39. Rész

Nagyon örültem mikor bekerültem a három ember közé! De annak is, hogy Hannah-t is beválasztották! Sajnos Laura nem került be, Samanta kapta a 3. helyet, sajnos... Őt nem kedveltem, ő a plázacicák táborát erősítette. Mondjuk úgy, ha smink per ruci van minden rendben van.
Egyeztettünk a munkáról a tanárokkal, a filmesekkel és persze a rendező úrral is! Nyáron kezdtünk el a forgatáson dolgozni, nagyon élveztem! Hatalmas élmény volt a példaképemmel együtt dolgozni! Egy regény filmadaptcióját készítettük el a stábbal. Persze olyan nagyon fontos dolgokba nem szólhattunk bele, de kikérték a véleményünket, kérdéseket tettek fel és megmutattak néhány rendezői fogást is. Nagyon sokat tanultam, az biztos! Csak úgy szívtam magamba az információkat, akár egy szivacs. Tisztára spongebob voltam!
Az egyik nap amikor csak egyedül voltam, mert a két társam kidőlt, ebéd közben Mr. Wan szóba elegyedett velem. Fura volt, de örültem neki.
- Na, hogy érzed itt magad?
- Fantasztikusan! Annyira jó itt lenni! Még amúgy most se hiszem el, hogy itt lehetek! -meséltem lelkesen- És az, hogy magával dolgozhatok... csak hab a tortán!
- Szóval rajongó vagy? -nézett mosolyogva.
- Igen! A Démonok között a kedvenc filmem a világon! Már vagy 200x láttam az összes részt!
- Az igen, akkor tényleg rajongó vagy! -nevetett- Mondd csak lenne kedved egy barátom filmjében segítkezni?
- Nekem? Ez most komoly!? -totál lesokkolt, de jó értelemben- Persze, nanáhogy lenne!
- Szuper! George ősszel kezd el forgatni, így a tanárokkal egyeztetned kell az iskolában.
- Persze, semmi gond nem lesz! Köszönöm a lehetőséget! Azt megkérdezhetem miről fog szólni a film?
- Persze. Egy zenekarról, a pályafutásuk előtti életükről és az egyik tag zűrös kapcsolatáról egy lánnyal. -hm ez eléggé ismerősen cseng nekem...
- Milyen zenekar?
- Asszem valami Gameboy lesz a nevük az igazi valami... Hú valami világ ellenes fiúk vagy valami ilyesmi!
- Csak nem a B.A.T.W.?
- De, de igen, ők! Honnan... ismered őket?
- Sajnos igen... Bocsánat uram de mégsem érdekelne az ajánlat! Adja másnak a lehetőséget.
- Miért? A banda miatt?
- Igen! Semmi kedvem egy róluk szóló filmen dolgozni! Tudja... az a lány akiről szó van az én vagyok! Nem akarom újra élni a múltat, elég volt akkor!
- Rendben megértem. De ha elfogadsz egy baráti jótanácsot, ha profi rendező akarsz lenni ne befolyásoljanak az érzéseid! Sajnos én is mondtam már le illetve vissza filmes ajánlatot csak mert rossz szájízzel voltam irántuk a múltam miatt! De megbántam mert némelyik nagyon gyatra rendezést kapott, a többi meg nagyon sikeres lett! Így bántam, hogy nem én csináltam meg őket! Hiszen ki tudna legjobban megcsinálni egy olyan filmet amiben fájdalom, bánat és csalódás van, mint az aki mindezeken átment? De nem akarlak befolyásolni, a te döntésed, te életed! -időközben megszólalt a szünet végét jelző csengő- Na menjünk, vár a forgatás!
Visszamentünk a helyszínre és folytattuk a forgatást. Elgondolkodtam azon amit mondott s talán igaza volt. Hiszen nem hagyhatom, hogy örökké ez az idióta banda és annak tagja hatással legyenek az életemre, nem ronthatnak el mindent! Így elhatároztam, hogy szembe nézek a félelmeimmel és megkértem Mr. Wan-t, hogy szóljon George barátjának, hogy számíthat rám, vállalom a munkát!
