4. rész

A karácsony nyugodtan telt el. Mindenkinek nyugodtan, békésen teltek a napjaik. Szilveszterre készültek. Pár tanuló visszajött a kis kimenőről. Sokan örültek, hogy a vezetőség rábólintott egy kis party-ra az épületben. Persze nem az az „ereszd el a hajam" féle, hanem a nyugodt, normális buli.
Logen és Sky elmentek beszerezni az italokat, enni valót. Út közben beszélgettek.
S:- Te Logen! Nem fura úgy járni az emberek közt, hogy tudod te más vagy, mint ők?
L:- Nem. Mért lenne az? Semmivel sem vagyok másabb, mint bármely ember. Akkor vagyunk kívülállók ha mi gondoljuk azt magunkról. Ez itt dől el! - mutatott a halántékára.
Nem mondott erre semmit, csak bólintott. Az út további részét csendben tették meg. A boltban mindent megvettek ami a listára volt felirva.
S:- Milyen furcsa ez...
L:- Mire érted ezt?
S:- Hát ez. Hogy így vásárolunk itt a boltban és senki nem tudja, hogy kik vagyunk. Szerintem ha tudnák tuti félnének tőlünk.
L:- Az nem olyan biztos! Sosem tudhatod, hogy egy ember hogyan vélekedik a másikról!
S:- Persze, nem is így értettem. De tudod te! - bökte vállba.
L:- Igen tudom. - bökte vissza a lányt.
S:- Na gyere fizessük ki ezt a sok mindent! - utalt a teli kosárra.
Így is tettek. Majd visszaindultak az iskolába. Ott már minden készen állt az esti bulira.
Sky, a barátai és Lily a szobában készülődtek.
L:- Te Sky, hova tetted az alapzót?
S:- Ott az asztalon Lily! Nyisd ki a szemed!
C:- Amúgy mi minek csinosítjuk ki magunkat annyira? Hiszen tudjuk kik lesznek ott! Ezt nem értem... - vakarta fejét Carly.
S:- Ezt én sem tudom. Kimberly akarta annyira!
K:- Na! Ne fogjátok rám! Pont annyira akartatok ti is sminkelni, mint én! - háborodott fel, amin egy jót nevettek.
Olyan 7 óra felé mindenki gyülekezni kezdett a bulira. Jópáran már a nagyteremben voltak. Szólt a zene, jól érezték magukat. Amikor a lányok beléptek a terembe, mindenki feléjük fordult és a zene is olyan belépősre váltott. Pont mint a filmekben. Tetszett nekik ez a dolog ezért belementek a játékba. Átkarolták egymást, majd úgy vonultak végig a termen, egyenesen az asztalokig. Onnantól minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Felvettek 1-1 poharat és koccintottak. Nevettek, beszélgettek. Majd egy ravasz „idegen" odasettenkedett hozzájuk.
L:- Hatásos belépő volt lányok! - megijedtek kicsit.
S:- Kössz Logen! Igyekeztünk. - nevettek.
L:- Azt láttam. Egyébként Charles beszélni akar veled! - mondta neki, hogy csak ő hallja.
S:- Miért, valami baj van?
L:- Nem tudom. De nem úgy tűnt, mint aki ideges vagy mérges lenne valamiért. Szóval nem hiszem. De siess, vár rád!
S:- Rendben, sietek. Kössz, hogy szóltál! - rohant is.
A folyosón összefutottak a férfival, aki kicsit szigorúan nézett a lányra. Elindult és biccentett a fejével, hogy kövesse őt. Így is tett. Azon a folyosón mentek keresztül, amit a lány néhány hete fedezett fel. Vajon hova mennek és miért? Folyton ez járt a fejében. A kérdésére hamar megkapta a választ, ugyanis azon a lépcsőn mentek tetőre vezet. Amikor felértek megálltak a fóliával zárt térben, majd Charles karba tett kézzel fordult a lány felé.
C:- Ezt te csináltad!? - mutatott körbe.
S:- I-igen. - válaszolt félve - Mért, baj?
C:- Skyler! - szigorúan mondta ki nevét, amiből azt következtette a lány, hogy most nagyon leszidja - Ez csodálatos! Gyönyörű helyet csináltál ebből a lepusztult helyből. Büszke vagyok rád! - csak nézett kikerekedett szemekkel - Mi van?
S:- Semmi, csak... Azt hittem, hogy jól megmondod a magadét. Nem erre számítottam.
C:- Mért szidnálak le emiatt? Hisz semmi rosszat nem tettél!
S:- Persze, tudom. De akkor is...
C:- Csak megakartam tudni, hogy te voltál-e aki ezt tette. De az biztos, hogy nagyszerű lett! Gratulálok!
S:- Köszönöm! - mosolygott.
C:- Na jólvan, nem tartalak fel. Menj csak vissza a barátaidhoz, bulizzatok egyet!
S:- Te nem jössz?
C:- Nem. Én nem vagyok az a nagy bulizós fajta. De ti csak érezzétek jól magatokat!
S:- Akkor csak bezárkózol és leszel magadnak?
