Maya szemszöge:
Sokáig tanakodtam, hogy kiüljek-e hallgatózni vagy sem, de végül jól döntöttem, hiszen anyám ismét eltitkolt előlem egy igen csak fontos dolgot! Méghogy nem lesz több titok... Nagy fenéket nem! Hogy teheti ezt!? Hazudik nekem! Nekem, a saját lányának! Beszarás! El akarja hallgatni azt, hogy mit akar tőlem Morgan és, hogy lehet a két lelkem miatt meg is halhatok...!? Ez már tényleg kész agyrém! De ami a szörnyűben is mégszörnyűbb az, hogy mindehhez még Kaiden is aszisztál! Simán belement abba, hogy nem mond nekem semmit csak azért mert anya erre kérte! Behalok!
Visszamentem szobámba és kimentem a teraszra és leültem az egyik nyugágyra. Igaz kissé hűvös volt, de még ez sem tudott zavarni. Fájt a fejem és a szívem is! Borzasztóan zavar a tudat, hogy mindenki akit szeretek folyamatosan csak hazudik nekem vagy elhallgat dolgokat!
-Mit követtem el, hogy ennyire bűntet a sors!? -néztem az ég felé és széttártam karjaim, hátha valaki választ is ad, de minden néma volt.
Lágyan fújt a szellő, itt-ott fel-felbukkant egy csillag a sötét égen suhanó felhők mögül. Bár válaszolna valaki! De csak csend vett körül... Mihez is kéne most kezdenem? Annyi minden kavarog bennem! Nem elég volt eddig aggódni azon, hogy farkas vagyok amiről eddig szintén gőzöm se volt, erre még most már itt vannak ezek is! A féltestvérem, az apám és a két lelkem is... Jah és ne feledjük el a rólam szóló jóslatot is, ami egyszerűen eltűnt valahol. Meg kéne keresnem! De hol? Hiszen fogalmam sincs hol veszett el és azt sem tudom hol szoktak ezek a jóslatok megszületni vagy életrekelni vagy tudom is én! Ismét úrrá lett rajtam az a mérhetetlen nagy aggodalom és magányom egyre súlyosbodó terhe! Tudtam ezzel a bajjal ismételten egyedül vagyok és egyedül kell megküzdenem! Hiszen Kaiden önfeledten segítkezik anyámnak a fene nagy hallgatásban, Kiara úgysem segítene hiába avatnám be mindenbe, ő az Alfájára hallgat nem rám! Sam sem tudna segíteni hiszen neki meg mégannyi fogalma sincs az egészről, mint nekem! Egyedül akire számíthatnék, akiről tudom, hogy ott állna mellettem, az ugyanúgy olyan nagy kételyeket gyújt bennem, mint az egész ügy összesen! Félek beavatni, félek elmondani neki mindent, mivel még jóformán én sem tudom miért jelent meg ő gyerekként az álmomban, víziómban vagy tudja a faszom mi volt az! Hatalmas rettegés van bennem amiatt, hogy ugyanaz a férfi volt mellette, mint aki anyámnál jelent meg kicsit idősebben! Igaz lehet csupán csak odakísérte kicsinek az anyjához, hiszen alig lehetett vagy 4-5 éves és simán eltévedne egy gyerek egy akkora erdőben... De ott motoszkál a fejemben, hogy mi van ha az a férfi az apja..? Ez azt jelentené, hogy Noah és én... Fogalmam sincs igazából melyiknek örülnék jobban! Ha kiderülne, hogy féltesók vagyunk, vagy annak ha csupán ismerte volna az apámat kicsinek!? Hiszen ha kiderülne, hogy a bátyám akkor megmagyarázná azt a folytonos kötődésemet felé, de rémisztő is hiszen úgy vélem, hogy ez amit érzek nem sima baráti vagy testvéri vonzalom... Tudom, hogy nem ezen kéne ennyit agyalnom, hiszen ez a lelkes dolog sokkal aggasztóbb, mégis... folyton visszakanyarodom ehhez a témához! Annyira félek mi lesz ha kiderül!
