Folyton ugyanaz a mondat visszhangzott a lány gondolataiban és semmi másra nem tudott koncentrálni csak a fegyver csövére, amivel éppen farkasszemet néz. Meglepődött sajátmagát, hiszen szemernyi félelem sem volt benne, de tudta mindenről ő tehet, mert túl elhamarkodott volt, kapkodott és mindent egyszerre akart. Most megfizet heves természete miatt! V lassú léptekkel közelítette meg az ágyat amin NaRa ült, várva sorsára. Alig fél méterre állt meg s tornyosult a lány fölé, ki ráemelte tekintetét és várta mondandója további részét is.
- Azt mondta nem tud semmilyen lányról. Mit szólsz ehhez? -emelte meg szemöldökét és már-már megszokott féloldalas mosolyra húzta száját.
- Mit szólnék? Nem tudom mi történt. Úgy volt ahogy Jinnek is mondtam. Hogy a kamionba tuszkolásom után mi történt, arról fogalmam sincs. -rántott vállat.
- Hát jó. -sétált vissza az ajtóhoz- Nem félsz, hogy megöllek? -lengette meg pisztolyát.
- De igen.
- Csak mert nem látni rajtad.
- Miért ha pánikba esve zokogok és térdenállva könyörgök, életben hagysz? -kérdezte enyhe cinizmussal hangjában- Nem fogok könyörögni! -fordította el fejét.
Taehyung nyelvét harapdálva bólogatott a lányra és fogait kivillantva vigyorgott rá.
- Bátor lány vagy, ezt meg kell hagyni. Még egy ilyen helyzetben is képes vagy megőrizni a méltóságod, -bólogatott elismerően- eddig ezt senki sem tudta megtenni.
- Úgy tűnik én vagyok a kivétel.
- Úgy látszik.
- Na, mi lesz? Megölsz végre? -tárta szét karjait.
- Egyenlőre meghagyom az életed. Meglátom mennyire lehetsz hasznos. -simított rá arcélére.
- Ezt hogy érted? Itt akarsz tartani? -kérdése őszinte volt, tényleg meglepte a dolog.
- Persze! Csak nem gondoltad komolyan, hogy szabadon távozhatsz olyan információk tudatában amik veszélyt jelenthetnek a szervezetre!? -nevetett fel eszelősen.
- Mit akarsz tenni velem?
- Még nem tudom. Meglátjuk mire leszel jó. -előkapva telefonját rábökött a képernyőre és füléhez emelte a készüléket- Agust? Csá! Gyere a pincébe!
Alig néhány perccel a vonal bontása után egy halványbarna hajú férfi lépett be az ajtón, tetőtől-talpig fegyverben. Még zoknijából is miniatűr pisztolyok lógtak ki.
- Minek hívtál főnök?
- Rádbízom! -biccentett a lányra- Tudd meg miben vehetnénk hasznát! Holnap kezdheted.
- Meddig mehetek el? -vigyorgott ijesztően, ami még NaRaból is egy reszketeg sóhajt váltott ki.
- Ameddig csak akarsz. Nem kell finomkodnod. Ha pedig gyanúsan viselkedne nyugodtan nyírd ki! Most pedig vidd fel az egyik zárrendszeres szobába, nem szeretnék arra ébredni, hogy megszökött a mi kis vendégünk.
- Rendben. Ez fasza lesz! -dörzsölte össze tenyerét majd megindult a lány felé- Na gyere, szedd a lábad kisanyám!
Megragadta karját és nem finomkodva rángatta fel az emeletre majd bezárta egy emeleti szobába. NaRa rémülten állt a szoba közepén semmit sem tudva arról vajon mi vár rá holnap. Mi az, hogy megnézik miben jó? Mit akarnak vele tenni? Csak nem arra akarják kényszeríteni amit a filmekben is csinálnak a lányokkal az alvilágban? Nem! Ő nem lesz prosti! Nem fog senkivel sem pénzért kefélni! Akkor inkább ezerszer meghal!
