Megvártam még két kérdést aztán gondoltam akcióba lépek. Szép komótosan odasétáltam az asztalomhoz és lassan, egyenként lepakolva egymásról a könyveket előszedtem az angolt, hogy majd abból is had kérdezzen ki. Visszalépkedtem hozzá és a kezébe nyomtam a könyvet.
- Most ezt is, aztán mára ennyi! Oké?
- Biztos vagy benne? -hallottam hangján, hogy legszívesebben elmenne már innen.
- Igen! Muszáj tanulnom, nem akarok megbukni ha már itt vagyok!
- Rendben. De akkor kitűnőnek kell lenned! -kötötte ki.
- Persze mi más! Na kezdjük mert itt öregszünk meg!
Elkezdett kérdezgetni aztán az egyik feladatnál gondoltam belevágok a szivatásba. A köntösöm olyan, hogy felül kb a nyaktól kicsit lejjebb lehet összekötni és a hasamnál. A nyaki részt kikötöttem és csak úgy lógni hagytam a madzagot. Ő közbe mindezt végignézte. Az egyik tételnél mikor megkérdezte hogy is van, szándékosan rossz választ adtam. Majd elkezdtünk rajta vitatkozni, hogy „de az nem úgy van"!
- Jaj most mért szivatsz? -akadtam ki színlelésből- Hát tudom, hogy hogy van! Csak direkt be akarsz zavarni!
- Dehogy! Mondom, hogy nem úgy van most mért szivatnálak!?
- Add már ide azt a könyvet!
Odarohantam mint aki nagyon dühös, közben nem voltam az kicsit se, kivettem a kezéből a könyvet és felültem a mellette pihenő asztalra. Felhúztam az egyik lábam, hogy alátámasszam a könyvet. S vártam a reakcióját. Ami nem sokat váratott magára. Fél szemmel néztem mit csinál, folyton mocorgott a székben és igyekezet nem végignézni rajtam, s mintha kicsit megigazította volna nadrágját is, de ebben nem voltam biztos mert ahogy rámnézett elkaptam a tekintetem.
- Oh igazad volt... -úgy tettem mint aki nagyon csalódott, s visszacsúsztattam a kék színű kis tárgyat a kezébe- Bocsi!
- Nem volt elég még mára? -szegénykém, biztos már nagyon kivan!
- Legyen elég?
- Hát az nagyon jó lenne! Tudod... öm, fáradt vagyok.
- Ja én is!
- Akkor jóéjt Medi! -kiviharzott a szobámból.
Én egy jót nevettem rajta! Nem igaz, hogy ennyitől így zavarba jön és ennyire kivan! Akkor mi lett volna vele ha tényleg úgy megszivatom ahogy azt elterveztem? Jobb is ha nem csináltam meg mindent ami eszembe jutott. Szegénykém... Felvettem az alvóruhámat, ami egy kis rövidnadrág és egy póló. Nincsenek nagy igényeim alvás terén. Csupán legyen kényelmes és kész! Befeküdtem az ágyba de akárhogy akartam nem bírtam aludni. Gyötört a bűntudat amiért ennyire megkínoztam Jeremy-t, bocsánatot kell kérnem tőle! Kitakaróztam és átmentem a szobájába.
- Jeremy bocsi, hogy zavarok de elnézés.....
Attól amit láttam a szavam is elakadt. Totál ledöbbentem és a lábam a földbe gyökerezett. Annyira zavarba jöttem, hogy sarkon fordulva azonnal visszarohantam a szobámba. Óh Te Jó Ég! Folyton ezt üvöltötte egy hang a fejemben. De kínos volt Istenem! Kár volt berontanom hozzá, inkább vártam volna meg a reggelt! Kb 10-15 perccel később kopogtak az ajtómon. Gyorsan elfordultam és úgy tettem, mint aki alszik. Hallottam ahogy kinyílik az ajtó, szorosan összezártam a szemeim, hátha elmegy!
- Tudom, hogy nem alszol! -nem válaszoltam- Miranda! -szólt rám.
- De alszom! -magamra húztam a takarót.
- Kérlek beszéljük ezt meg!
- Ne! Nem kell, nincs mit megbeszélni.
- De van! Kérlek ne haragudj az előbbiért! Tudom nagyon kínos lehetett neked, hidd el nekem is az volt. De...
