Az iskola nagy lázban ég, ugyanis készülnek az egyik legnagyobb sulibulira, a halloweeni party-ra. Ilyenkor mindig nagy a sürgés-forgás, mivel a diákok fellépnek a bulin, ott ez egy afféle hagyomány. Most Crystal osztálya is felléphet, mivel ők a végzős osztály búcsúztatói. Így ez nekik nagy előny és afféle megtiszteltetés, hogy részt vehetnek. A fellépni készülő lányok lázasan gyakorolnak a nagyteremben vagy ahogy hívni szokták, a bálteremben. Élükön Riley-val, aki a ,,menő lányok vezére" most ő az énekkórus feje is. Minden szép és jó ,,lenne" ám van egy kis baki a dologban.
- Állj, állj, állj!!! -kiáltozott Riley a többieknek- Ez így nem lesz jó! Figyeljetek már oda lányok! Ez nem holmi pizsiparty vagy egy amatőr verseny, itt az esélyünk, hogy megmutassuk mire is vagyunk képesek! De úgy nem fog menni ha ennyire bénák vagytok! Molly te mindig lassan érsz be a refrénbe, Kyli te rettentő hamisan énekelsz, Emily ezt meg inkább nem kommentelem. Szedjétek már magatokat össze lányok! Pénteken lesz a fellépés és nem akarok miattatok szégyenben maradni!
- De Riley, tudod jól, hogy mindennap gyakorlunk és készülünk! -szólalt fel Molly.
- Hát akkor ez édes kevés! Jobban kell hajtanotok!
- De hogy hajtsunk jobban? Így is estig itt vagyunk, hogy gyakoroljunk, de neked ez sem jó...
- Nem ha ilyen amatőrök és bénák vagytok!
Ez már Crystal nem hagyhatta szó nélkül, muszáj odamennie és elmagyarázni hogyan viselkedik egy igazi hölgy. Felállt a barátai mellől és elindult a színpad felé, mindenki végig nézte lépteit, vajon hova tarthat.
- Riley hagyd ezt abba! Mért kell szegényeket megbántanod? -állt meg vele szemben.
- Ö, ki is vagy te?
- Ő Rose, az osztályunkba jár. -súgta oda neki Hannah a legjobb barátja, vagy ahogy mások mondják, a legfőbb talpnyaója.
- Áhh értem. Mégis kinek képzeled te magad, hogy beleugatsz a dolgomba!?
- Na és te kinek képzeled magad, hogy így beszélsz másokkal? Nincs jogod senkivel így beszélni! Inkább légy felnőtt és fogadd el az igazságot!
- Milyen igazságot? Hogy egy lúzer vagy? -nevetett gúnyosan.
- Nem. Azt, hogy gonosz ember vagy és borzasztó hamisan énekelsz!
- Hahahaha! -törti ki belőle egy igen csak gonosz és gúnyos nevetés- Figyi kis lány, a helyedben mélyen hallgatnék! Sosem jártál iskolába, fogalmad sincs hogy mennek itt a dolgok kicsikém. Ez itt az élet és nem egy táncos musical, amit úgy alakítasz ahogy te azt szeretnéd! Ha tekintélyt akarsz magadnak, akkor azt ki kell harcolnod másoktól.
- De azt úgy is ki lehet ha kedves vagy és nem minden szavad csak megvetés és lenézés! Te mért nem akarsz jó ember lenni?
- Drágám, itt a kedvességgel nem érsz semmit, ez nem az a világ.
- Tévedsz! Csak te képtelen vagy a kedvességre, abban sem vagyok biztos, hogy ismered-e ezt a szót!
- Te kis... -épp meg akarta ütni, ám ekkor kinyílt az ajtó és az osztály főnök lépett be rajta.
- Itt meg mi folyik!? -kérdezte mérgesen.
- Tanár úr, Rose belém kötött és megpróbált mindenki előtt lejáratni! Bántott engem. -nyafogott és játszotta azt áldozat szerepét.
- Én úgy láttam, hogy te vagy az aki bántani akarta őt. Ha jól láttam éppen arra készültél, hogy megüsd!
- Hát...öö...igen, de csak azért mert inzultált.
- Chh és mivel? -szólalt meg a lány is- Talán azzal, hogy megkértelek ne legyél ekkora bunkó? Vagy talán az fájt, hogy kimondtam végre hogy borzasztóan énekelsz?
- Látja!? Megint kezdi, de most megkapja! -indult volna, hogy megveri, de a tanár lefogta.
- Héhé, elég legyen! Mi ez itt, a dedó!? Nem az oviban vagyunk gyerekek, tudtommal itt mindenki felnőtt!? Vagy csak számok szerint?