Könnyeivel küszködve sétált az ablakhoz melyre tömör vas rácsok voltak felszerelve, ami inkább egy sakktáblához hasonlított. Legalább van ablak és a hely is tiszta, nem réteges por lep el mindent. Sóhajtva dőlt el az ágyon, mely meglepő módon kellemes virág illatot árasztott magából. Érezte mérhetetlen fáradtságát de képtelen volt elaludni. Folyton az járt a fejében, mi lesz ha másnap elviszik egy lebújba és arra kényszerítik, hogy mindenféle jött-ment pénzeszsákokkal szexeljen? Mit fog akkor tenni?
A riasztó hangos, szinte már fülsüketítő zajára nem csak NaRa de a tanyán tartózkodó összes ember felriadt. A lány nem tudta mi folyhat ott így rögtön az ablakhoz sietett, hátha láthat onnan valamit. Pár pillanattal később az ajtó úgy vágódott ki, hogy a fele leszakadt a helyéről és egy roppant dühös arcú Jimin száguldott be rajta. A lányhoz sietve megragadta karját és rohanva hagyták el az emeletet.
- Mi történik Jimin? -kérdezte riadtan.
- Megtámadtak minket! -adta a gyors és lényegretörő választ.
- Kicsodák és miért? -kérdezte kiérve a hátsóudvarra.
- Ne kérdezősködj annyit! Inkább bukj le!
Alig mondta ki, néhányan pont rájuk lőttek, Jiminnek még pont annyi ideje volt, hogy a lányt a földre lökje. A feje felett elsuhanó golyók mind a ház falába fúródtak be. A férfi sem volt rest, előrántva pisztolyát mind a két támadót leszedte, így tovább tudtak menni. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Jin és két teljesen ismeretlen férfi is. A lovasistállóig mentek aminek belsejében autók hada sorakozott, használatra készen. Beszállva padlógázzal hajtottak el a helyszínről, még az óriási faajtót is kiszakították a helyéről. A kocsiban ülők mind feszültek voltak, idegesen telefonáltak NaRa számára idegen embereknek.
- Mi a franc volt ez!? -kiáltott fel a másik fekete hajú aki Jin mellett ült az anyósülésen.
- Hogy a rohadt életbe találtak ránk!? -hajolt előre Jimin, valószínűleg Jintől vártak válaszokat.
- Én tudjam? -pislogott rá idegesen- Szerinted engem nem lepett meg a dolog? Apropó hol van Taehyung!? -pillantott hátra.
- Nyugi YoonGival van. -tudatta a hírt a másik ismeretlen.
Mind felsóhajtottak. NaRa nem értette mi ez a megkönnyebbülés, hiszen ha jól értette csupán egyetlen emberrel van egy egész sereg ellen!? Vagy ez a YoonGi nevű ilyen ügyes lenne?
- Hé NamJoon, csörögj rá YoonGira! Tudjuk meg Taetől mi legyen a következő lépés.
A férfi csak bólintott és azonnal tárcsázta az említett számát. A lány leszűrte a beszélgetésből, hogy az a Taehyung nevezetű nem más, mint V, a főnökük. Hiszen ezért is aggódnak annyira biztonsága miatt, mert a két személy ugyanaz.
~ Mi a faszom van!? -kiáltott bele a telefonba.
Az ismerős hangra a lány is felkapta fejét, hiszen ezt már hallotta valahol...
~ Nem érek rá, vezetek! -a zajokból ítélve igen csak veszélyesen száguldozott.
~ Csak tudni akarjuk, hogy Tae veled van-e?
~ Itt vagyok srácok! -szólt bele ő is a készülékbe.
~ Főnök mi legyen most? Van terv? -hajolt közelebb Jin, hogy hallják mit mond.
~ Gyertek a B helyszínre, ott rendeződünk egy kicsit aztán utánna járunk mi a rohadás volt ez!
