Reggel arra ébredtem, hogy Jeremy sehol sem volt. Csak egy üzenetet találtam a konyhában amin az állt, hogy sietett dolgozni, nem akart felkelteni és köszöni a csodás éjszakát. Uhh bazdki! Hát mégsem álom volt az egész, tényleg megtettem... Nem kellett volna! Így tuti megváltozik ezekután a barátságunk, pont ezt nem akartam... Az elhatározás, hogy nem bánom az estét csúfosan megdőlt! Túl gyenge voltam és labilis, nem kellett volna ezt tennem! Hogy megelőzzem a gondokat összepakoltam a holmimat és megkértem Haris-t, hogy jöjjön értem. Írtam egy bocsánatkérő levelet és otthagytam a szobájában. Tudtam ezekután úgyis megutál, de legalább megóvom magam egy újabb veszekedéstől. A bácsikám kérdezte mi történt, de csak nagyvonalakban meséltem el neki, nem akartam feltartani, tudtam siet vissza az étterembe.
Este mikor hazaért leültünk beszélgetni és kénytelen voltam mindent az elejétől a végéig elmondani neki, főleg ha már olyan hirtelen riasztottam. Meghökkent a kis történetemtől, főleg attól, hogy meg akartam ölni magam a medencébe, kaptam is egy alapos fejmosást! Tényleg mindenbe, ami nyomta a lelkem beavattam. Jól esett kiönteni a szívem, mintha egy nagyobb tehertől szabadultam volna meg. Olyan 9 óra körül heves kopogásra lettünk figyelmesek. Haris az ajtóhoz ment, hogy kinyissa és a dühös és csalódott Jeremy-vel találta szemben magát.
- Hát itt vagy!? -pillantott meg engem.
Nem szóltam semmit, nagyon szégyeltem magam! Tudtam, hogy felkeres és azt is, hogy itt hamar megtalál de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Bár... a tegnapi után nem csodálkozom, hiszen se szó se beszéd egyszerűen csak eltűntem, nem volt szép tőlem, tudom!
- Bejöhetek? -nézett barátjára.
- Hát nem tudom... Tudsz normálisan kommunikálni? -utalt labilis állapotára.
- Igen, nyugi! Nem fogok leordítani senkit, az nem én vagyok.
- Oké gyere! -tárta szélesebbre az ajtót.
Ő bejött és egyenesen előttem állt meg. Én kihúztam drága nagybátyámat a konyhába, hogy kérdőre vonjam miért engedte be.
- Most ez komoly? -legszívesebben kiabáltam volna, de visszafolytottam hangom.
- Igen nagyon is! Beszélnetek kell! Ennyivel tartozol neki nem gondolod? -nézett szigorúan.
- De... -adtam meg magam- Igazad van...
- Tudom. Na nyomás és beszéljétek át a dolgaitokat!
Szomorúan visszakullogtam a nappaliba és leültem a fotelbe. Próbáltam összeszedni a gondolataim, de nem igazán tudtam mit is mondjak. Eközben Haris eltűnt az emeleten, bekuckózott a szobájába, hogy ne zavarjon. Ránéztem Jeremy-re aki nagyon kétségbeesett tekintettel nézett rám, biztos várta a magyarázatom a tetteimre. Bár el tudnám mondani mit miért tettem!
- Sajnálom! -szólaltam meg hosszú, néma percek után.
- Miért jöttél el?
- Mert...öm...
- Megbántad a tegnapit?
- Nem! Vagyis de vagyis nem... Áhhjjj! Ez bonyolult! Nem akartalak megbántani!
- Mivel?
- Hát hogy én...
- Azzal, hogy nem akarsz tőlem semmi komolyat csak búfelejtésként feküdtél le velem? -fura mód mosolyogva kérdezte tőlem.
- Hát igen, kb. Ne haragudj Jeremy nem akartalak átverni, sem kihasználni, sosem tennék ilyet veled! Csak nagyon össze voltam törve és te olyan rendes voltál és...
- Hé-hé-héj, nyugi! -ült közelebb hozzám- Miranda, én nem haragszom rád!
- Mi!? -ez totál meglepett.
- Nem haragszom! Tisztában vagyok azzal, hogy te még mindig Matthew-t szereted és talán ez sosem fog változni, és azzal is, hogy nem állsz készen egy komoly kapcsolatra, legalább is nem velem.
