4. rész - A változás

Ahogy megbeszéltük a barátaimmal elmentünk a hétvégén Myeongdong-ba. Igaz kicsit könyörögnöm kellett a szüleimnek, hogy elengedjenek de végül nyavajgásom célba ért. Így most itt vagyunk Myeongdong közepén egy klassz kis kajáldában. Igaz még csak 6 óra van de már elég szürkül befelé az idő és az árusok meg a külön féle butikok által kivilágított utca úszott a neon fényben. Klassz volt! Bár két éve annak, hogy itt lakunk a szüleimmel de ide csak nagyon ritkán jövünk és nem este felé.
Li Dong ahogy visszatért a kajákkal az asztalunkhoz azonnal mindenki elvette a sajátját. Persze azért mindenki beleevett a másikéba, csak olyan ízlelésként. Ahogy telt az idő úgy hűvösödött a levegő, bár minket ez nem zavart, túl jól szórakoztunk ahhoz, hogy egy kis hideg eltántorítson minket. Mikor épp egy „nagyon érdekes" beszélgetést hallgattam végig Li Dong és Brendon között, velem szemben két ismerős arcot véltem felfedezni. Kicsit előrébb dőltem, hogy megbizonyosodjak arról jól látok-e. Ana aki mellettem ült ugyanabba az irányba tekintett és felismerte a fiúkat.
- Te Li! -bökte meg a vállam.
- Hm?
- Azok ott nem Jimin és Jin?
- De igen, ők. Te is őket nézted? -kérdeztem vissza.
- Aha, érdekelt mit bámulsz annyira. Fura őket itt látni, bár...ez elég forgalmas hely. Biztos azért vannak itt, hogy felszedjenek valami csajt.
- Lehet. De nem is érdekel...
- Min beszélgettek annyira lányok? -hajolt oda Li Dong.
- Csak az időjárásról. -vágtam rá ami először eszembe jutott.
- Áhh szóval az időjárásról? Véletlenül sem arról a két srácról akik mögöttünk vannak ugye? -csatlakozott Brendon a barátjához.
- Na és ha igen? -tette karba kezét Ana.
- Semmi semmi, nyugi van! -nevettek- Mért nem mentek oda?
- Már mért mennénk? -háborodtam fel.
- Hát nem csak távolról kell őket meglesni hanem odamenni és beszélni velük!
- Te most azt hiszed...? Jesszusom! Nem azért néztük őket mert bejönnének nekünk, csupán furcsa volt, hogy itt látjuk a két srácot ennyi. Ebbe ne képzelj többet!
- Oké oké. -emelte fel kezét tiltakozásként.
Szerencsémre a fiúk ejtették a témát így újra jól tudtuk érezni magunkat. De a szerencsém nem sokáig tartott, mivel Jin észrevett engem és magával húzva Jimint egyenesen felénk tartottak. Féltem mi sül ki ebből, biztos le akar tolni amiért szóbaállok Taehyung-al és Jeong Guk-al. Megálltak az asztalunk mellett és felém fordult mind a két fiú.
- Szia Lien! -köszönt Jimin, fura módon kedves volt hangszíne.
- Szia! -köszönt Jin is.
- Sziasztok! Szeretnétek valamit? -barátaim csak értetlenül figyelték az eseményeket, de még én is.
- Csak beszélni szeretnénk veled. Ráérsz egy percre?
Mutattak oldalra, hogy álljak fel az asztaltól és menjek velük. Féltem igent mondani, nem tudtam mit akarnak közölni velem sőt az is lehet ez csak ürügy és azon vannak, hogy megalázzanak. Yona biztos ellenem hergelte RM-t ő pedig a srácokat, mivel ő a vezetőjük.
- Itt nem jó?
- Hát...ez nem igazán tartozik másra. -utalt ezzel a barátaim jelenlétére.
- Najó, de csak egy perc!
