A napok ahhozképest elég gyorsan teltek. A hétvégén Jeremy értem jött és elmentünk Haris-hez az étterembe. Az én kocsimmal akartam menni, de ragaszkodott ahhoz, hogy elvisz. Legalább „megspórolom a benzin árát", hmm míly rendes... Fura mód Melody -a tanárbácsim mennyasszonya- nem jött velünk, pedig számítottam rá is. Kb fél egyre oda is értünk. Igaz nem olyan gyakran járok ide hiszen elég messze van tőlünk 45 kilométerre, és nincs rá időm mindig idebuszozgatni. Mivel hál' Istennek utcsó éves vagyok (másodjára) nem akarom elbaszni azzal, hogy nem fekszek rá teljesen a tanulásra. Szeretnék végre levizsgázni!
De egy biztos, ez a hely minden látogatásnál egyre szebb lesz! Beérve bácsikám hatalmas öleléssel fogadott, majdnem megfulladtam.
- Haris bácsi, nem kapok levegőt! -kopogtattam meg hátát.
- Bocsi Medi csak olyan régen láttalak már... -engedett el.
- Azért annyira nem volt rég.
- De igen! És te -fordult Jeremy felé- drága barátom, végre idetoltad azt az ocsmány képed! -hogy milyen rendes...
- Ne haragudj Haris, de rengeteg a munkám és idén egyel több osztályom is van, szóval...megy a meló ezerrel!
- Persze elhiszem itt sem unatkozunk, de néha kell egy kis lazítás. Gyertek üljetek le foglaltam nektek asztalt!
A helyünkre kísért minket majd leadta a séfnek a rendelésünket és leült hozzánk. Tök jól elbeszélgettünk, mintha nem is telt volna el négy hónap mióta így összeültünk. Persze én voltam itt korábban is, de csak egyedül. Bácsikám szóvá is tette amit én is furcsáltam, hogy hol van a drága Melody. Bár Jeremy válaszolt, hogy dolga akadt, de ez olyan lerázós szövegnek tűnt mintsem komoly mentségnek. De nem akartam belekotnyeleskedni, hiszen semmi közöm hozzá. Estefelé mikor már búcsúzkodtunk eszembe jutott, hogy én valakinek ígértem valamit. Na szép...! Semmi kedvem nem volt ehhez, hogy olyas valakinek kérjek szívességet aki meg sem érdemli, de az ígéretem sosem szegem meg, így kénytelen voltam rákérdezni. Egy hatalmas nyeléssel a tengerfenekére küldtem a büszkeségem és Haris elé álltam.
- Áhh tényleg kérdeznék valamit! -nézett rám kíváncsian- Mondd csak öm...ki tudnád adni az éttermed egy hétvégére?
- Attól függ kinek és miért?
- Egy osztálytársamnak és a bandájának kéne. Egy videóklippet akarnak leforgatni, és úgy gondolták, hogy ez a hely megfelelő helyszín lenne. De mondtam, hogy ne számítsanak semmire, hiszen ez azért csak egy jól menő étterem, megszokott ügyfélkörrel stb. -igyekeztem lebeszélni arról, hogy belemenjen, végül is csak azt ígértem, hogy rákérdek azt nem, hogy azon leszek, hogy bele is menjen.
- Medi! -állította le érvelési listámat- Ha ennyire nem akarod, hogy kiadjam miért kérdezted meg?
- Mert megígértem. És te is tudod, hogy én soha...
- Soha nem szeged meg az adott szavad, tudom! -fejezte be mondatom- Mégis ki lenne az a személy aki erre megkért? Ismerem?
- Igen, ismered... Matt... -mondtam ki nevét, bár egyáltalán nem akartam.
- Mi? Matt? Az az Matthew? Az a srác akiért úgy odavoltál 9-ben?
- Haris! -szóltam rá dühösen, ilyet mondani basszus- Nem voltam érte oda! Csupán jó barátok voltunk ennyi, ne láss bele többet!
- Óh hát persze! Elnézést a feltételezésért! -tudtam nem igazi a bocsánat kérés- Ha ki tudják fizetni a bérletidíjat, felőlem jöhetnek. -tárta szét karjait, nekem meg rögtön egy „mi a fasz" érzés suhant át kb az egész porcikámon.
- Ez most komoly!?
- Aha. Igen. Ha megvan az 500 dollár, akár már a jövőhéten is kibérelhetik a helyet!
- Szuper, kössz... Kössz, hogy ilyen jófej vagy...
Annyira felidegesített, hogy muszáj voltam kimenni az étteremből, nem akartam a vendégek előtt káromkodni. Hogy lehet ilyen de komolyan!? Tudja jól, hogy milyen szar volt nekem amikor tönkre ment a barátságunk Matt-el a többi idióta faszkalap miatt, mert nekik az is bajuk volt, hogy én létezem, erre direkt ezt csinálja! Istenem...! Tudom miért teszi, hiszen soha senkinek nem adta még bérbe a drága „szerelem gyerekét" ahogy hívja azt a kócerájt, csupán egyszer amikor Gordon Ramsey ott csinálta az egyik tv műsorát. Haris azt hiszi, hogy ha ott lebzselnek majd a srácok akkor újra „összehozhat" minket, de az ki van csukva! Nem szeretnék újra még csak haverja sem lenni Matthew-nak sem a többi vadbaromnak! Sőt messziről elkerülöm ezt a helyet amíg itt lesznek, lehet azután sem fogok jönni egy jódarabig, nehogy eszükbe jusson az a „fantasztikus" ötlet, hogy ott tartanak fangyűlést vagy aláírás osztást!
