Otthon ülve várta, hogy egyetlen igaz barátja megérkezzen, kinek segítségére soha nem volt még annyira szükség, mint most. Pár perc várakozás után megszólalt a csengő mire házvezetőnőjük azonnal az ajtóhoz sietett és beengedte a lányt.
- Miss Smith megérkezett Zoe kisasszony! -ment be vele a lány szobájába.
- Köszönöm Natalie, elmehet és kérem ne zavarjon minket, fontos megbeszélni valóink vannak!
- Rendben értettem. Ha bármire szükségük van csak szóljanak! -becsukta az ajtót, megvárták amíg lemegy a lépcsőn.
- Elmondod végre mi folyik itt Aliyah? -huppant le az ágyra, kényelembe helyezve magát- A cégnél azt rebezsgetik páran, hogy felmondtál igaz ez?
- Igen.
- Mi! De miért?
- Elmondom, de előbb ígérd meg, hogy soha senkinek nem mondod el még akkor se ha az életed múlik rajta! -hangja szigorú volt, határozott.
- Jesszus megijesztesz, megígérem csak mondd már mivan! Csak nem terhes lettél Joetól és az apád megtudta?
- Dehogyis! Zoe... -csak ingatta fejét barátnője sületlen ötletén- Joe csak egy haver!Bár... még azzal is jobban járnék...
- Jó kezdek totál beparázni! Mondd már!
Beavatta barátnőjét minden apró részletbe, kezdve a furcsa látogatóknál az apjánál, a gyanúját, Leon viselkedését és végül apja teljes színtvallását. A lány csak döbbenten hallgatta barátja történetét és leesett állal, elképedve csodálkozott el azon, hogy a köztiszteletben álló, nagymenő, sikeres üzletmágnás Mr. Smith ilyen illegális dolgokat folytat mindenki hátamögött.
- Hát ez nagyon durva! Na és most mit akarsz csinálni?
- Hmm. -sóhajtott- Bizonyítékot kell szereznem, hogy apám ártatlan ebben. Biztos vagyok abban, hogy zsarolják valamivel, ez szinte 100%!
- Na de mivel?
- Fogalmam sincs. Lehet bármi. A cég, az ügyfelek, vagy beköpik a zsaruknak, hogy sikkaszt vagy akár lehetünk is mi is Sofival.
- Az gáz! Mit tegyünk most?
- Szóval hajlandó lennél nekem segíteni ebben?
- Persze, hiszen a barátom vagy! Ráadásul imádom a munkahelyem, nem akarok máshová menni. Meg azért a faterodat is bírom, igaz ezt nem néztem volna ki belőle de csípem! Mintha az apám lenne.
- Köszönöm Zoe, igazi barát vagy! -ölelte át.
- Van már terved vagy még csak az agyalós résznél tartasz?
- Hát... igazság szerint lenne egy ötletem... -nézett rá félve, nem tudta belemenne-e.
- Mit kell tennem? -csak mosolygott, szinte ijesztő volt mennyire ismeri már őt.
- Nemrég kutakodtam Melani gépén és volt rajta egy mappa tele titkosított dokumentumokkal.
- És azt kéred tőlem, hogy törjem fel a gépét és nézzem meg mi van azokban a fájlokban ugye?
- Hát... Inkább a szerezd meg a fájlok tartalmát és másold át erre! -nyújtott át egy pendriveot- Ha jók a sejtéseim akkor azokban a titkos dokukban lesz olyan amivel tisztázhatom apám nevét!
- Rendben. De nem ígérem, hogy holnapra meglesz!
- Óh semmi baj, nem is várom el, hogy még ma megtedd! Az túl gyanús lenne. Várj egy kicsit amíg leül ez az ügy, aztán akcióba léphetsz.
- Hétvégén jövök. Addig jobb ha nem látnak itt, nehogy bárki valamit összekössön velünk!
- Jó ötlet! Majd hívj a titkos számon, mindig nálam lesz a pót teló.
- Rendben. Addig kitartás és ne csinálj semmi hülyeséget!
- Kössz Zoe, hálás vagyok amiért segítesz nekem!
- Ugyanmár, mondtam, hogy szívesen teszem. Na lépek. Szióka!
Megölelték egymást aztán a lány távozott a házból. Aliyah megkönnyebbülten dőlt el ágyán, a tudat, hogy van aki segítsen neki hatalmas terhet vett le válláról.
A napok lassan teltek és Lia nem beszélt apjával, hiába töltötte otthon a vacsora időket. Csak Sofival és Natalieval társalgott. Haragudott rá amiért így bánt vele és szemrebbenés nélkül képes volt éveken át hazudni neki!
Pénteken az irodában
Zoe egész nap tűkön ülve várta, hogy mindenki felszívódjon végre és hazahúzzanak. Meglepő volt számára, hogy Mr. Smith is már hétkor hazaindult. Bár így könnyebb lesz a dolga. A szemközti fal mögött megbújva várta amíg Melani is végez a gépén. A 30-as évei végén járó, vörös hajú nő fáradtan állt fel székéből, melyről leakasztva apró kis kabátkáját magáravéve indult ki a hatalmas helységből. Zoe halkan meglapult a homok színűre festett fal mögött, nehogy a távozó nő észrevegye. Amint beszállt a liftbe nem habozott tovább és az asztalhoz robogott. Leülve a még kellemesen meleg székbe nekiállt megkeresni a kérdéses dokumentumokat. Hamar megtalálta a mappát és kb fél óra kegyetlen szenvedés után sikerült feltörni a védelmirendszert ami titkosította a fájlokat. Az egyikre rákattintva szinte azonnal bedobta tartalmát, ami tele volt számokkal, képekkel, szerződésekkel. Nem is igazán olvasott bele egyikbe sem, inkább elővette zsebéből az aprócska kis pendriveot és beillesztve a csatlakozóba elkezdte átmásolni rá az összes adatot. Mikor az utolsónál járt hirtelen léptekre lett figyelmes a folyosóról. Mielőtt belépett volna az illető a teljes teremnyi irodába, akkor jelzett a gép, hogy sikeres volt a másolás. Sietve kikapta a kis tárgyat a gépházból és kikapcsolva azt bújt el az asztal hátánál. Épp időben mert abban a pillanatban ment be, a hangokból ítélve két személy a helyiségbe. Száját eltakarta kezével, még a légzését se hallják meg.