- Ne légyszi! Ne magyarázd meg! -befogtam a füleim- Az én hibám volt! Nem kellett volna úgy játszadoznom veled, és nem kellett volna csak úgy berontanom a szobádba, bocsánat!
- Sajnálom, hogy ezt kellett látnod! Nagyon szégyenlem magam! Csak te olyan... öm... Szóval... nagyon szexi voltál abban a köntösben és hát szép lány vagy meg minden...
- Ne már Jeremy, ne csináld ezt! Ne beszéljünk erről, ez olyan kínos! Nem felejthetnénk el?
- Csak nem akarom, hogy ezekután másképp nézz rám!
- Nem fogok nyugi! Megértem, férfi vagy, vannak szükségleteid. Zárjuk ezt le!
- Rendben, mégegyszer ne haragudj!
- Semmi baj.
Felállt és kikullogott a szobámból. Istenem ez volt életem talán legkínosabb beszélgetése! De megérdemeltem, én tehetek róla! Kár volt úgy incselkednem vele, tudhattam volna, hogy ez lesz belőle! De én hülye minek mentem be utánna a szobába? Megáll az ész!
A következő napok nyugisan teltek, bár mikor összetalálkoztunk Jeremy-vel a házban eléggé elvörösödtünk mind a ketten. Úgy érzem egyhamar nem fog ez elmúlni. Kb két héttel a nagy esemény előtt Skyler eljött hozzám tanulni, hogy segítsek neki a matekban. Neki amúgy sem ment túl jól soha a matek, amit nem értek miért!? Hiszen az az egyik legkönnyebb és legjobb tantárgy! Én imádom! Ahogy a szobámban ültünk és tanultunk folyton csak az a kép ugrott be amit itt csináltam szegény Jeremy-vel. Azt sem vettem észre amikor Sky hozzámszólt.
- Föld hívja Medi-t! -intett előttem.
- Mi? Mi, mivan? -ráztam meg a fejem.
- Kérdeztem valamit! Hol jársz te lány?
- Bocsi csak elbambultam. Mi volt a kérdés?
- Engem sokkal jobban érdekelne az, hogy neked mi vonta el a figyelmed? Min agyalsz annyira?
- Semmin...
- Aha, nem tudtam, hogy a semmin ennyit lehet agyalni!
- Jó elmondom, de csak mert nem bírom magamban tartani! De ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el!
- Megígérem, ez alap! Na mondd már! -tűkön ült már.
- Na az volt, hogy pár napja leültem tanulni Jeremy-vel és gondoltam megszivatom egy kicsit. Pont azelőtt zuhanyoztam így csak a köntösöm volt rajtam. Így járkálgattam előtte, felültem az asztalra, hajolgattam stb.
- És? Letepert?
- Nem! Dehogy! Rosszabb... Pont mikor be akartam menni hozzá, hogy elnézést kérjek érte... Áhh...bazdki! -pirultam el újra ahogy megint eszembe jutott- Arra rontottam be a szobájába, hogy épp kiveri magának.
- Áh nemár!? -tátotta el száját- Az komoly! És mit csináltál?
- Gondolhatod!? Azonnal visszarohantam a szobámba és próbáltam leküzdeni azt a kínos helyzetet.
- Na és utánnad jött?
- Aha. Elnézést kért amiért aközbe láttam meg. Istenem Sky, hogy az milyen kínos egy beszélgetés volt! -temettem arcom kezeimbe.
- Úgy kell neked! Legközelebb kétszer is meggondolod, hogy felöltözöl-e vagy nem! -nevetett ki!
- Ja az biztos...
- Te, amúgy mért nem jössz össze Mr. Howard-al?
Csak néztem rá kikerekedett szemekkel! Nem tudtam eldönteni, hogy most viccel vagy komolyan gondolja! Válaszolni sem nagyon tudtam mit hirtelen.
- Ezt most csak viccből mondod ugye?
- Nem! De most gondolj bele! Te is egyedül vagy, ő is! Mindketten csalódtatok a szerelmetekben, így van közös téma is, plusz emellett Mr. Howard egyáltalán nem rossz pasi!
- Akkor gyere össze te vele!
- Nem lenne rossz, de neki te kellesz nem én! -nevetett.
- Hát ezt meg honnan veszed?
