam magam mellett Jamest. Háttal ült nekem és telefonját nyomkodta, láttam a fényét. Hátra nézett.
- Áh szóval már felkeltél! Remek! Mondtam ugye, hogy hagyd abba az ivást! - szólt rám fegyelmezően.
- Jó jó ne oktass ki, mert... - nem bírtam befejezni, mert a rókácska ki akart bújni.
Elszaladtam egy bokor mögé és mindent amit ma ittam, a földre küldtem. Fura, de James nem ment el. A járdán állva várt rám és figyelt, hogy ne essek össze. Ez azért rendes tőle. Miután végeztem, gyomromat fogva visszamentem hozzá.
- Jobb már? - kérdezte olyan máshogy, mintha aggódott volna.
- Jah egy kicsit. De forog velem a világ.
- Haza viszlek, gyere! - fogta meg a kezem.
Nem voltam még teljesen józan, sőt még eléggé be voltam állva. De azt azért már fel bírtam fogni, hogy mit mond. Nem mehetek így haza, anyám kinyír.
- Ne! Nem mehetek haza így! - álltam meg.
- Muszáj, hogy haza menj! Hol aludnál, az utcán?
- Nem, de sétálgatok addig amíg nem sikerül kicsit kijózanodni. Anyám kibasz otthonról, mint macskát szarni, ha így megyek haza.
- De azt meg nem hagyhatom, hogy egyedül sétálgass éjszaka a sötét utcán!
- Megtudom magam védeni! - mondtam mérgesen, ő csak ne nézzen egy nyámnyila kis lánynak.
- Nem mondtam, hogy nem tudod! De most nem igazán vagy beszámítható! Gyere!
Húzott maga után. Nem kérdeztem semmit, csak hagytam, hogy vezessen. Lehet az ital miatt vagy nem tudom. De nem bántam, hogy vele tűnök el az éjszakában. Elmentünk egy éjjel-nappali mellett és bementem italt venni amíg ő elszaladt a wc-re. Igaz alig akarták kiadni nekem, de végül csak meggyőztem az eladó srácot. Mire James visszajött addigra majdnem az egész üveg wiskey-t megittam. Nem szerettem az ízét, de nem bántam. Csak ki akartam ütni magam, legalább egyszer az életben. Annyira emlékszem még, hogy James veszekszik velem és eldobja az üveget a kezemből. Ezután teljes képszakadás!
Reggel iszonyat szar fejfájással keltem fel. Alig bírtam kinyitni a szemem, mintha mázsás súlyt tettek volna rá. A hányinger nem múlt el, csak társult a bombaként robbanó fejfájással. Felültem az ágyon és körül néztem.
Basszus! Ez nem is az én szobám! Akkor hol vagyok? Kinél? Bazdki, nem emlékszek semmire! Beugranak képkockák. De csak a klubbról, ahol voltunk. James! Várjunk csak! Ő is ott volt. Rémlik valami járdás jelenet. Akkor lehet, hogy én nála vagyok!? A kérdésemre a választ kb 3 másodperccel később meg is kaptam. James lépett be a szobába egy pohár narancs lével és egy gyógyszerrel. Leült mellém.
- Látom felkeltél, buli királynő. - mosolygott.
Jézus! Ki tudja mit csinálhattam!? Ég a pofámról a bőr.
- Bocsi! - teljesen elszégyeltem magam.
- Miért kérsz bocsánatot? - mosolygott egyfolytában.
- Hát a tegnapiért. Biztos nagyon elviselhetetlen voltam!
- Nem voltál olyan vészes. Rosszabbra számítottam. - közben bevettem a gyógyszert.
- Akkor is szégyenlem magam. Bocsánat!
- Na és nem is emlékszel semmire?
- Nem igazán. Annyi megvan, hogy találkoztunk, aztán kint rosszul lettem.
- Ennyi?
- Várj! - emeltem fel a kezem - Asszem valami bolt is beugrott.
- Aha. A benzinkút után. Ahol még italt vettél magadnak. Mire visszajöttem a mosdóból te megittál több, mint fél liter wiskey-t. Nem vagy semmi ugye tudod?
- Aha tudom. De most ittam először ennyit.
- Igen, azt sejtettem. De miért volt ez? Még most sem akarod elmondani?
- Csak az otthoni gondok.