~ Értettük! Nem sokára ott vagyunk!
Bontva a hívást sofőrük gyorsabbra vette a tempót és ügyesen szlalomozva kerülte ki az előttük haladó kocsikat. Egy kihajtónál letértek az autópályáról és egy igazán elegáns, óriási kastély szerű háznál parkoltak le, ahol katonás sorrendben sorakoztak a drágábbnál drágább autók. Akadt ott sport kocsi, terepjárók, dzsipek, néhány furgon és még normál személykocsi is. Jimin karon ragadva a lányt berángatta magukkal a házba ahol a csapat hiányzó része már rájuk várt. V, amint meglátta a lányt mégidegesebb lett.
- Ez meg mit keres itt!? -csapott mérgesen az asztalra.
- Kimentettük. -válaszolt a barna hajú.
- Minek bajlódtatok vele? És ha meghaltok egy ilyen kis senki miatt!? Nem veszíthetek mégtöbb embert! Titeket meg végképp nem!
- Nyugi már főnök nem volt gond. Különben is, most minden plusz ember jól jön nem?
- Ch! -horkantott fel- Szerinted ez mire lenne jó? Semmihez sem ért! Egy mihaszna kislány!
NaRa szemeibe könnyek gyűltek. Még soha senki nem vágott a fejéhez ilyen durva és sértő dolgokat. Mihaszna? Nem jó semmire? Honnan tudhatná mikor nem is ismeri őt? Nem értette miért vonnak le ilyesfajta következtetéseket, mikor abszolút semmit sem tudnak róla! Lehajtott fejjel próbálta nem elbőgni magát a szitkozódás hallatán.
- Tae, kérlek! Tudom, hogy most ideges vagy de kérlek ne rajta töltsd ki. Nem ő tehet róla! -kelt védelmére a számára ismeretlen fiú.
- Hobi, ne most gyere a ki tehet erről dologgal! Inkább azt mondja meg nekem valaki, mégis hogy a francba történhetett ez meg!?
Szigorú, ordító hangjától és dühtől fortyogó tekintetétől mindenkin borzongás futott át a helyiségben, még NaRan is. Taeről köztudott, ha ideges akkor roppant ijesztő és kifejezetten veszélyes még csak a közelében is lenni.
- Mi sem tudjuk! Számunkra is totál váratlan volt a támadás.
- De hogy találtak ránk? Arról a tanyáról senki sem tud! Még azokon a kurva térképeken sincs rajta! -csapott rá az asztalra.
- Főnök én visszamegyek! -lépett elő a minapi ijesztő vigyorú férfi- Kicsit körül szaglászok.
- Rendben YoonGi, de légy óvatos! Hallod(?) csak semmi magánakció! -szólt rá erélyesen.
- Ugyanmár Tae, mikor akcióztam én a tudtodon kívül?
A főnök csak egy „Ezt most ugye te sem gondoltad komolyan?” tekintettel nézett rá, mire a kérdéses személy legyintve elhagyta a termet.
- NamJoon, mit tudtál meg? -nézett a fekete hajúra.
- A déliek nem tudnak semmiről, nem hallottak semmit. Ott nyugi van.
- Sejtettem. Azok soha semmit nem tudnak. -jegyezte meg cinikusan- Hoseok?
- Keleten minden rendben. Semmi gyanús mozgolódás.
- Jimin?
- Északon is minden oké. -Jin következett volna de hasonlóképp bólogatott ő is így a kérdést már meg sem kapta.
- Nem értem! Ha a védelem semmilyen mozgást nem észlelt akkor mégis hogy a tetves rohadt életbe jutottak el hozzánk!?
Fel-alá járkálva az óriási helyiségben próbált rájönni az őt legjobban foglalkoztató kérdésre, de sehogy sem jutott válaszra. Mígnem megtorpant menetelésében és gyilkos pillantással a frusztráltan álldogáló lányra nézett. Aki elkapva szinte lángoló tekintetét hátrálni kezdett. Tae sebes léptekkel közeledett felé, előrántva pisztolyát.
