- Nem ez nem lehet... -rázta fejét.
- Úgy tűnik az apád sokkal jobban benne van ebben a dologban, mint amit elmondott. -paskolta meg a vállát együttérzően.
- Ez borzasztó! Az egész céget arra használja, hogy tisztára mossa annak a pasasnak a pénzét!? -háborodott fel könnyeit visszafolytva- Hogy tehetett ilyet!?
- Annyira sajnálom Lia! -simított rá karjára- Mihez fogsz most kezdeni?
- Beszélek apámmal! Kíváncsi vagyok tagadni fogja-e akkor is ha szembesítem őt az igazsággal! Eléállok és nyíltan a szemébe mondom, hogy tudok mindenről.
- És szerinted mit fog hozzászólni?
- Leszarom! -bökte ki könnyes szemekkel- Őt érdekelte valaha is, hogy nem csinál mást csak folyton hazudozik nekünk!? Hát engem se fog érdekelni semmi! -jelentette ki határozottan.
- Mit akarsz tenni? -kérdezte aggódva, tudván barátnője mennyire elfogult és hirtelen természetű.
- Ráveszem, hogy menjen el a rendőrségre és adja fel magát meg ezt az egész bűnszervezetet!
- Szerinted ebbe belemegy? Kétlem, hogy csak úgy simán besétálna a jardra, hogy „hahó a cégem egy pénzmosoda de csak azért csinálom mert rosszfiúk fenyegetnek!" -lengette kezeit- Ez abszurd!
- Kénytelen lesz! Döntenie kell mi a fontosabb, mi vagy az idióta cége!
- Hát jó, ahogy gondolod de azért csak óvatosan! Nehogy te is belekeveredj ebbe!
- Ennél is jobban? Kétlem, hogy az sikerülne. Hiszen és is ugyanolyan bűnös vagyok, mint apa.
- Ja, annyi különbséggel, hogy neked eddig fogalmad nem volt róla mit csinálnak a nagy kutyák odafent.
- Mindegy. Megyek és beszélek az apámmal. Ha van valami hívlak! -indult el- Zoe, kössz mindent! Tényleg hálás vagyok a segítségedért! -ölelte át.
- Ugyanmár, bármikor. Sok sikert!
Csak bólintott majd egy fáradt sóhaj kíséretében elhagyta a házat. Kocsijába beszállva meg sem állt hazáig. Késő volt már, lassan 11-et mutatott az óra, de tudta ez nem várhat! Egyenesen apja szobájába ment és nem volt rest felkelteni őt.
- Apa ébredj! -rázta fel- Kelj fel!
- Ümm... Mivan már? -nyöszörgött álmosan- Lia? Mivan valami baj van?
- Ja elég nagy! -szűrte fogai közt.
- Mi történt? Sofival van valami?
- Nem, ő jól van, alszik. Másról van szó! Mikor akartad elmondani, hogy pénzmosodának használod a céget!?
A férfi szemeiből szinte azonnal eltűnt az álmosság és tágranyílt pupillákkal pislogott a lányra. Felállt ágyából és mérgesen csapott az asztalra.
- Honnan tudsz te erről? Kutakodtál? -kérdezte ingerülten.
- Kénytelen voltam. Ugyanis te, aki az apám lenne, mindent eltitkolsz előlem! Hogy voltál képes ezt elhallgatni!? Tudod te mekkora bajba kerülhetünk ha ez kitudódik!?
- Nem fogunk bajba kerülni mert nem tudja meg soha senki! Különben is neked ettől nincs félni valód, az egészről nem tudtál! Pont ezért, ezért nem avattalak be semmibe! Ha be is következne a legrosszabb te megúszod.
- Istenem apa, hallod te miket beszélsz!? Mégis mióta tart ez? Azóta, hogy az a Diego pasas kölcsönt adott neked?
- Nem. Ez jóval azután kezdődött, de nem mondhatom el. Aliyah ne akarj ebbe belekeveredni! Jobb ha nem tudsz semmit.
- De hisz már így is jócskán benne vagyok! Én is a cégnél dolgozom ha emlékeznél!
- Lényegtelen. A belső ügyekbe te nem látsz bele, így nem is vonhatnak felelősségre. Különben sem dolgozol már ott, felmondtál emlékszel?