- Én nem csináltam semmit! -szólalt fel Rose.
- Én sem! -csatlakozott Molly is.
- Megmondom mi lesz! Molly te bocsánatot kérsz a többiektől és rendes és KEDVES kórus vezető leszel! Rose te pedig helyettes vezető leszel Molly mellett és segítesz a felkészülésben. Ha csak egyszer is veszekedést, hangos szót hallok vagy csak úgy néztek a másikra ahogy nekem az nem tetszik, megtiltom, hogy fellépjetek a halloweeni bulin. Világos!? -nézett a lányokra.
- Igen. -válaszolták egyszerre.
Kicsit sem örültek ennek a hírnek, hiszen hogyan tudnának együtt dolgozni, ha ekkora az ellenszenv köztük? Egyáltalán képesek lesznek-e rá? De meg kell próbálniuk, hiszen nem hagyhatják cserben a többieket sem az iskolát.
- Most mindenki pakoljon és induljon haza! Szerintem ebből a napból mindenkinek elég volt ennyi. Holnap találkozunk! -elindult kifelé.
- Tanár úr várjon! -szaladt utánna a lány, ő megállt- Nekem lenne egy kis gondom.
- Remélem nem a kórus miatt akarsz velem beszélni? Mert akkor tárgytalan, muszáj összedolgoznotok Molly-val.
- Tudom, nem róla van szó.
- Akkor?
- Tudja... Én a nagybátyámmal élet, mióta apám meghalt és nem tudom engedné-e, hogy csatlakozzak a kórushoz. Lehet inkább kivesz a suliból.
- Mért venne ki az iskolából csak azért mert jársz egy énekkarba? Szerintem inkább örülnie kéne, hogy ilyen szorgalmas vagy.
- Hát igen...csak ő nem ilyen. Tudja ő egy kicsit másként gondolkozik, mint én vagy ön. Nem lehetne mást kitalálni?
- Figyelj, legyen úgy, hogy most haza mész és megkérdezed mit szól hozzá, ha nem szívleli akkor mást kitalálunk. Rendben?
- Jólvan. De ne nagyon reménykedjen. Viszlát holnap tanár úr!
Rohant, hog elérje a buszát. Haza érve már mérgesen várta őt Nick, hogy hol volt olyan sokáig. De Crystal mindent elmondott, hogy kállt a többiekért és nem hagyhatta szó nélkül ezt az álnokságot. Nick megdícsérte, hogy milyen kedves volt tőle és igazi nemesi vér folyik az ereiben. Büszke volt arra, hogy ilyen hercegnője van Spellworld-nek. Aztán tért rá a kínosabb dologra.
- Kössz Nick, kedves tőled. De még történt valami...
- Ugye nem használtad az erődet!? -kérdezte aggódva.
- Nem dehogy nem erről van szó! Ne nézz ennyire ostobának!
- Nem nézlek annak, ne haragudj. Csak nem szeretném ha bajod esne!
- Nem fog, nem kell féltened, tudok vigyázni magamra. Mit szólnál ha azt mondanám, hogy bekerültem a suli kórusba? -kérdezte félve.
- Mi!? Hova kerültél te be? Mégis hogy történt ez? -kezdett ideges lenni.
- Hát ahogy ott veszekedtünk, nem is nevezném veszekedésnek inkább ahogy kiálltam a többiekért azt hallotta a tanár és megtett a kórus helyettes vezetőjévé, hogy összedolgozzunk Molly-val.
- NEM! Arról szó sem lehet!!! Megmondtam neked, hogy kerülni kell a feltűnést! Tudod te mit csinálnak az iskola kórusai? Ének versenyekre járnak! Így kerülöd a feltűnést!? Megbíztam benned Crystal, de úgy látom korai még. Hiába vagy már 18, úgy viselkedsz mint egy tini!
- De Nickolas! Nem beszélhetsz így velem! Ne felejtsd el, hogy én vagyok a hercegnő nem te, én vagyok az uralkodó!
- Otthon, Spellworld-ben, talán... De itt nem! Kicsivel sem vagy különb, mint más tinik, itt én vagyok az idősebb! Azaz itt én parancsolok nem te!
- Hova lett a ,,büszke vagyok rád" és a ,,kiváló hercegnő vagy" lelkesedés!? Csak mert nem úgy történik minden ahogyan te azt szeretnéd, akkor már előhúzod az ,,én vagyok az idősebb, én vagyok a főnök" kártyát?
- Ha buta kisgyerek módjára viselkedsz akkor kénytelen vagyok rá!