Gondolataim végére már fájt a fejem és sikerült felbőszítenem a bennem rejlő vadat is, fel-alá járkált. Ügyi vagyok! Hátra hajtottam a fejem, hátha kicsit sikerül kiürítenem és lenyugodnom, de nem nagyon akart összejönni. Majd pár perccel később egy landolás szerű hangra lettem figyelmes. Annyira megijedtem, hogy még a kis ágyamból is leestem.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni!
Noah nyugodt hangja bejárta hallójárataim és fura de kellemes borzongással töltött el. Bár segített felállni mégis azért kinevette a miatta történt bénázásom. Leültünk a korábbi helyemre.
- Mit keresel itt? -néztem rá.
- Volt egy olyan érzésem, hogy eléggé magadalatt vagy. Mi történt? Kaiden ismét?
- Nem. A testvérem. Vagyis, a féltestvérem. -elkerekedtek szemei, eskü még levegőt is elfelejtett venni.
- Azta! Neked még olyan is van? -igyekezet döbbentten kérdezni, mégis olyan sejtésem volt mintha az a döbbenet mégsem lenne teljesen őszinte.
- Úgy tűnik...
- Na és ki ő? Hogy hívják? Találkoztatok?
- Morgannek hívják és igen, találkoztunk. Kishíján kinyírt. -bár nem igaz, mégis érdekelt mit szólna hozzá.
- Hogy micsoda!? -háborodott fel, na ez már őszinte volt- Mikor? Hogyan? Bajod esett?
- Láthatod(?) jól vagyok! -mutattam végig magamon- Hála Kaidnek! Megmentett.
- De mi történt?
- Rámtámadt az erdőnél. -biccentettem a helyszín felé- Totál elszívta az erőmet és elájultam. Ha nincs Kaiden, fogalmam sincs mit tett volna velem!
- Annyira sajnálom, hogy nem lehettem itt! -hajtotta le fejét, láttam mennyire rosszul esik neki a hír- Komoly bajod eshetett volna... én pedig még nem is tudok róla... -hangja megrekedt, mintha a sírását akarná elfolytani.
- Jaj Noah, hiszen nem tudhattad! -simogattam meg hátát- Én se számítottam rá. Gondolhatod? Ki gondolná, hogy egyszer csak megtámadja valaki? -mosolyogtam, próbáltam felvidítani.
- Akkor is! Itt kellett volna lennem! -pattant fel, idegesen a korlátra ütött.
Megijedtem! Sosem láttam még ennyire idegesnek, mintha nem is ő lenne! Mi lelhette? Hiszen korábban is megtámadtak már! Igaz akkor ő is ott volt, de... nem értem! Miért ilyen ideges? Odasétáltam mellé és csendben arcát fürkésztem, hátha leolvasok belőle valamit, de nem láttam mást csak mérhetetlen fájdalmat és bűntudatot. Fogalmam se volt miért gyötri magát ennyire...! Összeszedtem minden maradék bátorságom és a korláton pihenő kezére tettem a sajátomat. Kellett pár pillanat mire feleszmélt és dühét félretéve lepillantott kezeinkre. Meglepődött a látványon.
- Noah, hallod(?) ne emészd magad! Nem tehetsz róla, hogy nem voltál itt! Nem történt semmi, jól vagyok! -mosolyogtam rá.
- Ja, Kaidennek köszönhetően! -jegyezte meg cinikusan.
- Most mért vagy ilyen?
- Hagyjuk. Tényleg amúgy Kaid tud az új falkáról?
- A vérfarkasokról? -bólintott- Igen, persze. Ezért is járőröznek egyre többet, naponta 6-7-szer. De te honnan tudsz róluk?
- Követem már őket egy ideje! És a határnál volt a búvóhelyük, de pár napja totál felszívódtak. -ült vissza a nyugágyra.
- Mikor?
- Nem tudom. Kb 2-3 napja! Miért?