Hamar eltelt az a pár hónap, és szeptemberben elkezdtük a forgatást. Sajnos legnagyobb meglepetésemre nem volt elég az, hogy a fiúkról szól a film, még ők is játszottak benne! Tényleg ki akarnak készíteni teljesen! Ahogy teltek a napok kezdtem megszokni a helyzetet. Szerencsére mindig akadt tenni valóm, így nem kellett leállnom velük trécselni. Szigorúan csak akkor szóltam hozzájuk ha valamit nem jól csináltak a jelenetek alatt. George nagyon jófej volt, hamar összebarátkoztunk, ő több szabadkezet adott nekem, mint James. Hagyta, hogy kibontakozzak. Szerinte jól csináltam mindent, így tényleg nagyon ritkán szólt bele 1-1 helyzetnél. Amint vége volt az aznapi forgatásnak siettem a suliba, majd haza tanulni! Ez így ment egy darabig, tök jó is volt! De mikor a végefelé haladtunk egyre több szabadidőm lett így a srácok mindig megpróbáltak kommunikálni velem, mikor „csak úgy ültem" a forgatáson. De ezekhez a kis „kitörésekhez" sosem volt hangulatom, így inkább elmentem onnan, a legsemmibb dolgokat is megcsinálni. Mikor befejeződött a film, el kellett mennem a premier vetítésre, mivel engem is megemlítettek benne, mint társ rendező! Annyira büszke voltam magamra, de tényleg! Lehet nagyképűen hangzik, de dagadt a mellem a büszkeségtől! Meghívtam a barátaimat is, még Sky-t is. Már nem haragudtam rá, rég fátylat borítottunk a hülyeségére. Sajnos a film sztárjai, a nagy B.A.T.W. is eljöttek. Akik tudták az igazat velem és velük kapcsolatban hamar szétkürtölték a neten, így kiderült, hogy a lány aki a főszereplő, az igazából én vagyok. Matt persze folyamatosan próbált velem beszélni, bocsánat kérő leveleket, üzeneteket hagyott nekem, tényleg nem hagyott békén. Ahogy a teljesen összevágott filmet végig néztük, olyan más volt így viszontlátni magunkat! Legalább is nekem nagyon! Azt mondjuk nem tudom George honnan tudta meg az öngyilkos szándékaimat, de azok is szinte szóról szóra benne voltak a filmben. Gondolom Mr. Wan elmondta, hogy én vagyok az a lány akiről forgatni akar, így felkereste a barátaimat, rokonaimat, hogy mindent megtudjon rólam. Bár az nem volt szép tőlük, hogy mindent elfecsegtek a dolgaimról!
A végén az is benne volt amikor karácsonykor Matt rámtört és összevesztünk. Na ezt tuti Sky-tól tudják! Ahogy újra hallgattam ismét a veszekedést, eléggé átértékeltem a dolgokat. Bár leginkább Matt a hibás kb olyan 90%-ban, de a maradék 10% azért én saram is. De nem tehetek arról, hogy nem tudok „csak úgy" megbocsájtani! Engem nagyon megviselnek ezek a dolgok és csak nagyon nehezen tudom magam túltenni a sérelmeken! Főleg ha olyas valaki bánt, akit szeretek! Éreztem, hogy újra eluralkodik rajtam az engedékenység és a megenyhülés. Nem akartam ezt! Nem akartam megint megbocsájtani Matthew-nak! Hiszen nem érdemli meg! Hazarohantam! A vetítés sem érdekelt! Féltem ha tovább maradok elkövetek egy újabb óriási hibát!
A napok ismét követték egymást és a fiúk újabb albummal jöttek ki, amin volt két szóló dal is ami Matt-é volt! Az egyik címe My time volt a másik pedig Sorry. Igazat megvallva nagyon szép dalok voltak, tetszettek, már maga a dallam is! A Sorry-t le merem fogadni nekem írta! A pár nappal későbbi interjúban ez be is bizonyosodott. Kedvesnek találtam ezt a dolgot, ahogy a sulis társaim is. Totál el voltak ájulva tőle! Engem annyira nem hatott meg... Elmentem vásárolni a közeli bevásárlóközpontba, mert már totál kifogyott a hűtőm. Amikor épp a húsokat válogattam egy kapucnis személy leszólított.
- Szia Miranda! -Istenem ez a hang... jobban megnéztem és tényleg ő volt.
- Jaj Istenem Matthew, mit akarsz?
- Csak megláttalak, gondoltam megkérdezem hogy vagy! Szóval, hogy vagy?
- Fantasztikusan! -közben mentem tovább a körutamra.
