4. rész

Pár nappal később kapott egy e-mailt miszerint leendő munkáltatója azaz Mr. Wans találkozni akar vele, egy személyes interjú miatt. Bár kicsit izgult a találka miatt, de muszáj volt elmennie. A megadott címre ment amit a levelében írt. Gyönyörű háza volt, mindenhol fák, bokrok, virágok és hatalmas ablakok, szinte plafontól a padlóig értek, csodaszép összképet sugározva. Megállt a zárt ajtó előtt vett egy nagy lélegzetet majd becsengetett. Kb fél perccel később nyílt is a barna ajtó. A férfi ledöbbent, hogy a lányt találta a küszöbön állva, még a szó is belé akadt.
- Szia Nora! Ne haragudj de most lesz egy interjúm, épp várok valakit.
- Igen tudom. Én vagyok az a valaki! -mosolygott aranyosan.
- Micsoda? Az nem lehet én valami Emma...
- Jah...hát... Az én lennék...
- Miért? -nézett kérdőn.
- Tudja, szükségem lenne egy állásra, hogy miután elvégeztem a sulit saját házba vagy legalább egy albérletbe költözzek. De sehova sem akarnak felvenni, mert még csak „diák" vagyok!
- De Nora ezt nem értem... Mért jelentkeztél álnéven? Zavaros ez az egész! -vakarta fejét.
- Bemehetnék? Nem akarok itt állni még megszól valaki, hogy mit keresek itt.
- Persze gyere csak! -szélesebbre tárta az ajtót beengedve a lányt, aki leült a kanapéra- Nos?
- Igen. Szóval, kicsit hosszú lesz de elmesélem. Tudja én a szüleimmel élek és mondhatni, hogy nem épp a legmodernebb emberek a világon. Elég régi módiak, főleg az apám. Tudja ő úgy tartja, hogy egy családban csak a férfi lehet a pénz kereső, ő az aki eltartja a családot stb stb. Érti ugye?
- Aha nagyjából. Na de hogy jön ez a hazugsághoz?
- Úgy, hogy miután végeztem a sulival szeretnék saját házat vagy albérletet vagy egy kis zugot magamnak. De mind tudjuk, hogy ez pénzbe kerül, méghozzá nem is kevésbe. De mivel nem alkalmaznak sehol se a korom se a tanulmányaim miatt, sőt volt már mikor a származásom miatt nem kaptam állást.
- Ezt nagyon sajnálom de még mindig nem értem...
- Mindjárt megérti! Szóval apám szerint csak akkor lehet „saját otthonom" ha összeházasodom egy férfival és hozzá költözöm. Ezt pedig kicsit se szeretném, főleg nem ennyi idősen! Azért is akarok önnek dolgozni, hogy tudjak félre rakni és ha jól csinálom a feladatokat akkor talán beajánl valahová a későbbiekben.
- Igen ezt értem, viszont az még mindig nem világos, hogy mért kellett ezt mind álnéven tenni?
- Hát... Nem is tudom... Talán így több esélyt láttam arra, hogy kiválaszt. Annyi visszautasítást amennyit én kaptam, azokután az ember már mindennel próbálkozik csak sikerrel járjon...
- Értem. De arra nem gondoltál, hogy előbb-utóbb találkoztunk volna és megtudom ki vagy?
- De persze! Viszont azt nem gondoltam, hogy első alkalommal idehív. Gondoltam tesztel egy kicsit, elküld pár munkát megnézni milyen vagyok, jól csinálom-e és miután jó pontokat szereztem volna a tudásommal már nem zavarta volna, hogy ki is vagyok!
- Ezt jól kitervelted! -mondta enyhén nevetve.
- Hát...annyira mégsem túl jól. De mindegy... Elnézést, hogy hazudtam és a zavarásért is! -felállt, hogy elmenjen, de a férfi utánna szólt.
- Várj! -megfordult- Lásd milyen vagyok, adok egy esélyt neked!
- Tényleg? Istenem annyira köszönöm! -rohant vissza lelkesen, majdnem a nyakába ugrott.
- De! Hogy maradhass is, tényleg kiválóan kell teljesítened hiba nélkül!
- Rendben értettem. Megígérem nem okozok csalódást!
- Merem remélni!
- Akkor nem is zavarok tovább és mégegyszer bocsánat a hazugságért!
- Ne aggódj, szerencsére megbocsájtó ember vagyok! -mutatott magára önelégülten, persze viccből- Akkor holnap délután várlak a galériában és megkapod az első feladatod! A címet elküldöm e-mailben.
- Már holnap?
- Persze. Mért mit gondoltál, 2-3 hét múlva!?
- Ja nem dehogy. Minél előbb annál jobb. Akkor holnap, viszlát!
Gondosan becsukta magamögött az ajtót és büszkén indult vissza a kollégiumba. Gondolatban megveregette vállát, hogy milyen kis kerek sztorit hozott össze csak azért, hogy neki dolgozzon. Bár sosem szerette az ilyet, utált másokat átverni de ha a munka ezt követeli nincs mit tenni. Útközben felhívta a központot.
