A napok szépen sorban követték egymást és már csak azt vettem észre, hogy hónap vége van. Elég húzós egy hónapon vagyok túl, hála Zoenak és hű követőinek. De már előre félek a holnaptól mivel Április elseje lesz... Vajon mit fogok én holnap kapni? Sajnos nem tudtam anyát kijátszani, hogy ne kelljen suliba mennem, ha nincs 40 fokos lázam akkor mennem kell így vagy úgy. Hogy én ilyenkor nem tudok beteg lenni! A franc vinné el! Épp a szobámban ültem és az ablakon bámultam kifelé, próbáltam egy tervet összekovácsolni, mikor drága testvérem berontott a szobámba.
- Erről igazán leszokhatnál Hailey! -szóltam rá mérgesen- Mit akarsz ilyenkor? -néztem órámra.
- Csak jöttelek megnézni hogy vagy. Minden oké? -ült le mellém.
- Ja. Mért ne lenne? -néztem rá furcsán.
- Hát tudod? A holnapi nap. Elseje lesz.
- Kössz tudok róla. Mit csináljak vele ha elseje lesz? Nem tudom átugrani azt a napot. -vontam vállat.
- Nem kéne szólni anyának erről a Zoes dologról?
- Jaj ne, Isten ments! -pattantam fel rögtön- Mégcsak az kéne!
- De miért? Tudod anya milyen jóban van Zoe anyjával, ha beszélne vele a lánya viselkedéséről talán kedvesebb lenne veled.
- Ezt te se gondolhatod komolyan? -háborodtam fel- Zoe és a kedvesség? Még egy univerzumban sem férnek el egymás mellett. Különben is nem érnék el vele semmit ha anya és az ő anyja megbeszélnék ezt ketten. A drága kicsi hercegnő csak mégjobban kiakadna rám! Áh, inkább ne! Jólvan az, már megszoktam a szemétkedéseit, majd csak túlélem a holnapi napot is. De -álltam meg mondatomban és szigorúan néztem rá- te se mondhatsz semmit anyának! Megígérted Hailey!
- Nyugi, én nem mondok semmit. Ha neked így jobb -vont vállat- akkor szenvedj. Én csak jót akartam. Na megyek elteszem magam holnapra, sok zh-t fogok írni. Jóéjt hugi!
- Jóéjt!
Miután távozott szerény hajlékomból elterültem az ágyamon és azon gondolkoztam amit Hailey mondott. Sokszor eszembe jutott már, hogy beavatom anyát a sulis dolgokba, de végül mindig meghátráltam. Az előbbi indokom miatt is és mert anya hiába van jóban Mrs. Nielel ha ez Zoe hozzáállásán nem változtat semmin. Nem akarok felesleges kavarásokat és plusz indokot neki arra, hogy minden egyes nap szivasson, elég ez is.
Másnap gondosan felöltöztem, a melegítőmön duplán kötöttem meg a madzagot, nem akarok úgy járni, mint tavaly. A suli kellős közepén álltam a lányokkal mikor Sam, Zoe parancsára, ott mindenki előtt rántotta le rólam a nadrágomat. Ott álltam egy szál bugyiban az egész suli előtt. Rettentő megalázó volt! Aznap el is lógtam a megmaradó óráimat. Akkor szóltak Kalyaék Haileynek, hogy mi történt velem és kérték, hogy keressen meg mert csak úgy elrohantam és ők meg aggódnak értem. Azóta a nap óta tud a nővérem Zoe terrorizmusáról irányomba. Persze sokszor súlykolja, hogy de mondjam el anyának, szóljak az igazgatónak, beszéljek a szüleivel... De minek? Egyikkel se érnék el semmit, csak azt, hogy mégjobban magamra haragítanám.
Gondolataim végére a busz meg is érkezett a sulitól egy saroknyira lévő megállóhoz. Gyorsan leszálltam és meglátva a barátaim csatlakoztam hozzájuk a sétában.
