Maya szemszöge:
Miután hajnalban felkeltem óvatosan kiosontam Kaiden mellől és egy levelet otthagyva hazamentem. Nem akartam ilyen szemét módon lelépni, de muszáj volt! Hazaérve anya aggódó és szigorú tekintete fogadott.
- Te meg hol a fenében voltál kislányom!? -rontott nekem azonnal, szinte még be se léptem a házba.
- Dolgom volt! Amúgy nem mindegy neked hol vagyok? Vedd úgy, hogy titok! -simítottam végig nem létező bajszomon- Te úgyis szereted a titkokat nem? -jegyeztem meg cinikus hangnemben.
- Kaiden elmondta igaz?
- Nem! Nem mondott semmit. Pechedre hallottalak titeket mikor megegyeztetek a kis tervetekről! -lendítettem karomat, mint a filmekben.
- Sajnálom Maya nem akartam elhallgatni előtted csak...
- Tudod ezt a fajta bocsánat kérést többször hallottam már tőled, mint kéne! -hangomból csak úgy csöpögött az irónia- Mi lenne ha suskusolás helyett inkább elémállnál és elmondanál mindent, őszintén!? -nyomtam meg az utolsó szót.
- Ne haragudj... -ült le szomorúan a kanapéra.
El akartam menni, otthagyni őt, had főjjön a saját levében de a lépcső alján megtorpantam. Megsajnáltam, hiszen mégis csak az anyám! Jár neki egy esély.
- Miért tetted? -ültem le vele szemben.
- Meg akartalak óvni ettől az egésztől!
- Mitől? Hogy ne jöjjek rá arra, hogy nem tudok átváltozni? Csak feltűnt volna előbb-utóbb nem gondolod?
- Nem... Tudod, elég régóta kutatok egy dolog után. Azt hittem végre megtalálom és azzal segíthetek rajtad, de nem sikerült.
- Ez az a valami amiről Kaidennek is beszéltél? -bólintott- Mit kerestél? -erősen hallgatott- Csak nem a rólam szóló jóslatot?
- De igen. Csak sajnos nem találtam meg.
- Érdekes, legutóbb azt mondtad, hogy mikor a nagyapám kutatta elvesztette. Te honnan tudtad, hogy hol keresd? -össze-vissza nézett fogalma se volt mit kéne mondania- Hazudtál erről is ugye?
- Nem! Az igaz volt, hogy sokáig kutattunk utánna, de mikor megtudtuk hol van és mire a nagyapád odaért eltűnt. Azt hittem ha sikerül megtalálnom akkor megtudom mit kéne tennem, hogy segítsek az állapotodban!
- Kössz de nem kell a segítséged! Tudod anya, te voltál az utolsó ember akiről valaha is elképzeltem volna, hogy ennyit hazudik nekem! Főleg egy ilyen fontos dolog kapcsán! De végülis jól jött hiszen így kénytelen voltam magamnak megkeresni a válaszokat! És a jóslatot is megtaláltam! -elkerekedtek szemei.
- Mi!? Hol?
- Az apámnál.
- Ezt most nem értem... Úgy érted, hogy te és Reyon...?
- Igen, találkoztunk! Nála voltam a hétvégén, ezért mentünk el Kiaval.
- Hogy tehetted ezt!? -rivallt rám és hevesen hadonászni kezdett- Hogy mehettél el hozzá? Képes voltál az engedélyem nélkül felkeresni őt!? -kiabált mire egyre csak idegesebb lettem.
- Először is ne kiabálj velem! Másodszor pedig mi az, hogy az engedélyed nélkül!? -ordítottam vissza- Felnőtt nő vagyok, oda megyek ahová csak akarok! Nincs szükségem az engedélyedre! Plusz ő legalább adott nekem egyenes, őszinte válaszokat amire te mindig is képtelen voltál! Vagy talán azért böki annyira csőröd, hogy ott jártam mert ő felvilágosított abban amiben neked kellett volna!? HM!?
- Nem kellett volna odamenned...
- Ja, ha őszinte lettél volna velem akkor sosem jutott volna eszembe felkeresni őt! Szóval erről ennyit és részemről téma lezárva! Ja és, hogy ne kelljen mégtöbb szenvedést átélnünk, elköltözöm! -trappoltam fel a lépcsőn.
- Na és hova mennél? Csak nem Kaidenhez és a kis falkájához? -kérdezte gúnyosan.
- De igen, pontosan oda! Ott legalább őszinték velem és nem hazudnak!
- Óh igen? Rendben, menj csak! De ha rájössz, hogy nem tartozol oda ne gyere hozzám sírva!
- Nyugi, nem fogok!
Becsaptam szobám ajtaját és elővéve bőröndömet belepakoltam az összes holmimat. Egy idő után meg kellett állnom a pakolásban mert nem láttam semmit az egyre csak záporozó könnyeimtől. Sosem hallottam még anyát így beszélni, főleg nem velem! Mi lett vele? Vagy mindig is ilyen lett volna? Vagy az is lehet, hogy van egy ilyen énje is csak valahogy mindig sikerült elrejtenie előlem...
