Még az nap el is kezdték a gyakorlást hogyan tudná Eric-et távol tartani az álmaiból. Ez hosszú napokat, heteket vett igénybe, de úgy tűnt, hogy Charles technikája beválik és sikert érnek el a lánynál. Maya már egy ideje nyugodtan és zökkenő mentesen tud aludni, bármi féle rombolás és pusztítás nélkül. Amiért hálás is a férfinak. Damien-nel is elsikálták a nézeteltéréseiket és azóta barátok. Az ünnepekek közeledtével a lány azon gondolkodott, hogy mivel lephetné meg a férfit amiért ennyit segített neki. Mi az amilye nincs de nagyon vágyik rá? Ekkor eszébe ötlött egy dolog és azonnal neki akart állni a tervezésnek. Elrohant megkeresni Logent mert most csak ő tud segíteni neki. Rohant le a lépcsőn.
- Szia Jane! Ne haragudj, hogy zavarlak csak Logent keresem. Láttad valahol?
- Igen a professzornál van bent, tárgyalnak valamiről. Mért keresed? Talán segíthetek én is.
- Kössz, de ebbe csak ő tud. De azért köszi! -rohant az irodába, most semmi sem érdekelte- Bocsi, hogy zavarok de életbe vágó! Logen tudnál jönni?
- Persze mi a baj?
- Majd kint. Gyere, siess!
Megvárta amíg kiérnek az udvarra, hogy biztosra ne hallja senki mit akar neki mondani.
- Vigyél el kérlek ide! -mutatott a kezében lévő térképen egy pontra.
- Mért akarsz te odamenni?
- Majd elmondom de siessünk kérlek! Közel a karácsony és addigra el akarok vele készülni.
- Jólvan, induljunk.
Beszálltak a repülőbe és úton is voltak a kijelölt úticél felé. Ott mindent összeszedett amit kell majd megvárták a sötétet, hogy senki se lássa mit visznek be. Este tértek vissza és a kb mindenki számára titkos és tilos helyre vitték a cuccokat, a suli rejtett laborjába.
- Mondd csak mihez akarsz kezdeni ezekkel? Az oké, hogy ebből lesz Charles ajándéka, de pontosan mi is lesz ez?
- Egy olyan dolog, ami meg fogja könnyíteni az életét. De ha segítesz megcsinálni akkor elmondom mi lesz ez. Na?
- Meg fogom bánni ha belemegyek?
- Ömm...nem, abszolút nem. De te tudod, hogy beakarsz-e szállni vagy nem!
- Jólvan, segítek.
- Szuper akkor holnap órák után gyere ide, de vigyázz ne vegyen észre senki!
- Oké, akkor honap.
Elköszöntek egymástól majd mindenki ment aludni. Következő nap Maya nagyon izgatott volt, alig bírta kivárni az órák végét. 3-kor a megbeszélt helyen találkoztak a ,,cinkosával" és belekezdtek az építésbe. Ez így ment napokig. Ahogy egyre jobban haladtak az ajándékkal, annál jobban titkolóztak és aggódtak, hogy lebuknak. Ám ez a ,,gyanús" viselkedés kezdett másoknak is feltűnni. Egyik nap Jane követte Logent és meglátta, hogy Maya-val kettesbe mennek be a titkos laborba és csak hosszú órák múlva jönnek ki. Kezdte egyre jobban érdekelni, hogy mi folyhat odabent és köztük. Ezért napokig követte Logent és Maya-t is felváltva. De a ,,hétköznapi életben" nem csináltak semmi említésre méltót. Csak tanítás után találkoznak titokban, de vajon miért? Gondolta utánna jár személyesen mit mondanak neki. Először a lányt kereste meg.
- Áhh szia Maya de jó, hogy látlak! Szeretnélek megkérni egy apró szívességre!
- Mi lenne az?
- Áttudnád venni a kis csoportomat délután? Tudod lenne egy kis elintézni valóm.
- Ne haragudj Jane, de nem megy. Dolgom van.
- Értem. Na és holnap?
