5. rész

C:- Apa! - örült meg, hogy meglátta, odarohant hozzá.
D:- Óh Clara! De jó, hogy még élsz! Annyira aggódtam érted! - ölelték át egymást.
Addig David kint maradt, hogy őrködjön, nehogy valaki odamenjen. Az ajtó becsapódott és mögüle Leon lépett ki. A lány hirtelen megrémült és apjához húzódott.
A férfi egy nagyobb fegyvert húzott elő a kabátjából és intett vele, hogy üljenek le. Így is tettek.
D:- Clara! Minden rendben? Nem nyílik az ajtó! - kérdezte idegesen, mert nem bírta kinyitni.
Leon az ajtóhoz szegezte a fegyvert, miszerint lelövi őt, ha rosszul válaszol neki. A lány megijedt ezért azt válaszolta, hogy minden rendben.
C:- Nyugi, ne aggódj! Én zártam be, hogy apával beszéljen nyugiban. Te csak szólj ha jön valaki!
D:- Rendben. Szólj, ha baj van! - hagyta abba a dörömbölést.
Vissza lement a lépcső aljára, hogy onnan folytassa az őrködést.
C:- Te meg mi a francot keresel itt!? Honnan tudtad, hogy itt leszünk!?
L:- Ott voltam mikor átadták apádnak azt a rendkívülien fontos leveledet.
C:- Mi? Mért volt ott apa?
D:- Mert azt mondta nekem, hogy megöltek téged. Az a ház felrobbant és mutatta a tv, a hullák... Azt hittem meghaltál.
C:- És ezért kellett elhoznod ide!?
D:- Nem dehogy. De amikor küldted a leveled, akkor ott volt ő is. Épp a papírokat írtuk alá.
C:- Milyen papírokat?
D:- Hát az átadást. Mindent oda akartam adni neki.
C:- De miért? Hisz ez az életed!
D:- Ugyan Clara, nélküled ez az egész - mutatott egy kört - semmit sem érne. Miattad és szegény anyád miatt csináltam mindent. De ahogy ő meghalt, csak te maradtál nekem. Amikor megtudtam, hogy te is.... végem lett! Feladtam mindent.
C:- Óh apa! - ölelte át.
L:- Most már elég legyen a nyálas dumákból! Gyerünk írd alá a papírokat! - dobta oda őket.
C:- Ne írd alá őket apa! - rátette a kezét a kötegre.
D:- De, ha nem teszem megöl téged. Azt pedig nem hagyhatom! - kezdte volna aláírni, de a lány fogta és elszakította a papírokat.
C:- Ennyit a nagy tervedről! - dobta le a földre.
L:- Úgy látom, hogy megakarsz halni!? - odarántotta magához és a fejéhez tartotta a pisztolyt - Írd alá azokat a kurva papírokat! Ott egy másik a táskában! Nyomás!
Diego odament az aktatáskához és kivette a másik nyomtatványt. El is kezdte írni.
C:- Apa, ne!
L:- Úgy látom tényleg megakarsz halni!
C:- Én nem. De te megfogsz! David!
Kiáltott egy nagyot, aminek hallatára a férfi felrohant és berontott a szobába. Meglátta Leont és dulakodni kezdtek. A lányt ellökte onnan. David nagyon profi volt, szinte minden ütése betalált, amíg Leon-nak 1-2 ütésnél többet nem sikerült betalálnia. Pár perc alatt szó szerint péppé verte. Ahogy leesett a földre magával rántotta David-et is, és így sikerült neki ellöknie. Gyorsan felkapta a fegyverét, hogy lelője a lányt. De az apja észre vette és elé ugrott. Ő kapta a golyót. David egy lövéssel fejbe találta Leont. Így ő meghalt.
C:- Apa!!! - borult le hozzá - Istenem apa! Mért tetted ezt!?
D:- Csak nem hagyhattam, hogy a lányomnak baja essen.
C:- David hívd a mentőket!
D:- Ne! Nem kell. Már úgy is mindegy.
C:- Ne apa, ne mondj ilyet! Meg fogsz gyógyulni! - sírni kezdett.