- Te! -mutatott rá fegyverével- Köptél igaz? Egy rohadt kis spicli vagy! -szegezte egyenesen halántékának a pisztolyt.
Jimin, Jin sőt még a két újonnan megismert férfi is közelebb lépett, némi védelmet nyújtva a lánynak. Ám nem igazán mert egyikőjük sem közbeavatkozni.
- Nem vagyok spicli! -felelte magabiztosan- Különben is hogy mondhattam volna bárkinek is bármit ha be voltam zárva? -igyekezett bátornak tűnni, közben pedig halálra volt rémülve.
- Igaza van Tae, nyugodj le! -tette rá kezét karjára.
- Jin! -nézett rá szúrós szemekkel mire az elvette tenyerét- Nem tudom hogy csináltad de te köptél tudom!
- Nem Én Voltam! -szótagolta a szavakat.
Erősebben nekinyomta pisztolya csövét fejének mi már nyomott hagyott bőrén, majd kis tétovázás után leengedte kezét és visszasétált asztalához. NaRa nagyot fújtatott. Hatalmas kő esett le szívéről, hogy most mégsem kell meghalnia.
- Vigyétek a szemem elől és zárjátok be valahova!
- Gyere!
Hoseok kedvesen tuszkolta ki a lányt a teremből és mutatva az utat felvezette őt az emeletre. Ahol minden egyes ajtó melletti falon egy aprócska panel volt, amit egy speciális kizárólag erre a célra gyártott kártya nyithat ki. Egy ilyen laminált kártyát húzott elő zsebéből az előtte álló férfi, amit lehúzva az apró résen az ajtó halk kattanás után kinyílt. Betessékelte a lányt akinek bár minden porcikája tiltakozott az újabb bezártság ellen, más választása nem volt, így engedett a már-már kérés szerű parancsnak. Ám ami meglepte az az volt, hogy a korábbiaktól eltérően ez a szoba mesés volt! Hófehér falak, kék és bézs színű bútorok, és ami a legfontosabb patyolat tiszta volt minden. Sehol egy folt, undorító kosz sőt még egy apró porszem sem! Makulátlan tisztaság és fegyelmezett rend uralkodott a helységben, amit bármely szállodatulajdonos megirigyelhetne.
- Most be kell zárjalak. -a férfi kissé mély hangja visszarántotta NaRat a valóságba.
- Semmi gond. Tedd csak a dolgod.
- Ne aggódj nem lesz sokáig ez, csak most Tae egy kicsit... -túrt bele hajába- Nos, ő ilyen. Adj neki egy kis időt amíg lehiggad.
- Vagy amíg ki nem nyír. -jegyezte meg halkan.
- Nem fog megölni. -jelentette ki visszautasítást nem tűrő hangon.
- Ezt honnan veszed ilyen biztosra?
- Ha annyira akart volna akkor az előbb odalent simán kinyiffant. Tudja, vagyis sejti, hogy nem vagy kém, csak ez a kis támadás nem tett jót az amúgyis feszült idegeinek. Egyébként jó srác ő. -NaRa felhorkantott a jelzőre.
- Jó srác. -ismételte magában.
- Igen az! Hidd el.
- Hát ha te mondod...
- Ne ítélj látszat alapján! Na megyek még mielőtt többet elfecsegek, mint amennyit kéne. Próbálj meg pihenni.
Becsukta magamögött az ajtót ami ismét halk kattanással jelezte, hogy bizony azt kívülről lezárták. Hangosan felsóhajtva ült le a pihepuha ágyra, aminek friss illata belengte az egész szobát. Beletörődve sorsába, hogy egy újabb éjszakát fog eltölteni egy idegen házban raboskodva, egy csapat rosszfiúval, elment a szomszédos fürdőbe. Ha már raboskodnia kell ne büdösen tegye azt.