- Mért lenne az gyerekes viselkedés ha szeretnék valami olyasmit csinálni amit szeretek? Tudod jól, hogy imádok énekelni és jól is csinálom, erre te még ettől a kis jótól is megfosztanál!?
- Úgy látom elfelejtetted, hogy kivel énelkeltél mindig, hogy kinek köszönheted azt a csodás hangodat!? -ez nagyon szíven ütötte a lányt és sírni kezdett.
- Hogy mondhatsz ilyet!? Nick hogy mondhatod azt, hogy elfelejtettem az apámat!? Azt hiszed nem jut eszembe mindennap ahogy együtt énekeltünk, ahogy felléptünk anya minden egyes szülinapján!? Mindennap úgy kelek fel és úgy alszom el, hogy ezekre gondolok! Aztán eszembe jut ahogy meghal, ahogy a szemem láttára gyalázatos módon ölik meg az apámat! És (!) fogalmad sincs mekkora lelkiismeret furdalásom van, hogy előtte úgy összevesztem vele! Úgy hogy te csak ne gyere itt a szemre hányásoddal!
Fogta magát és sírva berohant a szobájába és egész este ki sem jött onnan, még vacsorázni sem vacsorázott. Dühös volt, szomorú, csalódott és borzasztóan gyötörte a bűntudat az apja miatt. Reggel elhatározta ha Nick így is úgy is elítéli őt, akkor minek hallgasson rá (?) lesz ami lesz, csatlakozik a kórushoz. Már nem érdekelte semmi! Amíg itt lesz, míg itt kell lennie, kihasználja azt a kis időt és azt teszi, amit szeretne. Végre jól érzi magát parancsok és kötelességek nélkül. Felöltözött és a buszról leszállva azonnal az osztály főnökhöz sietett, hogy elmondja mától csapattag. Kopogott az ajtón és egy hang bezólította.
- Jó reggelt tanár úr! Elnézést, hogy ilyen korán zavarom, csak gondoltam letudom minél hamarabb.
- Persze gyere csak! Na sikerült beszélned a nagybátyáddal?
- Igen... -válaszolt sóhajtva.
- Úgy hallom nem sikerült valami jól?
- Hát nem.... Eléggé összevesztem vele.
- Sajnálom! Nem akartam, hogy ez legyen belőle. Inkább felejtsük is el, nem kell belépned sehová.
- De én szeretnék. Épp ezt akartam mondani, hogy bent vagyok a csapatban. -mosolyott.
- Na és a nagybátyád?
- Majd feldolgozza. Ahogy tegnap is mondta, nem vagyunk dedósok hanem felnőttek. Épp itt az ideje, hogy ezt Nick is belássa és ne kezeljen gyerekként! -mondta határozottan.
- Rendben ahogy szeretnéd. Remélem nem bánod meg?
- Én is. De itt az ideje, hogy meghozzam a saját döntéseim és ha kell okuljak a hibáimból. Nem szeretném ha mások döntenének helyettem! Bocsánat, elnézést nem akarom a hülyeségeimmel terhelni, biztos van jobb dolga is...!?
- Ugyan ne szavatkozz! Egyetértek veled, felnőtt nő vagy ideje hibákat elkövetni! -mosolygott- Viccet félre téve, örülök, hogy így döntöttél és üdv a csapatban! -fogtak kezet.
- Köszönöm! -válaszolt boldogan.
- És ha bármikor szeretnél beszélgetni vagy nyomja valami a lelked, keress meg és kibeszéljük magunkból!
- Tényleg?
- Igen persze.
- De mért tenne ilyet? Nincs magának jobb dolga, mint buta tinik nyavajgását hallgatni?
- Nem hinném, hogy buta lennél és különben sem ajánlom fel ezt mindenkinek! -kacsintott egyet nevetve.
- Óh akkor érezzem magam megtisztelve?
- Hát...igen mért ne. -nevettek mindketten.
- Köszönöm tanár úr a kedvességet! De akkor maga is keressen meg ha nincs kivel lelkiznie!
- Óh, hát köszönöm a megtisztelő felajánlást! -fejet hajtott játékosan.
- Jólvan viccelődjön csak, de meg fog lepődni milyen jó hallgatóság vagyok! Most mennem kell órára. Viszlát az 5. órában!
Sietve elhagyta a termet és igyekezett az órájára. Közben egésznap a kis beszélgetésükre gondolt a tanárával. Nem is gondolta, hogy ilyen kedves és vicces a tanárja. Hiszen minden órán kiabál és rettentő szigorú. Kellemes csalódás volt ez a részéről. Végre egy olyan ember aki kedves is tud lenni!