- Nem tudom köze van-e hozzá, de múlthéten támadott rám Morgan és valamiért az az érzésem, hogy köze van a vérfarkasokhoz! Ahogy egyre többet agyalok ezen, folyton csak itt lyukadok ki. Ő is az, félig... -avattam be.
- Mi!? -nézett meglepődve- De ez lehetetlen!
- Fogalmam sincs hogy lehet! Anya azt mesélte, hogy az igazi apám felcsinált egy lányt aki nem volt farkas és terhes lett tőle, de eltitkolta és mikor egy újabb dugásnál beleharapott, a gyerek örökölte az farkas géneket és az anyja új génjeit is.
- Huh... -elképedt- De hogy nem halt meg? Hiszen egy harapás is veszélyes, de egy gyerek...! Nem értem... -vakarta tarkóját.
- Gondolhatod, hogy én se! Fogalmam sincs mi folyik itt! Sőt már azt se tudom mi az igaz és mi nem... Annyira el vagyok veszve! -akadtam ki.
Éreztem, hogy újra nem bírok uralkodni magamon és az eddig visszafolytott könnyeim utat törnek maguknak. Hogy ne lásson sírni -akár egy szaros kisgyerek- bevágtattam a szobámba. Azt hittem elmegy, hiszen eddig mindig ezt tette, de ezúttal nem. Bejött utánnam és leült az ágyamra. Én magamra húztam a takarót, így nem is láttam semmit. Csak éreztem ahogy süllyed a matracom. Kezét rátette hátamra és mozgatni kezdte rajta. Nem nagyon éreztem, hiszen takaróm vastag volt, mégis az a „némaérintés" is lelkig hatoló volt. Az én esetemben lelkekig hatoló! Hirtelen a matracom mégjobban besüppedt, egészen közel hozzám. Néhány szempillantás múlva egy kar ölelését éreztem meg a bordáim tájékán és egy test nyomódott a hátamnak. Erre már lehúztam a fejemről a paplanom és óvatosan hátralestem. Noah ott feküdt szorosan mögöttem és jobb karjával átkarolva ölelt magához. A szívem azonnal expressz sebességre váltott és lesokkoltam! Még sosem csinált ilyet! Mi üthetett belé? Szemei csukva voltak, mintha aludna, de tudtam nem alszik, hiszen alig fél perce feküdt le mellém. Féltem rákérdezni, hogy ezt most mire véljem és őszintén szólva fogalmam sincs egyáltalán jött-e volna ki hang a torkomon! Ha ki is nyögtem volna valamit azt tuti kb három oktávval magasabban. Így inkább hallgattam!
- Rám számíthatsz Maya, nem vagy egyedül! -fészkelődött egy kicsit, majd fejét a lapockámba fúrta- Ígérem nem megyek el többé!
Legszívesebb újra bömböltem volna akár egy idióta pisis, de visszafogtam magam. Épp elég cinkes az is, hogy hallja mennyire gyorsan ver a szívem. Nem hiányzik még az is, hogy zokogjak! Egy nagy sóhajjal engedtem ki a felgyülemlett feszkómat és igyekeztem elaludni, ami ebben a helyzetben minden volt csak könnyű nem! De végülis sikerülhetett, mert arra ébredtem, hogy a nap a szemembe tűz. Kinyitottam szemeim és az ágy azon része ahol korábban ő feküdt, üres volt. Úgy tudtam! Biztos lelépett mikor rájött, hogy alszom. Bár mondjuk mire is számítottam? Hogy majd velem marad reggelig? Hülye vagyok és naiv is!
Fájdalmas sóhaj kíséretében keltem ki az ágyból és a fürdőbe vonultam. Vettem egy gyors zuhanyt és igyekeztem emberi külsőt varázsolni magamra, ami igazán nagy kihívást jelentett. A tükörbe nézve teljesen más ember nézett vissza rám, mint kb három hónapja. Az a lány akit láttam rettentő összetört volt, kétségekkel teli és, mintha a világ összes fájdalma az ő vállán pihenne! Borzasztó látványt nyújtottam! Elképesztő... Egy újabb sóhaj után kiléptem és majdnem szívrohamot kaptam mikor megláttam Noaht az ágyamon ülni. Még az ajtófélfának is nekiestem.