- Akkor se érek rá. Bocsi de sietek, ne haragudj. Szia! -kiabált már a távolból.
Igen valami ilyesmire számított. Most Logent kereste meg, kíváncsi volt ő mit mond neki.
- Logen! -szólt utánna, ő megáll- Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak csak egy apró szívességet kérnék tőled. Feltéve ha ráérsz?
- Most? Nekem most nem jó, dolgom van, Charles megbízott egy feladattal.
- Persze, megértem menj csak, nem akartalak feltartani.
- Te sosem tartasz fel. -mondta úgy, hogy még ő is meglepődött amit kimondta- ÖÖ na mindegy. Siestek! -és már el is tűnt.
Jane pedig a professzor irodájába ment, hogy beszámoljon a történtekről. Charles nem hitt a fülének, nem akarta elhinni, hogy az mind igaz amit Jane elmondott neki. Rögtön utánna akart járni a dolognak. Ezért egyenesen a picébe tartott ahol az a labor van. Az ajtóhoz érve nevetést hallott a túloldalról, ezért azonnal berontott a helyiségbe.
- Mi folyik itt!? -kérdezte fennhangon.
- Charles!? -ijedtek meg mindketten- Mit keresel itt?
- Ezt inkább nekem kéne kérdezni! Mit csináltok ti itt kettesben!?
- Csak dolgozunk valamin.
- Jane szerint romantikázni jártok le ide!
- Hogy mi!!!!???? -kérdezték egyszerre.
- Jane egy ideje megfigyel és követ titeket és azt állítja, hogy ti összejöttetek. Igaz ez?
- Nem!!! Dehogy igaz! -lázadt fel a lány.
- Charles hogy feltételezhetsz ilyet rólam, róla, rólunk? -akadt ki Logen is.
- Ne haragudjatok, de minden ellenetek szólt. A titkos találkák, a hazugságok, Jane állítása... Nem is hittem el az egészet.
- Mégis itt vagy! Szép.... -ingatta fejét Maya- Tudod azért lehetett volna több eszed, hogy ilyesmiket nem hiszel el! De elmondom mért jártunk ide Logen-nel. Segített nekem a karácsonyi ajándékod összeállításában, hogy időben kész legyek vele. De kár volt törnöm magam ennyire, meg sem érdemled az ajándékot! Nesze, itt van!
Odadobta neki a szerkezetet amit hetekig építettek Logen-nel és ami most már semmit sem jelent neki. Charles és Jane is csak néztek, rettentően szégyelték magukat, főleg a professzor. Maya elindult kifelé de megállt a háttérben lapító Jane mellett.
- Te pedig mielőtt ilyesmiket feltételezel rólunk, talán kérdezd meg! És nem egyből árulodni kell menni a főnökhöz! Megértem én, hogy féltékeny vagy, de nem így kéne viselkedned. Inkább valld be az érzéseidet és mondd meg Logen-nek, hogy szereted. Hisz mindenki tudja, hogy Scott csak egy pótlék. Legalább magadnak ne hazudj ha az egész világnak igen!
Mondandója után faképnél hagyott mindenkit, felrohant a szobájába. Egyszerre forrt benne a düh és a mérhetetlen szomorúság. Ez a dolog akkora sebet ejtett a szívén, hogy fogalma sem volt a jelen helyzetben, képes lesz-e megbocsájtani! Túl mélyre ment neki, ráadásul pont egy olyan személytől, akitől soha nem várta volna ezt. Kiült az ablakába és némán figyelte a csendben hulló hópelyheket amik lassan fehérré változtatják az amúgy szürke tájat. Könnyei lassan csordogáltak le dühtől felhevült arcán, melyek némi hűsítést nyújtottak lángoló arcának. Titkon azt kívánta bár ez az egész meg sem történt volna, bár otthon lehetne! Gondolatai közül hangos ajtódörömbölés hozta vissza. Felállt, hogy megézze ki az, de amikor ajtót nyitott meg is bánta, hogy felállt.
- Te meg mi a francot keresel itt!? -kérdezte dühösen, szavaiból tisztán hallani lehetett a csalódottságot.