Rettentő volt a felismerés, hogy nem mi vagyunk azok akiket megvédenek a rossztól, hanem mi vagyunk a rossz okozói. Egész nap azon agyaltam hogyan kéne őt meggyőzni, hogy nem minden ember reménytelen. De semmi használható nem jutott eszembe. Este volt már mikor kimentem a szobából Aspartam a nappaliban ült a kanapén, odamentem hozzá.
- Mondd csak, mennyi időnk van még hátra?
- Amíg az anyahajók ide nem érnek.
- És az mennyi idő?
- Kb egy hónap. De ha korábban üzenek nekik akkor hamarabb jönnek.
- Mivel tudsz üzenni?
- A kabinomban volt egy kis szerkezet, hasonlít a nálatok elsősegélynek nevezett dobozhoz. De ez fekete és a hivatalos jelünk van rajta.
- Tényleg egy embert sem akartok életben hagyni?
- Nem!
- De miért? Hisz nem minden ember egyforma. Gondolom ti se vagytok ugyan olyanok? Más a személyiség, más a stílus, az egyéniség.
- Persze. De mi egyként vagyunk mások. Ugyan az az alapelvünk. Védjük és tiszteljük a bolygónkat és más élettel teli bolygót is. Ezért is védjük meg őket az ártó szervektől.
- Ez szép dolog. Én magam is nagyra becsülöm a természetet hidd el! De ha igazán ember vagy akkor neked is tudnod kell, hogy amit ti csináltok az kegyetlen gyilkolás! Ehhez nincs jogotok! Senkinek nincs joga elvenni más ember életét!
- És nektek szabad mindent!? - kiabált velem - Tönkre tenni a környezetet, megölni az állatokat, szennyezni a vizeket, kivágni az erdő fáit!? És még sorolhatnám!
- Persze ez is igaz! De ez így nem teljesen igaz!
- Ezt hogy érted?
- Például ha kivágunk egy fát három másikat ültetünk helyette! Folyamatosan tisztítjuk az óceánokat, tengerpartokat, erdőket. Növényeket, zöldséget, gyümölcsöt termesztünk! Ne csak a rossz oldalát lásd a történetnek! Semmi sem csak fekete és fehér! Figyelj kössünk alkut!
- Milyen alkut?
- Ugye azt mondtad, hogy egy hónap kell mire ideérnek a feletteseid vagy hogyan nevezzem őket? - bólintott - És ugye azon múlik, hogy letarolnak-e mindent ha te azt mondod?
- Hát igen nagyjából. Mondjuk úgy, hogy a szavam döntő szavazatot ér.
- Remek! Akkor adj nekem egy esélyt!
- Mégis mire?
- Arra, hogy ez alatt az egy hónap alatt bebizonyítsam, hogy megérdemel az ember még egy esélyt! Ha sikerül meggyőznöm téged, akkor minden féle harc nélkül elmentek! Ha nem akkor elismerem, hogy igazad van és megölhettek minket.
- Na és mért egyeznék ebbe bele?
- Mert megmentettem az életed! Látod (?) ez is egy jó pont, nem hagytalak meghalni! - gondolkodott egy kicsit majd kezet fogott velem.
- Rendben. Egy hónap! Egy nappal sem több!
- Áll az alku. Most pedig mennem kell! Te maradj itt és semmi feltűnés. Ott a telefon, remélem tudod hogy kell használni?
- Persze hogy tudom, minek nézel te?
- Jó-jó bocsi. Ha sikerül a tervem akkor felhívlak. Azt a számot csak én tudom, úgy hogy senki más nem hívhat! Te ne hívj ne üzenj senkinek addig amíg nem jelentkezem. Rendben?
- Rendben. Megértettem.
- Kaja ott a kamrában, abból több is mint egy hónapig jóllakhat egy ember. Szóval arra nem lesz gondod. Szóval majd hívlak!
Gyorsan visszasiettem a Fehér házba, muszáj volt tennem valamit. Apám biztos ott van és az is biztos, hogy tajtékzik! Nem vagyok benne 100%-ban biztos, hogy szóba áll velem, de mindent elkövetek érte.
Szerencsére este volt és nincs bedugulva az út. Tudtam repeszteni ahogy a csövön kifér. Padlóig nyomtam a gázt, egy percet sem vesztegethettem el.
Az épületbe érve nagy volt a nyüzsgés, fennforgás. Mindenki az „eltűnt" ufo-t vagy minek nevezik itt, keresték. Mikor beléptem mindenki engem kezdett bámulni, kicsit fura volt de nem zavartattam magam egyenesen apámhoz siettem!
- Apa azonnal beszélnünk kell! - rontottam be az ajtón.
- Hát te hova a fenébe tűntél el!?
- Erre most nincs idő! Apa kérlek beszéljünk! Élet-halál kérdése!
Mindenkit kiküldött majd leültünk egymással szembe az asztalhoz.
- Na miről van szó?
- Az, hogy óriási veszélyben vagyunk! Azok az idegenek meg akarnak minket ölni!
