A napok lassan követték egymást és San Francisco utcáira úgy telepedett rá a rideg, ködös, hűvös őszi idő mintha szorosan magához ölelné és soha nem akarná elengedni. Egy lány, egy idegen lány sétál az egyik esővíz áztatta járdán, kezében telefonja amire csatlakoztatva van fülhallgatója, ami fülében pihen. Ahogy szólnak kedvenc száma lágy dallamai hirtelen egy másik lány lép mellé és óvatos megböki vállát, aki erre kiveszi fültorlaszát és az oldalán lépdelő személyre figyel.
- Szia Lana! -köszön kedvesen, hangja lágy és kedves.
- Szia Becca! Hogy s mint?
- Klassz minden. Hogy hogy gyalog jössz? -érdeklődik barátja.
- Hmm -Lana elgondolkodik és megvonja vállát, igazából ő sem tudja a választ- jó az idő, kellemes ilyenkor sétálni.
- Nemár! Tökre hideg van!
- Ez még nem hideg, ne nyafogj! -bökte meg barátnőjét, közben kinevette- Inkább szedd a lábad mert elkésünk!
Megragadta karját és futva tették meg a hátra lévő távot az iskoláig. Rebecca és Lana hamar barátok lettek, amin a lány is meglepődött hiszen sosem volt nagyon barátkozós, legalább is úgy emlékszik. Az iskolába érve azonnal a terem felé vették az irányt, mivel csupán három perc volt órakezdésig. Bekopogtak és miután bebocsátást kaptak egy gyors elnézést a késésért szöveg után a helyükre slisszoltak. Szerencsére Mrs. Shims rendes tanárnő volt, így nem szidta le őket. Az óra remekül telt, keveset tanultak és sokat beszélgettek a tanárukkal.
Ebédszünetben Becca és Lana a megszokott helyükön ültek és fogyasztották kajáikat, amikor a suli „nagy menői" odaléptek az asztalukhoz. A lány nem tudta mire vélni a dolgot, csak nézett rájuk.
- Akartok valamit? -kérdezte, kezdte idegesíteni őt a fölényes testtartásuk.
- Öm ja, a helyünket! -szólalt meg a legelső, barna hajú vékony lány.
- És ez mióta a ti helyetek?
- Már régóta. De mivel új vagy ezt nem tudhatod. Szóval most elmondtam és nem szeretném mégegyszer! Világos!? -mindenki őket nézte a tágas ebédlőben.
- Óh naná mint a nap. -állt fel- Nekem te nem parancsolsz, ezt meg te jegyezd meg rendicsek!? -utánozta nyafogós hangjukat.
- Te kis ribanc!
Meg akarta ütni de Lana reflex szerűen kitért az ütéstől és egy határozott mozdulattal megfogta Molly nyakát és megfordítva őt a fejét egyenesen az asztalba verte bele. A lány azonnal a padlóra esett ájultan feje vérezni kezdett. Barátnői, akik eddig bátran álltak mellette, most megrettenve hátráltak a lány elől. A verekedésre azonnal jött az ügyeletes tanár és beráncigatta a lányt az igazgatóiba, ahol elmondta mit művelt.
- Lana igaz ez!? -kérdezte az igazgató mérgesen.
- Nem! Én csak védekeztem, Molly támadt rám én csak megvédtem magam! Hagynom kellett volna, hogy megverjen?
- De akkor sem az a megoldás hogy a diáktársad fejéd az asztalba vágod!
- Nem volt szándékos, reflexből jött. Nem akartam annyira bántani... -vont vállat.
- Ugye tudod, hogy ez nem maradhat bűntetlenül?
- Sejtettem...
- Három hét elzárás suli után, mindennap!
- Micsoda!? De Mr. Cage! -nézett tágranyílt szemekkel.
- Semmi de! Örülj, hogy ennyivel megúszod és imádkozz, hogy Molly szülei fel ne jelentsenek!
- Feljelenteni? Miért, mert megvédtem magam a bunkó lányuktól!? Chh...nevetséges!
- Fejezd be! Ne vidd túlzásba Lana, inkább menj vissza órára és húzd meg magad!
- Igen is... -tisztelgett akár a katonák, de inkább gúnyból tette mintsem komolyan.
Kiment az irodából és felsétált a termükbe, ahol már Mr. Jang várta őt. Elkezdték az irodalom órát és mivel ő volt az osztályfőnök, értesítették a lány tettéről és a bűntetéséről. Meglepte amit hallott hiszen eddig Lana egy csendes, nyugodtnak tűnő lány volt, aki csendben hallgatta végig az órákat.
- Nem jössz? -kérdezte barátnőjétől Becca az udvaron állva.
- Nem. Mennem kell a büntibe tudod (?) rossz voltam. -mutatott idézőjelet az ujjaival.
- Áhh tényleg... Kár pedig Molly kezdett mindent.
- Tudom, én is mondtam de...áhh hagyjuk. Majd holnap talizunk. Szia!