- Sziasztok csajok! -karoltam át őket.
- Szia! -bökte oda Chloe telefonjából fel se nézve.
- Csá csajszi! Mizujs?
- Semmih... -sóhajtottam.
- Júj ez de mélyről jött. Mi a baj?
- Szerinted? -néztem rá, hogy „most tényleg nem jössz rá?" nézéssel.
- Oh, elseje van. Tényleg bocsi. Ne aggódj, mi végig veled leszünk, igaz Clo? -bökte mérgesen oldalba.
- Mi? Ja, aha persze. Ránk számíthatsz! -mosolygott rám.
- Kössz lányok. Ti vagytok a legjobbak!
Egy gyors ölelés után siettünk az épületbe. Nagy volt a nyüzsi, kb mindenki be volt zsongva a mai nap miatt. Azon agyaltak vajon kit verjenek át és mivel. A termünk előtt álltunk mikor megláttam a folyosó végéről felénk tipegni a hercegnő brigádot. Eskü tisztára úgy néztek ki, mint a Bajos csajokban. Zoe tekintetéből csak úgy áradt a gyűlölet és ezt nem is igazán rejtette véka alá. Hátrébb léptem, nehogy útjukban legyek. Nem félek tőlük sőt, csak csupán semmi kedvem kb minden reggelt azzal kezdeni, hogy szócsatát vívjak velük vagy épp igyekezzek visszafogni magam nehogy egyszer jól szétverjem a fejüket. Már rég megtettem volna ha nem azon múlna a dolog, hogy kicsapnak miatta. Igaz mehetnék másik iskolába, de úgyis már csak egy év van hátra és nem akarok az utolsó évre mindent megváltoztatni. Város, iskola, barátok stb... Hiányoznának a lányok, hiszen mégis csak általános óta barátok vagyunk, nem bírnám itthagyni őket!
Ahogy elhaladtak mellettünk mintha valami robotok lennének, egyszerre fordították el fejüket és néztek rám. Ijesztő! De fura mód nem csináltak semmit. Alig, hogy tovább álltak már jött is Mr. Taylor és beinvitált minket a terembe. Gyorsan a helyünkre mentünk.
- Ne vegyetek elő semmit csak egy tollat! Meglepetés dolgozat lesz.
Hirtelen mindenki meglepődött, páran hőbörögni kezdtek, a lányok persze vinnyogni a maguk irritáló módján. Engem cseppet sem zavart, tudtam a tananyagot kívülről, hiszen szeretem a bioszt és a természetet is. Nem akarok hencegni, de jöhet bármilyen kérdés én azonnal rávágom a választ!
- De tanár úr én nem is készültem! -tette fel a kezét Zoe, hm míly meglepő...
- Nos kedves Miss Niel, a meglepetés dolgozatra igen csak nehéz lenne tanulni, ott a mondat elejében a kulcsszó, hogy miért. Egyébként ha nem voltál lusta és a korábbi témaköröket megtanultad, mint egy szorgalmas diák, akkor semmi váratlan nem fog érni.
Erre nevetnem kellett, egyszerűen muszáj volt! Apám az a fej Zoenak! Eskü ez a tanár tök jófej! Mikot idekerült azt hittem az első héten bekebelezik a többiek (nem csak ez az osztály) és majd olyan messzire megy innen amennyire csak tud. De ahogy telt az idő rá kellett jöjjek, tévedtem! Ez a pasi érti a dolgát, tudja hogyan kell az ilyen lányokat vagy fiúkat leállítani és kézben tartni. Mióta tanít minket folyamatosan oltogatja Zoet, Samet és minden olyan diákot aki nyavajog, lusta, nem figyel az óráin vagy épp aki a nyálát csorgatja utánna. Persze csak normális, tisztelettudó módon. Bár néha olyan érzésem van, hogy legszívesebben jól beszólna pár emberkének, de sajnos a tanári mivoltja és a törvények szerint tilos számára. Néha jó lenne áthágni a szabályokat...