- Örülök neki! Képzeld, Los Angeles-be költöztünk a srácokkal! Egy nagy lakást bérel nekünk a kiadó!
- Szuper... -mondtam ezt úgy, mint akit nem érdekel.
- Hogy megy a suli? Sok a rajongó a filmed óta?
- Igen sok és az nem az én filmem, csak segítettem benne!
- Ja... Amúgy nagyon meglepett amikor megláttam a neved a stáb listában!
- Miért?
- Hát mert a film igazából rólunk szólt! Az életünkről, a múltunkról. Azt hittem sosem vállalnád el a rendezést!
- Rosszul hitted! Tudod egy barátom azt mondta, hogy ha sikeres akarok lenni sohasem az érzelmeim döntsenek helyettem, és igaza volt!
- Igen, klassz tanács! Nagyon jó lett a film és a kritika is. Olvastam mindent, sokan dícsérnek téged is!
- Tudom, olvastam. -mondtam ezt olyan hangnemben, hogy „hahó ember tudok róla"!
- Na jó, nem zavarlak vásárolgass csak!
Elszontyolodott amiért nem kapott újongó fogadtatást. Szomorú arcát elnézve kicsit elszégyeltem magam, hiszen olyan kegyetlenül viselkedtem, pedig ő semmi rosszat nem akart most, csak megkérdezte mi van velem. Csak fura volt, hogy nem ismét bocsánatot kér.
- A Sorry... az nekem szól? -szóltam utánna, megleptem ezzel, csak nézett.
- I-igen... Nagyon sokáig dolgoztam ezen a dalon!
- Miért?
- Mert nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő szavakat! Tudod ha az ember a saját érzéseiről, hibáiról ír sokkal nehezebb megtalálni az összepasszoló szavakat!
- Biztos, te vagy a zenész... Amúgy gratula a 2. albumhoz! Egyre híresebbek vagytok.
- Köszi! Igen, el sem hiszem még most sem! -mosolygott- Bár ami igazán boldoggá tenne az hiányzik az életemből...
- Mi? Platina album vagy világ körüli turné?
- TE! -nem mondom azt, hogy rettentően megdöbbentem, de eléggé ahhoz, hogy a kocsi kiguruljon a kezemből.
- Ne már Matt, még mindig itt tartasz?
- Igen és itt is fogok! Megígértem neked, hogy mindent helyre hozok, kerüljön bármibe és tartson bármeddig!
- És miért csinálod ezt?
- Mert szeretlek! És mindig is szeretni foglak! Lehet nem hiszed el vagy sosem fogsz megbocsájtani, de ez az érzéseimen sosem fog változtatni!
- És ha nekem már van valakim? Ha egyszer férjhez megyek valaki máshoz?
- Hát... Ha látom, hogy tényleg boldog vagy azzal a férfival és ő viszont szeret téged, akkor... elengedlek! Hiszen azt szeretném ha boldog lennél! De ha csak azért vagy mással, hogy a múltat elfelejts vagy az a másik nem szeret és tisztel téged akkor sajnálom, de eltávolítom a közeledből! Nem akarom, hogy bárki más bántson téged! Elég fájdalmat okoztam én, más már ne tegye!
Nem tudom miért de roppanttul jól estek szavai! Tényleg láttam rajta mennyire őszinte volt. Ott abban a percben tudtam, hogy ez az amit régóta vártam, ezek azok a szavak amiktől érzem, hogy újra tudok bízni benne és sikerülni fog megbocsájtanom neki! Erőt vettem magamon és átöleltem őt. Nagyon megleptem ezzel mert hirtelen megmozdulni sem tudott. Éreztem ahogy egyre hevesebben ver a szíve, aztán két kezet is a hátamon. Mivel ő jóval magasabb tőlem, állát a fejemre tette és belepuszilt a hajamba. Éreztem egy vizes cseppet a homlokomon, mintha csepegne valami.. Csak nem sír? Felnéztem rá és de, potyogtak könnyei. Sosem láttam még őt sírni! Rámmosolygott majd arcomat kezeibe vette és lehajolva hozzám megcsókolt. Átkaroltam őt és már én is könnyektől ázva csókoltam vissza. Páran akik látták a kis jelenetünket, kipirosodva tolták el bevásárló kocsijaikat. Kifizettük az összeszedett cuccokat majd hazamentünk.
