A napok eseménytelenül teltek. Az ősz is kőkeményen beköszöntött, bár Október lévén nem csoda. Azóta az eset óta a gigafarkast nem láttam. Lehet a laboros hapsik vissza befogták. Bár remélem azért nincs baja! Noahval sem jutottam sokra már ami a Jamesel való ismeretségét illeti. Nem sokat beszél erről, valamiért nem szívlelik egymást. Annyit megtudtam, hogy nagyon régről ismerik egymást és James megmentette az életét. De hogy mitől vagy hogy, az passz! Nem tudom. Plusz néhány napja feltűnően kerül engem, ami kibaszottul zavaró! Sosem szerettem az ilyen alattomos játszmákat! Plusz asszem kezdtem megszegni az önmagamnak tett ígéretemet, miszerint sosem fogok senkibe beleszeretni. Bár erősen küzdök ellene és igyekszem legyőzni, de érzem, hogy valami roppanttul erősen köt Noah-hoz és Jameshez is. Ami azért rohadtul kínos és nem túl jó! De meg nem tudnám magyarázni, mi is az ami megfogott bennük. Mióta ez a kis „kapcsolat" kialakult bennem irántuk, Harryt sem engedem közel magamhoz, mármint úgy! Persze neheztel is rám emiatt. Össze is vesztünk, amiért elárultam őt miszerint megszegem a fogadalmunkat. Mert ő is velem együtt megígérte, hogy nem kezd semmi komolyba. Bár erre senki sem kötelezte. Fájt amiért összevesztünk és nem is beszéltem vele már kb egy hete. Bár próbáltam hívni, írtam neki de lepattintott. S mivel nem vagyok az a könyörgő fajta abbahagytam. Majd ha úgy érzi túl van a sértődős korszakon megkeres. A suliban is sikerült helyrehoznom a morált. Kb 1,5 hónapba telt de megérte. Hamarabb összejött, mint gimiben! De szerintem sokat számított az is, hogy a végzősök és a harmad évesek is kinőttek ebből a kötözködős korszakból, ők nem igazán tartoztak az „ezentúl rádszállok és megkeserítem az életed és a mindenkibe belekötök" diákok közé. Csupán a gólyákközt és a másod éveseknél kellett mindenki tudtára adnom, hogy nem tűröm a velem való baszakodást és jobb ha elkerülnek vagy kedvesek lesznek velem. Eleinte nem hitték el, hogy komolyan gondolom de néhány szóváltás és verekedés után rájöttek, hogy jobb ha komolyan veszik minden szavamat! Bár itt is mint gimiben, akadt 1-2 csaj akinek hiába beszél az ember, már csak azért is az ellenkezőjét teszi annak, mint amit mondanak nekik! De talán jobb is így, egy kis izgalom kell az unalmas mindennapokba.
Mindenki lázasan készült a Halloweenra, díszítették a várost, az üzleteket. A jelmez kölcsönzők be voltak zsongva. Bár ami engem illett, nem igazán vagyok érte oda! Gyerekként más volt, gyakran eljártam csokit gyűjteni, de ma... Ma is mennék csak egy felnőttnek nem adnak csokikat! Sajnos... A suliban is nagy volt a nyüzsi mert itt gyakran tartanak Halloween-i partykat, ahol mindig mindenki jól érzi magát. Na és miért? Mert a „tilos italt bevinni a bulira" szabály itt nem igazán szabály. Bár a túlzott italozás nem megengedett. Ennek a hírnek már kicsit örültem! Igaz nem vagyok az a nagy partyállat, de szeretek néha napján kicsit kikapcsolódni. Részeg is voltam már szóval tudom mikor kell leállni, hogy másnap ne a wc-be hajolva töltsem az egész napot. Sam és Kia jó kedvűen csacsogtak mellettem, igazán jó barátok lettek! Sokat lógunk együtt sulin kívül is. Igazi hármas trió lettünk, bár volt amikor Harry is velünk lógott, már mielőtt össze nem kaptunk. De Kia és Harry nem igazán csípik egymást -megjegyzem fogalmam sincs miért- így ha a lány nálunk lógott, vagy elmentünk valahová akkor ő általában nem jött. Csak velem vagy Samel.
