Kaiden szemszöge:
Alig pár napja annak, hogy Maya sikeresen átváltozott. De mióta hazament innen színét se láttam. Nem jön ide. Bár máshova sem nagyon, legalább is nyomozásom ezt igazolja. Gyakran elmegyek a házukhoz és a távolból figyelem a lány ablakát ami mögött ott áll és szomorkás arccal bámul a semmi felé. Sajnálom őt! Bizonyára nem érti mért nem képes átváltozni. Lassan itt az ideje, hogy beszéljek vele. El kell mondanom neki az igazat! Hiszen megegyeztünk az anyjával, ha nem mondja ő el neki akkor majd én! Már így is sokat vártam... Vártam hátha sikerül az a feladata amiről beszélt, ami talán segíthet Mayan de semmi, így kénytelen leszek én beavatni őt! Remélem nem bántom meg annyira, főleg úgy, hogy én tudtam a dologról és eltitkoltam előtte!
Itt állok a hatalmas ház előtt, látom Mayat a teraszán ücsörögni, mégsem vagyok képes odamenni hozzá. Hogy miért? Nos nem tudom. Talán félek... Félek, hogy újra csalódik bennem amiért nem mondtam igazat. Így inkább lenyelve darabjaira törő önbecsülésem hazaindultam. A srácok már izgatottan vártak, hiszen ma pasis nap van, azaz vadászni megyünk! Szerettem az ilyen eseményeket, legalább elterelik a gondolataim egy kicsit. Amint leszállt az éj belevetettük magunkat a sötétségbe. Jól eső érzéssel töltött el párnázott mancsaimon végig rohanni a kissé sáros talajon. A tavasz friss illata melegséggel töltött el és kellemesen borzongatta orromat. Pár méterrel előttem Nolan megállt és meredten bámult előre. Mellé léptem és megérdeklődtem mi a baj. De szerencsére nem volt gond csupán feltűnt egy nagyobb szarvas a közelben, amire lecsaphatunk. Intettem a többieknek, hogy menjenek körbe, így elszorítva a menekülő utat. Egyszerre rontottunk rá a vadra és nyakára harapva elszorítottam légcsövét, megfullasztva ezzel az állatot. Falatozni kezdtünk, amiben természetesen én voltam az első! Rögtön még friss, meleg vérére csaptam le, ami új erővel töltötte el kissé lemerült testem. Mikor végeztem odaengedtem a többieket és magukra hagyva a marakodókat, hazaindultam. A vadászat kellemes sikerélményével huppantam le bézs színű kanapénkra. A lány tagok már rég aludtak, persze ez nem meglepő, szeretnek szundizni! Néha nem is hiszem el, hogy farkasok inkább olyanok akár a mormoták!
- Meg is jöttetek? -felkaptam fejem a fentről jövő álmos hangra, Kia vörös kócos fürtjei köszöntek vissza rám.
- Csak én. Mért vagy fent?
- Éhes vagyok... -lassan a hűtőhöz sétált és kiszedte az aznapi ebéd maradékát- Te tényleg, kellek a hétvégén?
- Ö... Nem tudom, miért?
- Mert elvinném Mayat egy kiruccanásra. Az anyja megkért, hogy rángassam ki a depiből.
- Hova mennétek?
- Nem tudom. Majd kitervelem. Lehet a városba vagy elmegyünk apámékhoz. -rántott vállat- Gondoltam jót tesz neki egy csajos nap. Ahol nem gondol arra! -nyomatékosította meg a végét, nekem csak leesett az állam! Honnan tudja?
- Mire? -próbáltam minél értetlenebb lenni.
- Szerintem te is tudod! -tette karba kezeit- Maya tisztában azzal, hogy nem tud átváltozni!
- Honnan!? -lepődtem meg.
- Ezt tőle kérdezd, ne tőlem. Szóval ne számíts rám a hétvégén! Jóéjt!
Felvágtatott a lépcsőn és eltűnt szobájában. Lesokkolt a dolog, hogy Maya tisztában van a problémával! De honnan tud róla? Talán Lien beavatta volna? Akkor már értem miért olyan szomorú és mért nem jön el hozzánk! Biztos megint haragszik rám, ismételten teljes joggal!