Álltam fel és követtem a két fiút. Egy kicsit csendesebb helyre mentünk, kb tíz méterre a többiektől. Két utca között álltunk meg, nem volt lámpa de nem is kellett a sok neon fény mindent bevilágított.
- Na most már hat szemközt vagyunk! -próbáltam rávenni őket, hogy nyögjék már ki mit akarnak.
- Hallottuk, hogy mostanában elég jó viszonyt ápolsz V-vel és Kook-al! -kezdett neki Jin, tudtam hogy ez lesz éreztem.
- Hát ez erős túlzás, néha beszélgetünk ennyi. Talán tilos? -igyekeztem magabiztosnak láttatni magam.
- Nem ilyet nem mondtunk. De Rap Mon szerint rossz fényt vetsz a csapatra ha veled látják a fiúkat. Így arra kért, hogy mondjuk meg neked hagyd abba a velük való barátkozást. -vágta hozzám komoran.
- Jin úgy értette, hogy ha már beszélsz velük akkor ne mások szeme láttára tedd! Rossz fényt vet a bandára. -közölte kedvesebb hangnemben Jimin.
- Óh szóval annyira gáz vagyok, hogy cikis ha velem látják a szépfiúkat? -ironizáltam.
- Pontosan! -vágta rá Jin.
- Jin! -szólt rá barátja.
- Most mivan? Ha egyszer ez az igazság! -húzta fel a vállát és karjait széttárta- Meg ne sértődj nem bántani akarunk, csak tudod elég...átlagos vagy azon aluli a megjelenésed! Tudod ha használnál sminket, parfümöt és normális ruhákban járnál még néznél is ki valahogy, de így... -mutatott végig rajtam- Már bocs de elég gáz! Fiatal lány vagy és úgy öltözöl, mint egy 50 éves öreg néni.
Szavai akár a méreg úgy égették a fülemet és a lelkemet is. Hiába mondta, hogy nem bántásként vágja hozzám ezeket a szavakat mégis roppanttul fájtak. Telefonja megcsörrent és félrehúzódott, hogy beszélni tudjon. Én meg csak álltam ott, mint egy darab fa. Teljesen lesokkolt amit Jin a fejemhez vágott. Jimin még ott állt mellettem, láttam rajta, hogy kicsit elszégyelte magát a barátja nyers viselkedése miatt. Megrázta fejét majd velem szembe állt.
- Figyu ne haragudj Jin-re néha nem tudja megfelelően használni a szavakat.
- Ez enyhe kifejezés... -böktem oda mérgesen, hangomból jól hallható volt a cinizmus.
- De azért van igazság abban amit mond. Csak gondolj bele Lien! Fiatal lány vagy, 19 ugye? -kérdezte, én csak bólintottam- Itt vagy 19 évesen meglehetősen kellemes alakkal és az arcod is szép, tiszta a bőröd. De nézz magadra, mintha csak a nagymamámat látnám. Ősrégi ruhákban jársz még itt is, igaz a suliban egyenruha van de azt is feldobhatnád mondjuk egy kis sminkkel, új frizurával és valami bódító parfümmel, hogy lássák rajtad te egy fiatal, csinos lány vagy és ne az öreg könyvtáros nénihez hasonlítsanak akik csak rádnéznek! Gondolkozz el ezen!
Miután befejezte mondandóját odament Jin-hez és sietve távoztak az utcáról. Jól otthagyva engem az oltogatásokkal és az egész hatásosra sikeredett beolvasással. Csak döbbenten néztem ki a fejemből, még most sem hittem el miket vágtak a fejemhez. Nehezen visszabotorkáltam a többiekhez és elbúcsúztam tőlük. Ők marasztalni akartak, de nem akartam elrontani a kedvüket, így hazamentem.