- Tényleg? Ezt te mind tudtad és mégis belementél, hogy velemlégy? -bólintott- Miért?
- Hát... Őszintén szólva volt benne némi hátsószándék is -mosolygott bele mondatába- de leginkább segíteni szerettem volna. Tudtam mennyire... fogalmazzunk úgy, hogy összetört amit tegnap mondtam neked, és meg akartalak vígasztalni. Mondjuk arra sosem gondoltam volna, hogy te fogsz kezdeményezni, de ez így alakult. -nem hittem el amit hallok, ennyire félreismertem volna?
- Istenem, nem hiszem el! Én meg azon aggódtam, hogy ezekután már nem lehetünk barátok és téged is elveszítelek, mint mindenki mást az életemben!
- Nyugi ettől nem kell félned, én mindig itt leszek neked! -simította meg karomat- Rám számíthatsz! Elfogadom, hogy számodra nem én vagyok az ideális férfi és, hogy köztünk sosem lehet semmit!
- Nagyon sajnálom... Ne haragudj, hogy nem vagyok képes úgy szeretni téged!
- Héhé, ugyanmár! Soha ne kérj elnézést az érzéseid miatt! De ha elfogadsz egy baráti tanácsot, beszélj Matt-el és próbáljátok meg elrendezni a félreértéseket!
- Üm felesleges...
- Miért lenne az, hiszen szereted nem?
- De, de itt nem erről van szó! Olyasmit feltételezett rólam, amit sosem tennék meg! Ezekután hogy bízzak meg benne?
- Hát... Ha a régi ügyeitekre fátylat tudtál borítani, erre is sikerülni fog! Hiszen a kettő nem sokban különbözik!
- Ezt inkább hagyjuk jó? Ha nem haragszol lefeküdnék aludni, kicsit sok volt ez a nap!
- Ja, persze megyek! De akkor jók vagyunk ugye? -tárta szét karjait.
- Igen, jók! -bújtam ölelésébe- De már Haris-nél maradok!
- Igen ezt sejtettem. Megértem és nem baj, jóéjt és tanulj sokat! Várlak a vizsgán!
- Rendben, ott leszek! -becsuktam az ajtót.
Na ez most tényleg olyan volt, hogy nem hittem el ami történt! Ez már eléggé filmhatású volt. Csak kikerekedett szemekkel bámultam magamelé, hogy „Mi a franc történt itt!!??" Sosem gondoltam volna, hogy Jeremy ilyen könnyen megbocsájt és ilyen lazán vette a dolgokat. Azt hittem már, hogy megkér arra legyek a barátnője, amire úgyis nemet mondtam volna. Hiszen bár tényleg nagyon fontos nekem és szeretem, de nem vagyok szerelmes belé és szerintem nem is tudnék az lenni! De örültem, hogy sikerült tisztázni a helyzetet.
Az a pár nap már hamar eltelt a vizsgáig és egyfolytában csak tanultam, még szerencse legalább elvonta a figyelmem az amúgy elég silány életemről! Időközben kaptam a bizottságtól egy emailt, hogy a kisfilmem beválasztották az idei top háromba, sőt első helyezést ért el. Nagyon örültem és rettentően büszke voltam magamra, hogy ezt sikerült elérnem! Csak bár ne ilyen áron múlt volna ez a siker! Na de mindegy...
Eljött a nagy nap! Korán keltem, még az este kikészített az ünnepi ruhám felvettem, megcsináltam a hajam, sminkem és fújtam magamra a szerencse parfümömből. Azért tartom szerencsehozónak, mert még anyáé volt. Csak akkor fújok magamra belőle ha nagyon nagyon fontos dolgot akarok elérni vagy megcsinálni. Lehet mások hülyeségnek vagy babonás idiótaságnak tartják, de számomra sokat jelent! Így olyan, mintha anya velem lenne és folyton a vállamon lenne a keze, érzem a jelenlétét ami erőt ad, hogy hajtsak és hajtsak! Haris munka előtt bevitt a suliba és egy gyors sok sikert után sietett is az étterembe. Az emeleten már néhány diák lázasan tanult, ismételgették a tételeket. Megláttam Sky-t és odamentem hozzá, ő is a jegyzeteit bújta.
- Szia! -értem oda- Mit csinálsz?
