Jungkook szemszöge:
Álmosan kelek fel reggel és arra megyek ki a konyhába, hogy Jin idegesen járkál fel-alá. Mi baj lehet?
- Mi van Jin hyung? Mi a baj?
- Semmi. -vágja hozzám idegesen, ja semmi semmi!
- Mondd már! Megijesztesz!
- Yona eltűnt!
- Hogy érted azt, hogy eltűnt?
- Úgy ahogy mondom! Nara reggel rámbízta, de nincs a szobájukban. Felhívtam őt de azt mondja nincs nála, pedig ezen a levélen az áll, hogy elvitte de nem ő volt! -nyújtotta át a papír darabot.
- Nem értem. Akkor hol van és Nara is?
- Fogalmam sincs! Azt mondta az iskolába megy, de kétlem. Jungkook, szerintem bajban van!
Erre a szóra összerezzenek. Nem várok tovább azonnal a szobámba mentem felöltözni és fogtam a kocsikulcsom és indultam. Azaz indultam volna ha a srácok nem állják az utamat.
- Nemár fiúk, engedjetek!
- Hova akarsz menni? -kérdezte Nam.
- Ja, nem keresheted őt egésznap! -értett egyet Hobi is.
- Akkor mit tegyek? Muszáj megtudnom mi folyik a háttérben!
- Asszem van aki segítségünkre lehet ebben. -szólalt meg félénken Jimin.
- Soyang-ra gondolsz? -néztem rá.
- Igen. Ő biztos tudja mi van Nara-val! Mostanában sokat lógtak együtt és olyan sunyi módon súgdolóztak, mintha azt akarták volna, hogy senki ne hallja amit mondanak! -világosított fel.
- És ShinAh is elég furcsa volt a napokban. -szólalt meg Tae barátom is.
- Akkor menjünk Yang-hoz!
Mindenki beszállt a közös kocsiba és már úton is voltunk a lányhoz. Remélem ő tud segíteni nekünk! Hamar odaértünk, a lány legnagyobb meglepetésére. Anyja kíváncsian nézett ránk, vajon mit akarhat hét fiú az ő kislányától. Miután elmondtam mit is szeretnék először nem szólalt meg, mintha el akarna titkolni valamit. Győzködni kellett egy darabig amíg megtört, szerencsére ebben Jimin hyung nagy segítségemre volt. Beavatott minket de leginkább engem mi is folyik Nara körül. Mikor meghallottam mi történt egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek! Mióta folyik ez és én mért nem tudok róla? Hogy titkolhatta el előlem mindezt!? Nem értem! Soyang-al kibővülve indultunk el a Samsung céghez. NamJoon már nem hagyta, hogy vezessek, túl ideges voltam. Odaérve azt közölték velünk, hogy az igazgató nincs bent mert valami hivatalos ügyben kellett intézkednie. Szóval akkor Nara sincs már itt. De akkor hol lehet? Hogy keressem meg? Hiába hívom nem veszi fel. Ötletem sincs merre keressem...
- Jól vagy Jungkook? -ült le mellém Hoseok.
- Nem, kicsit sem vagyok jól! -kezdtem el kiabálni, nem akartam de nem bírtam visszafogni magam- Fogalmam sincs hol van Nara és nagyon rossz érzésem van Hobi, nagyon...!
- Ne aggódj nem lesz baj! -húzott hatalmas ölelésébe, jól esett kedvessége, nem hiába szinte már testvérek vagyunk- Megtaláljuk ne aggódj!
- És ha nem? Vagy mire rálelünk már késő?
- Na idefigyelj Jeon Jeong Guk! -ragadott karon- Ilyen mégcsak eszedbe se jusson, megértetted!?
Hangja mérges volt és úgy szólt rám, mint még soha. Kissé meg is ijedtem. Tud ilyen is lenni? Elképesztő!
- Sajnálom! -hajottam le fejem.