- Apa! Kérlek fejezd be ezt a dolgot, ez nagyon veszélyes! Ne folytasd tovább.
- Sajnos azt nem lehet. Megállapodás van ezügyben. Meg ha kihátrálok ebből csődbe megy a cég!
- És inkább folytatod az illegális ügyleteket csak azért, hogy fenn maradjon a cég!? -legszívesebben kiabált volna, de nem akarta, hogy huga felébredjen- Elképesztő!
- Te ezt nem érted Aliyah, túl bonyolult számodra. A lényeg, hogy tégy úgy, mintha semmiről sem tudnál és minden rendben lesz!
- Hogy kérhetsz engem ilyesmire apa!? Mindig a tisztességre, a becsületességre és a kemény munkára neveltél engem és most azt kérnéd, hogy hánnyak fittyet mindezekre és tegyek úgy, mintha minden szipi-szupi lenne!?
- Nem kérem, hogy ezekről mondj le, hiszen tényleg ezek a legfontosabbak egy sikeres élethez, de ez olyan dolog amibe jobb ha nem avatkozol bele.
- Zsarolnak igaz? -apja elhalkult, csak néztek egymásra- Sejtettem... Mivel?
- Lia kérlek fejezzük ezt be! Az apád vagyok és azt teszed amit mondok megértetted!? -emelte meg hangját idegesen.
- Én pedig a lányod vagyok és nem hagyom, hogy tönkre tedd magad, az életed és az enyémet is! Sofiról nem is beszélve. Vagy elmész magadtól a rendőrségre és elmondasz mindent, feladod azokat az alvilági patkányokat vagy... -elcsuklott hangja, sosem gondolta volna, hogy egyszer neki kell ultimátumot adnia a saját apjának- vagy én teszem meg!
- Képes lennél feladni a saját apádat? Anyád mit szólna ehhez? -szíven ütötte, hogy anyjával próbálja sakkban tartani.
- És ahhoz mit szólna amit te művelsz? Szégyelné magát amiért a férje, akit mindennél jobban szeretett, ilyen mélyre süllyedt!
Meg se várta mit mond, sebes léptekkel hagyta el a szobát és a házat is. Dühös volt! Rettentő dühös és végtelenül szomorú! Szíve millió apró darabra tört, lelke romokban... Soha az életben elképzelni sem tudta volna, hogy a saját apja, akit eddig mindennél jobban szeretett és tisztelt, idáig jutott. Vajon mi vihette rá, hogy szövetkezzen alvilági alakokkal és az olyannyira imádott cégét pénzmosásra és egyéb illegális dolgokra használja!? Úgy érezte, hogy amit eddig hitt és képzelt a felnőtt létről, a kemény munkáról és a kemény munka általi sikeres eredményekről, hogy akkor lehet csak igazán sikeres ha jól végzi a feladatát, mindez nem más, mint illúzió.
Pár nappal később
Lia és barátnője álmosan ültek a konyhában, éppen reggeli kávéjukat fogyasztva, mikor Zoe telefonja villogni kezdett. Gyorsan megnézte érkező üzenetét majd lezárva készülékét visszahelyezte a pultra.
- Munka?
- Jah... Semmi kedvem bemenni. -sóhajtozott.
- Ugyanmár Zoe, eddig szeretted a munkád?
- Ja, de eddig nem tudtam milyen is a főnök igazából. Semmi életerőm asszisztálni a mocskos ügyleteihez. Már bocs!
- Semmi gond, igazad van! Az apám rohadtul túlzásba vitte! De bírd még ki egy kicsit. Ma bemegyek hozzá és megtudom hogy döntött.
- Szerinted amellett teszi le a voksát, hogy bemegy a zsarukhoz? Ugyan -horkantott fel- már rég megtette volna.
Csak bólintott. Fájt beismernie de igaza volt barátjának, igazából ő sem hiszi azt, hogy apja a helyes utat választaná. Ez az ami összetörte legbelül. Mióta eljött otthonról folyton ezeken agyalt, számtalan éjszakákat ült végig lelkiismeretével harcolva. Gyötörte a bűntudat, hogy ő lesz az, hogy neki kell lebuktatnia a saját apját. De minden porcikája a tisztesség oldalán harcol és a szíve is a helyes útra szólítja. A bűntudat mégis mardossa a lelkét amiért éppen elárulni készül saját szülőjét.
