Az egész estét a szobámba zárkózva töltöttem, ki sem mentem onnan másnap reggelig. Nehezen aludtam el, belegondolván, hogy egész hétvégén csak én és Owen leszünk itthon. Olyan fél nyolc körül kinyitódtak szemeim és hiába próbáltam visszaaludni nem ment. Gyomrom kordulása arról árulkodott, hogy tegnap reggel óta egy falatot sem ettem. Megkockáztassam? Egy újabb hangos morgás után kénytelen voltam lemenni a konyhába. A lépcsőről lekukucskáltam, hogy életem megkeserítője ott van-e, de tiszta volt a terep. A hűtőhöz sétálva kivettem a tejet amit a kedvenc bögrémbe öntöttem, amit még apától kaptam. Majd a szekrényhez sétáltam, hogy a mindig készleten lévő csokis kifliből levegyek két darabot. Alig ettem meg az egyiket mikor léptekre lettem figyelmes. Nem törődve még mindig kajáért kiáltó gyomrommal visszatettem a tejet a hűtőbe és szobám felé vettem az irányt. Ám Owen a konyha szélénél utamat állta.
- Hova hova?
- A szobámba. -adtam a tömör és egyenes választ.
- Na ülj csak vissza szépen! -mutatott a székre- Együtt reggelizünk! -jelentette ki.
Engedelmesen visszasétáltam a székhez és leültem rá. Nem volt kedvem már kora reggel összeverettetni magam, így inkább belementem a közös kajálásba. Legalább gyomrom tele lesz. Kivette a visszahajított tejet öntött nekem és a kenyérpirítóhoz sétált amibe két szelet fehér kenyeret rakott bele. Amíg az készül nekiállt a kávéja elkészítésének s mikor az kész lett a pirító is kidobta az aranybarnára sült pirítósokat. Az egyiket elém tette míg a másikat elkezdte enni. Megköszöntem és én is enni kezdtem.
- Mi a terved mára? -a kérdésére kissé lefagytam.
- Megbeszéltünk egy találkozót Bradékkel.
- Nem mész el! -jelentette ki.
- Miért?
- Mert anyád megkért, hogy töltsem veled a napot és ugye amit anyád kér az szent! Szóval ma csak az enyém vagy!
Ettől a mondattól még a hideg is kirázott. Szívem hevesen verni kezdett, de egyáltalán nem a jó értelemben. Ki tudja mire készül ez éppen!? Reggeli után elküldött, hogy vegyek fel valami normális és idézem „nem túl kurvás" ruhát és meghagyta, hogy tíz percen belül készüljek el. Féltem hova fog vinni de nem mertem ellenkezni. Felvettem egy fekete sztreccses melegítőt és egy piros pólót amin egy pillangó van kövekből kirakva, majd a nappaliba siettem. Owen már ott várt. Érkezésemre az ajtóhoz sétált és az az melletti szekrényről elemelte a kocsikulcsot.
- Hová megyünk? -kérdeztem már az autóban.
- Az meglepetés. -elkomorodtam.
Nem szeretem a meglepetéseket, főleg nem az övéit! Kb egy órája már autókáztunk mikor leértünk a tengerparthoz vagyis pontosabban egy tengerparti „kis" viskóhoz. Jól ismertem már ezt a helyet, sokszor voltam itt. Túl sokszor.... Ez a ház Owené, itt szokta tartani az illegális pókerparty-kat amiről természetesen anyám semmit sem tud. Hogy én honnan tudom? Nos kb két éve jártam itt először mikor Owen bűntetésből elhozott ide, hogy a haverjai kedvükre nézegethessenek, tapizhassanak és mindenfelé mocskos dolgokat, elképzeléseket mondjanak rólam. Megjegyzem a fülem hallatára! Ez akkor volt mikor a szemébe vágtam, hogy kitálalok anyának. Naná hogy zokon vette és idehozott. Azóta néha-néha elhoz ide, hogy amíg ő kártyázik az idióta ittas haverjai kedvükre gyönyörködhessenek bennem és letapizzanak ha épp úgy tartja kedvük. S ez miért van? Persze, hogy a pénzért! Amíg a pénzeszsákok velem vannak elfoglalva addig Owen megkopaszthatja őket. Zseniális üzleti fogás nem?