C:- Nem. Egy ideig a termemben leszek. Van egy kis dolgom a Celebro-val.
S:- Értem. Akkor jó munkát! - visszament.
A barátai örömmel fogadták. Kérdezgették, hogy miért hivatták, bajban van-e stb. De letudta egy nemmel. Majd belevetették magukat a bulizásba. Jól elvolt mind a négy lány. Táncoltak, ettek, ittak, nevettek.
Végre valahára jól érezték magukat, úgy hogy semmire nincsenek kényszerítve. Annyi átszenvedett év után, most újra tud önfeledten nevetni.
Az idő telt, lassan éjfél. Gondolt egyet és kislisszolt a teremből. Elindult megkeresni Charles-t. A termében nem volt, így gondolta megnézi az irodájában, de ott sem járt sikerrel. Már csak egy helyen tudta megnézni, a szobájában. Ahogy felért, megállt az ajtó előtt és hallgatózott kicsit, hogy bent van-e. De a hangok alapján, megtalálta. Bekopogott.
C:- Tessék! - benyitott.
S:- Zavarok?
C:- Nem, gyere csak! - bement - Hogy hogy itt vagy? Azt hittem bulizol a többiekkel!?
S:- Igen, buliztunk is. De gondoltam te se maradj ki. Úgy is mindjárt éjfél, gondoltam koccinthatnánk!? - húzott elő egy üveg pezsgőt a háta mögül.
C:- Nem is tudom...
S:- Csak egy pohárral! Vagy ennyire rossz a társaságomban?
C:- Nem dehogy! Ezt sosem mondtam!
S:- Akkor? - kérdezte mosolyogva.
C:- Jólvan, legyen. De csak egy pohárral! - emelte fel szigorúan az ujját.
S:- Oké.
Kitöltötte maguknak az italt, majd koccintottak. Nem sokat beszéltek egymással. Csak ültek, nézték a csillagokat az ablakból vagy 1-1 felrobbanó tüzijátékot.
Hamar elszaladt az idő. Már csak fél óra volt éjfélig.
S:- Charles, kérdezhetek valamit?
C:- Persze.
S:- Hiányzik neked Raven? - a férfi nagyot nézett, nem számított erre a kérdésre, majd megpróbált válaszolni.
C:- Időnként. Igyekszem elfelejteni.
S:- Nem könnyű elfelejteni olyat, akit szeretsz!
C:- Nem szeretem őt! Miből gondolod?
S:- Ugyan már Charles! Lehet fiatal vagyok, de nem hülye! Ha már nem szeretnéd, el tudnád engedni! Mióta ment el innen?
C:- Lassan öt éve.
S:- Uh bazdki, jó rég!
C:- Skyler! Ne beszélj csúnyán! Nem illik egy szép lánynak csúnyán beszélni!
S:- Mért beszélsz így velem? Nem vagyok idióta, nem kell ilyen hangsúlyban beszélni!
C:- Nem is állítottam ilyet! De elég sokat ittál, gondoltam kicsit hangsúlyosabban mondom, hogy eljusson a tudatodig.
S:- Nem vagyok részeg! Képben vagyok, tudom miről beszélünk. De bunkó vagy! Azt hinnéd, hogy bejönnék hozzád részegen!? - el akart menni, de ahogy felállt az asztalról meginogott és majdnem elesett, a férfi elkapta.
C:- Nem vagy részeg ugye!? - kérdezte cinikusan.
S:- Hagyj békén! Nem ittam sokat! - lökte el a kezét, de hirtelen nem tudott egyedül megállni, így majdnem elesett, de elkapta őt.
C:- Gyere ülj le józanság hercegnője! - ültette le az ágyra.
Leült, de majdhogy csak elaludt. Dőlöngélt jobbra-balra. A szemeit alig bírta nyitva tartani.
C:- Feküdj le és aludj Skyler!
S:- Mi bajod neked a Sky-al?
C:- Semmi. Csak szerintem nem illik hozzád. A Skyler tükrözi a belsődet.
S:- Mért milyen vagyok belül? - ásított egyet.
C:- Majd holnap elmondom. Aludj inkább!
S:- Nem, addig nem! Mondd el, légyszi légyszííí! - nyafogott.
C:- Roppantul makacs és idegesítő! - mosolya eltűnt és szomorú arcra váltott - De roppantul magabiztos és okos. Bátor, kedves már amikor és őszinte!
S:- Óhwn! De ari vagy. Köszike! Jól esik, hogy ezt gondolod rólam!
Ekkor hatalmas kiabálás után tüzijátékok kezdtek egy durrani. Éjfél van! Mindenki kiabál, örül, sikolt. Az ég percekig világosba borult, a sok villanó fény hatására. A tüzijátékok csak úgy pattogtak, durrogtak. Mintha csak valaki fegyverrel lőne.
S:- Boldog Új Évet!
C:- Neked is boldog Új Évet!
A lány felült, ivott még egy jó nagy kortyot a pezsgőbő, majd egy hatalmas levegőt vett. Odafordult a férfihoz és megcsókolta. Olyan váratlanul érte ez őt, hogy azt se tudta mit tegyen. Lefagyott, mint egy számítógépes rendszer. Szemei kikerekedtek, szinte levegőt is elfelejtett venni. Mikor feleszmélt, eltolta magától a lányt, aki beesett az ágyba. Azonnal elaludt.
