Eközben a Bang család otthonában:
Istenem ez a Jungkook! Mért kellett ma ezt csinálnia? Nem hiszem el még most sem! Gondolataimból a mellettem lépkedő Yona hozott vissza.
- Mikor megyünk már be?
Egy ideje csak a hatalmas ház előtt állunk, mióta elhoztam őt az oviból. Félek mi vár rám ha bemegyünk! ShinAh biztosan elpanaszkodta magát Sihyuk-nak, hogy én mit műveltem ma vele.
- Mindjárt bemegyünk Yona, egy kört még sétálunk oké?
- Ahh... oké.
Tudom nincs ínyére a dolog, de muszáj még egy kicsit bátorságot gyűjtenem. A következő kör után amit a tömb körül tettünk, végre bementünk. ShinYeol fogadott minket a konyhában.
- Csakhogy hazaértetek! Már azt hittem bajotok esett?
- Nem dehogy, semmi baj sincs. Csak egy kicsit sétáltunk Yona-val. Segítsek valamiben?
- Nem kell köszönöm. Menj és csináld meg a leckét, szólok ha kész a vacsora!
- Rendben.
Felmentem a szobámba és drága hugom velem tartott. Eljátszott az ágyamon amíg én a házit csináltam. Hétre mindenki hazaért és együtt megvacsoráztunk. Legnagyobb meglepetésemre eseménytelenül telt az este. Mi lett ShinAh-val, hogy nem kapott az alkalmon és nem árult be? Csak nem tervez valamit?
Olyan 9 óra körül mikor végeztem a zuhanyzással arra léptem be a szobám ajtaján, hogy drága „testvérem" az ágyamon ül. Tudtam, hogy nincs még vége!
- Csakhogy ideértél!
- Mit akarsz ShinAh?
- Azt hiszem a mai dolgot még nem fejeztük be! -tette karba kezeit.
- Légyszi ezt ne, nem lehetne holnap?
- Nem! -vágta rá azonnal- Mi volt ez a mai kis jelenet? Mégis mióta vagytok ti jóban Jungkook-al?
- Nem vagyunk jóban!
- Azt mondta...
- Tudom, de nem igaz! -vágtam szavába- Nem vagyunk barátok! Ne kérdezd mért mondta mert nem tudom! De nem kell miatta aggódnod nem fog többet beleszólni a dolgainkba!
- Azt ajánlom is! -állt fel, de kifelé menet megállt mellettem- Nem szeretnélek a közelében meglátni! -súgta oda majd egy aprót nevetve kiment.
Csak ingattam a fejem, egyszerűen már nem tudtam ehhez mit szólni. De ki tudna? Inkább csak megrántottam a vállam és aludni mentem.
Másnap reggel elvittem Yona-t az oviba és siettem az iskolába, nem szerettem volna elkésni. Tekintetemmel Jungkook-ot kerestem, beszélni akartam vele. Megmondani, hogy hagyjon békén és többet ne szóljon bele a dolgaimba. Soyang segített nekem megkeresni és az emeleten talált rá, siettem de amint megláttam, hogy ShinAh-val beszél rögtön sarkon is fordultam. Bármit csak ezt ne! Remélem nem tömi tele a fejét butaságokkal! Ha megint azt hazudja, hogy barátok vagyunk és megkéri, hogy szálljon le rólam akkor nagy bajban leszek! Minél messzebb akartam lenni tőlük, így barátnőmet karon ragadva húztam őt be a terembe.
- Ez meg mi volt? Azt hittem beszélni akarsz vele!? -vont kérdőre.
- Igen de nem ShinAh társaságában! Jobb ha nem lát Kook közelében.
- Miért?
- Mindegy...
