Kaiden szemszöge:
Mióta eltűntek azok a vérfarkasok nyomukat se találjuk! Ami nem tudom eldönteni jó hír-e vagy rossz! De inkább a rossz felé hajlok! Jó lenne tudni merre is vannak és mi a céljuk. Aggasztó, hogy még nyomokat se találunk sehol! Se mi se a társ falkák sem! Hova tűnhettek el így, ennyire alaposan!? Ez már szinte zseniális! Csupán abban tudok bízni, hogy nem jönnek vissza, aminek nem sok esélye van tekintve, hogy Maya fontos szerepet játszik a történetben.
- Kaiden! Keresnek! -hallottam meg Nolan kiáltozását, ami visszatérített agyalásomból.
Fáradtan sóhajtva mentem le a földszintre, ahol legnagyobb meglepetésemre Noah várt az ajtóban állva. Hát ő meg mit keres itt? A jelenlévők is döbbenten néztek a vendégünkre. Odasétáltam hozzá, tekintetünk hamar találkozott. Jeleztem a többieknek, hogy hagyjanak minket magunkra. A konyhába érve leültünk egymással szembe és vártam végre mondja el miért is jött.
- Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarok. -szólalt meg végre- De beszélnünk kell!
- Mondd csak! -intettem kezemmel.
- Mayaról van szó! -felkaptam tekintetem a név hallatán és a szívem is gyorsabban kezdett verni.
- Mi van vele?
- Azt hiszem nagy veszélyben van!
- Hogy érted ezt? A testvére miatt? -elképedt, talán nem számított rá, hogy tudok róla.
- Szóval tudod...? -bólintottam- Ő mondta el?
- Az anyja. Megkért, hogy vigyázzak rá. De te honnan tudsz erről?
- Az apjától.
- Micsoda!? -na most én lepődtem meg- Ismered az apját?
- Igen. Találkoztunk Canadaban. Elmondta, hogy van egy törvénytelen fia, aki Maya halálát okozhatja. És megkért akadályozzam meg.
- De mért pont téged?
- Az most lényegtelen. Itt az a fontos, hogy képes leszel őt megvédeni bármi áron!? -nézett egyenesen szemeimbe, megrémisztett ahogy viselkedik.
- Hát persze! Ez nem kérdés. De miért...?
- Rendben, hiszek neked! Nekem el kell mennem, fel kell kutatnom egy fontos dolgot!
- Újra lelépsz? -bólintott- Maya tudja?
- Nem. Még nem. És nem is fogja tudni. Szótlanul lépek le, nem akarok vele újra veszekedni.
- Joga lenne tudni nem gondolod?
- Az most nem számít! Kaid itt a jogoknak már rég nincs jelentőségük! -kissé durván rácsapott a pultra.
- Szereted őt igaz? -feltettem azt a kérdést, ami már nagyon régóta foglalkoztat.
- Igen! De nem úgy ahogy azt gondolod. Itt fontosabb az, hogy te szereted-e? Mert lesz idő mikor választanod kell Kaiden és tudnom kell őt fogod-e vagy nem!?
- Te meg miről beszélsz? Milyen választás?
- Válaszolj! Szereted őt vagy nem? És ne gyere nekem az érzelmek elfelejtésével és elnyomásával! Ez sosem jött be nálam, te is tudod!
- Nem tudom. -túrtam bele hajamba- Asszem igen... Fogalmam sincs!
- Akkor sűrgősen döntsd el, mert fogy az idő! -állt fel és szó nélkül nekiiramodott.
- Noah várj már! -rohantam utánna- Miről beszélsz? Milyen idő?
- Majd megtudod! Csak légy vele, ez a fontos! -bepattant kocsijába és padlógázzal elhajtott.
Ott álltam kint a hidegben kissé sokkos állapotban. Ilyen furcsa beszélgetesém se volt még soha! Nekem most tényleg tudnom kéne miről is volt szó? Milyen idő? Milyen választás! Mikről beszélt ez a fiú...? Nem értem!