A két lány épp azon a világrengető kérdésen vitatkoztak, hogy mit vegyenek fel a hétvégi bulira. Néha megmosolyogtam 1-2 keservesre sikerült mondatukat de úgy igazán nem tudtam hozzászólni. Nem tartoztam azokközé a lányok közé akik órákat töltenek vásárlással és mégtöbbet a szekrény előtt állva, hogy mit vegyenek fel. Ritkán vettem új ruhát, hiszen attól mert 1-2-szer felveszek egy felsőt vagy egy nadrágot miért kéne kidobnom? Van mosógép és tisztítószer is. Plusz sosem voltam az a nagy divat ikon, így egy kényelmes farmerban és egy kék vagy piros pulcsiban nagyszerűen érzem magam, a fő, hogy kapjak benne levegőt és ne legyen ki belőle mindenem! Gondolataimból Sam hangja hozott vissza.
- Szerinted Maya?
- Mi szerintem? -pislogtam kérdőn.
- Már megint nem figyelsz? -csapott homlokára- Azt kérdeztem, hogy szerinted beöltözzünk-e valaminek vagy csak öltözzünk ki a bulira?
- Minek bújnánk jelmezbe? Nem vagyunk már gyerekek Sam!
- Akkor csak csípjük ki magunkat?
- Hát ja. Nem elég az?
- Jólvan. Együtt menjünk vagy majd itt talizunk?
- Én... -szólalt meg Kia- Nos engem már elhívtak a buliba. De ha ti egyedül jöttök akkor lemondom és veletek tartok! Maya? -nézett rám, mintha azt várná én mondjam meg mit csináljon.
- Ne mondd le! Miért mondanál le egy pasit? Jaj Kia... Majd mi együtt jövünk, és itt talizunk. -mutattam Samre.
- Oké. De remélem nem baj?
- Mondom, hogy nem! Na menjünk órára mert kitör a hiszti ha késünk.
Elköszöntünk Samtől majd a termünkbe battyogtunk. A nap további része eseménytelenül telt.
Lassan a hét is magamögött hagyta a napokat és azt vettük észre, péntek van. Végre! A mai nap csak délig van tanítás a buli miatt. Ami azért jó hír, legalább van idő hazamenni és átöltözni. Bár nem igazán volt kedvem menni, olyan kedvetlen voltam egész héten. Nem tudom mi ütött belém! Ritkán vagyok ilyen depis hangulatban de mostanában egyre többször. Lehet közrejátszik a Noahval való bizonytalan barátságunk is. Nem szerettem ha egy baráti viszonyban ilyen titkolózós dolog van, ez bizonytalanná teszi az egész kapcsolatot. Oké, hogy csupán néhány hónapja ismerjük egymást, de szerintem nem adtam okot a bizonytalanságra. És ha egyszer már elkezdte mesélni mi is történt a múltban akkor miért nem mondja el az egész sztorit? Mire jó ez a morzsahintés? Tudtam titkolnak valamit! És ha az egyik nem mondja el akkor talán majd a másik! Egy hirtelen ötlettől vezérelve az jutott eszembe, hogy kifaggatom Jamest, hátha ő elmondja mi a szitu. Úgyis mondhatni vele is összebariztam, szóval... Bár kissé feszengek mikor vele vagyok! Nem is igazán azért mert a tanárom, hanem sokkal inkább azért mert túlságosan vonz hozzá valami, szeretek a közelében lenni ami már-már ijesztő!
- Maya! Hahó! -ingatózott egy kéz a szemem előtt, mire felkaptam a tekintetem.
- Mivan?
- Tökre csinik vagyunk ma! Szexik leszünk a bulin! -pördült meg a tükör előtt barátnőm.