Belépve az ajtón Owen a kezembe hajította a szokásos „egyenruhám" és rámparancsolt, hogy vegyem fel azonnal. A fürdőbe vonultam, azért mégse előtte öltözködjek, és amilyen gyorsan csak tudtam átcseréltem ruhámat. Na nem mintha ez olyan sokat takarna. A tükörbe nézve, mintha egy mindenre képes ribanc köszönne vissza rám. Undorító látványt nyújtok! Letörölve könnyeim kisétáltam és a bárszekrényhez mentem, hogy kipakoljam a szokásos italokat. Túl jól ismerem már ezt a helyet. Owen addig az asztalt rendezgette és a paklikat szedte sorba. Mikor végzett odajött hozzám és öntött magának egy whiskeyt, de ami meglepett, hogy nekem is.
- Idd meg! Jót fog tenni, ellazít. Túl feszült vagy. -állapította meg.
Hű micsoda zseni!
- Nem kell. -toltam vissza mire összehúzta szemeit.
- Azt mondtam idd meg! Nem akarom, hogy leégess a barátaim előtt!
- Akkor vigyél haza. -kértem- Minek vagyok itt egyáltalán?
- Szerinted? -kérdezte ezt úgy, mintha totál idióta lennék- Hogy szórakoztasd a vendégeket! Amíg veled vannak elfoglalva addig több pénzt tudok kihúzni belőlük.
- Miért akarod megkopasztani a barátaid? Ez ízléstelen dolog.
- A póker már csak ilyen. De ehhez még te kislány vagy.
- De ahhoz nem, hogy ribanc ruhában itt flangáljak ugye? -emeltem meg hangom, amit nagyon nem kellett volna.
Abban a pillanatban megbántam, hogy kiabáltam vele mert nekivágott a mögöttem lévő szekrénynek és olyan erővel szorított az egyik polcnak, hogy az már bemélyedést vájt bőrömbe. Fejem fölött összetörte a kezében tartott poharat, melynek szilánkjai testemen keresztül szóródtak a földre. Aztán engedett a szorításon.
- Takarítsd össze!
Otthagyott. Egy kisebb sóhaj kíséretében guggoltam a földre és kezdtem el összeszedegetni az üveg darabokat. Mikor kész lettem kezdtek a vendégek is megérkezni. Na és ki fogta őket! Naná, persze hogy én! Mindenkire bájosan mosolyognom kellett és hiperszuper kedvesen üdvözölni.
Az éjszaka már javában beköszöntött de a pókerest még mindig zajlott. Kb 5-6 órája. Ez idő alatt kb kismillió „bókot" kaptam a már igen csak bódult állapotban lévő pasasoktól. A legrosszabb ebben, hogy nekem ezt mosolyogva kellett tűrnöm. Már hajnalodott mikor a társaság indulni készült. Felsóhajtottam! Bár kíváncsi lennék hogy találnak haza matt részegen. Mondjuk annyira nem érdekel! Owen a pókerasztalon kiterülve aludt, míg nekem természetesen ki kellett takarítanom utánuk. De először is ezt az ízléstelen ruhát vettem le magamról. Végre kényelmes cuccaimban lehettem! Kb kilencre végeztem mindennel és gondoltam ideje felkeltenem Owent is, hogy időben hazaérjünk még mielőtt anya megelőzne minket. Így rázni kezdtem.
- Owen! Kellj fel! -ráztam- Owen! Indulnunk kell!
Néhány perces sikertelen keltegetés után végre kinyitotta szemeit. Hunyorgott párat majd rámnézett.
- Miért ébresztettél fel?
- Mert haza kell mennünk! Anya ma este jön haza. Induljunk!
- Még reggel van. Hagyj aludni! -dőlt vissza.
Hát hagytam. A ház mögött kialakított mólóra sétáltam, hogy felhívjam barátaim, miután láttam a számtalan nem fogadott hívást, messengeren is. Közös videóchatet indítottam. Hamar fel is vettét.
~ Sziasztok srácok! -intettem a kamerába.
Zac frissen, üdén, kipihenten köszönt vissza, míg Brad természetesen az ágyban volt fején a takarójával.
~ Nemár, hogy még alszol!?