Megvárta amíg lejár a benti munkaidő és elindult a céghez. Azt akarta, hogy ne legyen már senki az irodán mikor beszélni készül a főnökkel. Beérve a délutános portás fogadta, Mr. Rodrigez. Az ötvenes évei végét taposó, kissé barnás bőrű férfi mosollyal arcán fogadta a lányt és elkísérve őt a lifthez útjára engedte. A 30-as szintre érve a kihalt helység fogadta. Mindehol asztalok, székek, kikapcsolt gépek melyek még langyosak voltak az egész napos használattól. A folyosó végén pedig az óriási kétszárnyas ajtó lapult, mely a vezérigazgató irodáját jelzi. Odaérve mikor kopogott volna meghallotta a bentről jövő zajokat, így elemelve kezét a falaptól hallgatózni kezdett.
- Megértette!?
Jött egy igazán mély, ijesztő hang az ajtó túloldaláról, mitől a lány összerezzent. Az a fenyegető hangnem... épp olyan volt, mint legutóbb mikor apja azokkal a férfiakkal beszélgetett a folyosón.
- Igen meg. De ugye akkor nem fogják bántani? Hiszen nem tud semmit esküszöm!
- Nem? Akkor mégis ki a franc törte fel a titkárnő gépét!? -kiabált.
- Nem tudom, de biztos nem a lányom volt! Otthon volt velem, együtt vacsoráztunk! Hogy lehetett volna itt ha otthon volt?
- Ajánlom, hogy sűrgősen derítse ki ki volt az, különben kénytelen leszek azt hinni, hogy csak védeni akarja a drága kislányát! És ugye nem akarja, hogy szétszabdaljuk azt a tündéri kis pofiját? Túl csinoska ahhoz!
- Ha bántani meri a lányomat...!
- Akkor mi lesz? Csak nem lelő? -nevettek fel páran, Lia leszűrte, hogy apja nem csak egy valakivel van odabent- Na intézkedjen! Holnap visszajövünk és nagyon ajánlom, hogy addig meglegyen a tettes! Mert ha nem!
Lia azonnal bebújt az egyik asztal alá, nehogy észrevegyék. Négy férfi jött ki az irodából, talpig feketébe öltözve, tipikus rosszfiúknak néztek ki. Zakójuk zsebéből kikandikált fegyverük markolata, mely ezüstösen csillogott. Megvárta amíg eltűnnek a folyosón majd előmászott rejtekéből. Ledöbbenve nézett utánnuk, tudta minden ami ott bent elhangzott róla szólt. Azt hiszik ő törte fel Melani gépét és emiatt apja veszélyben van. De mégsem árulhatja el, hogy Zoe volt, nem keverheti ebbe bele! Így is ez sokkal veszélyesebb mint kéne!
- Aliyah? -megrezzent a hátamögül szóló hangra- Mit keresel te itt?
- Beszélni akartam veled, de választ kaptam a kérdéseimre... -indult el.
- Lia, kérlek hallgass meg!
- Ne apa, ne fáradj! -megállt a liftnél- Nyugi, nem fogok szólni a rendőröknek. De elmegyek innen! Elmegyünk Sofival. Nem hagyom, hogy veszélybe sodord őt vagy engem!
Visszanézett, apja csak szomorúan, megtörten tekintett rá. Bólogatott, sóhajtva egyezett bele lánya döntésébe.
- Köszönöm!
- Sajnálom... El sem tudod képzelni mekkora csalódás számomra amit tettél! Sosem fogom megbocsájtani neked és hidd el Sofi sem! Ég veled apa!
A lift kinyílt és Lia vissza sem fordulva szállt be a szürke, tükrös helyre és megnyomva a földszinti gombot örökre távozott az irodából. Könnyei utat törtek maguknak, eláztatva arcát, amik enyhén összemaszatolták az elmosódott sminkje miatt. Beszállva autójába utoljára visszanézett az óriási épületre és lélekben örökre búcsút intett az eddig oly drága és szeretett munkahelyének. De tudta ehhez tovább nem asszisztálhat és apját, sem a számára közelálló személyeket sem akarja veszélybe sodorni! Inkább elhagyja a várost, ha kell még az országot is de ő nem lesz egy bűnszervezet tagja sohasem!