Szerencsémre pont végső szóra lépett be a tanár, így mindenki elhalkult és elkezdtük az órát. A nap legnagyobb meglepetésemre nyugodtan telt, nem volt semmilyen zavaró tényező, sem ShinAh és csatlósai. De nem tudtam teljesen örülni ennek, hiszen számomra túl gyanús volt ez a csend. Az utolsó óra előtti szünetben az ügyeletes diák Lien, szaladt oda hozzám miszerint Miss Chan a könyvtárban vár rám. Mit akarhat? Nem akartam a tanárnőt megváratni így azonnal rohantam is a harmadikra. Miért kellett ezt az iskolát ilyen nagyra csinálni? Mire az épület hátsó részébe értem kifáradtam.
- Miss Chan? Itt vagyok, hívatott? -nyitottam be az óriási helységbe, de nem volt sehol senki- Hahó! Miss Chan?
Mentem tovább a sorokközt hátha beljebb van valahol és nem hallotta ahogy szólítom. De a könyvtár üres volt. Mi folyik itt? Ekkor hirtelen lépteket hallottam, mire megfordultam volna hátulról lefogtak és egy zsákot húztak a fejemre. Hiába kiabáltam, sikoltoztam nem hallotta senki, hiszen a suli ezen részén nem jár senki csak ha nagyon muszáj! A hangokból ítélve lányok voltak akik lefogtak, legalább is a vihogásokból erre következtettem. Próbáltam ellenállni de kb vagy négyen lefogtak és hurcoltak, toltak előre. Hallottam ahogy egy ajtót kinyitnak majd egy erőteljes lökéssel belöktek az ajtón majd rámzárták. Azonnal levettem a fejemről a zsákot és próbáltam kinyitni, de esélyem se volt. Rángattam, csapkodtam, rugdostam a nagy torlaszom de semmi, meg se mozdult.
- Engedjetek ki!!!
- Majd meglátjuk itt is rád talál-e a drága kis barátod! -hallottam ahogy gonoszan nevetnek majd a léptek egyre messzebbről szóltak, majd megszűntek.
- ShinAh! Gyere vissza és engedj ki! Hallod!?
Egy idő után felhagytam a kiabálással és az ajtó rúgdosással, hiszen hiába nyomorítom le magam, nem hallja senki... A falnak támaszkodva csúsztam le a padlóra és simogattam meg sajgó lábaim. Mit tegyek most? Hogy fogok innen kijutni? Lemaradok az órámról... A munka! Jesszus! Oda se fogok beérni! Istenem Yona! Hogy megyek érte az oviba!? Kezdtem egyre jobban kétségbe esni, könnyeim utat törtek maguknak és úgy folytak le arcomon, mintha sosem akarnának abbamaradni. Összekuporogtam a sarokban és lábaimat körbeölelve temettem arcom a térdeim közé. Mi lesz velem? Soyang miért nem keres? Mért nem keres senki? Mert nem számítok. Mert senkinek sem számítok semmit!
Mikor már majdnem elsüllyedtem az önsajnálatban, az ajtó hangos csapódással nyílt ki és egy alakot láttam belépni rajta. Szemem a hosszú idő alatt amíg bezárva voltam, megszokta a sötétet így kellett néhány pislogás, hogy lássam ki van bent velem.
- Jesszusom Nara! Jól vagy? -hallok meg egy mély, erős hangot.
Ismerősen cseng, de nem tudom hirtelen ki az. Megragadta a karomat és felhúzott a földről. Kitessékelt a sötét szertárból és leültetett egy székre. Csak itt, a fényben tudtam megnézni arcát, hogy megtudjam ki is ő. Hirtelen nem is hittem a szememnek! Ő meg mit keres itt, és ami fontosabb, honnan tudta hol vagyok?
- Taehyung? Te vagy az? -néztem rá kerek szemekkel.
- Igen én. -mosolygott.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Jungkook mondta. Ő is itt lesz mindjárt. -hogy mi?- Jól vagy?
- Igen, fogjuk rá... Hány óra van!? -pattantam fel.
- Fél négy. Miért?
- Yona! El kell érte mennem! Biztos meg van ijedve amiért nem mentem érte...! -el akartam rohanni de lefogott.