~ Vasárnap van megtehetem. Amúgy meg aki kérdez az én vagyok! -pattant fel- Hol a fészkes retekben voltál tegnap!? -kért számon idegesen- Egész nap hívtalak!
~ Ja, én is! Totál eltűntél! -csatlakozott Zac is. Ja mért ne...
Mit is kéne most mondanom? Mindenképp nem az igazat!
~ Csak volt egy kis melóm és elhúzódott. Ne haragudjatok srácok! Holnap bebótuljuk, meghívlak titeket egy Happymeal menüre. -mire mindkettő szeme felcsillant.
~ Oké engem megvettél kilóra. -tapsikolt a mindig gyerek Zac.
Ám Bradet nem lehetett ennyivel levenni a lábáról! Plusz elég gyanúsan méregetett.
~ Pontosan milyen melóról is van szó? -kérdezte teljesen komolyan.
~ Fizetősről? -volt ez inkább kérdés mintsem válasz.
~ Skacok figyu nekem lépnem kell! Az öcsém el akar menni fagyizni anya meg rámlőcsölte. Szal'...
~ Menj csak Zac, jó nyalást! -intettünk neki.
~ Na, hogy már csak ketten vagyunk, kivele! Mit titkolsz? -meredt bele a kamerába.
~ Semmit. Mit titkolnék ugyan?
~ Milyen munka az amit a tengerparton kell csinálni?
Ez meg honnan...? Óh bazdki! Ekkor esett le, hogy a kamerába látja mi van körülöttem. Hogy lehetek ennyire analfabéta!? Elképesztő! Mit is kéne most mondanom?
~ Látod azt a házat mögöttem? -emeltem meg telóm.
~ Na?
~ Na ott dolgoztam. Takarítottam. -ami végülis nem volt teljesen hazugság.
~ Kajak? Na és ki vitt el oda? Valami híresség vagy mi? Nem ismerek senkit akinek ilyen drága kérója lenne.
~ Bocs de a forrásaim titkosak! Most mennem kell holnap talizunk! Szióka! -küldtem egy puszit majd bontottam a videóhívást.
Épp időben mert Owen jött ki szólni, hogy indulhatunk, már teljesen útra kész állapotban. Megkönnyebbülten álltam fel és sétáltam el a kocsiig. Ahol kivettem kezéből a kulcsokat.
- Ezt meg mire véljem?
- Én vezetek! -jelentettem ki.
- Hogyne! Hogy összetörd a kocsim? Azt már nem!
- Viszont ha te vezetsz egy árokban kötünk ki vagy valaki csomagtartójában. Melyiket szeretnéd? -emelgettem kezeim.
- Jól esik, hogy így aggódsz értem, tényleg. De tudok vezetni.
- 1 nem aggódom! 2 még most is részeg vagy! Hogy tudnál így koncentrálni? Nem akarok se kórházba se börtönbe jutni miattad!
- Börtönbe? -emelte fel szemöldökét.
- Ja. Tudod ha valaki balesetet okoz azt általában kivizsgálják miért és ha rájönnek, hogy ittasan vezettél én pedig hagytam mindkettőnket lecsuknak.
- De nehogy egy karcolás legyen rajta!
Csak megforgattam szemeim majd beültem a volán mögé, míg a férfi hátul foglalt helyet, hogy eldőlve aludhasson. Legalább nem kell beszélnem vele. Hazaérve még üres volt a lakás így a reményem, hogy anya talán hamarabb hazaér kútba fulladt. Kihasználtam az alkalmat, hogy Owen mennyire másnapos vagyis inkább mai napos és ellógtam zuhanyozni. Jól esett a meleg víz simogatása és az orgona illatú samponom is megtette hatását. Egy fokkal jobb kedvvel mentem vissza szobámba. Délután eszembe jutott, hogy van némi leckém és ha nem akarok rontani akkor nagyon meg kéne csinálnom. Így a félrehajított táskámhoz mentem, hogy kiszedjem belőle a szükséges dolgokat. Mikor már csak a füzetem volt hátra kiesett az a kártyácska amit még Mr. Harris adott. Ekkor ugrott be, hogy neki meg holnapra választ ígértem a külön tanulással kapcsolatban, pedig még gondolkodni se volt időm rajta! Mit felelhetnék neki? Olyan jó lenne tényleg kicsit mást is megtanulni ami nincs benne a kötelező anyagban, olyat ami igazán érdekel de honnan szerezhetnék havonta 500 dollárt? Talán ha megkérném anyát... De ő biztos ezt előbb megbeszélné a pasijával aki természetesen nemet mondana rá, főleg ha megtudná, hogy iskola után egy férfihoz mennék tanulni! Őt az nem érdeklné, hogy nem lennék egyedül, tényleg tanulni mennék nem másért és csak a jövőm miatt akarnám ezt annyira, úgyis rögtön mást gondolna. A fejemhez vágná, hogy biztos viszonyom van a tanárommal és azért akarok mindenáron hozzájárni aztán meg ki tudja mit kapnék bűntetésként. Nem inkább ezt nem kockáztatom! Majd a fősulin megtanulom amit kell oszt' jóvan'.