Halkan mentem be már elmúlt 9 mire beértem az ajtón. A szobámba érve levetettem magam az ágyra és folyton az jár a fejemben amit Jimin mondott. Felálltam és a tükör elé lépkedtem. Végig néztem magamon és igazság szerint nem tetszett a látvány. Talán igazuk lenne? Olyan vagyok, mint egy vénasszony? Mindig is így néztem ki csak nem vettem észre? Hihetelten. Pedig sokszor néztem már tükörbe de eddig ezt sosem vettem észre.
Ledobva ruháim elmentem zuhanyozni aztán fogat mostam és bebújtam az ágyba. Elhatároztam, hogy a hétvégén átalakítom magam! Persze nem öltözöm úgy, mint a többi lány annyira ribancosan, de adni fogok magamra. Bár mindig is belső értékek híve voltam, sosem szerettem ha valakit a külseje miatt bélyegeznek meg. De be kell látnom elég sekélyes és felszínes világban élünk és én egyedül édeskevés vagyok ahhoz, hogy ezen változtassak. Így nekem kell változnom és alkalmazkodnom. Nem tudom miért de bántott, hogy a Bangtan is annyira cikisnek tart, hogy megtiltanák azt, hogy beszéljek Tae-vel és Guk-al. Persze nem mintha hiányozna az a heti két beszélgetés, de mégis ez már bántó, mintha leprás lennék. Talán így Nam Joon is leszáll rólam és leállítja a kis nőcskéjét Yona-t.
Így másnap felkelve rögtön a közeli ruhás boltba mentem és beadtam a régi ruháim kb 80%-át. Ez egy olyan bolt, hogy amennyi ruhát beviszel ugyanannyit kihozhatsz anélkül, hogy fizetnél érte. Persze ha márkás ruhát szeretnél azért néhány wont elkérnek. De közel sem annyit, mint egy hivatalos márka boltban. Szeretek itt vásárolni, nagyon jó ruhák vannak és ráadásul ingyen. Nem kell a szüleimnek pénzért könyörögnöm. Engem nem zavar, hogy ilyen helyről vannak a ruháim, hiszen ugyanazokat kapja az ember a márka boltban is, az anyag is ugyanaz csupán maga a márka nevet fizeti meg az ember, hogy szponzorálja a ruhákat.
Ahogy kotorásztam a ruhákközt igyekeztem szebbeket, csinosabbakat válogatni de persze nem kihívóakat. Mire mindent összeszedtem eltelt kb két óra. A pultos lány már ismert engem mivel gyakran megfordulok náluk. Ahogy letettem a ruhákat a pulton lévő mérlegre, hogy megmérje ugyanannyi-e mint amit behoztam, végig nézett a kupacon. Majd egy csodálkozó tekintetett vetett felém.
- Biztos ezeket a ruhákat akarod? -utalva arra, hogy ilyeneket még sosem vittem el innen.
- Igen, ezeket. Megleptelek netán? -nevettem csodálkozó arcán.
- Nem is kicsit! Mi ez a hirtelen stílus váltás?
- Haladni kell a korral és nem árt némi változatosság! -nevettem.
- Ahogy gondolod. Viseld őket egészséggel!
- Köszi szia!
Fogtam a kupac ruhát és betuszkoltam a zsákomba, bár alig fértek bele de belenyomkodtam. Hazaérve kiborítottam mindet az ágyra és elkezdtem őket elpakolászni a szekrényembe. Az utolsó darabok igen csak megtetszettek, így gondoltam felpróbálom őket. Az öltözködés végeztével a tükör elé álltam. Nem hittem el, hogy az akit látok benne én vagyok. Talán igaz lenne, hogy egy kis ruha így megváltoztat egy embert?
Leültem a sarokban lévő asztalhoz ami amúgy afféle smink asztal lenne de én csak kaja tárolónak használom. Lerámoltam róla és előszedtem a fiókokból a sosem használt smink felszerelésem. Kb vagy 20 db különféle dolog hevert az asztalon. Az igazat megvallva fogalmam se volt mit és hova is kéne kennem. Egyszer használtam alapozót, mikor tini kor engem is megtalált. A pattanásaim elfedésére használtam. Ja és fél évig használtam szempillaspirált de azt is gyógyszertárban váltottuk ki mert egy szerencsétlen tűz esett miatt leégett a szempillám és az istenért sem akart kinőni. Így az orvos írt egy elég drága spirált amit fél évig kellett használnom, szerencsére hatott és elég nagyra nőttek tőle a pilláim.