Hangoskodásra riadtam fel legédesebb álmaimból. Morogva vonszoltam le magam a lépcsőn és a veszekedők felé vettem az irányt.
- Hallgassatok már basszátok meg! Szombat reggel van az ég szerelmére! -kiabáltam- Mi a francon tudtok ilyen korán ennyire összeveszni!? -Lory, Nolan és Welon megszeppenve pislogtam rám.
- Ne haragudj, hogy felkeltettünk -kezdett bele Lory- de Nolan teljesen agyilag analfabéta! Nem képes felfogni, hogy a mai járőrözés nem az övé hanem az enyém Kia helyett!
- Hé, ne beszélj így rólam! -förmedt rá a lányra- Különben is Kiara megmondta, hogy te nem lehetsz Welon társa mert a körút teljesen más irányba menne el. -fejezte ki magát sokat sejthetően.
- Kikérem magamnak! Én nem...
- Elég legyen már! -ordítottam rájuk- Hagyjátok abba! Akkor Lory veled megy és kész, nincs vita! Akinek nem tetszik távozhat! -mutattam az ajtó felé, ők csak lehajtva fejüket széledtek szét ellenkező irányokba.
Hangosan fújtatva mentem a konyhába, hogy készítsek egy jó erős kávét. Alvásra már úgysincs esélyem. A pulton könyökölve félálomban vártam, hogy a kis gép megszólaljon. Mikor villogott a piros kis lámpa szinte azonnal töltöttem az életet adó folyadékból. Épphogy belekortyoltam kivágódott az ajtó és egy nem várt vendég robogott be rajta. Kinézetre elég idegesnek tűnt, haja zilált volt és hevesen vette a levegőt. Fogadni mertem rá, hogy idáig szaladt.
- Aaron! Mit keresel itt?
- Ne haragudj, hogy ilyenkor ideállítok de óriási baj van! -hangja szinte remegett, tudtam ez most kicsit se fog tetszeni.
- Micsoda!?
- Morgan megszökött! -majdnem levágódtam a székről mikor meghallottam, nem akartam hinni kiválóan működő füleimnek.
- Mivan!? De hogy a fenébe tudott megszökni!? -kiabáltam.
- Valahogy megszerezte a leolvasó kulcsot. Arra mentem be ma hajnalban, hogy az őrök holtan fekszenek és a cella ajtó tárva-nyitva és a srácnak hűlt helye volt.
- Azonnal meg kell keresnünk! -csaptam az asztalra idegesen.
- Már mozgósítottam pár embert. De... lenne még valami... -nyögte ki kissé félve.
- Jézus... Micsoda?
- Néhány napja járt bent nála valaki. Nem tudom, hogy a két ügy összefügg-e...
- Tudni ki volt az? -bólintott- Ki?
- A hugom, Kiara.
Leesett az állam! Olyat éltem át, mint a filmekben szokott lenni, mint amikor valakinek a kamerával ráközelítenek a szemére és egyre bekebelezi a sötétség és egyre kisebb lesz. Nem hittem el amit hallok! Kiara? Mit kerett ott? Miért járt nála? Nem, ezt egyszerűen nem tudom elhinni!
- Biztos vagy ebben?
- Igen. A kamerákon egyértelműen látni, hogy ő az!
- Nem értem... Mit akarhatott Morgantől? -vakartam tarkómat teljesen tanácstalanul.
- Fogalmam sincs! De bent volt nála. Hidd el ezzel nem arra célzok, hogy összejátszanának, hiszen ismerem a hugom, sosem tenne ilyet! De valami oka csak volt arra, hogy kockáztasson mindent és teljes titokban beosonjon hozzá! Igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem nem-e mondott neked valamit? Vagy célzott netán valamire? Nem viselkedett furán? -kérdéseire igyekeztem visszaemlékezni, de semmi használható nem jutott eszembe.
- Nem! Kicsit sem volt furább a megszokottnál. -rántottam vállat.
- Hol van? Beszélek vele!
- Elment. A hétvégét Mayaval tölti.
- Hol?