- Jó ijedős lettél mostanában! -jegyezte meg kötekedően, közben nevetett.
- Hát ki a franc számított arra hogyha kijövök itt leszel? Azt hittem leléptél! -feleltem számonkérően.
- Miért léptem volna le? -tárta szét karjait.
- Mert általában ezt csinálod. -csúszott ki számon.
- Sajnálom! Nem akartalak itthagyni csak... -halkult el.
- Mindegy, lényegtelen. Az mi? -mutattam a mögötte pihenő megrakott tálcára.
- Reggeli. Neked csináltam!
- Te? Nahát! Ilyet is tudsz? -most én voltam kötekedő.
- Igen képzeld. Gyere egyél! -húzott magamellé és leültetett.
- És anya? Látott vagy mit szólt hozzá?
- Semmit. Segített megcsinálni. Nem tudtam miket szeretsz, így segített az összeállításban. -na ez meglepett.
- Tényleg!? Fura...
- Miért?
- Nem fontos. Hova mész ma? Vagy titok?
- Elmegyek Kaidenékhez. Ideje beszélnem velük.
- Miről? A vérfarkasokról?
- Is. Meg még néhány dologról. Maya, Kaiden tud a születésnapodról? Mármint, hogy hanyadikán van?
- Igen. Már meg is beszéltük, hogy nála leszek mikor először átváltozok. -fogalmam sincs miért mondtam ezt mikor nem is igaz, mintha azt akarnám hogy féltékeny legyen...
- Oh... -láttam mennyire meglepte ez- Értem. Az jó, legalább biztonságban leszel! A lakban lesztek?
- Nem. A faházban! Nem akarok találkozni Loryval, így inkább a faházat beszéltük meg. Kia is ott lesz, és szeretném ha te is eljönnél! -mondtam két falat közt, ez a kijelentésem mégjobban meglepte mint az előző.
- Én? Miért?
- Mert én azt szeretném! Kaiden miatt ne aggódj, lebeszélem vele!
- Nem tudom jó ötlet-e...
- Én szeretném ha ott lennél! Az egy fontos nap lesz az életemben és ha már a szüleim nem lehetnek ott legalább, ti a barátaim legyetek jelen! Ne kelljen már könyörögni! Tudod, hogy az nem az én terepem!?
- Jó, rendben megadom magam! Ott leszek, ígérem!
- Köszönöm, sokat jelent!
- Nos, nekem...
- Tudom, menned kell! Látlak addig vagy csak elsején bukkansz fel újra?
- Legyen meglepetés!
Kacsintott majd rámmosolygott. Felkapta dzsekijét és egy gyors fejre puszi után el is tűnt. Melegséggel töltött el, hogy belement abba, hogy ott legyen mikor lesz a „nagy esemény"! Bár az jobban megdobogtatta a szívemet, hogy itt volt mikor kijöttem a fürdőből! Azt hittem lelépett erre kiderült csak a konyhában volt reggelit készíteni. Hát nem fura? Sőt annak is örültem amiért anya nem küldte el vagy veszekedett vele, mivel a múltkor szépen eltiltott tőle! Sosem gondoltam volna, hogy ők ketten közösen fognak reggelit készíteni nekem! Végülis egyszer mindennek el kell jönnie nem?
Erről jut eszembe! Még beszélnem kell Kaidennel is az elsejét illetően! Megmondom neki, csak akkor megyek bele abba, hogy nála leszek azon a napon, ha Noah is ott lehet! Ha nem, akkor nem megyek sehová! Inkább Davidet küldöm el itthonról valami idióta indokkal. Úgyis ő is szövetséget kötött anyámmal én meg Noahval és kész! Ott lesz, punktum!