- Hát édesszivem, nem én vagyok az akire kiverte hanem te!
- Jajj már...! Ha te úgy vagy leöltözve ahogy én, te sem kaptál volna más végkifejlettet!
- Az nem olyan biztos! De amúgy most komolyan, kedveled őt?
- Persze, hiszen a barátom!
- Tudod jól mire értem! Érzel iránta valamit?
- Hát... Nem, szerintem nem. Sosem gondoltam még rá úgy és szerintem nem is tudnék... Túl fontos nekem ő ahhoz, hogy egy idióta kapcsolattal tönkre tegyem a barátságunkat!
- Rendben te tudod. De nekem lejárt az időm, mennem kell! -lekísértem- Majd hétfőn jövök. Szióka! -ölelt meg búcsúzóul.
- Szia!
Leültem a nappaliban és folyton az járt a fejemben amit Skyler mondott. Fura egy felvetés volt amivel nekemrontott. Bár azért volt benne valami... Sok közös van bennünk Jeremy-vel, de még sosem gondoltam úgy rá, mint potenciális jelölt. Mindig is csak Matt-re tudtam gondolni, ő volt életem nagy szerelme, ezért is tartok ott ahol! Talán ha összejönnék Jeremy-vel sikerülne őt elfelejtenem és tisztalappal indítanom. Mondjuk azt nem tudom tudnám-e úgy szeretni őt ahogy Matthew-t! Szerintem nem! Nem azért mert nem akarnám, hanem mert félnék, hogy ugyanúgy járok akárcsak vele! Hiába, hogy Jeremy nem olyan, mint Matt de akkor is! Szerintem már nem tudok megbízni soha senkiben!
Annyira elgondolkodtam, hogy elaludtam a kanapén. Sajnos álmaimban még mindig csak Matthew-t látom, ezen még mindig nem sikerült változtatnom... Bár sikerülne! Lesz valaha olyan, hogy nem vele álmodom? Remélem! Álmaimból az ragadott ki, hogy valaki rángat.
- Miranda! Kellj fel! -kiabált rám és egyfolytában rázott.
- Jólvan már elég! Hagyd abba!
- Jól vagy!? -ült le mellém és úgy nézett rám, mint aki legalább is egy szívrohamott kapott.
- Mért ne lennék? Aludtam volna... -jegyeztem meg bosszúsan.
- Azt hittem valami bajod van! Folyamatosan csak kiabáltál és kapálóztál, azt hittem valaki meg akar ölni.
- Tényleg? -nem is tudtam, hogy mit csinálok.
- Igen! Szerinted akkor felkeltelek? Mit álmodtál ami ennyire rossz volt?
- Nem álmodtam rosszat, sőt... egész jó volt. -mosolyodtam el visszagondolva- De bocsi ha megijesztettelek nem akartam.
- Semmi baj, örülök, hogy nincs gond.
Bekapcsolta a tv-t és ott maradt nézni velem. Egy értelmetlen, buta film ment benne, oda sem figyeltem. Csak járt az agyam.
- Sokat álmodsz még Matthew-val? -szólalt meg, kicsit ledöbbentett a kérdés.
- Igenhhh... -sóhajtottam- Eléggé.
- Most is ő jár a fejedben ugye? -ezt úgy kérdezte, mintha azt „követelné" hogy a válasz nem legyen.
- Nem, vagyis nem csak! Sok minden kavarog bennem.
- Szeretnél beszélni róla?
- Nem tudtam, hogy pszichiáter vagy!? -kérdeztem mosolyogva.
- Ja én mindenes vagyok, plusz ingyenesen dolgozom, kész főnyeremény! -nevettem rajta, értékeltem, hogy jobb kedvre akar deríteni.
- Nincs úgy semmi csak ma kicsit beszélgettünk Sky-al és mondott néhány dolgot...
- Mit? Ha rá akar venni valamire esküszöm többet nem engedem, hogy idejöjjön! -tette a keményfiút, óh istenkém...
- Nyugi már, semmi ilyen nincs! Csak felvetett valamit, hogy hogyan tudnám elfelejteni Matt-et.
- Na és hogyan?
- Üm mindegy hülyeség! -intettem le- Inkább megyek aludni, fáradt vagyok. Jóéjt!