- Nem tudom. Azt mondta útközben találják ki, de erősen hajazott arra, hogy az apátok birtokára akarja vinni Mayat.
- Tényleg? -bólintottam, de nem tetszett ez a csodálkozó hangnem- Fura. Apa nem említette, hogy Kia el akar jönni hozzánk.
- És mért kellett volna?
- Mert ha tényleg a birtokra akarnak menni akkor előbb apámnak oda kell szólnia, különben a biztonsági rendszer akár meg is ölhetné őket! Ezzel a hugom is tisztában van! És kizártnak tartom, hogy együtt akarnának öngyilkosok lenni.
- Akkor... Ezekszerint... Kiara hazudott! -állapítottam meg a tényeket- Mégis akkor hova mehettek? Hova vitte Mayat!? -kezdtem el egyre idegesebb lenni!
- Nem tudom. Lehet odamennek csak én nem tudok róla, várj egy kicsit megkérdem apámat.
Bólintottam és azonnal telefonálni kezdett. Rettentően aggódni kezdtem! Gyakorlatilag fogalmam sincs hol van a két lány és arról sem, hogy mit csinálnak! Annyira félek, hogy Kia valami olyasmibe viszi bele Mayat amit ő nem szeretne! Vagy amilyen összetört állapotban van most Maya még az is lehet, hogy ő beszéli rá valamire a kis vöröst! Farkasom is hangot adott aggodalmának párja iránt, fel-alá járkált bennem. Aaron visszatérve elkeseredve ingatta fejét.
- Nincsenek ott.
- Meg kell keresnünk őket! Szólok a falkának, te is szólj a tieidnek! Elmegyek Lienhez hátha ő tudja hova mentek. Találkozunk a folyónál fél óra múlva!
Magamra kapva nadrágom és egy pulcsit indultam is a hatalmas ház felé. Ahol sajnos nem tudtam meg semmi használhatót. Az anyja se tudta hova is mentek ők ketten. Csupán annyit mondott, hogy nagyon korán lépett le, mert mikor már felkelt Maya nem volt itthon. Megköszönve segítségét a megbeszélt helyre siettem. A falkám már várt rám.
- Na? -állt elém Nolan.
- Semmi, ő se tudja. Ti találtatok valamit? -együttesen ingatták fejüket.
- Kaiden, Kaiden! -hallottam meg Lory kifulladt hangját.
- Mi az?
- Ezt nézd! -nyomott a kezembe egy papírt- Ezt találtam Kia szobájában.
- Ez mi?
- Nem látod? Egy térkép! Canadaba mentek, nézd be van jelölve egy csomó hely! -bökött az említett tárgyra.
Mikor kitisztult a kép tudatosult bennem, hogy Torontoba mentek, mivel ott van néhány hely bejelölgetve. Nem várva átváltoztam és azzonal nekiindultam, a többiek követték tettem. Pár óra alatt a városba értünk és már ember alakban kerestük a lányokat. Halvány szagukra bukkanva eljutottunk egy egész aranyos panzióhoz. Bementünk, hátha ott vannak. A recepción megláttam egy elég idősnek látszó férfit, bizonyára ő ennek a helynek a szeme és a füle.
- Jónapot uram! Elnézést de nem látott itt két fiatal lányt? Az egyik szőke hajú kb ekkora magas -mutattam kezemmel- a másik vörös és ő kb ekkora! Kiara és Maya a nevük.
- Igen, nagyon szép fiatal hölgyek. A minap itt jártak. -megörültem, végre egy nyom!
- Itt vannak még?
- Nem. Már elmentek. Csak egy éjszakára vettek ki szobát.
- Azt esetleg tudja hova mehettek? -kérdeztem már eléggé kétségbeesve.
- Északra. Furcsa... -simított végig kissé szürkés szakállán.
- Micsoda?
- Hogy maguk a kishölgyeket keresik és ők is épp kerestek valakit. -meglepett.
- Igen? Kicsodát?
- Egy férfit. Azt mondták egy barátuk apukáját próbálják felkutatni. De a leírásuk alapján nem hinném, hogy sikerrel járnak.
- Miért?