- Mi ez a nagy hangzavar itt?
Hallunk meg egy igen csak mélyen ható, erőteljes férfi hangot. Mind egyirányba néztünk és megpillantottunk egy talpig öltönyben lévő kb 40-45 körüli pasast. Pont úgy néz ki, mint Nara apja... De hiszen ez ő! Azonnal felpattantam és odamentem hozzá. A böhöm nagy testőrök sem érdekeltek.
- Hol van Nara!? Azonnal mondja meg! -meg akartam rángatni a csinos kis öltönyének gallérját de kingkongjai lefogtak.
- Hagyják! -szólt rájuk- Te biztosan a lányom barátja vagy ugye? Az az énekes gyerek!?
- Ja és ez az énekes gyerek szétveri a képét ha Nara-nak bármi baja esik!
Próbáltam megütni de ismét lefogtak, de ezúttal nem a gorillák hanem a barátaim. Yoongi, Hobi és Taehyung fogtak le hátulról.
- Állj le Kook, ne csináld a balhét! -szólt rám leader-ünk- Elnézést uram a viselkedéséért! Csak nagyon aggódik a barátunk miatt. -lökdösött magamögé.
- Semmi baj, megértem. És örülök, hogy a lányomnak ilyen kitartó barátai vannak, de sajnálom nem árulhatom el hol van. Túl veszélyes lenne!
- Mi!? Ezt hogy érti? -rángattam le a fiúkat magamról.
- Nara most egy... Öm, egy nemzetközi akcióban vesz részt! Ha megmondom hol van félek, hogy odamentek és ezzel elrontanátok mindent.
- Micsoda? -ezt kb egyszerre kérdeztük- Milyen akció? Milyen nemzetközi? Mivan!?
- Gyertek, mutatok valamit!
A testőrökkel karöltve mentünk fel a legfelső emeletre. Ott egy hatalmas bordó ajtó mögött egy nagyobb irodába mentünk be. Tele volt monitorokkal, számítógépekkel és mindenféle kütyüvel. Kezdtem úgy érezni magam, mintha valami kémfilmben lennék vagy egy élethű videójátékban. Volt ott egy sőt nem is egy hanem néhány külföldi fickó is, akik rádión beszéltek egymással. Angolul beszéltek ebből gondoltam, hogy amerikaiak lehetnek. De mit keresnek itt? Nem túl sokat értettem a dologból, de annyi lejött, hogy valaki lebukott valamivel és egy B tervet emlegettek. Mi folyik itt!? Közben az egyikük beszélt NamJoon-nal aki persze gond nélkül szót értett az idegen férfival. Volt szó Sihyuk-ról és a BigHit ügynökségről is. Mikor végeztek Nam visszajött hozzánk és szinte egy emberként kérdeztük, hogy miről is volt szó.
- Ne parázzatok be, de Nara éppen Bang Sihyuk-ot próbálja tőrbe csalni és ShinAh is ott van.
- Hogy mi!?
- De hogy lehet ez?
- Ki engedte ezt? -néztem rá idegesen.
- Állítólag az ő, az apja és ShinAh terve volt. Kaptak valamilyen fenyegető emailt Mr. Bang-tól miszerint megöli ShinYeol-t ha nem mennek valami parkba. Vissza akarta szerezni ShinAh-t és bosszút akart állni a lányokon.
- Úr Isten! -leesett az álla Jin-nek, de ezzel nem volt egyedül.
- És most hol vannak!? -kérdeztem idegesen.
- A város széli parkban. Amit épp újítanak fel.
- Oda kell mennem! -álltam fel de visszahúztak.
- Nem! Még nem. -állt meg előttem Mr. Lee.
- De muszáj! Ott kell lennem vele, meg kell védenem!
- Nagy lány, tud magára vigyázni.
- Kérem uram! Kérem...