- Szia! Csak átismétlem az anyagot. -állt fel a kihelyezett székek egyikéből- De csini vagy!
- Köszi! Te is klasszul nézel ki! Egyedül vagy itt még csak?
- Aha. Tudod(?) a többiek úgy gondolják ráérnek az utolsó pillanatban beesni. Na és te? Nem nézed át a tételeket?
- Nem! Minek? Hiszen úgyis tudom, ilyenkor kár kapkodva átolvasgatni az egészet, mert azt is elfelejti az ember izgalmában amit megtanult.
- Ez igaz... Olyan a fejem, mintha totál üres lenne. -fogta meg említett testrészét.
- Na látod! Inkább egyél csokit, serkenti az agysejteket! -vettem ki az édességet a táskámból és adtam neki.
Megettük a finom csokinkat, közben el kellett mesélnem neki mi történt, mert addig-addig faggatott amíg be nem adtam a derekam. Állítólag lerítt rólam, hogy nagyon magamalatt vagyok... Nem tudom honnan vette...? Most ahhoz képest nem is érzem magam olyan depressziósan és elveszetten. Jó volt a kedvem amiért Jeremy nem vált köddé, mint megannyi személy már az életemben. A köddévált személyekről szólva, a folyosó végén megpillantottam Matthew-t, oldalán Tommy-val és Jimmy-vel. Kezdődő jókedvem azonnal semmivé lett. Ahogy közeledtek próbáltam láthatatlanná válni, de mivel nem vagyok varázsló esélyem se volt. Inkább a füzetembe tapadtam, úgy tettem mint aki nagyon tanul. Hallottam a lépteiket ahogy elhaladnak előttem, de mikor már messzebb jártak csak két pár cipő kopogását hallottam. Felnéztem és Matt ott állt előttem, talpig öltönyben. Istenem de jól áll neki! Medi, állj le!
- Akarsz valamit? -csak néztem rá, vártam kinyögje mit akar.
- Beszélhetnénk? -hangja tele volt szomorúsággal.
- Miről?
- A múltkoriról, nagyon túlreagáltam a dolgokat... -összekulcsolva tördelte ujjait.
- Ja, enyhe kifejezés! És most mit akarsz? Újra bocsánatot kérni?
- Hát öm... igen...
- Na és nem unod már ezt a folytonos bocsánat kérést? Mert én már nagyon! -Sky csak félve nézett ránk, bár tudtam rohadt kíváncsi mi történik.
- Dehogynem, de nem beszélhetnénk négyszemközt?
- Nem! Ha valamit mondani akarsz mondhatod nyugodtan Sky előtt is, tud mindenről ahogy gondolom a kis csatlósaid is hasonlóan képben vannak! -tekintettem feléjük.
- Sajnálom! Nem kellett volna úgy rádrontanom és hamisan megvádolnom!
- Ja nem kellett volna... -közben elkezdték behívni a diákokat- Tudod ahelyett, hogy megvádoltál minden faszsággal, meg kellett volna mondanod mi a franc bajod van!
- Tudom és hidd el rettentően sajnálom! Nagyon megbántam amit tettem!
- Hm én is... -sóhajtottam.
- Ezt arra érted, hogy megbántad, hogy megbocsájtottál nekem?
- Hát eléggé! Tudod sosem gondoltam volna, hogy te pont TE elhinnéd rólam, hogy képes lennék neked vagy az álmaidnak ártani! Szerinted régen miért döntöttem úgy, hogy véget vetek a barátságunknak?
- Igen tudom és hidd el rettentően megbántam amit tettem! Ha vissza lehetne forgatni az időt...
- De nem lehet!
- Miranda Hills, jöjjön be! -szóltak ki a teremből, én vagyok a következő.
- Jövök! -elindultam, de egy szóra muszáj voltam visszafordulni- Ja és legközelebb ha valaki mutat neked egy videót, nézd végig és csak azután mondj véleményt!