- Nyugi Nara! Soyang elment a hugodért. -ezt nem értettem, már tényleg elvesztettem a fonalat.
- Mi?
- Kook mindjárt itt lesz és elmagyaráz mindent.
- Te nem tudsz semmit mondani?
- Nem. Fogalmam sincs miről van szó! -vont vállat- Kook küldött egy sms-t, hogy azonnal jöjjek ide és szabadítsalak ki.
- Értem...
Hát ezért! Akkor ezért van itt Tae! De Jungkook honnan tudta meg, hogy bezártak? Csak nem? Kifaggatta ShinAh-t? Remélem nem kavart már megint a hátammögött! Pár perccel később az említett is megérkezett.
- Jól vagy Nara? -nézett rám- Kössz V, hogy idejöttél! -simította meg a fiú karját.
- Máskor is! Lent megvárunk!
- Oké, mindjárt megyek! Hogy vagy, nem lett bajod? -nézett végig rajtam, hangja olyan volt, mintha tényleg érdekelné mi van velem.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Soyang aggódott érted és mindenhol keresett. Megkérdezte nem-e láttalak és említette, hogy beszélni akartál velem ShinAh miatt. Így összeraktam a képet és megkérdeztem ShinAh-t, hogy mit csinált. Először nem akarta megmondani, de meggyőztem. -mosolygott diadalittasan, nekem vele ellentétben semmi okom nem volt az örömre, tudtam ennyivel nem úszom meg- Miért csinálta ezt? -nézett rám komolyan.
- Azt inkább hagyjuk... Kössz, hogy segítettél!
Nem akartam neki magyarázkodni! Hosszú és bonyodalmas lenne, plusz semmi köze hozzá mit miért csinál ShinAh. Elrohantam! Gyorsan a Soyang-ék felé vettem az irányt, minél hamarabb bocsánatot akartam kérni a hugomtól!
Pár órával korábban!
Jungkook szemszöge:
- Jaj Tae most mért mondod? Nem is kések el minden próbáról! -nyafogtam barátomnak a suli folyosóján.
- Nem nem... Csak az esetek 99%-ában! -nevettünk egyszerre.
- Jungkook!
Hallom meg nevem a hátammögül. Megfordulok és ShinAh-t látom meg közeledni felénk, cipője már a folyosó végéről visszhangzik. Hogy tudnak ezekben járni a lányok? Valami hihetetlen! A fiúk elköszöntek tőlem egy sok sikert és húgások közepette. Csak ingattam a fejem! Hogy lehetnek ennyire gyerekesek?
- De jó, hogy elcsíptelek! -ért mellém- Beszélni akartam veled.
- Tényleg? És miről? -úgy tettem, mint akit nagyon érdekel.
- Nara-ról! -amint meghallottam a nevét érdekelni kezdett a lány mondanivalója- Tegnap beszéltem vele és azt mondta, hogy nem vagytok barátok! Miért hazudtál nekem? -simított végig karomon.
- Nem hazudtam! -hátráltam egy lépést- Barátok vagyunk! Csak megkért, hogy ne hangoztassam mások előtt! Tudod (?) a hírnév meg az ilyesmik miatt. De ha már így szóba hoztad... Miért akartad őt bántani? -szemei kikerekedtek, biztos nem számított erre a kérdésre.
- Csak kicsit összevesztünk. Elfajultak a dolgok, de megbeszéltük és minden oké!
- Biztos ez?
- Igen! Eskü! -tette kezét a szívére.
- Rendben. Remélem több ilyen nem lesz! Nem szeretném ha veszekednétek!
- Ja azt én sem. Hiszen tesók vagyunk!
- Remek, örülök neki! Most ha nem haragszol, mennék órára?
- Oh, persze menj csak! Kössz az infókat, szia Kook!