- Elnézést tanár úr... -Zoe halk már-már egérszerű hangja mindenkiből kuncogást váltott ki.
Miután mindenki megkapta a hófehér papírját és a lediktált kérdéseit 25 percünk volt megírni a tesztet. Számomra könnyű volt, szinte gyerekjáték. Sokat mondok ha tíz perc alatt megírtam. A székemben ülve végignéztem a többieken és láttam, hogy 1-2 diák kivételével igen csak megszenvednek azokkal a kérdésekkel. Tényleg ennyire lusták lennének az emberek, hogy ennyit se képesek megtanulni? Szörnyű!
- Michaela! -hallottam meg nevem.
- Igen tanár úr? -néztem rá érdeklődve.
- Úgy látom kész vagy a dolgozattal? Hozd ki kérlek! -aprót bólintottam és fogva a papíromat kisétáltam hozzá, letettem az asztalra és visszaindultam a helyemre, de egy kéz megállított ami az enyémet állapodott meg egy pillanatra- Maradj itt! Gyorsan kijavítom, addig figyeld a többieket nehogy puskázzanak!
Nagyot néztem. Most tényleg engem kér meg ilyesmire? Ha tényleg puskázik is valaki csak simán köpjem be? Így is kitaszított vagyok. Inkább csendben álltam és vártam, hogy a tanár végre kész legyen a javítással. Néha felpillantottam a többiekre, szinte mindenki a könyvét bújta a pad alatt. De nem szóltam semmit. Végül kb öt perc ácsorgás után Mr. Taylor a kezembe nyomta a papírt és kérte, hogy úgy nézzem meg hogy a többiek ne lássák mivel hibátlan lett. Hm, mintha most meg kellett volna lepődnöm. Mindig hibátlan. De azért átnéztem. Megfordítottam a lapot és a hátára oda volt írva valami.
„Nagyon jó dolgozatot írtál de ez csak egy tréfa volt a többiek részére. Kérlek ne szólj semmit csak várj a végkifejlettre. Mr. T."
Csak néztem, hogy most mivan? Nemár! Ez tényleg csak egy áprilisi tréfa volt? Én meg komolyan elhittem, hogy egy újabb ötössel bővül a bizonyítványom. Letettem vissza a lapot és a helyemre mentem. Tettem amit kért, meg se szólaltam. Végül letelt a 25 perc és mindenki előreadta a papírját. A sok szomorú és csalódott arcot elnézve sok karó befigyelne ha ez mind komoly lenne. Kár, hogy nem az... Mr. Taylor elkezdte kijavítani a dogákat majd kb tíz perc után idegesen az asztalra csapott. De úgy, még én is megijedtem.
- Ezt nem hiszem el! -emelte meg hangját mérgesen- Lassan egy hónapja tanítalak titeket és ezalatt az idő alatt semmit sem tanultatok!? Hogy lehet ez!? -nézett dühösen az osztályra, akik csak sunnyogva a padukat bámulták- Tudtommal nem kérdeztem nehezeket és csak abból a témakörből választottam amit velem vettetek! Az benne sem volt amit az előző oktatóval tanultatok. Leszámítva Michaela, Chloe és Mark dolgozatát mindenki egyest kapott! Szégyeljétek magatokat!
- De Michaela egy stréber, mindenből ötöst kap! -hisztizett Sam.
- Azért lenne stréber mert nem lusta leülni tanulni? Ha neked az a stréberség, hogy valaki okos, keményen tanul és ötös dolgozatokat ír, akkor bárcsak mindenki stréber lenne! -kiabált.
- Na de tanár úr! -állt fel székéből, Zoeval karöltve- Hogy merészel így beszélni velem!?
