4. rész - Béke

LARA SZEMSZÖGE:

Jahjj istenem hogy lehet valaki ennyire bunkó!!? Inkább annak örülne, hogy segítettem rajta és haza vittem ahelyett, hogy ott hagytam volna részegen fetrengeni! Na, így segítsen valaki a másikon! Ezért nem szoktam senkinek sem segíteni, mindenki segítse meg saját magát! Az biztos, hogy ez volt az első és utolsó! Felőlem legközelebb ott halhat meg az se érdekel!
Idegesen értem haza, anya tajtékozva kiabált velem, hogy hol voltam egész éjjel. Persze azt kamuztam, hogy Loránál aludtam mert kicsit becsíptünk. Persze letolt amiatt, hogy nem szóltam és azért is mert ittam, amit gyűlöl és nem is szabadna megtennem. Ha tudná, hogy semmi alkoholosat nem ittam... Na de mindegy.
Felmentem lefürödni, még mindig bűzlöttem a pia szagtól amit Tamás átragasztott rám. Pfúj... Kimostam a cuccaim és lefeküdtem aludni. Mert az éjjel nem nagyon sikerült abban a kényelmetlen helyzetben.
Persze a hétvégén büntibe voltam nem mehettem sehova és tv-t se nézhettem. Na nem mintha meghatott volna, mert nem nagyon nézek tv-t és itthonról sem szoktam elmenni. Nagyon ritka havi 1-2-szer.
Hétfő... Gyűlölöm a hétfőket! Amit az emberek kb 85%-a vagy több is. Ja és ha ez nem lenne elég akkor lesz ma két matekom is, hurrá... Bárcsak ellóghatnám! De nem lehet, nem akarok újra megbukni.
Bezzeg ilyenkor gyorsan telik az idő! Szinte alig pislogtam párat és már itt is az 5. óra, a matek... Próbálok koncentrálni, figyelni, nem vele törődni, de ez elég nehéz. Olyan rosszul esett ahogy viselkedett. Mit gondolt, hogy közzé teszem a facebookon, hogy nála aludtam vagy mi? Nem akartam szétkürtölni, olyan szar érzés, hogy ezt feltételezi rólam! Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy érszre se vettem amikor kicsengettek.
- Hahó! Hallasz Lara? - lengetőzött előttem egy kéz.
- Hmmm? Mi az?
- Azt mondtam, hogy kicsengettek és kérdeztem jössz e le!? Mi van veled?
- Semmi csak elbambultam. Menj csak előre Maja, megyek mindjárt csak elpakolok.
- Okés, siess! - kiszaladt, mint kb mindenki.
Összepakolásztam és ki akartam menni, de Tamás odament és bezárta az ajtót. Majd lassan de komolyan visszasétált az asztalához.
- Kimehetnék? - kérdeztem kissé flegmán, tudja csak meg mennyire haragszok!
- Persze mindjárt, csak szeretnék beszélni veled!
- Talán rossz lett a dolgozatom?
- Nem. De...
- Valamit nem jól írtam, esetleg panasz van rám?
- Nem dehogy, én...
- Akkor nincs miről beszélnünk! Viszlát tanár úr! - el akartam menni de megragadta a kezem.
- Kérlek várj! - megfordultam de nem szóltam semmit - Nagyon sajnálom! Tudom elég bunkón viselkedtem veled a hétvégén. Te csak segíteni akartál én meg ezt adtam köszönet képp. Ne haragudj!
- Még valami?
- Igen, erre számítottam. Tudod nagyon magamalatt voltam vagy is most is, mindegy, sajnos a gyászom rajtad csattant, sajnálom! Túl sokat ittam és eluralkodott rajtam a keserűség...
Olyan szomorú volt az arca és kis kutya szemekkel nézett, hát hogy lehet ennek ellenállni? Sehogy. Megesett rajta a szívem és úgy döntöttem megbocsájtok. Amúgy sem szeretek haragban lenni senkivel, olyan nyomasztó!
- Sajnálom a barátját, tényleg! De tudnia kell, hogy nem az esett rosszul, hogy ivott és siránkozott nekem mint egy bébi, hanem mikor azt feltételezte rólam, hogy képes lennék elmondani bárkinek, hogy én magánál aludtam. Nem állt szándékomban posztolni a facebookra.