Csak bólintottam. Remélem tényleg megbeszélték a dolgokat és nem csak kitalálta! Nem tudom miért de valami nem tetszik nekem ebben a lányban, van benne valami... nem is tudom... olyan ördögi! A szemei mintha villámokat szórnának.
Délután már totál ki voltam fáradva, pedig nem is voltak olyan nehéz óráim! Kicsengetés után ahogy a folyosón mentem hirtelen belémjött valaki.
- Nem tudsz vigyázni!? -szóltam rá mérgesen.
- Bocsi Jungkook, nem láttalak... -nézett rám Soyang, elég kétségbe esettnek tűnt- Nem láttad véletlenül Nara-t?
- Nem. Miért, eltűnt?
- Jó hogy észre veszed! -most, hogy mondja... órán se láttam pedig nem szokott lógni.
- Nem lehet, hogy hazament?
- És ellógná az utolsó órát? Soha! Ő nem olyan! Félek valami baja esett... -járkált fel s alá.
- Hol láttad utoljára?
- Huh az előző szünetben. Odajött Lien, hogy Miss Chan keresi őt a könyvtárban. Azóta nem láttam.
- Gondolod ott van?
- Hát ha ott lenne akkor bejött volna órára... Nem tudom hol lehet! -hangja tele volt aggodalommal- Félek ShinAh csinált vele valamit...!
- Már mért csinált volna?
- Mert ki nem állhatja! Folyton keresztbe tesz neki és ott árt ahol csak tud!
- Biztos ez? ShinAh azt mondta nekem, hogy testvéreként tekint Nara-ra.
- És ezt te el is hitted? -nézett egy olyan „ez most komoly?" tekintettel- Látni, hogy nem ismered őt!
- Kiderítem hol van!
Meg se vártam válaszát, a kis hazug keresésére indultam! Mérges voltam amiért szemrebbenés nélkül a szemembe hazudott nekem! Plusz a tudat, hogy árthatott Nara-nak felidegesített. Miért kell valakinek ilyen gonosznak lennie? A parkolóban értem utol a lányt.
- ShinAh! -kiáltottam utánna, ő készségesen megvárt- Hol van Nara!?
- Honnan tudjam? Nem vagyok a bébiszittere! -be akart szállni kocsijába, de útját álltam.
- Tudom, hogy hazudtál nekem! Semmi sem volt igaz abból amit reggel mondtál nekem, igaz? -meg se vártam, hogy válaszoljon- Soyang mondta, hogy Nara eltűnt. Mit csináltál vele? -förmedtem rá.
- Semmit!
- Azonnal mondd meg hol van vagy megmondom az apádnak, hogy mit művelsz!
- Engem te ne fenyegess! Különben is, szerinted az apám kinek hinne? Neked vagy nekem? -úgy tettem, mint aki nagyon elgondolkodik.
- Nekem! Tudod jól, hogy apád megbízik bennem! Szerinted ha a srácokkal elé állok akkor mit mondana? -mosolyogtam, mert tudtam győztem!
- A szertárban van. -szállt be dühösen az autóba- Nyugi nincs baja a kis nyomorultnak!
Becsapta az ajtót és padlógázzal elhajtott. Mérges lettem, nem is kicsit! Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? Nem is értem! De nem volt időm dühöngeni azonnal írtam Tae-nek egy sms-t, hogy azonnal menjen a könyvtár szertárjába és engedje ki Nara-t, sietek én is. Odaérve láttam, hogy szegény lány a széken ülve a padlót bámulja. Arca szomorú volt, haja zilált és kócos. Ennyire bántották volna? Kár volt hinnem ShinAh-nak, hogy ők ketten kibékültek... De miért csinálja ezt? Hiába kérdeztem Nara-t, nem válaszol. Inkább lerázott és elrohant. Nem mentem utánna, jobbnak láttam ha most inkább egyedül marad. Biztos a sokk után még nem kellek én is a képbe! De egy biztos, már nagyon érdekel mi folyik a háttérben és bármibe kerül kiderítem!