Nagy lázban égett az egész iskola, mindenki a Halloween-ra készült. Lana-nak is már csak egy hét volt a bűntetéséből. Alig várta, hogy leteljen! Éppen a nagy teremben voltak, agyaltak milyen témájú legyen a buli amit minden évben a végzős osztályok rendeznek. Az egész termet belepte a diákok hangos vitatkozása. Elhalkultak amikor beléptek az osztályfőnökök, nem akarták kizáratni magukat a buliról, mivel ha valaki rossz vagy balhézik kitiltják a rendezvényről.
- Na van már valami ötlet gyerekek? -csapta össze tenyerét Mr. Stevenson.
- Még nincs tanár úr. Vagyis van...csak nem jutottunk dűlőre. -felelte az egyik lány az osztályából.
- Na és nálatok? -lépett elő Mr. Jang.
- Hasonló itt is tanár úr, sok az ötlet és mindenki a sajátját akarja. -válaszolta az osztálytitkár.
Aztán az ofik kikérdezték diákjaikat, hogy kinek mi az elképzelése és mindenki sorban elmondta az ötletét. Aztán újra vitatkozás tört ki a teremben. A tanárok rendre utasították a hangoskodókat és ők is leültek ötletelni, segíteni a döntéshozatalban. Kb fél óra után Lana úgy döntött, hogy ő is előáll egy ötlettel, ha már úgyis mindenki bedobott valamit.
- Tanár úr! Nekem lenne egy ötletem! -jelentkezett.
- Mondd csak Lana, hallgatunk.
- Mi lenne ha minden ötletet megcsinálnánk?
- Azt mégis hogy?
- Hát úgy gondoltam ahogy az ilyen vidámparkokban szokott lenni. Amikor bemegy az ember abba a fura házba vagy sátorba vagy mittudom én mibe, és minden horror filmből van egy kis részlet odabent. Gondoltam ezt itt is meglehetne csinálni, csak nem ebben az egy teremben lenne az összes, hanem mindegyikben. Minden szinten más, a lépcsők lennének az átjárók és a folyosókon lehetne ilyen dekoráció, hogy milyen témájú „világ" felé halad az ember. Így mindenki tudja mire számíthat.
Miután befejezte ötlete felvázolását mindenki elhallgatott. Egyrészt azért mert meglepődtek, hogy a mindig csendes Lana felszólalt, másrészt pedig, hogy ilyen jó ötlettel állt elő, ami nem nekik jutott eszükbe. Összenéztek, megbeszélték és végre valahára egyetértésre jutottak.
- Rendben Lana, úgy látom mindenki egyetért, így egybehangzó döntés alapján a te tervedet választjuk! -a többiek elkezdtek tapsolni, a lány pedig félig büszkén félig zavartan mosolygott.
Aztán nekiálltak a tervezgetésnek, készülődésnek. Megbeszélték, hogy pár nap alatt mindent megszereznek ami kell a díszletekhez, mivel következő héten már Halloween.
Órák után Lana a szokásos helyére, a 9-es terembe sietett. Most ismét egyedül foglalhatott helyet a tágas teremben, ahol néha akadt 1-1 rabtársa. Mivel aznap nem adtak fel házifeladatot, így csak rajzolgatással, értelmetlen irkafirkával ütötte el az időt. Osztályfőnöke késve ment be fegyőrnek, biztos valami dolga akadt azért késett. Csendben helyet foglalt a tanári asztalnál és elkezdte javítgatni az aznapi dolgozatokat. A lány némán figyelte a férfi munkálkodását. Ahogy ott nézte feltűnt neki, hogy egyáltalán nem néz ki úgy, mintha amerikai lenne, inkább olyan távol-keleti kinézete van. Eddig ez fel sem tűnt neki. Kissé hosszabb éjfekete haja eltakarta ábrázatát ahogy lefelé tekintett a papírokra. Kezeit megnézve nem látott rajta gyűrűt, ezekszerint nem nős vagy csak titkolja. Egy pillanatra felnézett és a lány hirtelen megijedt, nem akarta, hogy észrevegye ahogyan épp őt nézi, ezért gyorsan elnézett másfelé. Zavarában egy hajtincset a füle mögé tűrt és ujjaival dobolt az asztalon.
- Lana! -hallotta meg nevét és a korábban vizslatott férfire nézett.
- Igen?
- Tudnál segíteni egy percre?
- Persze. Miben? -sétált oda hozzá.
- Te mit veszel ki ebből az írásból?
Tolt elé egy papírt, rajta egy olyan csúnya macskakaparással írt szöveggel, hogy egy profi kódfejtő sem tudná kivenni abból, hogy mi is van odaírva.