- Na és mit mondtál neki?
- Semmit. Mit mondhattam volna? Mégis csak a főnök lánya. Elzavart ebédelni. -hangjából ítélve a nemrég távozott titkárnő volt az, egy férfival karöltve, kikukucskált rejtekéről és gyanúja beigazolódott, tényleg Melani volt az egy számára ismeretlen pasassal.
- Te teljesen hülye vagy!? -kiabált rá- És ha megtud valamit!?
- Vegyél vissza oké, nem az egyik ribancoddal beszélsz! -emelte meg mutatóujját- Különben is mit tudna meg? Titkosak a fájlok, csak az apja tud belépni a rendszerbe és nem hinném, hogy szívesen mutogatná neki azokat a dokumentumokat! Tudja mi lesz ha ellentmond nekünk.
- Jaj bébi úgy szeretem mikor ilyen kemény vagy! -mordult rá férfiasan.
- Na ezt leteszem az irodájába aztán mehetünk és megmutatod milyen az ha te vagy kemény!
Zoe hátra mászott a másik asztal mögé nehogy észrevegyék és elő sem mászott addig amíg tiszta nem volt a terep. Mikor már nem hallott sem lépteket sem a lift búgó hangját előmászott rejtekéből és kíváncsiságára hallgatva bement Mr. Smith irodájába. Az apró csomag amit a nő vitt be ott hevert asztalán, gondosan becsomagolva. Tudta nem nézheti meg mi van benne, hiszen ha felbontja azzal elárulja saját magát. Így enyhe csalódottsággal indult el lefelé. Tudta gyorsnak kell lennie, nehogy valaki kiszúrja, hogy ott van. Kihasználva a sötétséget, kiosont az épületből, egyenesen Aliyahék házához igyekezve. Igaz másnapra volt megbeszélve, hogy elmegy de tudta ez nem várhat! Barátjának tudnia kell arról, hogy Melani is hozzájuk tartozik és arról is mi áll azokban a fájlokban.
Eközben Aliyah és családja néma csendben ültek az étkezőben és fogyasztották el vacsorájukat. Natalie sorban szolgálta fel a fogásokat, végül a desszertet.
- Képzeljétek lányok, a hétvégét szabaddá tettem, így elutazhatunk valahová.
- Tényleg? -pattant fel Sofi teljesen fellelkesülve- De jó! Én a vidámparkba akarok menni! -ugrándozott- Elmegyünk? Ugye mehetünk?
- Hát persze kicsikém, amit csak szeretnél! -ültette ölébe- Aliyah?
- Nekem 8, amit Sofi akar. -rántott vállat.
Apja szomorúan nézett a lányra, aki fagyos tekintettel hederített rá apja színlelt bűnbánatára. Telefonja mely mellette pihent villogni kezdett, miszerint üzenete érkezett. Feloldva a zárat izgatott lett mivel látta, hogy Zoe üzent neki. Szíve hevesen kezdett verni, szinte remegő ujjakkal nyitotta meg a kis kék ikont.
*Szia! Híreim vannak, nem várhat! Nálad vagy nálam?*
*Legyen nálad, apa itthon van. Max húsz perc és ott vagyok!*
*Rendben. Siess!*
Lezárva készülékét készülődni kezdett.
- Te meg hová mész?
- El. Ha már kényszer szabin vagyok. -jegyezte meg cinikusan, nem akart huga előtt kiabálni.
- Mikor jössz haza?
- Majd. Felnőtt vagyok akkor jövök ha kedvem tartja! Szia picúr! -puszilta meg huga fejét.
- Szia Lia!
Meg se várva apja reakcióját becsapva magamögött az ajtót sietve távozott otthonról. Kocsijával barátnője lakása előtt parkolt le, aki már a feljárón várta őt, izgatottan. Bekísérte a házba és azonnal gépe elé ültette.
- Na mondd mit tudtál meg?
- Hát sokkal többet, mint kéne. Először is az a kis vörös ribanc is annak a Diegonak az embere!
- Melani, apám asszisztense? -bólintott- Hogy jöttél rá?
- Hát mikor másoltam át a dokukat visszajött valami agyongyúrt, tetkós pasival. Uhh basszus nagyon ijesztő volt, majdnem lebuktam! -úgy tett, mint aki egy izzadtság cseppet töröl le homlokáról- Aztán rólad beszéltek, hogy valahova elküdted őt erre a pasi kiakadt, hogy akkor biztos kutakodtál és megtudtál valamit. A csaj meg mondta neki, hogy csak apád tudja a jelszót és sosem kockáztatna mert nagy az ára az árulásnak.
- Milyen árulás? Azt hittem csak sikkaszt a cég kasszájából! Ezzel csak magát árulja el nem?
- Lia, itt sokkal nagyobb és súlyosabb dolgok vannak a háttérben, mint holmi sikkasztás! Nézd!
Pöccintett a gépre, mire barátja megnyitotta a pendrive tartalmát és amint elolvasta miről van szó az álla azonnal a padlót súrolta! Szíve őrült tempóban kezdett verni, levegőért kapkodott.
- De hiszen ez...