- Miért hogy beszéltem? Csak az igazat mondtam kishölgy és ajánlom vegyél vissza ebből a fennhéjánzó stílusból különben megjárod! -fenyegető hangjára mindketten behúzták fülüket, farkukat és néma csendben ültek vissza helyükre- Tudjátok ez egy elsejei tréfa akart lenni, vagyis annak indult de elnézve a silány teljesítményeteket mindenkinek beírom az egyest, kivéve persze Michaela, te megkapod az ötöst. Chloe és Mark pedig esélyt kapnak a javításra a következő alkalomkor. Ha jobb lesz akkor azt a jegyet írom be ha nem akkor marad ez, rendben? -mindketten bólogattak- Ami a többieket illeti, ajánlom, hogy tanuljatok a következő órára vagy mindenki egy friss, újonnan szerzett karóval indítja a napot! Na viszlát!
Épphogy befejezte már meg is szólalt az óra végét jelző csengő. Az egész osztály egy emberként pattant fel és viharzott ki a teremből. Én nem siettem annyira, hiszen minek, én jó tanuló vagyok, engem nem érintett a lebaszás, tökre feldobódtam a mai órától. Megvártam Kalyat amíg összepakolja a cuccait, együtt indultunk kifelé.
- Michaela, egy pillanatra itt maradnál?
Bólintottam barátnőmnek, hogy menjen előre mindjárt megyek én is. Miután bezárult az ajtó visszaléptem a tanári asztalhoz.
- Igen tanár úr, mit szeretne?
- Csak szeretnék elnézést kérni tőled. -meglepődtem.
- Miért is?
- Hát mert azt írtam neked, hogy mindez tréfa lesz. Hidd el annak indult de úgy felhúzott ez a sok idióta... -mérgében még a papírokat is összegyűrte.
- Semmi baj, engem egyáltalán nem zavart, sőt! Ideje már, hogy valaki helyre tegye ezt a brancsot mert amit ezek csinálnak... észbontó!
- Hát sajnos egyet kell értsek veled. Sosem mondtam egy rossz szót sem a diákjaimra legyenek bármilyen rosszak, de még ennyire lusta és buta osztályom még sosem volt. Nem tudom, hogy ezt most szándékosan csinálják vagy tényleg ennyire lusták tanulni vagy csupán csak szarnak bele mindenbe!?
- Hát szerintem mindhárom egyszerre.
- Szerintem is. -nevetett fel keserűen- Mindegy mégegyszer ne haragudj a kis üzenetem miatt.
- Ugyan, semmiség. Most viszont mennem kell órára.
- Persze menj csak. Szia!
- Viszlát!
Gyorsan kisiettem a teremből és rohantam számtechre. Szerencsére Kayla szólt a tanárnak, hogy miért késem az óráról így nem írt be hiányzónak. Ebédszünet után a szekrényemhez mentem, hogy kivegyem a szükséges könyvem ami angolra kellett. Épp mikor zártam volna be az ajtót a telefonom pittyegni kezdett. Üzim jött. A kijelzőre pillantva Chloe neve állt ott, azonnal megnyitottam a kis chat ablakot.
*Az uszodában vagyok. Zoeék el akarnak kapni. A szertárban bújtam el. Kérlek segíts!*
Azonnal mindent eldobtam ami kezemben volt és rohanni kezdtem. Kayla kérdezte hova sietek csak annyit kiabáltam oda, hogy segíteni. A folyosókon nekimentem pár embernek de nem tudott érdekelni. Nagy csapódással nyílt ki a uszoda csarnok ajtaja. Azonnal a szertári részhez siettem, de ott nem volt senki csupán egy telefon volt a földre letéve. Felvettem és a ráragasztott kis matricák miatt azonnal felismertem, ez Chloe telefonja! De ha ez itt van hol van Chloe? Mikor kimentem volna hirtelen egy test állta utamat amit követett három másik. Zoe gonosz már-már sátánias nevetése bezengte az üres helységet. Ahogy lépkedtek felém én úgy hátráltam, igen ám de egyre közelebb voltam a medencéhez és én egyáltalán nem tudok úszni! De nem mutathattam félelmet.