Pár nappal később Kia azzal a hírrel fogadott, hogy eléggé összeveszett Mayaval mert megmondta neki a magáét Noah lelépése kapcsán. Hát ez a titokban eltűnés se jött be neki úgy tűnik. Szegény lány, biztos ismét rettentően magaalatt van amiatt a seggfej miatt! Hogy lehet ilyesmire képes? Bár én szólalok meg? Én megcsaltam! Bár nem számít annak, hiszen csak ösztönből feküdtem le Loryval, de Maya megcsalásnak veszi, így ez van... Talán erre értette volna Noah, hogy legyek mellette? Biztos tudta, hogy szegény lány megint ki fog borulni és kell neki egy támasz aki megvígasztalja. Hogy tehetett ilyet!?
Gondoltam elmegyek hozzá és beszélek vele, hiszen ilyenkor jól esik kibeszélni magából a rossz dolgokat. Legalább is ezt hallottam. A házukhoz érve becsengettem de az anyja nyitott ajtót.
- Szia! Ne haragudj, hogy ilyenkor állítok ide, de beszélhetnék Mayaval?
- Szia Kaiden! Maya nincs itthon. Nem mondta? Elment egy barátjához.
- Samhez?
- Nem. Asszem Harryt mondott. -gondolt vissza- Igen őt.
- Rendben. Akkor majd máskor. Bocsi a zavarásért. Szia!
Mosolyogva biccentett nekem majd bezárta az ajtót. Kissé szomorkásan lépkedtem le a lépcsőn. Fura volt, hogy elment a barátjához hiszen reggel még ki se akart mozdulni a házból! Legalább is Kia szerint úgy kellett kirángatnia. Lehet nem is ott van csak azt hazudta a szüleinek? Lehet valami eldugott helyen rejtőzik és épp magábaroskadva sírja ki bánatát. Esküszöm ha legközelebb az élet összesodor engem Noahval, megölöm! Állítása szerint szereti Mayat, erre nem csinál mást csak folyamatosan bántja és fájdalmat okoz neki! Ez meg miféle szeretet? Elképesztő! Egyre kuszább és zavaróbb képzelgéseim nem hagytak nyugodni, így a lány keresésére indultam. Minden fellelhető helyet átjártam, még a korábban említett kedvenc helyeire is elmentem de sehol sem találtam meg. Talán tényleg Harrynél lenne? Muszáj megnéznem! Ha ott van legalább megnyugszom, hiszen ott csak nagyobb biztonságban van, mint egy eldugott parkban vagy egy sötét erdőben!
Próbáltam visszaemlékezni Maya szavaira, hogy hol is lakik az a fiú de teljesen elfelejtettem. Így szaglásomra hagyatkoztam ami sosem verne át! Átjártam pár utcát mire rábukkantam a lány szagára. Követve azt eljutottam egy igen csak tetszetős házig. Inkább mondható villának, mint háznak! Óriási volt! Kopogtam de nem jött válasz és ajtót se nyitott senki. El akartam menni de annyira erősen éreztem Maya illatát, hogy biztos voltam abban, még itt van! Hátra osontam a kertbe és felmásztam a korláton. Muszáj látnom, hogy jól van-e! Ahogy földet értem a teraszon igyekeztem bekukkantani mindenhová. De minden szoba üres volt. Már majdnem feladtam mikor megpillantottam Harryt aki épp Mayat szorítja neki az ágynak és egyáltalán nem szép dolgokat művel vele! Azonnal betörtem a hatalmas ablakot és ledobtam a lányról azt a szemét barmot. Hangos csattanással vágódott neki az ajtónak. Maya felé néztem és tudtam valami nincs rendben, hiszen alig pislogott és mozdulatlanul feküdt. Harry feltápászkodva rontott nekem és kezdett el ütlegelni. Meglepett milyen erős volt emberhez képest. De nem hagytam magam és viszonoztam minden ütését. Az egyik jobb egyenesem betalált, ami a földre küldte de mégis mosolyogva állt fel, pedig még a szája is vérzett. Nem hiszem el! Miből van ez?