D:- Te is tudod, hogy nem így lesz. De figyelj! - megfogta a kezét - Clara, most már te vagy a főnök. Tiéd a biznisz! Okos lány vagy, tudom hogy menni fog a vezetés. Egyet ígérj meg! Mindig igazságos leszel és higgadt! Soha ne dönts hirtelen vagy haragból! Mert az sehová sem vezet.
C:- Megígérem!
D:- Rendben. Jó maffiagirl leszel meglásd! Szeretlek! - és lehunyta a szemét.
A lány ráborult és sírt. Összetört a szíve, hogy az anyja után az apját is elvesztette. Nem maradt senkije. Egyedül maradt a nagy világban, és rászakadt a nagy alvilági birodalom is. Azt sem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá. Egyáltalán akarja-e ezt az egészet!? Vagy jó főnök lenne-e belőle? De egyet biztosan tudott most, hogy nála boldogtalanabb és összetörtebb szívű ember nincs a földön.
D:- Gyere, menjünk! Jobb ha nem találnak meg itt minket.
C:- Nem mehetek el. Csak így...
D:- Úgy sem tehetsz semmit. Gyere kérlek! - húzta el a lányt.
Visszavitte a szállodába. Bezárkózott a szobájába és estig ki sem jött. Olyan 9 óra felé jött ki onnan, mert már éhes volt. Fogott egy zsemlét, egy pohár tejet és visszament a szobába. Kicsit később kopogtattak az ajtaján.
C:- Gyere! - David bement és leült mellé.
D:- Remélem nem zavarok?
C:- Nem. - felelte elhaló hangon.
D:- Nagyon sajnálom az apádat! - tette kezét a hátára.
C:- Kössz David.
D:- Nem tehetsz róla, ugye tudod?
C:- Hát... Ha normálisan odafigyelek és nem blokkolok ott le, akkor még mindig...
D:- Clara! Hagyd ezt abba! Ne hibáztasd magad! Nem tehetsz róla!
C:- Kedves tőled, hogy vígasztalni próbálsz, de... Ez akkor is az én saram. - kihullott egy könnycseppje.
D:- Rendben, akkor sajnáltasd magad! Ha neked így jobb, akkor méllyedj el az önsajnálatban csak nyugodtan! De attól nem lesz jobb senkinek! - fogta magát és idegesen kiment.
A lány csak nézett, hogy így beolvasott neki. Nem tudta eldönteni, hogy tényleg azokat a szavak hallotta-e, amiket mondott. Bár dühös lett rá, hogy így beszélt vele, de belegondolt abba is, hogy miért. Később, olyan 10 óra felé átment a férfi szobájához. Kopogott.
D:- Gyere be nyugodtan.
C:- Nem zavarok? - nyitott be.
D:- Nem, gyere csak!
C:- Kössz. - leült az ágy melletti székre - Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.
D:- Miért?
C:- Hát, hogy magamat sajnáltattam előtted. Igazad volt, nem megyek semmire az önsajnálattal.
D:- Örülök, hogy beláttad. De azért remélem, hogy nem haragszol rám? Nem sértésnek szántam amit mondtam, csak azt akartam, hogy felfogd.
C:- Sikerült. - elmosolyodott halványan.
D:- Na és mi a terved? Mi lesz ezután?
C:- Visszamegyek San José-ba, átveszem apa helyét és megtisztítom a helyet az olyan szemétládáktól, mint Leon volt. Felszámolom az egész bandát, ami Leon alá tartozott!
D:- Jó terv! Sikerrel fogsz járni.
C:- Miből gondolod ezt?
D:- Hát amilyen határozott vagy és okos is, biztosan sikerülni fog! Csak tartsd be amit apádnak ígértél, ne haragból dönts! Az nem vezet semmi jóra!
C:- Igyekszem nem dühtől vezérelve cselekedni, de az nem olyan könnyű. Most jelenleg csak a düh, amit érzek. Semmi más.
D:- Igen, ezt sejtettem. De hidd el, abból semmi jó nem sül ki, ha haraggal mész neki a dolgoknak. Ezt tapasztalatból mondom.
C:- Igyekszem lecsillapodni, de nehéz. Főleg mert magamra is mérges vagyok.
D:- Mondtam már, hogy ne hibáztasd magad a haláláért!
C:- Nem erre értettem. Hanem, mikor utoljára beszéltünk, nem épp a legjobb hangulatban elváltunk egymástól.
D:- Miért?
