Eltelt egy kis idő és Maya felvette a ritmust a mutáns suliban. Hamar fény derült arra miben leledzik tehetsége, ami miatt Charlest némi aggódás fogta el. Emlékeztette őt egy régi ,,barátjára" aki ugyan ilyen tehetségként kezdte, ám ma már a rossz oldalon áll. Épp ebédidő van, ilyenkor mindenki a tágas ebédlőben tartózkodik. Maya új ,,haverjával" ugyanis ő nem nevezi barátnak, Lori-val beszélgetett.
- Ja az nagy volt, emlékszel mikor....?
- Ne haragudj, hogy zavarlak Maya, de hallottam, hogy értesz a gépekhez, és arra gondoltam, hogy nem-e tudnád nekem megjavítani a laptopomat? Ugyanis elromlott, de fogalmam sincs mi baja lehet! -zavarta meg beszélgetésüket.
- Hát ö... Igazából rá is nézhetek Kevin, add ide! -nyújtotta kezét a fiú pedig átadta az említett gépet.
Maya erejét bevetve átvizsgálta a gépet és hamar megtalálta a hibát. Kicsit ,,dolgozott" rajta aztán már végzett is. Átadta a javított, immár tökéletesen működő gépet. A srác nem győzött hálálkodni és boldogan hagyta ott a két lányt, akik az előző beszélgetésüket folytatva befejezték az ebédjük elfogyasztását.
A napok gyorsan teltek és Charles bejelentette, hogy új taggal bővül a csapat, méghozzá egy fiúval, akit szintén Eric galád emberei elől mentettek meg. Még az nap este odaszállították a srácot, kapott ételt, ruhát és szobát is. Megköszönte a professzornak amit érte tett és megígérte bármit megtesz amit csak kér. Csupán annyit kért tőle, mint Maya-tól is, hogy járjon az órákra és erősítse az X-men csapatot. Boldogan belement, hiszen mégis csak az életét mentették meg. Másnap bemutatta őt az osztálynak és az egész iskolának. Leült Maya mellé, akit nem nagyon érdekelt a srác jelenléte, ám ez fordított esetben nem így volt. A férfi kifejezett érdeklődéssel figyelte a lány cselekedeteit. Az ebédlőben leült mellé és a barátja mellé.
- Hali Damien vagyok! -nyújtotta a kezét, ám ez a lányt cseppet sem érdekelte.
- Szia! Én Lorelei vagyok de csak Lori, ő a barátom Maya!
- Örvendek Lori és Maya!
- Mondd csak honnan jöttél Damien? -érdeklődött kedvesen Lori.
- Hát hivatalosan Texas-ban születtem, de Oregon-ban nőttem fel.
- És hogy kerültél ide?
- Épp egy megbeszélésre tartottam Canadaba mikor két alak betuszkolt egy kocsiba és elvittek valami hegy alatti barlanghoz. De sikerült elszöknöm hála Xavier professzornak és a többieknek!
- Szuper, most hogy kisztoriztad magad hagynál minket beszélgetni? -szólalt meg mérgesen Maya.
- Azt gondoltam, hogy talán...
- Mit? Hogy öribarik leszünk? -kérdezte irónikusan- Figyelj szivem, itt mindenkinek elmodtam, hogy engem hagyjanak békén. Velem nem kell barátkozni se jópofizni és ez rád is vonatkozik Daniel vagy, hogy a francba hívnak! Remélem világos és érthető voltam?
- Igen, bocsánat! -fogta magát és eloldalgott.
- Mért voltál ilyen ellenséges? -förmedt rá barátnője- Te nem ilyen vagy, mi történt?
- Nem tudom... -fogta fejét- Csak annyira irritált a jelenléte, nem bírtam tovább hallgatni. Kicsit ingerült voltam, majd bocsánatot kérek. De most menjünk jó?
Elindultak a szokásos edzésre. Este még kicsit olvasott nézett filmet, megpróbált lenyugodni. Nem tudta mi baja lehet, hiszen nem is szokott így viselkeni. Pár napja magára se ismer. Ahogy ott mélázott kopogás hangja verte fel a szoba csöndjét.
- Gyere, nyitva van! -kiáltott ki és az ajtó kinyílt.
- Szia Maya ne haragudj nem akarlak zavarni, csak beszélnünk kell a mai esetről.
- Csak nem árulkodott a kis kedvenced?
- Nem, nem Damien szólt, sőt ő le is tagadta, Lorelei szólt, mert aggódik érted!
- Nem kell értem aggódni, jól vagyok!
- Azt nem hinném, hiszen most is hogy beszélsz!? Megvádolod Damient közben nem is követett el semmit és ez a stílus... Mi van veled Maya? Mi történt?
- Semmi tényleg, csak mostanában elég rosszul alszom ennyi. Kicsit fáradt vagyok. De holnap bocsánatot kérek tőle, ígérem!
- Tényleg csak ennyiről van szó? Csak az alvás hiány?
- Igen semmi komoly, eskü! -emelte fel kezét.
- Rendben pihend ki magad, szólok az orvosunknak, hogy adjon valamilyen altatót.