Mikor valamennyire sikerült összeszednem magam fogtam a kis pakkomat és elindultam a lakba. A hatalmas faajtó előtt állva, mintha megállt volna az idő. A kezem a levegőben lógott, kopogást imitálva. Vajon befogadnak majd, főleg úgy, hogy már nem is vagyok farkas? Mi lesz ha rájönnek? Mikor rászántam volna magam a kopogásra kinyílt az ajtó. Lory döbbent arcával találtam szemben magam.
- Hát te meg!? -szájával szinte egy o betűt formált.
- Bemehetek?
- Persze, gyere csak! -tárta ki az ajtót- Szólok Kaidnek, várj itt!
Bólintottam, hogy felfogtam mit mond majd eltűnt az emeleten. Pár perc után ismét feltűnt, mögötte Kaid sétált le a lépcsőn. Én bőröndöm fogantyúját szorongatva álltam a nappali közepén. Aggódtam mi lesz ha elküldenek innen! Az alfa csodálkozva ugyan de mosolyogva jött oda hozzám.
- Szia Maya! -puszilta meg arcom- Mit keresel itt? Bőrönddel? Mi történt?
- Ne haragudj, hogy szótlanul állítottam be, de nem maradhatnék itt pár napig? Csak amíg nem találok egy kis lakás szerű valamit magamnak.
- Hülye vagy!? Nem mész innen sehova! -jelentette ki szigorúan- Nem azért kérdeztem, csak furcsa így látni téged. Mi történt? -ültetett le a kanapéra.
- Összevesztünk anyával. -feleltem halkan.
- Min tudtatok ennyire összekapni?
- Kb mindenen. Szembesítettem azzal, hogy tudok a kis szervezkedéséről veled meg úgy mindent a fejéhez vágtam! Csak azt akartam, hogy tudja mennyire haragszom rá! -újra elkezdtek könnyeim peregni, próbáltam eltakarni arcom nehogy a többiek lássák.
- Gyere menjünk fel!
Felmentünk a szobájába. Karomnál fogva kísért fel, másik kezével bőröndömet húzta. Mikor elzártuk magunkat a többiektől végre kiengedhettem magamból amit eddig visszafolytottam. Kaid azonnal mellém ült és átkarolva igyekezett vígaszt nyújtani.
- Annyira szörnyű volt Kaiden! -beszéltem bele ingjébe- Mintha nem is anyával beszéltem volna.
- Ezt hogy érted? -tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Hát mikor megmondtam neki, hogy apámnál voltam a hétvégén totál kikelt magából és leordította a fejem! Még sosem kiabált velem... És mikor megmondtam, hogy idejövök azt mondta, hogy ha kidobtok innen akkor ne menjek vissza hozzá.
- És azt honnan veszi, hogy kidobnánk innen? Sosem tennénk ilyet!
- Nem tudom. Bár... Mi lesz ha a többiek megtudják, hogy már nem tudok átváltozni?
- Mi lenne? -kérdezte nevetve- Semmi! Nem a te hibád! Attól még a falkánk tagja vagy!
- Jó de akkor is...
- Emiatt ne aggódj! Itt mindig otthon leszel, higyj nekem! És nem kell elmenned, sem lakást keresned! -karolt át, én pedig boldogan bújtam karjaiba- Tudod már egy ideje csak erre várok!
- Mire?
- Hogy ideköltözz! Szeretnék veled ébredni! -ez az egy mondat elűzte a bennem lévő összes keserűséget- Reggel is olyan rossz volt, hogy mire felkeltem eltűntél! -jegyezte meg bosszúsan.
- Bocsi, nem akartam szó nélkül lelépni, csak... Beszélni akartam anyával! Ami nem jött össze...
- Ne aggódj én itt vagyok neked!
- És én is neked! -öleltem át- Itt leszek, ne aggódj! -paskoltam meg hátát.
- Azt ajánlom is! Na gyere, mondjuk el a többieknek a jó hírt!
Bár nem akartam de végülis belementem. Lesiettünk a nappaliba és Kaid elmondta a falkának, hogy mától velük fogok élni. Meglepett de szinte mindenki örült neki, nem meglepő, hogy Kiara volt az aki azonnal a nyakamba ugrott, ami azt eredményezte, hogy a padlón kötöttünk ki! Jól esett a kedves fogadtatás, mégha csak a látszat kedvéért is van! Most jelen pillanatban az sem érdelelt volna, hogy csak az Alfa miatt fogadnak ekkora örömmel, már a mámorító tudat, hogy nem zavarnak el a világ végére, melegséggel töltött el! Főleg úgy, hogy gyakorlatilag nem tartozom közéjük. Azért érdekelne, mit szólnának hozzá ha megtudnák a kis titkomat? Biztos nem lenne ekkora az öröm, mint most! De ameddig csak lehet igyekszem eltitkolni, és megtalálni a megoldást!
Vagyis megoldás az van csak olyan változat kéne ahol nem halok meg! Kell lennie olyannak! Nem igaz, hogy csak egy végkifejlett lenne! Végülis ha létezik állattá változó ember akkor erre is létezik más megoldás nem!? Én pedig azon leszek, hogy minél hamarabb megtaláljam azt a változatot! Hiszen megígértem, hogy mindig itt leszek Kaidennek és azt is, hogy segítek Morgannek! És a kettő egymásnélkül nem megy!