- Igen tudom. Ne haragudj! Csak még nem voltam teljesen magamnál és nem akartam, hogy miattam és az ostobaságom miatt bajba kerülj! Mert ugye én a tanárod vagyok és te nálam töltötted az éjszakát... Sosem mostuk volna le magunkról, hogy mi lefeküdtünk egymással, holott semmi sem történt.
- Igen tudom. Sajna tisztában vagyok azzal milyenek az emberek, és az irigységük.
- Szóval akkor megérted?
- Igen. Én sem akartam annyira túl reagálni, csak rosszul érintett.
- Akkor szent a béke? - nyújtotta a kezét.
- Igen, szent. - kezet fogtunk.
- Kárpótlásként kérlek tegeződjünk össze, persze iskolán kívül! - hangsúlyozta ki.
- Tényleg? - bólintott - Az klassz lenne, köszönöm!
- De most menj órára, majd az utolsóban még találkozunk!
- Rendben, viszlát! - elrohantam.
Siettem tesire mert a tanár leszedi a fejem ha kések. Kemény óra volt, hiányoltam is Tamást, jobb volt mikor ő helyettesített. Alig vártam, hogy csengessenek! Még volt egy föci és egy matek. A két óra már sebesen elment és siettem a buszhoz. Senki sem volt otthon, ami furcsaság nálunk. A konyhába volt egy üzi nekem, amiből megtudtam ki hol van. Anya és Krisz elmentek valami étterembe, a hugom meg a barinőjénél alszik. Klassz!!!! Örültem, hogy csak az enyém a ház! Bekapcsoltam a zenedobozom max hangerőre és csapattam a legjobb zenéimet! Összedobtam közbe egy gyors kaját, fogtam nasit, kólát és egy kis gyümit majd elvonultam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot és felnéztem facere. Sok követőm van ott, ami bizonyos szempontból jó, de egyébként semleges. Mivel azok az emberek csak arra mennek, hogy csurgassák a ruha hiányos lányokon a nyálukat. Bár én nem vagyok ilyen, a „legmutatósabb" képemen is rövid naciba és pólóba vagyok. Nem vagyok az a magamutogatós lány!
Tudom most ez irtóra nagyképűen fog hangzani, de a suliban elég népszerű ember vagyok. Bár nem igazán tudom megmagyarázni miért... Azt tudom, hogy mindig kiállok az olyan diákokért akiket a „nagyobbak" szekálnak és kínoznak. Tudom milyen az ha egy „menő" diák rádszáll. Kb az egész általánost így töltöttem. Mikor középsulis lettem, eldöntöttem, hogy soha többé nem hagyom magam senkinek és kiállok magamért! Azóta eléggé belejöttem.
Voltam versenyeken, képviseltem az iskolát ami miatt a tanárok nagy része szeret, bár mikor megtudták, hogy megbuktam csalódtak bennem, de nem is csodálom. Facere is általában művészi dolgokat posztolok, úgy mint rajzok, zenék, filmek, regények stb. Néha 1-1 képet magamról, a barátaimmal vagy a családdal. Ennyi. Nem tudom ebben mi a nagyszám. Mondjuk az eléggé dobott a népszerűségemen, hogy egy híres bandának írtam dalt az új albumára. De persze csak olyan anonim módon, de a suliba mégis kiderült, hogy én írtam.
Nagyba írogattam a haverokkal amikor jött egy új ismerősnek jelölés. Gondoltam megnézem, mért ne... De mikor megláttam ki az, majdnem kiesett a kezemből a gépem. Tamás volt, de vajon miért jelölt be? Visszaigazoltam és jött is azonnal az értesítés, miszerint írtak nekem. Rákattintottam a kis ablakra, hát ő volt az.
~ Szia! Tudom, biztos meglepett a jelölésem, de minden diákot bejelölök akit tanítok. Ha esetleg valaki nem jönne, lemaradna az anyaggal vagy valamit nem ért az itt elérhet és nem kell a suliban körözgetni egymást.
~ Üdv! Igen értem. De nekem erre szerintem nem lesz szükség... Apropó itt is tegezhetem ugye?
~ Persze hisz nem látja senki amit írunk. Vagy legalább is remélem!
~ De épp egy tv stáb áll a hátam mögöt...
~ Jó bocsi, ne haragudj! Zavarlak egyébként? Nem akarlak feltartani a házi feladat írásában.
~ Nem zavarsz. Azt már suliban megírtam. Amúgy kérdezhetek valamit?
~ Persze.