Tanulásom közepette kivágódott szobám ajtaja és egy frissen zuhanyzott, tisztába öltözött, megborotválkozott Owen lépett be rajta. Legalább már nincs undorító pia szaga! Odajött majd székem felett áthajolva megtámasztotta magát mellettem. Mellkasa tarkómnál volt, szinte éreztem ahogy levegőt vesz.
- Matek?
- Igen. Mindjárt kész vagyok. Anya hazaért már?
- Szerinted itt lennék ha hazaért volna? -jogos.
- Mit szeretnél?
- Nem nézhetem meg a nevelt lányomat, hogy mit csinál? -hogy mivan!?
- Nevelt lányod? -fordultam meg székemmel s kérdőn néztem rá.
- Anyád előtt igen. De tudod, hogy sokkal több vagy annál! -simít végig arcomon, mire visszafordulok a füzetem felé.
- Ja a házi rabszolgád. -felelem gúnyosan.
- Ez meg mi a fasz?
Kiabálására megfordulok és látom ahogy kezében tartja azt a névjegykártyát amit tanárom adott. Miért is nem dugtam el? Hogy lehetek ennyire idióta!?
- Egy névjegykártya.
- Azt látom! Mégis hogy a fenébe került ez hozzád? -hajolt hozzám olyan közel, hogy arcomon éreztem leheletét- Ki adta?
- Az osztályfőnököm. -feleltem rettegve.
- Na és miért ad neked ilyesmiket a tanárod? -nézte meg alaposabban a kis tárgyat- Áh értem, szóval férfi. Keféltek? Megbaszott már!? -nyomott bele a székbe- Áruld el és ne merj hazudni nekem, különben! -szorította ökölbe kezeit.
- Dehogy is! -feleltem már majdnem sírva- Csak megemlítette az osztálynak, hogy tart emeltszintű angol képzéseket és mindenkinek adott a névjegykártyát, hogy ha akarunk járjunk hozzá külön órákra. -daráltam le egy szuszra, mire engedett szorításán.
- Remélem egy percig sem gondolkodtál el rajta, hogy elmenj hozzá?
- Nem. Persze, hogy nem. -sütöttem le szemeim.
- Nagyon helyes! Meg ne tudjam, hogy mégis csak eljárogatsz hozzá különben őt is kezelésbe kell vennem! -csapta öklét tenyerébe, mire megijedtem.
- Nem! Nem fogok, ígérem!
- Ajánlom is! Most pedig fejezd be a leckét és gyere le, várjuk meg anyádat együtt.
Egy gyors oké után kiment a szobámból, én pedig abban a pillanatban borultam zokogva az asztalra. Hogy lehetek ekkora balfasz amiért nem dugtam el azt a rohadt kártyát!? Most ugrott minden esélyem, hogy diplomát szerezzek angol nyelvből! De a tudat, hogy miattam bánthatják a tanáromat, aki egy ártatlan ember ki mit sem tud semmiről, teljesen kiakasztott! Nem hagyom, hogy Owen bárkit is bántson, rajtam kívül! Ezért is nem hívom át soha sem Zacet sem Bradleyt csak ha tudom, hogy Owen nincs itthon és egy darabig nem is lesz. Utálja őket sőt mindenki mást is aki a közelemben van! Egyszer egy pasit levert a plázában csak azért mert mellémállt a sorban. Azt már nem hagyom, hogy miattam másnak essen bántódása!