- Hát... Őszintén? Semmit. Ebből egy betűt sem tudok kivenni nemhogy egy értelmes szót! Ki írta ezt?
- Egy tizedikes lány, a dolgozattal együtt adta ide. De hogy ez mit akarna jelenteni...?
- Megpróbálom megfejteni de nem ígérek semmit!
Elvette a papírt és alaposan szemügyre vette. Kb tíz perces fejtörés után nagyjából sikerült a héber nyelvet egy érthető fordításra cserélni.
- Na asszem megvan miről szólhat.
- Tényleg!? -kérdezte elhűlve, nem hitte, hogy abból bármit is ki lehet olvasni- Akkor had halljuk!
- Hát nagyjából arról szól, hogy egy irtó helyes pasinak tartja magát, jó tanárnak, itt nem tudom mi van -tette vissza a papírt az asztalra és úgy mutatta- aztán annyit ír, hogy nagyon szeretne magával randizni és hogy őrülten szerelmes.
- Jesszusom... -ingatta fejét.
Lecsukta szemeit nem akarta elhinni, amit hall. Bár hangjából ítélve nem ez az első eset, hogy ilyesmivel találkozik, biztos más diáklány is megtalálta már őt a nagy hattyúhalála szerelmével.
- Nahát tanár úr, egy igen komoly rajongója akadt! -mondta mosolyogva, nem akart nevetni nehogy megbántsa, közben visszaült a helyére.
- Igen, úgy tűnik...
- Egy újabb? -kérdezte szemöldökét felhúzva, sejtette a választ de biztosra akart menni.
- Igen, sajnos... Mióta itt vagyok kb minden hónapban kapok egy ilyen vagy ehhez hasnló szerelmes levelet valamelyik diáklánytól.
- Nahát hogy mennyire sajnálom! -tette szívére kezét és teljes iróniával nevetve mondta neki.
- Lehet viccesnek tűnik, de nem az! Tudod te milyen zavaró ez!? Ráadásul óriási bajba is kerülhetnék ezek miatt! Ha az igazgató megtudná, hogy milyen leveleket kapok biztos kirúgna.
- Miért rúgná ki? Hiszen nem tett semmit! Arról nem tehet, hogy néhány diáklánynak elmennek otthonról és ilyen idióta leveleket írkálnak! Tudtommal csak a diákkal való kapcsolat a tilos nem az ha egy levelet elolvas!?
- Ez igaz...de akkor sem vagyok oda az ilyesmiért.
- Hát akkor javaslom újítson be egy barátnőt, menjen végig vele a suli folyosóján kézen fogva, néha 1-2 puszi csattanjon el, azután higyje el leszállnak magáról. -vont vállat.
- Gondolkoztam már én is ezen, de nem szeretnék csak emiatt összejönni valakivel, nem vagyok az a fajta aki kihasználja az embereket.
- Hát jöjjön össze olyannal akit szeret és nem lesz szó semmilyen kihasználásról.
- Persze mert az csak így megy Lana... -mosolygott- De honnan is tudnád? Fiatal vagy te még ehhez!
- Én fiatal? Kikérem magamnak! Én már huszon.... -hirtelen arca komor lett, elég kétségbeesett lett.
- Mi a baj? -nézett rá aggódva.
- Arra sem emlékszem, hogy hány éves vagyok...
- Nincs nálad a személyiigazolványod?
- De asszem itt van. -előkutatta táskájából és megnézte.
- Na?
- 19. Tényleg 19 lennék? -nem értette hogy nem emlékezhet erre sem.
- Hát ha az áll ott, akkor annyi vagy!
- Decemberben leszek húsz. Én azt hittem idősebb vagyok...
- Mert nagyon szeretnél érett felnőtt lenni, de nem kell sietni, van idő!
- Lehet...
- Na mára elég volt, menj haza nyugodtan.
- Tényleg? De még van fél óra!
- Nem baj, nem tudja meg senki, a mi titkunk marad. Holnap találkozunk. Szia 19 éves lány!
- Viszlát!
Csak ingatta fejét, nem hitte el mennyire más így ez a férfi, mint az órákon. Sokkal lazább és jobban elengedi magát. Az is igaz, hogy nem teheti meg, hogy órán, mindenkivel úgy viselkedjen mintha a legjobb haverja lenne. Lana örült annak, hogy megismerheti erről az oldaláról is!
Hazaérve anyja azzal fogadta, hogy a hétvégén menniük kell a szokásos vizsgálatra és terápiára a doktorukhoz. Nem örült a hírnek, de ami muszáj az muszáj és minél előbb meg akart gyógyulni és újra, teljes emlékekkel a fejében élni.
5. rész
2021-08-15
Hozzászólások (0)