Már nem bírtam tovább erős maradni, nem tudtam visszafogni magam. Túl sok volt az infó és annál is több a rosszabbnál rosszabb hír! A földre rogytam és sírni kezdtem akár egy buta kisgyerek akitől elvették a cukorkáját. Elegem volt mindenből! Abból, hogy nem tehettem semmit, hogy itt kellett ülnöm tétlenül és abból is, hogy minden az orrom előtt zajlott és én ebből az egészből nem vettem észre semmit az ég adta világon! Hogy lehetek ilyen vak? Szörnyű barát vagyok és annál is rosszabb párja Nara-nak! Ha nem lennék ilyen idióta tudtam volna neki segíteni! Nem kellett volna egyedül szembeszállnia azzal a bűnözővel és nem kellett volna egyedül cipelnie ezt a terhet! Már kezdtem érteni miért is volt napok óta olyan szomorú és kedvetlen. Én hülye meg csak azt hittem azért mert a bíróságon nem sikerült azt elérniük amit szerettek volna!
A fiúk próbáltak vígasztalni, Tae vállán sírtam ki magam. Tudom kissé ciki így több, mint 20 évesen úgy bömbölni akár egy csecsemő, de nem tehetek róla. Ha egyszer eltörik a mécses akkor nálam az eltörik rendesen! Pár perccel később Mr. Lee azt mondta, hogy vele de csak is vele odamehetünk de a kocsiban kell maradnunk és azt tennünk amit ő mond! Ha bármiben is eltérünk a tervtől akkor hazaküldet minket. Beleegyeztem, hát naná, hogy bele! A lényeg, hogy odamehessek! Felkaptuk a kabátjainkat és indultunk. Kb tíz perc alatt odaértünk. Olyan furgonnal mentünk ami az akció filmekben szokott lenni, tele volt kütyükkel és mindenféle Interpol-os cuccal. Ha nem ilyen lenne a helyzet még ez izgalmas is lenne! De nem tudtam élvezni, ezúttal nem. Mikor leparkoltunk a park bejárata előtt mindegyikünk a monitorra tapadt és kerek szemekkel, szinte pislogás nélkül figyeltük az eseményeket. Láttam Nara-t ahogy pisztolyt fog ShinAh-ra és roppant magabiztosan beszélt. Még én is meglepődtem mikre nem képes ez a lány. Végül sikerült elkapniuk Sihyuk-ot. Nincs rá szó mennyire megkönnyebbültem miután azt mondták odamehetünk végre. Azonnal kiugrottam a kocsiból és futottam, rohantam Nara-hoz. Mikor meglátott meglepte, hogy ott vagyok én viszont boldogan szorítottam őt karjaimba. Olyan jó volt őt ölelni, már azt hittem soha többé nem tehetem meg ezt!
Mikor azt hittük a rémálomnak vége arra lettünk figyelmesek, hogy lövések dördülnek és Sihyuk elrabolva Nara-t és Yona-t is elhajt a kocsival. Egy percet sem vesztegettem! Az ott parkoló egyik autóba bepattantam és a nyomukba eredtem! Ezúttal nem engedem, hogy eltűnjön előlem! Nem eshet baja! Meg kell védenem!
A többi rendőr vagy tudom is én mik voltak ők, a nyomomban jártak. Szorosan a hátamnál száguldottak és kérleltek, hogy álljak meg, álljak félre ők had végezzék a munkájukat. Ja ahogy eddig mi? Nem! Jobban a gázba tapostam és a kocsi után száguldottam. Lehajtottak egy erdei útra, ami elég csúszós volt, főleg a frissen hullott hó miatt. Hogy lehet egy autó ennyire gyors? Kezdtek eltűnni a látókörömből. Vagy ez az ócska rendőrvacak lassú ennyire? Nem sokkal később hangos csattanásra lettem figyelmes, mintha... Jaj ne! Csak ezt ne! Szóltam rádión, hogy kövessenek engem mert baleset történt és mentőt is küldjenek. Satufékkel álltam meg a letarolt ösvény mellett. Még ment az autó mikor kiugrottam belőle. Azta, megcsináltam egy tökre veszélyes filmes jelenetet! Jungkook koncentrálj! Meg kell keresned Nara-t! Bementem az erdő mélyére, a letarolt fákat, borokat követve. Közben hangosan kiáltoztam.