Mindennek már három éve! Azóta töretlenül együtt vagyunk! Én pedig nem is lehetnék boldogabb! Elvégeztem a fősulit is és hivatalosan dolgozom, mint rendező/producer! Amióta kijött a George-al közös filmünk sok megkeresést kaptam. Matt és a fiúk bandája is egyre híresebb, már egy világ körüli túrnén is túlvannak! Rengeteg díjat bezsebeltek már és tényleg mondhatni mintha életet élnek. Szinte mindegyikőjüknek van barátnője, még Tommy-nak is! Na és ki? Sosem találjátok ki! Skyler! Igen a barátnőm, Skyler! Összejöttek miután összeköltöztünk Matthew-val és Sky is a városban talált munkát. Sokat járt át hozzánk és sokszor elhívtam a banda próbájára, így sikerült összemelegedniük. Jimmy is felvállalta, hogy meleg. Bár eleinte kapott hideget meleget, de azóta lenyugodtak a kedélyek és elfogadták a dolgot. Plusz a fiúk is kiálltak érte, hogy hiába szívóznak vele, akkor sem teszik ki a bandából, hiszen attól mert meleg még nagyon tehetséges és jó ember!
Végülis az eddig katasztrófális életem jóra fordult. Már egyáltalán nincsenek sem depresszív sem öngyilkos gondolataim/hangulataim! Mióta kibékültünk Matt ügyel arra, hogy soha semmivel ne bántson meg még akaratán kívül sem! Igaz néha veszekszünk idióta dolgokon de kb öt perc múlva úgy nevetünk a dolgokon, mintha meg se történtek volna! Én is igyekszek nem felkapni azonnal a vizet és halálosan megsértődni, ami már egyre jobban megy! Jeremy összeházasodott a barátnőjével és azóta van egy kislányuk is. Az esküvőn is ott voltam, én lettem az egyik koszorúslány. Gyönyörű volt a mennyasszony, nagyon tetszett a ruhája! Örülök, hogy talált egy normális lányt és neki is összejött a boldog végkifejlett!
Matt-el gyakran járunk el kirándulni, mozizni és más helyekre. Bár sokáig tartott amíg megszoktam a sok fotóst, akik folyton a nyomunkban jártak. De megbarátkoztam velük és egy interjú során Matt arra kérte az újságírókat, hogy szálljanak le rólunk, ne járjanak folyton a nyomunkban. Szerencsére jócskán visszavettek a dologból, így tudunk nyugodtan sétálni, beülni egy étterembe vagy elmenni valahová. Néha amikor egyedül vagyok otthon, kiülök a kertbe és csak nézem a tájat, a lenyugvó napot, elgondolkozom azon, hogy vajon igaz-e mindaz ami most történik? Hiszen olyan filmbe illő ez az egész! Néha félek, hogy egyszer felébredek és újra abban a kékre festett szobában találom magam, ahol megannyi éjszakát átsírtam Matt miatt, anya halála és apa lecsúszása miatt. Ez a fajta félelem szerintem sosem fog eltűnni belőlem, mélyen legbelül mindig lesz egy ilyen félsz a lelkemben. Hiszen annyi mindenen keresztül mentem, kétszer majdnem meghaltam, voltam kórházban, kezelt pszichiáter, szóval van egy érdekes múltam. Amit már nem tudok semmissé tenni, és talán nem is akarok. Hiszen ha mindez meg sem történik, talán Matt és én sosem lennénk együtt! De a jövőt még úgy alakíthatom ahogy szeretném, így szebbé tehetem! Gondolkodásomból Matt szorító ölelése hozott vissza, ahogy hátolról átkarol és a nyakamba fúrja magát. Arcomra puszit ad és magához szorít, szinte majdnem megfulladok. De örülök neki! És ilyenkor rájövök, hogy mindez talán mégsem álom. Hiszen tényleg azzal a férfival vagyok, akit mindig is szerettem. Az ő arcát látom utoljára amikor elalszom és az övét látom amikor felkelek. Ő az aki mindennap mosollyal ébreszt és csókjai édesebbek, mint régen. Örülök, hogy akkor sikerült neki megbocsájtanom, hiszen így érzem azt, hogy teljes az életem. Talán ha nincs az a film és a dal nem lettem volna képes a megbocsájtásra! Így elmondhatjuk azt, hogy nem csak az ő élete a zene, hanem az enyém is, hiszen számomra ő maga a zene!