Tudatlanságomat nem szégyellve felhívtam Ana-t, hogy jöjjön el hozzám és segítsen nekem. Persze nem mondtam el miben, mert szerintem körbe röhögött volna és nem hitte volna el amit mondok. Így biztosan idejön. Kb 40 percbe telt mire ideért. Egy csengetés után rohantam az ajtóhoz és felrágattam Ana-t a szobámba. Persze előbb köszönt a szüleimnek. Leültettem az ágyra és hoztam magunknak valami rágcsát.
- Na mért kellett annyira lélekfutva idejönnöm? -kérdezte lazán hátra dőlve s mikor végig nézett új ruha összeállításomon kikerekedtek szemei- Ez most tényleg rajtad van!? -ekkor jöttem rá, hogy tényleg öreganyásan öltözhettem ha még ő is ennyire meglepődik.
- Igen rajtam. Ennyire meglepő lenne?
- Őszintén? Eléggé! De mi ez a hirtelen változás?
- Csak gondoltam változtatok magamon. Néha nem árt megújulni.
- És ez csak úgy egyik napról a másikra megtörtént?
- Ja kb. -füllentettem.
- Mért van olyan érzésem, hogy köze van a tegnapi beszélgetéshez Jin-ékkel?
- Hát... -ennyire átlátszó lennék?
- Sejtettem. Ők mondtak valamit igaz?
- Igen. -vallottam be- Szerintük cikis a megjelenésem és úgy öltözöm, mint egy öreg néni.
- És az mióta érdekel mit gondolnak rólad? Hahó ők a Bangtan! -integetett a szemeim előtt.
- Tudom, hogy kik ők. Épp ezért! Ha már ők, akik amúgy is utálnak és semmibe vesznek, cikisnek érzik a jelenlétem akkor az már jelent valamit. Plusz ahogy a tükörbe néztem rá kellett jönnöm, hogy igazuk van. Így jött az ötlet, hogy változtatok a ruhatáramon. Vagy rossz ötlet szerinted? -bizonytalanodtam el Ana arckifejezési miatt.
- Nem csak eléggé megleptél ezzel. Néha elég nehéz kiigazodni rajtad!
- Tudom, nekem sem megy elég gyakran. Akkor segítesz? -mutattam az asztalon heverő számtalan szépészeti kellékre.
- Ülj le! -ingatta fejét.
Szófogadóan leültem ő pedig neki állt a kipingálásomnak. Hamar végzett még 15 percbe se telt bele. Megfordultam, hogy megnézzem magam a tükörben de megijedtem. Na nem azért mert szörnynek festett volna ki, épp ellenkezőleg! Magamra sem ismertem a kis kerek tárgyban. Tényleg igaz, hogy egy kis smink csodákra képes. Majd megkértem, hogy kicsit igazítson a hajamon. Megkértem arra is, hogy tanítson meg sminkelni, ne őt kelljen mindig ugrasztanom ha épp rámjön az öt perc. Egész nap elvoltunk, igazi műtermet csináltunk a szobámból. Majd a frissen szerezett ruhákat próbálgattuk. Este felé már haza kellett mennie, így az ajtóban elbúcsúztunk és megköszöntem neki amit értem tett. Kedvesen átölelt majd integetve távozott. Felmentem a szobámba és elpakolásztam. Alig vártam, hogy hétfő legyen és megmutathassam a nagy Bangtan-nak, hogy mégsem vagyok olyan cikis ahogy ők azt gondolják. Megmutatom, hogy én is tudok szép lenni, mint bármely másik lány!