- Itt Downs ügynök!
- Helló itt Jang nyomozó! Jó hírem van, sikerült az állásinterjú! Mától az alkalmazottja vagyok. Mi a további teendőm?
- A korábban elmondottak alapján megtudni, hogy az alanyunknak van-e bármi köze Liu Mei-hez vagy az apjához!
- Rendben, igyekezni fogok! Na és ha ő nincs benne hanem a másik tanár akit említett?
- Rá már állítottunk valakit! A maga alanya James Wans! Róla kell megszereznie minden információt.
- Igen is értettem. Amint megtudok valamit jelentkezem. Visszhall!
Eltette a telefont és bement az épületbe. Amanda már várta, de hiába faggatta hollétéről ő nem mondott semmit. Másnap ahogy ígérte órák után a megbeszélt helyre ment. Tényleg szép hely volt különféle alkotásokkal, szobrokkal, festményekkel. A hátsó iroda felől látta meg jönni új főnökét, akit kedvesen üdvözölt.
- Üdv újra Mr. Wans! -köszönt nevetve, hiszen nemrégiben órája volt vele.
- Szia Nora! Gyorsan ideértél, örülök. Gyere megmutatom hol fogsz dolgozni!
Hátra vitte őt egy irodába ahol rengeteg mappa, papírok és egy számítógép hevert az asztalon.
- Nos ez lenne az! -mutatott körbe- Tudom nem épp egy multimilliárdos cég irodája de a célnak megfelel.
- Ugyan! Láttam már rosszabbat is, a főnököm irodája kész csődtömeg. -nevetett, majd a férfira nézett aki kérdő tekintettel figyelte őt- Mármint a régi helyemen ami egy ilyen gyors étterem volt. Sajnos apám miatt egy hét után kiraktak onnan... -próbálta menteni a menthetőt.
- Hát...örülök, hogy ez tetszik! Nos ezek lennének a mai feladatok. Ha végeztél szólj és megnézem mit alkottál!
- Maga nem lesz itt?
- Nem. Nekem beszélnem kell pár ügyféllel. Mért talán itt kell lennem és fognom a kezed? Ha nekem akarsz dolgozni akkor azt önállóan kell tenned.
- Oh persze. Elnézést csak azt hittem, hogy figyelni fogja minden mozdulatom!? Apám mindig így csinálta.
- Először is én nem az apád vagyok, másodszor pedig megbízom benned és ha már annyira akartad ezt az állást bízom abban, hogy segítség nélkül is megoldod. -fogta meg a vállát.
- Igaz. Elnézést! -rázta meg a fejét.
Egymásra mosolyogtak majd a férfi elhagyta a helyiséget, egyedül hagyva a lányt a feladataival. HaNa azonnal elővette a pendrive-ot amin a kém program van és telepítette a gépre. Várt egy ideig amíg átvizsgálta az egész rendszert de semmi gyanúsat sem illegálisat nem talált a program. Viszont rátelepítette azt is amit kapott Downs ügynöktől, ami jelez ha bármi gyanús oldal, fájl, e-mail bármi érkezik a gépre vagy telepítenek rá. Lassan felállt a székből és kint körülnézett nincs-e James a közelben. Mivel tiszta volt a terep felhívta az ügynökséget.
- Downs!
- Itt HaNa! Átnéztem a számítógépét de semmi sincs rajta! Mármint semmi illegális, sőt még egy gyanús üzenet sem, minden tiszta.
- Biztos túl óvatos. Valószínűleg az otthoni gépén lehetnek a terhelő bizonyítékok!
- Ez most mit jelent?
- Hogy a házában lévő számítógépet, laptopot, tabletet vagy amit használ, kell feltörnie!
- És azt mégis hogy? Nem állíthatok be hozzá, hogy „áh szia bocsi csak átnézném a géped" simán kidobna!
- Legyen kreatív! Ha az állást eltudta intézni ez sem okozhat gondot! Maga okos nő, találjon ki valamit! Plusz ha ezt az ügyet gyorsan és eredményesen megoldja akár egy zsíros kis állás is várhatja itt nálunk!
- Ezt most komoly!? Felvennének az FBI-hoz!?
- Ha, jól teljesít!
- Megígérem mindent megteszek csak egy kis időt kérek!
- Igyekezzen nem sok időnk van, nagy a mozgolódás az alvilágban.
- Csak egy pár nap, ígérem!
- Úgy legyen! -bontotta is a hívást.
Pár perccel később megérkezett a kész dokumentum amit a kijelölt emberek megcsináltak a lánynak. Bemásolta a helyére és várta, hogy a férfi visszatérjen. Aki 20 perc múlva ott is volt, ellenőrizte a lány válaszait és meg is dícsérte hibátlan munkájáért. Majd elbúcsúztak és mindenki ment a maga útjára. HaNa a szobájába érve azon gondolkozott, hogy hogyan maradhasson James házában. Amanda épp az időjárást nézte a tv-ben amikor beugrott neki egy ötlet. Péntekre esőt mondanak...