Pislogott párat, megvakarta a fejét majd a kezébe temette arcát. Fújtatott párat, miután lenyugodott betakarta a lányt és leült a kanapéra. Folyton Skyler tettén járt az esze. Vajon az ital miatt tette? Az cselekedett helyette? Vajon megtette volna akkor is ha józan? De itt a legfőbb kérdés, hogy miért tette!? Viccből, részegsége miatt vagy netán rejtőzik valami a dolog mögött és az ital csak segített neki, hogy megtegye azt amit józanon nem tenne soha!? Nem tudta ezekre a kérdésekre a választ és abban sem volt biztos, hogy egyáltalán tudni akarja-e!
Nem is értette magát, hogy mért foglalkozik ezzel ennyire! Elfelejti és kész. Megrázta a fejét, majd nehezen de elaludt.
Reggel egy hangosabb beszédre kelt fel. A lány volt az. Beszélt, sikoltott álmában. Odament, hogy felébressze.
C:- Hahó! - rázta meg a vállát - Jóreggelt! - ismét megrázta, amire felriadt, majdnem le is fejelték egymást.
S:- Charles!? Óh bocs ne haragudj! Én csak... Várjunk csak! Hogy kerülsz te ide?
C:- Hogy érted ezt?
S:- Úgy, hogy mért vagy a szobámban?
C:- A te szobádban? Nézz körül jobban! - így is tett és amikor rájött, hogy nem is az ő ágyában van, megijedt.
S:- Hogy kerülök ide? - kérdezte enyhe pánikban.
C:- Nem emlékszel?
S:- Annyi rémlik, hogy feljöttem koccintani. Azután minden homályos. Uh basszus, remélem nem csináltam semmi hülyeséget!?
C:- Nem nyugi. Semmit. Leittad magad aztán elaludtál. Már nem akartalak zaklatni azzal, hogy menj le a saját szobádba, ezért inkább hagytam, hogy itt aludj.
S:- Ne haragudj! Nem akartam a terhedre lenni! Többet nem fordul elő, megígérem!
C:- Nem voltál a terhemre, ne aggódj! Sőt vicces kis beszélgetéseink voltak.
S:- Óh Istenem! - fogta a fejét, nagyon kínosan érezte magát - El tudom képzelni miket mondhattam...
C:- Semmi sértőt. Egy ideig Raven-ről beszélgettünk. Szent meggyőződésed volt, hogy én még mindig szeretem. Azután meg kiakadtál, hogy mért nem hívlak Sky-nak a Skyler helyett. - nevetett a lány reakcióin.
S:- Istenem de ciki. Annyira sajnálom! - a kezébe temette arcát, annyira szégyelte magát.
C:- Skyler! - fogta meg a kezét, felnézett rá - Ne haragszom! Ne aggódj és ne emésztd magad emiatt! - mosolygott rá kedvesen, bíztatóan.
S:- Lehet te nem, de én igen! Ezért nem szoktam inni! Tudtam, hogy ez lesz! Pedig megfogadtam, hogy nem iszom többet!
C:- Miért, régen annyit ittál?
S:- Nem, dehogy. Ritkán, de akkor nagyon ko voltam. Másnap se kép se hang nem volt. Ezért megfogadtam magamban, hogy soha többé nem iszom. Erre itt van tessék! Ráadásul pont előtted... annyira ciki!
C:- Ne gyötörd magad! Előfordul az emberrel, hogy néha hibázik. Mind hibázunk, én is! Ezért nem is ítélkezem soha! Ha akarod ez köztünk marad!?
S:- Az jó lenne! Hálás lennék érte!
C:- Ezt megbeszéltük.
S:- Akkor én nem is zavarok tovább. Megyek lezuhanyzok. Majd beszélünk. Kössz mindent! Szia! - hadarta el zavartan, majd kiszaladt a szobából.
Annyira szégyelte magát, hogy egész nap ki sem mozdult a szobából. Próbált visszaemlékezni, hogy miket mondhatott, miről beszéltek, de csak üres képek, hangfoszlányok derengtek neki. Elhatározta, hogy soha többé nem iszik, főleg nem Charles társaságában. Mivel segített neki(k), kedves volt, megértő, nem akar mégegyszer lebőgni előtte. Hiszen az olyan, mintha visszaélne a segítségével! Számára ez így jött le! Hagyta, hogy lecsengjenek a dolgok, elfelejtsék azt az estét.
Az elutazott diákok visszatértek, elkezdődött újra az oktatást. Szerencsére! Legalább lekötötte a figyelmét a sok gyakorlás, és az ereje fejlesztése. De ahogy teltek a napok, akárhogy akarta, nem tudta elfelejteni a dolgokat. Nagyon zavarta, hogy nem tudta mit csinált, mit mondott. Ezért elhatározta, hogy megpróbálkozik újra beszélni Charles-al, hátha most elmond neki mindent részletesen. Végülis a remény hal meg utoljára!