Bementem a terembe és megpróbáltam teljes erőmmel a vizsgára koncentrálni. Hamar belerázódtam, 1-2 helyen segíteni kellett de összességében nem voltam rossz. A főbíra vagy tudom is én minek nevezik, külön megdícsért a kreatív témaválasztásomért, a kiváló rendezésemért és szerinte lenyűgöző volt ahogy végre meg mertem azt tenni amit más nem, megmutatni az igazat! Ezek az ő szavai, nem az enyémek! Délután volt a vetítés de én már nem maradtam ott, semmi kedvem nem volt jópofizgatni mindenkivel, közben belül újra kezd úrrá lenni rajtam a fájdalom! Rettentően felkavart a beszélgetésem Matt-el! Tudtam, láttam rajta, hogy tényleg megbánta amit tett, amit mondott! És az a legszörnyűbb az egészben, hogy képes lennék neki újra megbocsájtani, tudom...érzem... De nem tehetem! Ezúttal már nem! Hiszen akkor valaha ha hasonló dolgot tesz akkor egy sajnálom után elvárná, hogy elfelejtsek mindent és bocsássak meg! És mi a legdurvább? Hogy lehet meg is tenném! De nem! Nem csinálhatom ezt magammal, nem hagyhatom, hogy megalázzanak és kihasználjanak, többé már nem! Erősnek kell lennem és ideje elengednem őt. Bár fogalmam sincs, hogy ezt hogy a fenébe fogom megoldani...? Hiszen ahogy Jeremy is mondta, töretlenül szeretem Matt-et, még ezekután is...
Hazaérve címszó alatt „megünnepeltük" a sikeres évlezárásom és a díjat amit elnyertem a filmemért. Pár nappal később megkaptam a klassz ajánlásokat a fősulira, amit hamar tovább is küldtem a kiszemelt iskolákba. Remélem felvesznek valamelyikbe!
Kb egy hónappal később amikor a nyaralásunkat terveztük Haris-el, Jeremy-vel és a legújabb barátnőjével Katlin-el, megkaptam az értesítőt, hogy felvettek a Hollywood Arts-ba méghozzá ösztöndíjjal! Nagyon örültem neki, ahogy a többiek is. A nyaralást összekötöttük egy jó kis bulizással. Hamar megkedveltem Jeremy barátnőjét, nagyon aranyos csajszi, egyáltalán nincs olyan sunyi arca mint Melody-nak volt! Nem sokkal idősebb tőlem, így szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. Örültem, hogy végre talált magának valakit a szemét mennyasszonya helyett és nagyon reméltem, hogy ezzel a lánnyal már összejön neki! Tényleg a legjobbakat kívántam nekik! Bár egy kissé gyanús volt nekem, hogy olyan hamar talált valakit miután tisztáztuk, hogy én nem akarok tőle semmit... de sosem hoztam szóba, jobb ha nem tudok semmit! Az utolsó itthon töltött napjaimban igyekeztünk sok időt együtt tölteni a bácsikámmal és a barátaimmal is. Már aki még itt volt. Adam még a nyár elején elutazott Angliába, ott akart fősulira járni. Sajnáltam, hogy el kellett válnunk de örültem, hogy valóra váltsa az álmait. S ahogy sztorijából kivettem, ő is inkább felejteni ment el olyan messzire. Így a távolság pont kapóra jött neki.
Az utolsó nap összecsomagoltam és egy filmezős estét csaptunk Haris-el. A kedvenc horrorjaimat néztük meg, pedig ki nem állhatja ezeket, ő inkább vígjátékos. Olyan éjfél körül mentem a szobámba, bár aludni azt nem nagyon tudtam. Néztem az ablakból a tájat, innen szinte az egész várost belátni. Nem sűrűn vagyok itt, de ez a hely is hiányozni fog! Ahogy sok más dolog is és személy is... Skyler New Orleans-ba megy tovább tanulni, így messze leszünk egymástól... Bár megbeszéltünk, hogy szünetekben találkozunk és beszélünk chat-en, de az mégsem olyan... Nos Matt... Ők nem tudom, hogy tovább tanulnak-e. Mióta kikerült róluk az én „szar, mocskolódó" filmem azóta méghíresebbek lettek, mint valaha. Még egy neves kiadó is megkereste őket, hogy szívesen dolgoznának velük. Hála nekem! De még egy köszönöm sms-t sem kaptam egyiküktől sem! Bár mit is vártam...!
Másnap olyan 9 körül indultam el, persze egy hosszas búcsúzkodás után. Szerencsére Haris elintézte, hogy visszakaphassam a kocsimat és az eltiltásomat is felfüggesztették. Így már a saját autómmal utaztam el Chalifornia-ba, nem messze Hollywood-től, egy kis cuki, csendes negyedbe költöztem, közel a sulihoz. Na igen az ígéretek földje. Legalább is sokan így hívják. A nyár hátralévő heteit ismerkedéssel, a város felfedezésével és munka kereséssel töltöttem. Kellett a meló, a lakást senki sem fizeti ki helyettem! Szerencsére hamar találtam és pont diákmunka, csinálhatom suli mellett, klafa!