Bár nem értem mit tart olyan szexinek. Én egy fekete-pink kombós ruha mellett döntöttem. Bár eszem ágába se volt szoknyát felvenni de Sam addig zsarolt a barátságunkkal, hogy belementem. Utálom a ruhákat! Ezért is van csupán két darab belőle. Az ünneplős cuccommal három. Odarángatott a tükör elé és belenézve el kellett ismernem, igaza van. Nem is néztem ki borzasztón! A felül fekete flitteres, alul sima pink színű ruhám egész jól állt nekem. Hosszú szőke hajam hullámos alakban lógott le kb a gyomromig. Előző nap befontam. Bár barátnőm mellett nem éreztem magam túlzottan sziporkázónak. Ő olyan lány volt aki vonzotta a tekinteteket, akárcsak Kiara. Nem csak szép arca miatt és gyönyörű haja miatt, de folyton szűk, feszülős, kivágott ruhákat viselt. De ha nem még a sima farmer is jobban állt neki, mint nekem. Persze én meg vagyok elégedve magammal, csupán őt sziporkázóbbnak láttam magamnál. Bár cseppett sem volt csábító a tudat, hogy engem bámuljon mindenki. Ezúttal egy krémszínű, erősen kivágott, spagetti pántos ruha mellett döntött ami remekül kiemeli alakját és hatalmas kebleit. Magassarkúja kopogott a padlómon és erősen felém nehezedett a cipőnek köszönhetően. Én inkább egy sima kis balerina topánkánál döntöttem, nem tudok menni magassarkúban és a lábam is fáj tőle. Gondolataim mély tavából erős bökdösés rántott ki.
- Mivan!? -emelkedett meg hangom.
- Azt kérdeztem kölcsön adod-e a vörös rúzsod? -kérdezte ugyanolyan hangnemben- Úgyse használod!
- Ott van. Tedd el, nekem nem kell!
- Köszi!
Ugrott egyet örömében barátnőm s miután tökéletesítette sminkjét elindultunk. A konyhában anya lázasan tevékenykedett, apa dolgozott még.
- Csók Mrs. Long! -köszönt kedvesen Sam.
- Szia anya, majd jövök!
- Sziasztok érezzétek magatokat jól és Maya! -nevemet kissé szigorúan mondta, így tudtam egy kioktatás következik- Vigyél óvszert és ha lehet ne harapás nyomokkal a ciciden érj haza, mint legutóbb! -Úr Isten!
- Az csak egyszeri alkalom volt! -mentegetőztem- Amúgy meg nekem minek az óvszer? Mire húzzam az ujjamra?
- Jobb ha van nálad! A pasik úgy sem gondoskodnak az ilyesmiről! Tudod? Ha a fasz feláll az ész megáll! -barátnőm jót kuncogott anyám frappáns életfilozófiáján, én csak fejet ingatva csuktam be az ajtót.
- Imádom anyádat! -jegyezte meg Sam a kocsiban.
- Ja én is. Főleg a hajmeresztő szövegeit. Na indíts, mert elkésünk!
Szófogadóan tette a slusszkulcsot a helyére és miután felbúgott a kocsi elindultunk. Az egyetemre érve a hangos zene már kintről is jól hallható volt. A bálteremben sokan bent voltak már, mindenki táncolt, többen jelmezben. Jelmez? Ez most komoly? Jesszus! Erre muszáj voltam inni egyet, nem gondoltam volna, hogy ide is elér a dedó édes szelleme. Az italos pultnál a felsorakozó poharak közül alig tudtam választani. De egy igazán megragadta a tekintetem. Fekete ital? Vajon az milyen lehet? Felvettem a poharat és a benne lévő folyadékot lehúztam.
- Úhh bazdki! -szorítottam össze fogaim.
- Csak nem erős? -hallottam meg egy ismerősen csengő hangot.
- De az. Mi a franc ez?
- Vodka, gin és egy kis feketeribizli szörp plusz némi színezék a hatás kedvéért. -világosított fel drága barátom.