Idegességem lecsillapítása érdekében rágyújtottam egy cigire. Tudom egészségtelen meg minden, de magasról leszarom! Ja és százszor jobb illata van, mint annak a hányingerkeltő szivarnak amit apám és a haverjai szívnak. Megálltam Jeremy kocsija előtt és vártam, hogy kijöjjön ő is. Most biztos kitárgyaltak a drága bácsikámmal, hogy mi történt velem azelőtt, hogy ő ideköltözött és elkezdett a suliban tanítani. Bár gyerekkori barátok, de amikor a nagybátyám megnyitotta ezt a helyet és beindult a szekér, végleg ideköltözött Pennsylvania-ból. Hiszen úgy tartják New York a lehetőségek tárháza, és hát ő meg is ragadta a saját lehetőségét. Szerencsére bejött neki, így nem panaszkodhat. Jeremy pedig rá kb tíz évre költözött ide, azelőtt sok helyen megfordult. Végül a sors újra összehozta ezt a két jómadárt.
Gondolataimból az térített vissza, hogy drága tanárom kitépi kezemből a félig elszívott nyugtatómat és jó messzire elhajítsa.
- Naaa! Ezt mért kellett!? Tudod milyen drága volt!? -háborodtam fel.
- Elképesztő...! Te még pénzt adsz ki azért, hogy megmérgezd magad!?
- Jaj jólvan már ember, csak egy szál volt! Nem vagyok láncdohányos!
- Nem érdekel, akkor sem csinálhatod ezt! Meg ne tudjam mégegyszer!
- Mért akkor mit teszel? Beárulsz apámnak? -kérdeztem irónikusan.
- Miranda!
Csak csóválta fejét, én inkább bepattantam a hátsó ülésre. Semmi kedvem nem volt végig hallgatni egy újabb kiselőadást. Az út felét csendben tettük meg, de a végén csak nem bírta ki, hogy hozzámszóljon.
- Szóval te és Matthew, tényleg barátok voltatok?
- Ja, fogjuk rá... -böktem oda félfogról.
- Most mégis olyanok vagytok, mint két idegen, mint tűz és víz. Miért?
- Hosszú... -nem akartam erről beszélni.
- Van időnk.
- Egyszer elmondtam már neked. Brad-nek és Travis-nek nem tetszett az, hogy Matt és Jimmy szólnak hozzám. Aztán addig-addig fúrták a dolgokat, hogy inkább véget vetettem ennek az egésznek. Jobban járt mindenki...!
- Biztos vagy ebben?
- Jah...
- Na és most mi lesz?
- Hogy érted? Mi hogy lesz?
- Hát most, hogy Haris nekik adja a helyet kénytelen leszel velük találkozni!
- Mért lennék? Tudják hol van az étterem nem kellek én oda! Hiszen nem én vagyok a tulaj, semmi közöm ahhoz, hogy ők miben egyeznek meg!
- Akkor hogy akarod a kisfilmedet leforgatni? Idefelé azt mondtad róluk fog szólni, hogy megmutasd milyen emberek valójában.
- Ja de ezt az idióta ötletemet el is vetettem! Képtelen lennék akár egy légtérben is velük lenni, nemhogy egy teljes vizsgafilm erejéig! A-A, inkább kitalálok mást! -tettem karba a kezem.
- Te tudod, de szerintem klassz ötlet volt!
- Ja, itt a volton van a hangsúly! De elég legyen belőlük, semmi kedvem róluk cseverészni! Inkább kapcsolj valami zenét, annak legalább értelme is van...
Láttam a visszapillantóban, hogy rázza fejét de nem érdekelt. Bekapcsolta a rádiót és hazáig azt hallgattuk néma csöndben. Ideges voltam! Feldühített minden, Haris bácsi, az hogy már csak azért is ha kell ingyen is odaadná az éttermét csak engem újra „összehozzon" Matt-el, akkor az amikor Jeremy elhajította a méregdrága cigimet, minden! Csak haza akartam érni és jól kidühöngeni magam!
A házunknál leparkoltunk és gyorsan elköszönés nélkül szálltam ki a kocsiból. Az apám nem volt otthon, fura... Újabban az volt a heppje, hogy eljár itthonról. Ami amúgy nem is olyan nagy baj, legalább nem idehordozgassa a sleppjét.
Vettem egy jó forró fürdőt és igyekeztem lenyugodni, kiüríteni az agyam az idiótábbnál idiótább gondolatoktól, de nem igazán akart sikerülni. Miután végeztem mindennel elővettem a szekrényből néhány tányért és poharat amit amúgy sosem használtunk, de komolyan soha és összetörtem mindet. Fura mód rohadt jól esett! Rendesen éreztem ahogy minden egyes törésnél megkönnyebbülök. Na ilyen se volt még...
Miután lenyugodtam mentem aludni és fennhangon azt kívántam, hogy soha ne érjen véget a hétvége! Semmi kedvem nem volt a suliban összefutni Matthew-val aki tuti megkeres azért, hogy hogy sikerült a kérése. Alig vártam, hogy végezzek ezzel a sulival és elhúzzak innen, erre itt van ez! Nem akarom az utolsó pár hónapot újra úgy tölteni, úgy élni ahogy évekkel ezelőtt! Mert biztos, mégegyszer nem tudnám végig csinálni!
5. rész
2021-09-25
Hozzászólások (0)