- Tudtam! Tudtam, hogy ez lesz a vége! Meg kellett volna ölnünk azt a szörnyet amikor még lehetett. De nyugi, megtaláljuk és megöljük! - pattant fel.
- Ne, apa ne! Nem szabad! Ne kezdjünk bele értelmetlen öldöklésbe!
- Értelmetlen öldöklés? Hiszen megfenyegettek minket! Meg akarnak ölni!
- De csak a bolygót védik!
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy ők megvédik a természetet tőlünk mert mi tönkre tesszük a környezetünket! És ha úgy vesszük igazuk is van! Hiszen nézz körül! A tengerek úsznak a mocsokban, a partok tele szeméttel, az állatok megfulladnak a sok hulladéktól! Irtjuk az erdőket és a legrosszabb, hogy egymást is! Egyáltalán nem csodálom, hogy védelemre szorul ez a bolygó! Ha jobban belegondolunk nem ők a rosszak, hanem mi!
- És ezzel most mit akarsz mondani? Hogy hagyjam az egészet, hagyjam az embereket meghalni?
- Nem! Persze, hogy nem! De rá kell őket venni, hogy változtassanak a hozzáállásukon, a viselkedésükön. Ha ez sikerül és látják, hogy próbáljuk megóvni és jobb hellyé tenni ezt a bolygót akkor békén hagynak!
- Na és ezt mire alapozod? Persze szép terv és még megvalósítható is lenne, de mi a garancia arra, hogy nem fognak megölni?
- Én! Én vagyok a garancia! Vagy is én és Aspartam.
- Nem értelek.
- Kötöttünk egy egyezséget, hogy mire a többiek ideérnek és sikerül őt meggyőznöm arról, hogy megérdemlünk egy második esélyt, akkor szó nélkül elmennek.
- Na és mikor beszéltél te vele? Hiszen bent a laborban nem mondott semmi ilyesmit, hiszen hallottuk. Utánna pedig nem találkoztatok, így nem tudtatok... - ekkor elgondolkozott, gondolom leesett neki a dolog - Jézus Beca! Te szöktetted meg azt az izét!?
- Ne nevezd izének! Ő is ember és igen én voltam!
- De miért?
- Hagytam volna, hogy bedőlj Gregory-nak és csak úgy megöljétek?
- De honnan...? Hallgatóztál?
- Nem akartam, de nem lehetett nem meghallani, ahogy veszekedtek. De így utólag jól tettem! Hiszen gondolj bele! Ha simán lepuffantjátok, mint egy útszéli kutyát miben különböznétek egy ócska bűnözőtől akik a börtönben sínylődnek? Akkor nem csak azt igazolnánk ezzel, hogy megérett az emberiség a pusztulásra!? - láttam nagyon elgondolkodott - Hagylak kicsit, emészd meg a dolgokat majd szólj, hogy hogyan döntöttél! De ne tartson sokáig, tudod (?) nincs sok időnk!
Elmentem onnan, jobbnak láttam ha most egyedül hagyom. Remélem mellém áll és sikerül megvalósítani a tervem. Az ott kialakított szobámba vonultam el és lázasan vártam mi fog történni. Időközben csörögni kezdett a telefonom.
- Halló!?
- Szia Aron vagyok! De jó, hogy elértelek. Úgy eltűntél! Mi lett veled?
- Jah semmi. Bocsi, hogy nem jelentkeztem csak apám nagyon felhúzott és muszáj voltam lenyugodni. Remélem nincs harag?
- Nincs, dehogy. Csak aggódtam, azt hittem valami bajod esett.
- Mért esett volna bármi bajom?
- Te nem is tudod?
- Mit?
- Azt, hogy az alany megszökött és a városban garázdálkodik. Féltem, hogy megkeres és bántani fog.
- Mért keresne meg?
- Hiszen mégis csak te voltál az, akivel először kommunikált.
- Az még nem jelent semmit. - hirtelen ajtó nyitódásra lettem figyelmes - Bocs most le kell tennem. Majd beszélünk. Szia! - bontottam is a vonalat.
- Zavarok?
- Nem! Gyere csak! Na hogy döntöttél?
- Àtgondoltam mindent és be kellett látnom, hogy sok dologban igazad van és annak...vagy is neki is!
- Szuper! Tudtam, hogy számíthatok rád! - öleltem át.
- Na és mi a terv?
- Hát először is, szervezz meg egy olyan világ körüli sajtótájékoztatót! Tudod olyan műsort amit a világon mindenhol sugároznak! Ezt tudnia kell mindenkinek! Szólj, hogy fordírsák le a saját nyelvükre és vegyék komolyan! Muszáj nekik elmondani, hogyan tegyenek a vég ellen! Ha nem baj, ezúttal én tartanám ezt a beszédet!?
- Persze szerintem is ez a legjobb ötlet. Adj egy órát! Minden meglesz!
- Rendben! Kössz apa, örülök, hogy bízol bennem! - mosolyogtunk egymásra.