- Mit akarsz Zoe?
- Bosszút! -felnevetett, mire csatlósai is követték.
- Hol van Chloe? Mit csináltatok vele!? -kérdeztem mérgesen.
- Nyugi jól van. Éppen el van foglalva az édes Christianal.
- Akkor mit keresett itt a mobilja?
- Ja nem tudtad? Molly barátnőm remek tolvaj, simán lenyúlta míg ti ebédeltetek. -ekkor esett le, hogy ez egy csapda, csak nekem.
- Rendben, essünk túl rajta. -tártam szét karjaim.
- Ennyi? Csak így ilyen simán feladod? -kényeskedett.
- Miért mit kéne tennem? Könyörögni, hogy hagyj békén? Azt biztos nem! Állj bosszút és hagyjuk egymást békén! -felröhögött.
- Te tényleg azt hiszed ennek itt vége van? Hát te nagyon hülye vagy! Még csak most jön a java! -szemei szinte szikrákat szórtak.
- Na ne, komoly? Necsi! Te még mindig itt tartasz pici Zoe? Az már 9-ben történt, még mindig nem heverted ki? Szánalmas! -ezúttal én nevettem el magam- Luis engem választott nem téged, fogadd el bazdmeg és lépj túl! -bökdöstem meg homlokát, tudtam ezzel csak a saját síromat ásom, de nem érdekelt, elegem lett!
Láttam ahogy szemei vérbe borulnak, szinte már zihált a dühtől. Rossz ember lennék ha azt mondanám, hogy ezt rohadtul élvezem? Zoe azóta utál mióta 9-ben megtetszett neki egy srác, Luis. Akkor még barátok voltunk Zoeval és megkért, hogy hozzam össze a sráccal. Mindent megtettem, de komolyan mindent. Fényeztem őt, dícsértem, csupa jókat mondtam róla holott akkor is megvolt már egy igen csak „egyedi" stílusa. De valamiért és fogalmam sincs miért, Luisnak én tetszettem és engem hívott el randira. Persze nem mentem el, hiszen a csajok baráti kódexe szerint nem hajtuk rá másik pasijára, mégha az a pasi nem is tudja, hogy az adott lány csávója. Luis ezt zokon vette és azután már csak azért is elhívta Zoet, hátha féltékeny leszek. De pechére nem lettem. Nem volt az esetem egyáltalán, meg akkor másba voltam hihetetlenül szerelmes (egy sorozat sztárba, persze ez csak egy idióta tinibálványozási szerelem volt) így passzoltam. Megharagudott rám és mindenféle marhaságot összehazudott rólam Zoenak, hogy miért nem hívta el korábban randizni. Persze az mind hazugság volt de Zoe elhitte, azóta teljes erejével utál engem. Ja és mi a hab a tortán? Ma is együtt vannak Luisal.
- Te szemét! Ha nem hordasz össze minden idióta baromságot rólam, már az elejétől fogva engem választott volna! -visítozta- Te hazug liba!
A következő pillanatban már éreztem ahogy kibillenek egyensúlyomból és egyenesen a három méter mély medencébe zuhanok. Azonnal elsüllyedtem, hiába kapálóztam nem tudtam a felszínre menni. Halványan hallottam ahogy Zoe felnevet a lányok meg visítoznak, hogy húzzanak ki mert megfulladok, de nem tettek semmit, elrohantak. Még az ajtó tompa csapódását véltem hallani és egy mélyebb hang járta be az uszodát. Aztán elsötétült minden. Éreztem ahogy szorít a tüdőm, égett a légcsövem, összeszorult a gyomrom a levegőhiány miatt. Szemeimre mintha mázsás súlyokat tettek volna, úgy csukódtak le. Végül minden fekete és csendes lett.