Az iskola óriási volt, a régi kb 3x beleférne. Az osztálytárasaim egész rendesek voltak. Hamar megtaláltam velük a közös hangot, amin őszintén szólva nagyon meglepődtem. Azonnal tudták, hogy én voltam az aki azt a „nagyszerű" filmet csinálta amiben a B.A.T.W. van. Na látom itt van jópár rajongó, szuper... Az elején elmagyaráztam mindenkinek, hogy ha jóban akarnak lenni velem, akkor ne kérdezzenek engem a bandáról sem arról honnan ismerem őket! Bár páran ezt elég keserű szájízzel fogadták, de legtöbben megértették, hogy a magánügyeimet nem akarom kiteregetni. Szereztem itt is pár ellenséget, de hát milyen az a suli ahol nincs az embernek ellensége(?) az már szinte természetellenes! Szerencsére hamar találtam barátokat, ami tőlem elég távol áll, de úgy látszik ahogy az idő telik én is megváltozom! Bár mondjuk az is igaz, hogy mióta elköltöztem otthonról sokkal kevesebbet gondolok a múltra, az akkor történt sok szarságokra és Matt-re is. Hazudnék ha azt mondanám, hogy már egyáltalán nem gondolok rá, de már nem kap el a sírógörcs ha meglátom valamelyik videójukat. Nálam ez is óriási haladás!
A napokat hetek, a heteket pedig hónapok követték. Mindenki a karácsonyra készült. Én is mivel eljön Skyler és Haris is, hogy együtt ünnepeljünk. Már alig várom! A nyári szünet óta nem láttam őket! Jó lesz bemutatni őket az itteni barátaimnak is. Biztos hamar ki fognak jönni! Ahogy ezeken gondolkodtam Hannah szinte üvöltve jött be a kreatív terembe, ahol órák után, előtt vagy lyukas órában jöhetünk, hogy elfoglaljuk magunkat.
- Miranda-Miranda-Miranda! -huppant le mellém- Ezt látnod kell!
- Miért mi az?
- Egy interjú! A B.A.T.W.-al csinálták nemrég. -sikongatott lelkesen, róla tudni kell odavan értük.
- Bocsi de engem ez nem érdekel! -toltam el laptopját.
- Jajj nem úgy, rólad beszélnek benne! -na ez lesokkolt.
- Mivan?
- Nézd!
Kikereste a fájlokközt, mivel lementette és ahhoz a részhez tekerte a videót ahol rólam esik szó. Na erre kíváncsi leszek... Tuti megint csak szapulnak!
- Aha igen jól mondod Brad! Ja és a legfontosabb! -emelte fel kezét Nick a videóban- Be kell vallanunk valamit! Mindezt ami most velünk történik a szerződés, az új album, a leendő fellépések. Egy embernek köszönhetjünk mindezt, azt, hogy felfigyeltek ránk! Az pedig nem más, mint Miranda Hills az Ördög és angyal című „leleplező" film rendezője és kitalálója! -tapsoltak és meghajoltak mint egy diák a karate mester előtt.
Én csak kigúvadt szemekkel bámultam a képernyőt és nem hittem el amit hallok! Azt hittem ez valami összevágott, megbundázott videó.
- Igen, mindezért neki tartozunk hálával! -értett egyet Travis is.
- Bár az igazat megvallva eredetileg nem is ilyen lett volna a filmje. Ugye fiúk? -a többiek csak hevesen bólogattak.
- Igen, egész más volt az eredeti kompizíció! -csatlakozott Travis- Nem tudom láttátok-e a korábbi videóinkat, ahol mesélünk arról milyenek voltunk régen? Aki nem az nézze meg! -kacsintott- Abban nem részletezzünk annyira milyen szemetek is voltunk az emberekkel, de főleg Miranda-val és legjobb haverunkkal, Matthew-val! Tudjátok ők régen nagyon jó barátok voltak, sőt többek is! De mi -mutatott magukra- azt akartuk, hogy Matt csak a zenére, ránk koncentráljon így választás elé állítottuk! Vagy mi vagy a lány! De nem tudott dönteni, így Miranda lépett helyette! Véget vetett a kettejük kapcsolatának csak azért, hogy drága barátunk követhesse álmait! Ezért meg is utált minket, megjegyzem teljes joggal!