- Mert amiket összehordtak arról az állítólagos férfiról kicsit sem hangzott bíztatóan. Az olyasmi fazonok, mint amilyet ők keresnek, a börtönben ülnek.
- Értem. Köszönöm szépen a segítséget, szép napot uram!
- Nektek is fiam és sok sikert a kereséshez!
Kirángattam magammal a többieket és azonnal észak felé vettem az irányt! Kezdett összeállni a kép! Erős volt a gyanúm, hogy Maya az apját akarja felkutatni és... talán Kiara is ezért ment be Morganhez! Biztos kikérdezte arról, hogy mit tud az apjukról, hiszen mégis csak testvérek. És abban is biztos vagyok, hogy Morgan mondott neki valamit azért vannak itt! Csak nehogy az egész egy óriási átverés legyen! Kezdett egyre inkább aggasztani, hogy pont most szökött meg az elkülönítőből. Mivan ha ez az egész csak csapda!?
- Mivan Kaid? Mit tudtál meg? -ért mellém Nia.
- Maya és Kiara veszélyben vannak!
- Miből gondolod ezt?
- Mert azért vannak itt, hogy megtalálják Maya apját! Félek az egész csak egy csapda, sietnünk kell!
Alig két óra alatt elértünk egy igen sötét erdőhöz aminek szélén megtaláltuk Kia fekete kocsiját. Bevetettük magunkat a rengetegbe. Legyező alakban kerestük a lányokat, bízva abban, hogy nem késtünk el! Fura de nem éreztem sehol a szagukat, pedig biztosra tudtam, hogy itt vannak, csakis itt lehetnek! Mikor már az őrület határán álltam az erdőt hangos kiáltozás rázta fel. Azonnal abba az irányba indultunk el. Megpillantva Mayat és a kis vöröst -akivel még számolok- azonnal hozzájuk rohantunk. De azonban nem voltak egyedül! Egy idegen farkas állt alig pár méterre tőlük, elég fenyegető testtartással. Tudtam meg kell védenem őt, legyen bármi az ár! Kört alkottunk és készen álltunk összacsapni az idegennel. Egyedül van harminc ember ellen, könnyű lesz elbánni vele. Még egyedül is megoldanám! Mikor nekiiramodtam volna meglepő dolog történt. Maya átverekedte magát rajtunk, elémállt.
- Várjatok, állj! Ne bántsátok!
Megrökönyödve álltunk és néztük a lány fura tetteit. Elindult az éjsötét színű farkas felé. Két lépés után követni kezdtem, de a többieket maradásra szólítottam fel. Engedelmeskedve nekem, meg se moccantak. Maya legyintett a kezével, hogy már én se kövessem őt. Nem tudom hogyan, fogalmam sincs miért de hallgattam rá, megálltam. De le sem vettem róla a szemem! Megállt az idegen előtt kb egy méterrel és enyhén, fejet biccentve jelezte neki, hogy békés szándékai vannak. Mit akarhat tőle?
- Látod? Bízhatsz bennem, és bennük is! Nem fognak bántani. Kérlek áruld el, hol van az apám? -az állat fejet rázott, elutasítva a kérést- Változz át! -kiáltott rá- Változz át akkor! Beszéljünk, mint ember az emberrel!
Mintha az idő megfagyott volna, senki meg se mozdult. Szinte még az óra szokásos kis tikk-takk hangját is hallottam a fejemben. Feszült idegekkel vártuk mi fog történni! Én már semmit sem értettem! Miért vagyunk itt? Ki ez a farkas? És Maya mért nem akarja, hogy bántsuk? Honnan veszi, hogy ő tudja hol van az apja? Pár igazán érdekfeszítő perc után a fekete farkas két lábra állt és emberi alakot öltött. Egy igazán szemetszúró férfi lett belőle. Haja hosszú volt, sötétbarna. Szemei kéken világítottak, öltözéke mintha csak egy indián törzsből való lenne. Maya kezei ökölbe szorultak, szinte hallottam mennyire ver a szíve és éreztem illatán, hogy mennyire ideges lesz. Mindezt pedig az előtte álló idegen váltotta ki! Mintha felismerte volna... Csak nem?