A lány oktatása egészen 3 hónapig elhúzódott, hiszen tökéletesen be kell olvadnia a környezetébe. Mikor Nick úgy érezte, hogy készen áll beiratta egy iskolába, hiszen 18 évesen nem ,,ülhet otthon" semmit csinálva.
- Remek Crystal, szerintem készen állsz a kinti életre.
- Szupi végre vége a sok tanulásnak!
- Ezt azért nem mondanám...
- Miért? Van még óra? Nem már...!!!! -nyafogott.
- Igen van, de már nem én foglak tanítani.
- Akkor ki? Más is van itt közülünk?
- Nem nincs. De beirattalak egy középiskolába, ahová mindennap be kell járnod.
- Mi, miért!? Ne csináld már Nickolas! Az itteni sulik maga a rémálom iskolái! Láttam a filmeket, ahogy te is, ne tagadd le!
- Nem tagadok semmit. De azok csak filmek, megrendezett jelenetekkel, az életben kicsit sem ilyenek az iskolák hidd el! Biztosra veszem, hogy tetszeni fog a hely és sok barátod lesz majd.
- Hát jó, ha te mondod... Én bízom benned, ha azt mondod, hogy jó lesz akkor elhiszem. Na és mikor fogok kezdeni?
- Amikor minden iskola elkezdődik, szeptemberben. Azaz két hét múlva.
- Rendben. Ahogy akarod.
- Addig beszerzem a szükséges felszereléseket és ruhákat. Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy felkészülsz és odafigyelsz az órákon. Menni fog?
- Persze. Hisz tudod (?) profi vagyok!
- Csak ne felejtsd el, hogy a számolást is mateknak a tanárok meg számtannak hívják! A történelem ugyanaz, mint nálunk csak itt Amerika történelméről kell tanulnod, nem Spellworld-ről.
- Igen sejtettem. Igyekszek mindent megtanulni és észben tartani.
- Tudom, hogy menni fog én hiszek benned! De azt ne feledd, hogy az erődről senkinek egy szót sem és soha senki előtt nem használhatod! -mondta szigorúan.
- Igen tudom, nem kell milliószor elmondani...
- Jó csak biztosra akartam menni. Most megyek elkezdem beszerezni a cuccaid, addig ülj le és szorgalmasan tanulj!
- Igen is parancsnok! -tisztelgett mint a katonák és leült a gép elé kikeresni Amerika történetét.
Addig a férfi elment megvenni a lánynak a füzeteket, író eszközöket és egyébb dolgokat ami csak kellhet. A hátra lévő két hetet még végig tanulták és felkészült, hogy elkezdje tizenegyedikesként az iskolát. A nagy napon Nick elkísérte a lányt, hogy támaszt nyújtson neki. Korábban megmutatta neki hol és hogyan kell busszal bejárni a sulihoz és hol kell le illtve felszállni rá. Meg meghagyta neki, hogy jelöljön ki egy pontot és akkor tudja mikor kell leszállnia, hogy haza érjen.
Elköszöntek egymástól és bement az épületbe. Az igazgató már várta őt, bevezette az irodába és odaadta neki a könyeit, a tantervet és a szekrénye kombinációját. Az első óra azzal telt, hogy az igazgató a szokásos éveleji beszédét megtartotta, majd minden osztály a saját termébe vonult az osztály főnökükkel. A 11. osztály tanára, a mindig szigorú Scott Shims volt, aki egyben a történelem tanár is volt. Bemutatta Crystalt vagy is Rose Harpert az osztálynak. Volt aki kedvesen fogadta, volt aki semlegesen. Kicsit ,,mesélt" magáról, bár szinte semmi sem volt igaz amit mondott, de az igazat nem mondhatta. Két lány a szünetekben Rose-al volt, kicsit összeismerkedtek. Meghívták az asztalukhoz ebédelni. Hamar megtalálták a közös hangot és valamennyire összebarátkoztak, aminek a lány roppantul örült.
- Mondd csak Rose, milyen érzés távol lenni a szüleidtől?
- Hát... Nem túl jó. Tudjátok, nem akartam az osztály előtt mondani, nem szerettem volna ha sajnálnak, de apám sajnos meghalt, így még nehezebb volt anyámat otthagyni.
- Az szar ügy. De nyugi nem vagy egyedül, nekünk is kacska a családunk. Tudod apám katona volt és egy összetűzés során lelőtték. Nem is volt semmi köze hozzá mégis ő járt pórul...
- Nagyon sajnálom Mary! -fogta meg kezét bíztatásként.
- Na jólvan lányok elég az érzelgőséből! Menjünk órára vagy Mr. Shims kihajít ha késünk! -mondta viccesen Carry, hogy feldobja a két lányt.
El is indultak az emeletre. A nap végén elbúcsúztak egymástól és Crystal felszállt a buszra. Haza érve Nick főtt étellel várta. Együtt megcsinálták a házit amit kapot, közben a férfi kifaggatta őt. Elmesélte milyenek a tanárok, az órák, a tananyag és persze a diákok. Azzal is eldicsekedett, hogy az első napon rögtön szerzett két barátot is.
- Csak óvatosan a barátkozással!
- Tudom Nick, nem kell folyton elmondani! Nyugi nem meséltem nekik semmit magamról és nem is áll szándékomban! Csak jól esik, hogy meg akarnak ismerni és barátkoznak velem, ennyi. Vagy tilos ezt is?
- Nem, persze hogy nem, csak figyelmeztettelek.
- De nem kell minden egyes pillanatban, nem vagyok idióta, meg tudom jegyezni, hogy mit szabad s mit nem! És csak szólnék, hogy még mindig én vagyok a hercegnő és te az alattvalóm! Úgyhogy parancsolom fejezd ezt be! -szólt rá dühösen.
- Rendben, ahogy akarod hercegnő! Jó tanulást.
Kiment a szobából, otthagyva a lányt a szomorúságával és növekvő dühével. Crystal annyira örült, hogy már az első napon lettek barátai, de Nick ezt is el tudja rontani! Sosem volt oda azért ha ennyire okosodott és mindenkinél okosabbnak, inteligensnek hitte magát! Persze tény okos férfi, tud egy s mást, de ez akkor sem jogosítsa fel arra, hogy ezt tegye! Ezért mérges volt rá!
Másnap köszönés nélkül ment el a 2. napjára. Az iskola udvaron összefutott két új barátjával és az egész napot együtt töltötték. Ahogy teltek a napok egyre jobban beilleszkedett a környezetébe. Egyáltalán nem érezte magát kívülállónak, sőt, egy volt közülük. A tanulás is remekül ment neki, alig egy hónap alatt felküzötte magát a suli 3 legjobbjai közé, amiből ketten végzősek, egyedül ő volt 11-es. Büszkék voltak rá a tanárok, a barátai sőt még ő is magára. Végre volt valami amit egyedül ért el, nem pedig Nick vagy a szülei által!