Majd gyorsan elrohant. Addig kicsit rendbe szedtem magam. Vettem egy gyors zuhanyt és átöltöztem, mégsem állhatok ziháltan kamerák elé. Ahogy egyre telt az idő én úgy lettem egyre idegesebb. Nagyon izgultam hogy fog ez menni, de legjobban azért, hogy egyáltalán érni fog-e valamit!? Reménykedtem a sikerben! Hiszen mégis csak a remény hal meg utoljára! Háromnegyed nyolc volt mikor apa üzent, hogy menjek, minden elő van készítve, nyolckor élő adás. Az jó, akkor még kb mindenki fent van. Igaz máshol már alszanak, valaki most kel fel de többször fogjuk ezt sugározni és mindenhová felkerül. Tv, internet, rádiók, szórólapok, újság stb.
- Sikerülni fog hidd el! - szorította meg kezem, már bent a rengeteg kamera előtt.
- Tudom. - bár nyugodtságot színlelve mondtam, de belül roppantul ideges voltam.
- Kedves nézőink elnézésüket kérjük, hogy megszakítsuk az adásaikat de sűrgős közölni valónk van! Ezt az adást nem csak itt Amerikában hanem a világon mindenhol sugározzuk, úgyhogy kérünk mindenkit, hogy egyként figyeljék és hallgassák azt ami itt ma elhangzik! Ezennel át is adnám a szót a lányomnak, Rebeca Johns-nak.
- Köszönöm apa és köszönöm önöknek is! Nagyon sajnálom, hogy most engem kell nézniük a kedvenc filmjük vagy sorozatuk helyett, de ez életbe vágó! Mint azt valamennyi ember már tudja, nem régiben földet ért nálünk egy űrhajó. Bizonyára sokakat megrémisztett a dolog vagy el sem hitték, a neten olvasott kommentekből gondolom. De a hír igaz, és az is, hogy az a kabin nem volt üres! De nyugalom nem ET vagy a predátor jött el hozzánk, hanem egy ember! Igen jól hallották egy ember! Kicsit fejlettebbek, mint mi, de minden másban hasonlítunk! Ugyan olyanok, mint mi! Kivéve egyben! Ők roppantul megszállottan védik a környezetet, mint itt kb az emberiség fele! Ől afféle védőknek hívják magukat. Megóvják a bolygókat a kipusztulástól! Ezt onnan tudom, hogy sikerült az egyikükkel beszélnem! Elmondta, hogy ide is azért jönnek, hogy megvédjék a bolygót. Gondolom most mindenki azt kérdezi ugyan mitől kéne megvédeni? Hát tőlünk, emberektől! Ugyan is mi vagyunk az oka annak, hogy a bolygónk haldoklik! Most pedig a rossz hír, ha eddig valaki nem következtette ki, hogy itt mi vagyunk a probléma! Mi vagyunk azok a rossz dolgok amiket ki kell irtani a Föld megmenekülése érdekében. De ne kezdjen el senki pánikolni! Van még időnk! Szerencsére sikerült egyezségre jutnom velük, hogy ha bebizonyítjuk, hogy érdemesek vagyunk az életre, akkor kapunk egy második esélyt! Ezt pedig úgy érhetjük el, ha megóvjuk a környezetünket. Előszö is ne szemeteljünk! Ne dobáljuk a tengerbe, óceánokba a több tonnányi szemetet! Ha megyünk az utcán és például eszünk egy csokit ne dobjuk el azonnal a papírt! Pár lépésen belül ott egy kuka és abba dobjuk el! Ne legyünk lusták! Akkor ne írtsuk az erdőket! Legalább is ne ilyen gyors iramban. Igaz ültetünk fákat, de annak idő kell míg megnő! Amíg használható lesz kb 3-4 év, mi pedig egy nap alatt képesek vagyunk több hektárnyi erdőt kipusztítani! Tudják, tudom most ezért kapok a fejemre és most rengetegen dobját meg a televíziójukat, de ha jobban belegondolunk igazuk van abban, hogy veszélyt jelentünk a bolygó számára! Hiszen mióta az ember áll a törzsfejlődé csúcsán, azóta haldoklik a világ! De ha nekem nem hisznek nézzék meg a következő összeállítást, maj gondolkozzanak el, jó-e helyes-e így élni!? Tegyük egy jobb hellyé a világot, együtt, közösen! Köszönöm a figyelmet!
Lementem az emelvényről. Közben bejátszottá azt a videót amit én és néhány szakember összeállítottunk. Persze tettünk alá szomorús, olyan világvége dalokat, hogy hatásosabb legyen. Apám megölelt, hogy tudassa mennyire büszke rám. Megnéztük a nézettségi adatokat és hatalmas volt! Szinte az egész világ minket nézett. Aki nem, az értesük akkor ha felébred és bekapcsolja a tv-t, rádiót vagy fellép bármely közösségi oldalra. Szívből reméltem, hogy ez hatásos lesz és elérek vele valamit. Azt is, hogy nem csak üres szavak voltak a levegőbe én nem fognak rá magasról tojni. Hiszen oly sok a tenni való és oly kevés az idő!
4. rész
2020-08-23
Hozzászólások (0)