- Igen és még az év elején sikerült elsimítani a régi dolgainkat! -folytatta Brad- De nem csak Medi-vel, hanem sok más emberrel akikkel korábban ugyanolyan rosszul bántunk. De történt valami!
- Az én tökfej barátom végre a sarkára állt és kibékült álmai hölgyével! -adott egy kokit a fejére Tommy Matt-nek- Ment a nagy Love stb. De...
- De hülye voltam! -nézett szomorúan a kamerába- Elkövettem életem talán legnagyobb hibáját! Megvádoltam Medi-t azzal, hogy le akar minket járatni a filmjében azért amit régen elkövettem ellene. De ez egyáltalán nem így volt! Tudjáton Meds korábban megmutatta nekem a vizsgafilmjét és nem néztem végig, csupán az elejét láttam. Sajnos ennyiből vontam le következtetést... Én vagyok a hibás, tudom... Rettentően bánom amit tettem és bár visszacsinálhatnám! Nem kellett volna úgy viselkednem és alaptalanul vádaskodnom, de annyira szíven ütött amit a videóban láttam...nem tudtam gondolkodni! Tudom ez rossz kifogás és higyjétek el nem is annak szánom! Csak nem szeretném ugyanazt a hibát elkövetni, mint régen! Medi ha látod ezt a videót, kérlek hívj fel vagy vedd fel velem a kapcsolatot! Nem akarlak elveszíteni! Nem szeretném ha újra kilépnél az életemből! Én még most is ugyanúgy szeretlek, ahogy eddig! Ha te már nem, megértem... De kérlek egy beszélgetésre adj esélyt, nem kérek többet csak egy beszélgetést!
- Köszönjük, hogy végig hallgattatok minket és arra kérünk titeket ha Miranda nem is jelentkezik ne hibáztassátok, ő nem tehet semmiről! Ne bátsátok! Legközelebb már egy vidámabb témával jövünk az oldalunkon! Kövessetek minket, hogy értesüljetek a legújabb hírekről! Sziasztok! -integettek egyszerre.
Én meg a székben ülve totálisan jéggé fagytam! Nem hittem el ami az imént történt! Miért? Miért most? Ez valami kampány fogás, hogy népszerűsétsék magukat vagy mi? Esetleg valami kandikamerás műsor? Ezt Nem Hiszem El!
- Na mit szólsz? -nézett rám Hannah.
- Semmit. Jelenleg nem nagyon jutok szóhoz!
- Felhívod?
- Nem! Miért hívnám? Hogy adjak az egójuknak? Megmondtam Matt-nek, hogy hagyjon békén! Azokután amit tett már nem tudnék megbízni benne!
- Akkor már nem is szereted?
- Nem! -vágtam rá olyan gyorsan, hogy még én sem hittem el, hogy ez igaz.
- Szerintem beszélnetek kéne! Hiszen ő is csak ennyit kért, nem azt, hogy ugorj a karjaiba!
- Tudom, de annak úgy sem lenne jó vége! A múltamat amúgyis lezártam, nem hiányzik, hogy megismétlődjön minden! Végre sínen van az életem, nem akarom, hogy porba hulljon minden!
- Már mért hullana?
- Hát ha Matthew idejönne tuti az lenne a vége! Nem hiányzik az, hogy megint belépjen az életembe!
- Rendben te tudod! Nem szólok bele. Gyere, kincsengettek!
- Mindjárt megyek!
Ültem még egy darabig nem hittem a történteket! Még ha igaz is amit mondanak, miért vártak idáig? Mért halasztották a nagy bocsánatkérést hónapokkal a történtek után? Elég volt már ebből! Sőt mindenből! Kicsit sem hiányzik, hogy Matt újra eljátsza a jófiút aztán ha megint történik valami akkor ismét neki álljon vádaskodni és lealázni! Nekem ez nem kell, ahogy ő sem! Elfelejtettem már erre tessék... Én biztos, hogy sosem fogom felkeresni, azt lesheti!
37. Rész
2021-11-04
Hozzászólások (0)