Nem volt kedvem ecsetelni mi történt, hiszen úgyis félreértené és nem akarok egy újabb veszekedést felszítani! Meg amúgysem hinném, hogy össze akarnék jönni vele, vagy ő velem! Csak feküdtem az ágyon a plafont bámulva, nem tudtam aludni. Kb olyan 10 óra körül hallottam ahogy kopognak az ajtómon. Behívtam, hiszen úgysem hinném, hogy egyhamar elalszom ma.
- Nem alszol?
- Mint látod! Mit akarsz?
- Mondanom kell valamit! -ült le mellém, hangja elég vészjósló volt.
- Jesszusom! Mit?
- Matt-el kapcsolatos!
- Tényleg? És mi az? -na nem mintha annyira érdekelt volna.
- Tudom miért szakított veled.
- Mi!? Honnan?
- Tommy mondta.
- Tommy? -ezt úgy kérdeztem, hogy „ezt most komoly?"
- Igen ő!
- Jeremy, engem ez már nem érdekel! Légyszi nem hagyhatnánk?
- Szerintem jobb ha tudod! Végtére is, még mindig szereted! Vagy talán tévedek? -tette karba a kezét.
- Hát...nem de...
- Akkor meg tudnod kell! Azért akadt ki annyira, mert nem nézte végig a videót amit adtál neki. Csak az elejét látta, hogy „szapulod" őket és bemutatod milyenek voltak régen. A végét nem látta!
Nem hittem el amit hallok! Hirtelen fogalmam se volt mit gondoljak! Akkor hát ez volt a baja!? Gondolhattam volna... De olyan hirtelen és gyorsan történt minden, hogy ez nekem eszembe se jutott. Így már összeállt a kép, világos lett minden!
- Na és? Most mit vársz mit tegyek?
- Hát... Beszélnetek kéne nem? -kérdezte úgy, mint aki nem erre a válaszra számított.
- Mért kéne? Felesleges!
- De miért? Nem kéne tisztázni a félreértéseket?
- Nem! Itt nincs semmilyen félreértés! Először is Matt-nek nem besértődni kellett volna, mint egy óvodás, hanem leülni velem és a szemembe mondani mi baja van! Még ha félre is ment a videó! Plusz ha ő ilyesmit elképzel rólam, hogy tudnék neki vagy a bandának ártani, akkor alap nincs értelme az egésznek! Hiszen régen is miatta szorítottam magam háttérbe és szálltam ki a barátságunkból, hogy ő nyugodtan tudja építeni a karrierjét és élje az álmát! Ha kinézi azt belőlem, hogy ezt tönkretenném, akkor ő sosem szeretett engem igazán.
Újra könnyek szöktek a szemembe. Felhevült arcomat úgy hűtötték le, akár a nyári eső az aszfaltot. Jeremy nem szólt semmit csak együttérzően bólogatott és közelebb ülve hozzám karolt át. Már megint! Nem hiszem el, hogy ilyen gyerekes vagyok még mindig, hogy még mindig úgy bőgöm el magam, mint egy óvodás!
Kellett néhány perc mire össze tudtam szedni magam. Gyorsan elhúzódtam Jeremy-től, nem akartam, hogy megint zavarba jöjjön miattam, hiszen a kis semmi pizsimben vagyok, elég volt mára egy megrázkódtatás! Lefeküdtem normálisan az ágyamba és megpróbáltam lenyugtatni magam. Fura mód nem éreztem ahogy az ágy emelkedne, sőt talán még mégjobban süllyedt is. Hátrapillantottam és ott volt, ott feküdt a hátamnál. Befeküdt mellém? Megint? Azokután nem tudtam olyan nyugodtan pihenni mellette, mint azelőtt. Féltem ha véletlen hozzáérek mi fog történni. Ahogy próbált átkarolni én elhúzódtam tőle, mindig egy kicsit arrébb mentem. Ezt addig játszottam el amíg majdnem leestem a földre. Szerencsémre elkapott és visszarántott az ágyra. De olyan erős volt a rántás, hogy egyenesen ráestem. A mellkasán pihentem. Gyorsan felpattantam, nem akartam, hogy észre vegye mennyire zavarban vagyok.
- Miranda, nyugi, nem kell félned tőlem!
- Nem félek!