- Na mivan csak ennyit tudsz hős szerelmes? Úgy ütsz, mint egy lány! Nem csoda, hogy még megbaszni se tudod rendesen! -utalt ezzel Mayara.
- Ne merészelj így beszélni róla!
Éreztem ahogy elönt a düh, totál felbőszített! Még a hátamon is felállt a szőr, ereimben pezsegett a vér, kitörni készülő farkasomat alig bírtam maradása kényszeríteni! De tudtam nem változhatok át előtte, nem leplezhetem le magam!
- Na beijedtél? -hangja csöpögött a gúnytól és gonosz vigyorgása átment vicsorgásba- Gyere és üss meg! Nem mersz?
Megelégeltem fellengzős stílusát és nekiestem. Betalált pár ütés, de remekül állta azokat, mintha nem is én ütöttem volna meg! Farkasom egyre inkább kikívánkozott, bőröm már párologni kezdett annyira ki akart törni!
- Engedd csak, had jöjjön! Lássuk csak az igazi arcodat te rühes eb!
Ledöbbentem! Honnan tud rólam? Maya elmondta volna? Nem azt biztos nem! Sosem árulna el! De akkor honnan...!? Mivel már úgyis tisztában van azzal mi vagyok, engedtem végre a bennem rejlő vad akaratának ami örömmel adott nekem farkas alakot. Szemben álltam vele, aki a döbbenet bármilyen jele nélkül mosolyogva nézett szemeimbe. Mikor tekintetünk találkozott rájöttem honnan is tudja mi vagyok valójában! Az az üres tekintet, a lelketlen ábrázat, az erőszakos hajlam... Átváltoztatták! Ő már nem az a Harry aki Maya legjobb barátja. Már értem miért akarta őt megerőszakolni. Gondolataimból kirántva nekem támadott, próbálta eltörni a bordáimat. Frissen szerzett erejével könnyedén megölhet, és szerintem ezt ő is pontosan tudja. Erős a gyanúm, hogy nem véletlenszerűen lett megharapva, ez betervezett volt! Karjait körém fonta és megszorítva azt eltörte néhány bordámat, de nem hagytam magam. Lekapva magamról kihajítottam az ablakon azonnal utánna eredtem, az elviselhetetlen fájdalmam ellenére is. De amint földet értem eltűnt. Mintha ott sem lett volna! Hiába kerestem sehol se volt és a közben szakadni kezdett eső, elnyomta a szagát. Felvonyítottam hívva ezzel társaimat. Tudtam nem lennék képes egyedül hazamenni! Megsérültem és rossz ezt kimondani, de segítségre van szükségem! Visszamentem Mayahoz és már emberi alakban estem mellé. Kitapintottam pulzusát ami roppant gyenge volt. Bár rohadtul fájtak a törött bordáim de felültem és megvágva kezem egy üveg darabbal megitattam az ájult lányt. Lejebb húztam felgyűrődött pólóját és ráadtam a nadrágot. Nem szeretném ha így látnák a többiek. Hamarosan a közelből jött az értesítő vonyítás, hogy mindjárt itt vannak de úgy éreztem képtelen vagyok megvárni őket! Az ágy olyan hívogató volt, olyan puha, muszáj voltam elfeküdni rajta. Fájt mindenem, erős sejtésem volt, hogy az egyik törött csontom megsebezte valamelyik belsőszervem! Hiszen volt már eltörve a bordám, nem egyszer akadt dolgom vérfarkassal, de ez most kibaszottul fájt és elviselhetetlen volt! Szemhéjaimon mintha mázsás súlyok lennének, alig bírtam pislogni is. Egy utolsót rápillantottam Mayara majd lecsukódtak szemeim. Már nem bírtam ébren maradni, hívott az álomvilág!