- Kitartás! -ölelték meg egymást- Szia!
Elköszönve egymástól Lana sietett a 9-es terembe, nehogy még emiatt is plusz elzárást kapjon. Senki nem volt a teremben, csak ő. Szuper, gondolta magában, dekkolhat ott egyedül. Elővette mobilját és elkezdte nézegetni a benne lévő képeket. Mindenhol a szüleivel volt rajta, mégsem emlékezett egyetlen eseményre sem. Kezdte őt nagyon zavarni, hogy nem térnek vissza az emlékei, pedig az orvos szerint már jelentkezniük kéne. Akárhogy, akármennyire is próbálta de egyszerűen semmi sem jutott eszébe. Sem a helyek, sem a szülei sem pedig a velük eltöltött élmények, semmi... Kezdett félni, hogy mi lesz ha soha nem fog visszatérni a emlékezete!
- Kedves kép.
Megijedt a hangtól, ami a mellette álló férfitól származott. Észre sem vette amikor belépett a terembe. Ennyire belemerült volna a gondolataiba?
- Ömm...igen, az. Maga lesz a „felügyelő" Mr. Jang?
- Igen én vagyok a börtönőr. -nevetett.
- Szuper... -mondta halkan.
Elhalkultak mindketten majd a lány elővette az aznap feladott leckéket és elkezdte megcsinálni, legalább ha hazamegy nem lesz erre gondja. Kb 40 perc alatt kész lett mindennel. El akart pakolni de a tanár rászólt.
- Na na! Előbb ellenőrzöm!
Lana nagyot nézett aztán elvette kezeit a füzetekről és a zsebébe rakta, hagyta, hogy a férfi megnézze jól oldotta-e meg a házikat. Kb tíz perc múlva halvány mosoly kíséretében dícsérte meg a lányt.
- Szép munka, hibátlan!
- Tudom! -felelte magabiztosan- És az a legfurább, hogy mintha már ezt egyszer tanultam volna. Ha hiszi ha nem, a könyvet elő se veszem mindent fejből írok le...
- Tényleg? -bólintott a lány- Lehet, hogy tanultál már korábban erről csak nem emlékszel.
- Lehet... -vont vállat- Remélem azért egyszer fogok!
- Biztosan. Ez csak átmeneti állapot.
- Én is ezt gondoltam eddig, de már több mint egy hónapja volt a balesetem és azóta sem emlékszem semmire, még képek se villannak be!
- Ez minden embernél változó. Az egyik ismerősöm hasonló helyzetben volt, csak ő egy építkezésen sérült meg. Neki három hónapba telt mire elkezdtek visszatérni az emlékei.
- Uh az igen, sajnálom! És minden visszajött neki? -mutatott halántékára.
- Igen nagyjából minden, csak a baleset napja ami örök homály maradt neki, de szerintem nem is bánja annyira.
- Hát azt én se bánnám, de hogy semmire se emlékkezek...kicsit aggasztó. A saját szüleimet nem ismerem fel!
Hangja megrekedt, szaporábban vette a levegőt. Még magától is megijedt, hogy ilyen könnyen megnyílt egy idegennek, nem akarta magát ennyire elárulni, kitárulkozni csak kijöttek belőle a szavak. A férfi, látva a lány kétségbeesését leült mellé és kedvesen megölelte. A lányt meglepte a tanára viselkedése, de jól esett a kedvessége. Halványan elmosolyodott majd gyorsan eltávolodott tőle. Igyekezett magabiztosnak mutatni magát, miközben zavarában azt se tudta mit csináljon. Rápillantva a mellette ülő férfira, tekintetében hasonló kínos pillantásokat vélt felfedezni, mint a sajátjában.
- Na, mára letelt a sulifogság, hazamehetsz. -állt fel, zavarában hajába túrt- Holnap találkozunk.
- Rendben, akkor holnap és köszönöm a beszélgetést! -mosolygott kedvesen.
- Szívesen bármikor.
- Viszlát!
Gyorsan hagyta el a termet és az épületet is. Nem értette saját magát, hogy mért jött ennyire zavarba. De elkönyvelte magában, hogy Mr. Jang egy kedves ember és mióta itt van az iskolában ő a második ember, Becca-n kívül, akivel normálisan el tudott beszélgetni. Néha úgy érzi, hogy ő az egyetlen az iskolában aki felnőttesen viselkedik. Zavarta, hogy egyidős a diáktársaival mégis mintha gyerekekkel lenne körbevéve. Nem tud szótérteni senkivel.
Hazaérve a szülei leszidták amiért balhét csinált az iskolában és otthon is bűntetést kapott. Nem repesett az örömtől de semmi kedve nem volt vitatkozni, sem magyarázkodni. Csendben, fejét lehajtva ment fel szobájába és egy gyors zuhany után az ágyba bújt.
4. rész
2021-08-14
Hozzászólások (0)