- Hm, pontos megfogalmazás. Honnan tudod?
- Saját recept. -húzta ki magát büszkén.
- Áh így érthető! Megkönnyebbülés, hogy nem vagy jelmezben! Komoly, hogy még itt is beöltöznek?
- Persze mért ne!? Hisz ez csak egy játék, egy vicc.
- Egyiket se szeretem! Amúgy nem menekülsz! Miért tűntél el?
Muszáj volt kérdőre vonnom! Valamiért az az érzésem támadt, hogy köze van a dologhoz Jamesnek. Hogy hogy azt nem tudom, de erős volt a gyanúm etéren. Láttam elég váratlanul érte számonkérésem. De ismer! Mire számított? Nem fogok kertelni! Zavartan a hajába túrt és kerülte tekintetem.
- Na? -sürgettem a válasz adásra.
- Dolgom volt!
- Ennyi? Dolgod volt? -emeltem meg hangom, bár a bömbölő zenétől alig hallható volt.
- Mért, mit akarsz hallani?
- Mit? Talán a kibaszott igazságot! Tudod nem bírom az ilyen suskusolást, a titkolózást! Azt még lenyelem, hogy nem avatsz be honnan ismered Jamest, de az, hogy ilyen feltűnően kerülni kezdesz...! Ha bajod van velem mondd a szemembe bazdki és ne csináld ezt a gyerekes faszságot! Majd ha úgy érzed, hogy képes vagy értelmes magyarázatot adni keress meg!
Otthagytam. Nem akartam azonnal letámadni és nem így... De belül nem bírtam megállítani magam. Mintha ilyenkor nem is én irányítanám a szavaim, a tetteim. Mintha valaki más cselekedne helyettem. Fura de ezt elég régóta így érzem. Sok kirohanásomnak sokszor nem is én vagyok az okozója, hanem a bennem lakozó fura erő. Nem tudok rá megfelelő szót és talán nincs is, de ez így van!
Kirohanva a teremből a folyosó végén elhelyezkedő lépcsőkhöz mentem. Muszáj volt lenyugodnom! Égtem belül, mintha lángolnék. Ideges voltam! Sosem szerettem ha valaki ilyen sunyi módon viselkedik velem! Fájt a fejem, még a szemeim is. Jó volt kicsit a dübörgő zenétől és a hangoskodó emberektől távol lenni! Plusz az a túlzott parfüm használat... Hányinger keltő! Lábaimat összekulcsoltam kezeimmel és rájuk hajoltam. Ültem ott egy ideje mikor hirtelen valaki letelepedett mellém. Meg sem kellett néznem ki az. A fás-fahéjas illat mindent elárult.
- Szia James!
- Honnan tudtad, hogy én vagyok? -bár meglepődést színlelt, de hangjából tudtam, hogy ez nem igaz.
- A parfümöd. Jó az illata és felismerném ezer közül is!
- Tetszik az illatom? -ezt úgy kérdezte, mintha egy angyal szállt volna le és közölné, hogy beléphet a mennybe.
- Igen. De mit keresel itt?
- Ezt inkább nekem kéne kérdezni! Miért ülsz itt egyedül? A buli zajlik te meg itt vagy!?
- Nem vagyok bulizós hangulatban.
- Miért? Mi történt?
- Jajh hosszú... -sóhajtottam- Na és te? Hogy hogy itt? Azt hittem hazamentél.
- Nem. Nekem jutott a nagyszerű feladat, hogy felügyeljem a diákokat. -ez nem hangzott valami szórakoztatóan.
- Részvétem! -fel akartam állni, de megragadta a karom.
- Maya!
Nem tudom miért de lassan visszaereszkedtem ülő helyzetembe. Az ahogy a nevemen szólított valahogy egész más volt, mint eddig. Az eddiginél is erősebben éreztem illatát és korábban sötétkéken csillogó szemei, mintha világosodni kezdenének. Kontaktlencsét viselne?
- Igen? -sűrgettem hátha megmondja miért marasztal.