- Nara! -hangom csak úgy visszhangzott- Nara, hallasz engem? Én vagyok az Jeong Guk! Kérlek válaszolj! Nara!
Közben szirénákat hallottam, tudtam megérkezett az erősítés. Tovább kiáltoztam, a hangom alapján csak megtalálnak! Mentem még egy darabig mikor megláttam a kocsit, ami totálkárosra tört. Azonnal odarohantam. Borzasztó látvány volt a környék! Mindenhol leszakadt kocsi darabok, széttört faágak, felkapart sár és törmelék. Ahogy szaladtam hirtelen megbotlottam valamiben és a földre estem. Hátranéztem miben eshettem el s mikor megláttam... Azonnal sokkot kaptam és máris könnyek áztatták szemeim. Lassan odakúsztam.
- Jóságos Isten! Yona... -szipogtam- Szegény kicsi Yona! Ááá! -kiáltottam egy nagyot.
Hangomat szerintem még a világ másik részén is hallották. Rettentő fájdalom hasított belém! Ekkor megérkeztek a mentősök és a rendőrök is. Elvittek onnan, hogy „ne zaklasson fel a látvány" ami már tök felesleges volt! Ez a kép örökre a retinámba égett! Mielőtt kaptam volna egy nagyobb adag nyugtatót eszembe jutott Nara és ellökve az ápolót a roncshoz siettem. Nara ott volt, beszorulva a hátsó részbe. A rendőrök feszítő segítségével próbálták kiszabadítani. Feje tiszta vér volt és hiába beszéltem hozzá meg sem szólalt.
- Ugye ő nem...? -nem tudtam kimondani.
- Nem. Ő még él. De ha nem visszük sürgősen kórházba nem sok esélye van a túlélésre! Vigyázzon kérem, had végezzük a munkánkat!
- Rendben, bocsánat.
Az egyik kollégája kikísért az útra, ahol már a srácok vártak. Közben kaptam egy nyugtató injekciót így elég kába lettem mire kiértük a sűrűből. A többiek amint megláttak odarohantak hozzám. A két rendőr aki hozott átadott NamJoon-nak és Jin-nek akik közrefogva vittek el a kocsiig.
- Mi van Kook, mi történt? -kérdezte Jin, közre fogva arcomat.
- Baleset. Szörnyű volt! Az sok vér... Yona!
Próbáltam elmondani mi történt de nem bírtam, nem jött ki szó a számon plusz a nyugtató is dolgozott bennem. Megrázott ami történt! Majd elnyelt a sötétség. Valószínűleg elájulhattam mivel a kórházban tértem magamhoz. Tae, Jin és Hobi az ágyamon ültek.
- Mi történt? -kérdeztem elég kómásan, még mindig nem voltam teljesen kitisztulva.
- Kicsit túllőtted a cuccot de nyugi, semmi baj. -próbált viccelődni J-Hope barátom, de most nem voltam vevő rá.
- Nara? Hogy van? Hol van!? -fel akartam állni de az ágy azonnal visszahúzott.
- Hohó! Nyugi, ne olyan hevesen! -fogta meg karomat Tae- Nara-t megműtötték, most az intenzíven van.
- Ne aggódj Jungkook, fel fog épülni. -mosolygott Jin bíztatóan.
Megkönnyebbülten dőltem vissza az ágyba. Jól esett némileg könnyebb lelkiismerettel pihenni!