C:- Mert haragudtam rá. Mondhatni utáltam. Mert mindig azon volt, hogy találjon egy balekot akihez hozzáad. Leont is ő hozta haza. Össze is vesztünk miatta. Aztán mikor te elraboltál, aznap reggel még elég ellenségesen beszéltem vele. Bárcsak visszatekerhetném az időt! - nem bírta tovább és elkezdett sírni.
D:- Gyere ide!
Áthúzta a lányt az ágyra és átölelte. Hagyta had sírja ki magát. Közben néha átsimította a hátát, hogy nyugtassa, vígasztalja. Kicsit később abba hagyta a sírást.
C:- Ne haragudj! Nem akartam itt nyavajogni neked. - törölte meg a szemeit.
D:- Semmi gond, nem zavart. Megnyugodtál?
C:- Kicsit! Elég fura bérgyilkos vagy te.
D:- Miért?
C:- Hát kint a pályán kegyetlen vagy, de itt ahol senki sem látja, egy normális, megértő ember. Sosem találkoztam még ilyen bérgyilkossal.
D:- Egyedi vagyok! - nevetett - De azért te sem vagy semmi.
C:- Miért? Én nem is ölök embert!
D:- Pont ezért! Először azt hittem, hogy az az „apuci kicsi lánya" féle lány vagy. De ahogy rájöttem milyen vagy, beláttam, hogy tévedtem.
C:- Mért, milyen vagyok?
D:- Hát első látásra olyan kis, szende kis okoska lány. De ha jobban megismernek egy határozott, bátor, céltudatos lányt láthatnak benned, akinek vág az esze ha kell.
Kissé zavarba jött attól amit mondott. Rég nem mondtak neki ilyen kedves dolgokat, sőt semmit. Nem tudta mi ütött belé, mert csak mosolyogni tudott.
C:- Figyelj csak, szeretnék kérdezni valamit!
D:- Mondd!
C:- Válaszolhatsz nemmel is, nem akarlak semmire kényszeríteni!
D:- Előbb a kérdést tedd fel, hogy eldönthessem mire válaszolok nemmel vagy igennel.
C:- Persze. Tudod ugye, hogy most az a tervem, hogy átveszem a bizniszt stb?
D:- Igen, és?
C:- Lenne kedved velem tartani? Úgy, mint a jobb kezem? Persze nem kötelező. Hiszen tudom, hogy te önálló ember vagy, és egyedül szeretsz dolgozni. Mindegy hülyeség volt megkérdezni. Csak azt gondoltam... De mindegy nem érdekes. - elindult kifelé, zavartan.
D:- Clara! Hagynád, hogy válaszoljak? Vagy tovább lefolytatod magadban ezt a beszélgetést?
C:- Jah, persze. Mondd csak!
D:- A válaszom, igen. Veled tartok.
C:- Tényleg? - lepődött meg - Hogy hogy? Azt hittem, hogy te egyedül dolgozol!?
D:- Igen. Ez így van. De van érzékem a jó melókhoz, és úgy gondolom ezzel nem veszítenék. Ha mégsem jönne össze, akkor még mindig leléphetek.
C:- Ez igaz. Köszönöm, hogy mellettem maradsz! Sokat jelent! Legalább egy ember legyen velem, akiben bízhatok!
D:- Miből gondolod, hogy bennem megbízhatsz?
C:- Nem tudom. Csak érzem. Meg eddig még nem adtál okot az ellenkezőjére. De hagylak is aludni. Holnap nagy nap lesz. Korán elindulunk és hamar odaérünk. Reggel felhívom a többieket is, összehívok egy megbeszélést.
D:- Oh látom nem pazarlod az időt! - nevetett.
C:- Felesleges lenne bújkálni! Mihamarabb lépni akarok!
D:- Persze, megértem. Akkor hajnalban indulunk. Jóéjt!
C:- Neked is! - kiment.
Elment ő is aludni. Hajnalban indultak el. Összeszedtek mindent ami ott volt és már úton is voltak. Clara felhívta a kis főnököket és elmondta, hogy mikor legyenek, immár az ő házában, mert várja őket sűrgősen! Letette a telefont és várta, hogy minél hamarabb haza érjenek. Egyszer s mindenkorra le akar számolni az ellenséggel! Kerül amibe kerül!