- Ne menj még! -kérlelt, hangja kissé rekedtes volt.
Fogalmam sincs miért de nem mozdultam. Bár ha jobban belegondolok, nem is akartam. Nem tudom mi üthetett belém de a szívem eszeveszett kalimpálásba kezdett és a gyomrom is liftezett, szédültem. Mi a franc van velem? Egyre zavaróbb volt ahogy bámul, szó szerint végig méregetett de egy árva hang se hagyta el a száját. Hogy ne ájuljak el helyben, gondoltam inkább megkeresem Samet.
- Jobb lesz ha most megkeresem a barátnőmet.
Felálltam de felpattant utánnam és a falhoz nyomott. Kissé megijedtem de nem féltem tőle. Mellkasom gyorsan emelkedett ahogy kapkodtam levegő után. Bár egy lépcsőfokon álltunk még fölém magasodott. Alacsony vagyok kb 165 és 170 centi közt vagyok, pontosan nem tudom. Ő biztos van vagy 180 centi vagy több.
- Nekem is tetszik a te illatod! Nagyon jó! -szagolt bele nyakamba, mire tiszta libabőr lettem.
Azonnal kirázott a hideg amikor megéreztem ajkait a bőrömön. Apró, szinte alig érezhető puszit nyomott a kulcscsontomra. Ledermedtem! Nem a tette miatt hanem mert jól esett amit csinált és nem akartam, hogy vége legyen. Féltem magamtól! Nem mertem megmozdulni, nehogy esetleg rávessem magam. A kezeimet erősen a falnak tapasztottam. Sosem éreztem még ilyet és ez rendesen megrémiszett. Képes lettem volna leteperni! A bőröm lángolt ahol hozzámért, de tényleg mintha szó szerint égne! Félelmetes helyzet volt! És miért volt félelmetes? Mert éreztem ahogy megmozdul bennem valami! Valami amiről nem tudtam megmondani, hogy mi lehet! Mintha a lelkem rezegne de mégsem! Tudtam ez nem a lelkem volt! Egy belső morgás szerű akármicsoda járt át, mintha korogna a gyomrom, pedig nem voltam éhes. Annyira megrémültem, mintha másnak halál félelme lenne. Véget kell ennek vetnem!
- James ez nem túl jó ötlet. -löktem rajta egy picit.
- Ne Maya ne küldj el! Fogalmad sincs milyen régóta várok már erre!
Micsoda!!?? Az agyam üvöltötte de nem tudtam kikiabálni magamból ugyanis elhallgattatott ajkaival. Amik az enyémre tapadtak. Beleborzongtam csókjába, a lábaim elgyengültek. Ha nem tartott volna meg tuti elesek. Annyira bűnösnek éreztem magam, hogy egy tanárommal vagyok egy ilyen helyzetben, plusz ott volt Noah is. Hiába voltam rá mérges. Az a fura kapcsolat ami hozzáköt, ott volt bennem. Mégsem voltam képes ellökni vagy abbahagyni! Mintha nem is én vágynék minderre hanem valami belül, bennem. Mikor elváltunk mindketten ziháltunk, bár csupán csókolóztunk. Mégis levegőért kapkodtunk mindketten.
- Sajnálom! Ne haragudj!
Elengedett majd szó szerint elrohant. Hát ezt meg mi lelte? Lesmárol aztán bocsánatot kér és itthagy? Elképesztő! Én meg ott álltam, mint egy idióta. És úgy is éreztem magam. Sikerült egy perc alatt totál leszégyeníteni magam, miszerint képes vagyok tanárokkal hetyegni. Ezekután képzelem mit gondolhat rólam... Hülye voltam amiért belementem ebbe! Számára ez csak dicsőség, hisz amennyi diáklányt meghúz annyi képzeletbeli trófeát tudhat magának! De én? Sikerült egy kefélős ribancnak beállítani magam! Szép volt Maya, ügyes vagy! Marcangolva magam hagytam el az épületet és indultam el haza, gyalog.