Eltelt pár nap mire Nara magáhoztért. Elég súlyos sérülései voltak az orvos elmondása szerint. Eltört a lába, agyrázkódása volt és leszakadt a lépe az ütközések miatt. Szerencse, hogy túlélte! Ott akartam lenni mikor magáhoztér, így már korán, hét órakkor a kórházban voltam. Elkísért Jimin, Soyang és ShinAh is. A többiek később csatlakoznak. Vártuk, hogy kinyissa szemeit, amit nagyon nehezen tudott megtenni.
- Szia! -ültem oda mellé és megfogtam kezét.
- Jungkook? -nézett rám elég kábultan.
- Igen én vagyok! -mosolyogtam rá- Itt vagyok! És nézd itt van Yang is és Jimin is sőt még ShinAh is eljött. -mutattam rájuk.
- Sziasztok! Mi történt?
- Nem emlékszel?
- Hát elég ködös minden. Rémlik, hogy Sihyuk ránkzárja az ajtót.
- Balesetetek volt. Eléggé összetörted magad! De nagyon bátor voltál, hogy szembe szálltál vele! -simogattam meg karját.
- Pedig nagyon féltem, de muszáj volt. Hogy ShinAh és Yona biztonságban legyen. Yona! Ő is ott volt! Ő hol van? Hogy van? Nem esett baja ugye?
Elhallgattunk. Nem tudtuk elmondjuk-e az igazat. Nem szabad megtudnia! De nem is titkolhatjuk el! Az kegyetlenség lenne plusz a huga volt, joga van tudni, hogy ő már nincs többé. De nem tudtam megmondani egyszerűen nem ment...
- Hahó! Mért nem mondtok valamit? Hol van a hugom!? -kiáltozott.
- Nara... -ült mellé Soyang- Yona... -hangja elcsuklott- Sajnos nem élte túl.
- Mi!? Nem az nem lehet! Vicceltek velem! Mondjátok meg hol van!?
Lerúgta magáról a takarót és kitépve karjából az infúziót kibukdácsolt a kórteremből. Azonnal riasztottuk a nővéreket.
- Nara hova mész? -álltunk elé.
- A gyerekosztályra! Megkeresem Yona-t! Engedjetek!
- Állj meg! -álltam elé, nem engedhettem tovább- Nara értsd meg, Yona nincs a gyerek osztályon! A hugod meghalt! -kiabáltam.
Nem akartam de kénytelen voltam. Meg kellett értenie az igazat.
- Ne! Az nem lehet! Úr Isten! Yonaaa...!!!
A földre rogyott és keserves sírásba kezdett. Nem engedtem el, öleltem ahogy csak bírtam. Próbáltam vígasztalni, segíteni rajta. Az orvosok azonnal jöttek és visszavitték őt a kórterembe. Benyugtatózták és visszakötötték az infúziót. Betolták a műtőbe mert a kis akciója miatt felszakadtak a varratok.
Egésznap ott voltam nem mozdultam mellőle. Nem tért magához, csak aludt. A napok így teltek. Mikor ébren volt sokszor kapott rohamokat így mindig leszedálták. Folyton mellette voltam, nem hagytam egy pillanatra se magára! Nem hagyhattam! Próbákra se mentem, se interjúra se sehova! Nam már kezdett nagyon pipa lenni rám és sokszor küldte be értem valamelyik fiút, de sose mentem velük. Nem mehettem! Nem hagyhattam itt!
Ahogy teltek a napok Nara-t egy pszichiáter kezdte el kezelni, de nem használt semmit. A rohamai elmúltak, de mindezt felváltotta a némaság. Nem szólt senkihez, nem reagált semmire! Kezdtem nagyon kétségbeesni! Fogalmam se volt mit tehetnék, hogy jobban legyen! Egyik nap az orvos azt ajánlotta, hogy beszéljek hozzá, mondjam el a baleset részleteit, avassam be, hogy én is ott voltam. Nem tartottam jó ötletnek de az orvos szerint segíthet. Így nehezen de beleegyeztem.