- És az megér annyit, hogy te tönkre tedd magad miatta? Szerintem nem!
- James, hagyjuk ezt! Mindegy már megtörtént. Ígérem többet nem fog! Nem leszek a terhedre! - felálltam, de nagy volt a lendület így visszaszédültem.
- Hohó! Nyugi! Nem azért mondtam, mert itt aludtál! Ha zavarna, hogy itt vagy akkor nem hozlak ide! Csak aggódom! Rossz látni, hogy ez rossz ember miatt tönkre teszed magad.
- Milyen ember? - néztem rá értetlenül, mondtam talán valamit?
- Hát tegnap valamit zagyváltál arról a David-ről, de nem igazán értettem. De az biztos, hogy elhordtad minden köcsögnek. Szóval emiatt gondolom.
- Jah, értem. Bocsi, hogy olyan idétlen voltam. Ne haragudj!
- Hagyd már ezt a folytonos bocsánat kérést! Mondtam már, hogy nem haragszom! Inkább menj és zuhanyozz le! Addig összeütök valami kaját.
- Tényleg? - bólintott - Köszi, akkor lezuhanyzok, az jól esne.
- Kimész és jobbra a második ajtó a fürdő.
- Okés köszi!
Kimentem és bementem oda ahova mondta. Olyan jól esett az a zuhany! Szó szerint újjá születtem tőle, felfrissültem. Felvettem a ruháim és lementem a konyhába. James egy kis bögrés levest dobott össze. Megittuk, aztán elindultam haza. Mégsem lehetek itt egész nap.
- Na én megyek. Nem akarok zavarni. Kössz mindent mégegyszer, örök hálám! Adósod vagyok!
- Szavadon foglak! - nevetett - Viccet félretéve, nincs kit köszönnöd. Szívesen segítettem.
- Arra megkérhetlek, hogy ezt ne mondd el senkinek!?
- Ugyan kérned sem kell! Ez alap!
- Jaj köszi rendes vagy! Most úgy megölelnélek! - csak úgy kijött számon, gyorsan be is fogtam nehogy mégegyszer valami hülyeséget mondjak.
- Na és mi az akadálya? - csak néztem, hogy „ez most komoly?"
- Hát... igazából semmi, csak nem akarom, hogy bárki félre értse.
- De nincs itt senki! - mutatott körbe az ajtóból.
- Igaz! - odamentem hozzá és átöleltem, ő is engem, pár másodperccel később eltávolodtam tőle - Na akkor megyek. Kössz mindent mégegyszer. Szia!
- Szia!
Intettünk még egymásnak, aztán hazamentem. Nem is lakott olyan messze tőlünk. Persze anyám veszekedett egy sort velem, hogy hol voltam, hol aludtam mit képzelek magamról stb. David pedig örömmel nézte ahogy anyám veszekszik. Annyira feldühítettek, hogy hozzá vágtam azt, hogy a pasimnál voltam. Nem tudom mért ezt mondtam, de ez jött ki a számon. De már nem is érdekelt! Anyám lesokkolódott, amint meghallotta azt a szót, hogy pasim. Mert tudta, hogy eddig csak egy barátom volt és hát... hogy is mondjam? Nem volt a legjobb választás. Röviden annyi, hogy börtönben van. De ez csak az a rész amit ő is tud. Ha tudná azt amit én! Huh...! Férjhez sem menne az tuti! De nem szólok bele a nagy „ájlávjúba"! Hát ki lennék már én, hogy beleszóljak!? Senki!
Felmentem a szobámba, átöltöztem és megcsináltam a leckét. Közben azért azon agyaltam, hogy mit mondhattam én James-nek! Remélem semmi olyat amit félre értene, vagy esetleg valamit a múltamból! Az annyira égés lenne! Akkor 100% hogy élve elásnám magam. Majd ha elcsitultak a dolgok, megpróbálom kifaggatni, hátha elmond mindent!
Estére a sok agyalás miatt nagyon elfáradtam, de közre játszott azért a másnaposság is. Hamar elaludtam. Másnap az ébresztőm zajára riadtam fel. Elfogadható külsőt varázsoltam magamra és felöltöztem valami meleg cuccba. Már jó hideg volt kint, pedig még csak november van. Mi lesz velem télen, jó ég! Barátnőm szokásos helyen várt rám, együtt mentünk a suliba, mint mindig.