- Nem kell köszi. De ha most megbocsájtasz, akkor le is dőlnék...
- Persze aludj csak, már megyek is. Kellemes pihenést!
A férfi kiment, hagyta a lányt aludni. Aki megpróbált minél pihentetőbben aludni. Úgy tűnt sikerült is neki mély álomba merülnie. Az éjszaka közepén Logen eszelős módjára rontott be a professzor irodájába.
- Charles ébredj! -rázta fel.
- Mi? Mi van Logen? Éjszaka van!
- Az lehet de mindjárt a nyakunkba omlik az iskola, azonnal gyere!
- Hogy mi? De ez hogy lehet? -pattant fel az ágyból.
- A rengések Maya szobája felől jönnek, szerintem valahogy ő idézi elő.
- De mégis hogyan? Nem tűnt úgy az este, hogy le akarná rombolni az iskolát. Bár elég furán viselkedett ma az tény. Siessünk.
A szobához érve zárva volt az ajtó és egy hatalmas vasoszlop zárta el a bejáratot. Logen arrébb dobta az oszlopot és próbálták kinyitni az ajtót.
- Logen tépd le az ajtót! Máshogy nem tudunk bejutni! -így is tett.
Beérve látták, hogy a lány alszik és körülötte rengeteg törmelék, és mindenféle fém tárgy repkedett. Álmában csinálta ezt az egészet. A professzor odagurult hozzá és megpróbálta felébreszteni. Az elméjébe hatolt be, képessége használatával.
- Maya hallasz engem? Kellj fel! -kicsit mélyebbre ásta magát a lány elméjében és észre vette, hogy más is van ott nem csak ő, aki gyötri a lányt- Eric? -tette fel magának a kérdést- Eric engedd el őt! Hagyd békén Maya-t!
- Üdvözöllek régi barátom. Milyen felemelő újra találkozni!
- Hagyd őt békén Eric! Nem fogod Maya-t belerángatni a mocskos ügyeidbe!
- Nem? Te azt csak hiszed! Maya az enyém és ezt ő is nagyon jól tudja! A végzete ellen senki sem menekülhet Charles!
- Nem hagyom, hogy olyanra vedd rá amit ő nem szeretne! Maya, hallasz engem? Kellj fel! Fel kell ébredned! -kiáltott rá és a lány egyszer csak riadtan pattant fel az ágyon.
- Jézusom mi történik!? -nézett körbe- Charles, Logen? Mit kerestek itt?
- Jöttünk megmenteni. -válaszolt tömören és egyszerűen.
- Ő meg miről beszél Charles?
- Arról, hogy álmodban majdnem leromboltad az iskolát.
- Tényleg? Ohh...nem tudtam, hogy az álmaim kihatnak a valóságra.
- Régóta sanyargat Eric az álmaidban?
- Te meg honnan...? Állj, szóval az igaz volt, hogy ketten beszéltetek az álmomban?
- Igen. Maya, mióta van ez?
- Egy ideje... -sóhajtott- És minden egyes alkalommal csak rosszabb...
- Akkor ezért nem aludtál egy ideje, igaz?
- Igen. Nem bírtam már tovább az álmokat egy kis nyugit akartam.
- De nem teheted magaddal azt, hogy nem alszol! A szervezetnek szüksége van a pihenésre.
- Jah, most is sokra mentem vele... Majdnem leromboltam a sulit, ha tovább alszom sikerül az egész várost porrá zúznom!
- Ugyan ne túlozz! De mért nem szóltál nekem?
- Mert van amin nem lehet segíteni.
- Maya, mindennek van megoldása csak meg kell találni! Egyébként is telepataként tudok egy s mást az elme rejtelmeiről.
- És gondolod tudnál ebben is segíteni?
- Meglátjuk. De ígérd meg nekem, hogy legközelebb ha ilyesmi előfordul szólsz nekem! Nincs több titok! -nyújtotta kezét.
- Hm... Na jó, rendben ígérem! Nincs több titok! -csapott a tenyerébe.
- Most megyek hagylak pihenni és megnyugtatok mindenkit.
- Hát asszem ezekután én sem tudok aludni. Inkább elmegyek, kicsit kiszellőztetem a fejem. Nyugi nem lépek le! -mondta a férfinek, aki kezdett volna valamit mondani,sejtette mit így megelőzte, aki egy mosoly keretében távozott a szobából.
A lány elment sétálni az épület körül. Jól esett neki a hideg, csípős őszi hajnalon kicsit lépdelni a ködös ám hívogató erdőben. Közben ostorozta magát a történtek miatt. Talán ha elmondaná Charles-nak mért zaklatja őt Eric és mért akarja minden áron, hogy velük hacoljon, talán könnyebb volna úgy harcolni ellene. De nem teheti, ígéretet tett anyjának és ő az ígéreteit sosem szegi meg, legyen bármi a tét. Talán igaza lesz Charles-nak és sikerül megoldást találni arra, hogy Eric többet ne férkőzzön az álmaiba és talán még a gondolataiból is sikerül őt kitörölnie! Reménykedett, hogy a professzor megtalálja a számára megfelelő ,,orvosságot"!