- Szia Nara! -mentem be, ő csak ott feküdt az ágyon, nem reagált semmire- Hogy vagy? Remélem jobban! Képzeld ma NamJoon nagyon megszidott mert kihagytam a próbát. -nevettem, hátha segít de semmi- Kérlek mondj valamit! Tudom, hogy nem mondtam ki még egyszer sem, de nagyon szeretlek és melletted állok bármi legyen! -vártam hátha reagál, de semmi- Az orvos azt mondta mondjam el mi történt. Nem tudom segíteni fog-e de ha ő javasolja akkor biztos úgy lesz! Nem tudom mennyire emlékszel, de ott voltam mikor Sihyuk elrabolt titeket. Én ültem a kocsiban, ami szorosan mögöttetek ment. Bár olyan ócska kocsi volt, hogy egy kicsit lemaradtam. A baleset után értem oda. Kerestelek titeket. De olyan nagy volt az erdő és a nyomok is összevissza voltak, hogy beletelt egy kisidőbe amíg rátok találtam. Yona volt az első akire rátaláltam. -itt egy pillanatra megcsuklott a hangom amint visszaemlékeztem arra borzalmas képre- Már nem élt... Annyira borzasztó volt! Sajnálom Nara! -fakadtam sírva- Annyira sajnálom, hogy nem tudtam őt megmenteni! Minden az én hibám volt! Ha hamarabb megtudom mi folyik a háttérben, ha észreveszem mi történik... Egy idióta vagyok! Ne haragudj rám! Az én bénaságom a hugod életébe került! Nem érdemlem meg, hogy a párod legyek! Jobbat érdemelsz nálam! Nagyon sajnálom!
Fogalmam sincs mi üthetett belém! Sosem voltam még ilyen! Csak úgy jöttek ki a szavak és az egyik váltotta a másikat. Hát ezt érezném legbelül? Asszem ez a pszichiáter sokkal profibb, mint képzeltem. Még engem is sikerült a padlóra küldenie! El sem hiszem, hogy mindez eddig elnyomva volt bennem.
Csak azt éreztem, hogy el kell tűnnöm, nem maradhatok Nara közelében! Épp elég fájdalmat okoztam már.
A Han folyóhoz mentem, oda ahol először találkoztam Nara-val. Emlékszem, az anyukájával sétáltak erre egy kiskutyával. Ami elszaladt tőle és nálam kötött ki. Megfogtam, hogy ne szökjön el. Megköszönte nekem, hogy kedvesen visszatartottam Boo-t. Kb azóta vagyunk barátok. Ezen a boldog emléken enyhén elmosolyodtam. De rég nem jutott ez eszembe... Most pedig ez az első emlék ami beugrik. Furcsa!
Este volt már és hideg mire úgy éreztem, hogy képes vagyok hazavezetni. Taehyung, Jin, Yoongi és Hoseok a parkolóban álltak. Mikor megláttak azonnal odarohantak hozzám és jól leszidtak amiért „csak úgy" eltűntem. Mikor látták, hogy jól vagyok belültettek a kocsimba és beszállva ők is hazamentünk.
Lezuhanyoztam és elvonultam a szobámba, nem voltam éhes és nem akartam a jó hangulatot elrontani. Némán fohászkodtam Istenhez, Buddha-hoz és mindenkihez akit csak ismerek, hogy segítsenek Nara-nak meggyógyulni, hogy újra boldog lehessen! Még azt is kész vagyok feláldozni, ha kell ne velem legyen boldog! Hiszen mégis csak én voltam aki nem volt képes megakadályozni huga halálát. Miért is maradna velem? Még én sem maradnék magammal! Csak azt szeretném, ha újra tudna önfeledten nevetni és tiszta szívből szeretni! Azt kívántam bárcsak túl tudna jutni mindezen! Vagy velem vagy nélkülem...