~ Ha már megengedted, hogy tegezzelek akkor írhatunk és majd beszélhetünk úgy is, mint a normál emberek? Tudod olyan kötetlen módon, hogy ne kelljen aggódni a teljes modor hiánya miatt?
~ Persze én is úgy gondoltam az összetegeződést. Hogy fesztelen legyen a kommunikáció. De ha lehet ne sokat káromkodj! Eleget hallom a suliban a geci, faszom, rohadj meg és társai frappáns kifejezéseket! Ó te drága magyar nyelv!:-D
~ Eszem ágába se volt! Én amúgy se szeretek csúnyán beszélni. Nálam a csúnya beszéd a buzinál kimerül...:-) Csak azért kérdeztem, hogy ha olyat mondanék, hogy pl hagyjad már magad vagy de bolond vagy és hasonlók, hogy ne legyen harag belőle és ne gondold, hogy ekkora köcsög vagyok!
~ Sosem gondolnám. Már csak azért sem, mert nem hasonlítasz egy vázára!;-)
~ Köszi, reméltem is!:D
Ezek után már tényleg nagyon jól elbeszélgettünk. Örültem, hogy sikerült megbeszélni a dolgokat! Na és annak is, hogy ilyen jófej ember a tanárom, bárcsak mindenki ilyen lenne! Egész este dumáltunk amíg anyáék haza nem értek, akkor elköszöntem és mentem aludni.
A napok gyorsan teltek, és egyre hidegebbek lettek. Már javában tart az ősz eléggé csípősek a reggelek és az esték, sajnos... Gyűlölöm a hideget! De lassan őszi szünet, ami élteti bennem a reményt.
Azóta a nap óta szinte mindennap beszéltünk Tomival, igen így hívom (persze csak négyszemközt!). Elég jól összeismerkedtünk, mondhatni szinte barátok lettünk, aminek kifejezetten örülök! Bár az elején erre nem mertem volna fogadni! De örülök, hogy így alakult! Bár az is igaz, hogy kezdem nagyon megkedvelni, ami nem olyan jó dolog! Több szempontból sem! Az első és talán a legfőbb, hogy a tanárom, ami nagyon sokat bonyolít a helyzeten. Akkor nekem amúgy is van valakim, bár...őt nem igazán nevezném teljesen a páromnak, de ez Tomi nélkül is bonyolult! Meg amúgy sem akarom elrontani a barátságunkat ezzel az idiótasággal! Örülök, hogy sikerült ilyen jóban lennünk!
Csak azon aggódom, hogy idióta tiniribis módon bele ne zúgjak! Igyekszek ellene tenni, de néha elég sok önuralom kell hozzá! De az is megnehezíti a dolgom, hogy ilyen eszméletlenül szexi! Tudom ez olyan kurvásan fog hangzani, de néha legszívesebben odamennék és leteperném. Basszus, asszem megőrültem!
Amíg végig röhögtem magamon addig elkészültem az öltözéssel. Basszus ez a hideg...és még tél sincs, de màr most az egész szekrényemet magamra kell húzni... Borzasztó! Odamentem anyához, hogy elköszönjek de hirtelen olyan szédülés kapott el, hogy muszáj voltam egy pillanatra leülni. Hogy anya ne vegye észre öntöttem egy pohár teát és belekortyoltam, hogy azt higyje azért ültem le. Majd elindultam.
Egész nap olyan furán éreztem magam, szédültem, fájt a gyomrom, zsibbadtak a végtagjaim. Nem tudom mi lehetett velem...
De feldobott a tudat, hogy matek lesz az én legújabb legjobb barátommal! Boldogan mentem be órára. Elég nehéz feladatokat vettünk, amiket szeretek. Imádom a kihívásokat! Egyenként kellett megoldani 1-1 példát a táblánál. Alig vártam, hogy sorra kerüljek mivel már mindet megoldottam, meg akartam mutatni milyen okos vagyok és nem egy buta szőke liba! Amikor engem hívott ki, felpattantam azonnal de éreztem, hogy nem kellett volna. Hirtelen iszonyatosan megszédültem, forgott velem az egész terem. A padomban kapaszkodtam meg. Egy pillanatra megálltam, de mikor léptem egyet éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj és elsötétül minden. Hallottam hangfoszlányokat, hogy felsikolt az osztály és Tamás a nevemet kiáltja, de utánna semmi. Meghaltam volna? Ennyi volt, itt a vég?