- Aha persze... Azért menekülsz el mi? -kérdezte nevetve.
- Nem menekülök csak...
- Megnyugodhatsz, nem fog megtörténni a múltkori!
Annyira szégyeltem magam! Legszívesebben elsüllyedtem volna! Biztos sikerült megbántanom... Hangjából legalább is ez jött le. Csak feküdtem mellette, nem húzódtam el. Nem akartam, hogy ennél is jobban berágjon rám. Ahogy bámultam a plafont egy kérdés formálódott meg bennem, és addig-addig lovalltam bele magam, hogy rettentő kíváncsi lettem a válaszra. Összeszedtem hát minden erőmet és rákérdeztem.
- Jeremy!
- Hm?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- De őszintén válaszolj!
- Ez alap! Mi a kérdés?
- Ne értsd félre, de azon agyaltam, hogy hányszor verted már ki miattam? Vagy csak a múltkori volt az első? -ledöbbenthette a kérdésem, mert hosszú percekig meg se szólalt, nem mertem ránézni, így is égetett a tekintete.
- Nem, nem első alkalom volt. Bár először kaptál rajta. -nevetett zavarában.
Istenem...! Már megint ezt csinálom! Sikerült saját magam újra kínos helyzetbe hoznom! Gratula Medi, gratula...! Annyira zavarban voltam, hogy le se lehet írni szavakkal!
- Miért kérdezted?
- Nem tudom... Csak érdekelt. De miért nem szerzel egy alkalmi barátnőt amíg nem találsz egy komoly lányt?
- Miért szereznék?
- Hát mert akkor nem kéne azt csinálnod és én sem lennék folyton zavarban!
- Miranda, én nem azért csináltam mert ne lettem volna nővel! Arra az 1-2 alkalomra akad partner.
- Hát akkor miért?
- Nos, bevallom ezen én is sokat gondolkoztam és valószínűleg azért lehet, mert régóta ismerjük egymást, közel állunk egymáshoz és nagyon jó nőnek tartalak! -na ez totál lesokkolt!- És amikor ott voltál előttem egy szál semmiben hát... Bevallom már akkor végem volt mikor az asztalon ültél. Azt hittem szétrobban a nadrágom és nem akartalak leperni, így inkább a másik megoldást választottam.
- Jójójó hagyd abba! -fogtam be a fülem.
- Te kérdezted! -nevetett.
- Tudom. De elég, megtudtam mindent!
- Miért teszel fel olyan kérdést aminek a válaszát nem bírod elviselni?
- Nem tudom, mert hülye vagyok!?
- Tényleg azt hitted rólam, hogy csak azért csináltam mert nem voltam nővel és hiányom van? -bólintottam- Akkor nem ismersz!
- Magamat sem ismerem, ahogy senki mást. De mentségemre szóljon, én már nem tudom kinek mit higyjek el!
- Azt elhiheted, hogy számomra nem csak egy nő vagy a többi közül! -jól estek szavai, talán jobban is mint kellett volna.
Nem tudom miért, a kedves szavak miatt vagy a kínosnak ható beszélgetés miatt, de odahúztam magamhoz és megcsókoltam. Nem tartott sokáig csupán 2-3 másodperc. Azonnal elhúzódtam tőle, most tuti leírtam magam előtte! Elmosolyodott majd ő rontott nekem. De ez már nem fejeződött be 3 másodpercnél. Lehet a pokolban fogok elégni de rohadtul jól esett lágy csókja, s azt kívántam, hogy ne hagyja abba! Hátrafektetett az ágyon és fölém hajolt. Féloldalasan feküdt, karjával megtartotta magát a másikkal felfedezte testem különböző pontjait. Nagyon jól esett amit csinált, Istenem de még mennyire! Ajkaink elváltak és az övé vándorútra indult. Hasamat puszilgatta, nem tudom miért, lehet az érzékiségtől vagy talán, hogy rég nem ért hozzám így senki, de minden egyes puszinál libabőrös lettem. Levette pólóját és tyűha(!) nagyon jó teste van! Eddig ez fel sem tűnt. Nadrágja is a földön landolt, amit követett az én rövidnacim is, csak egy boxer maradt rajta. Szívem úgy vert, mintha ki akarna ugorni a helyéről. Izzadtam és kapkodtam a levegőt! Nem hittem el hogy viselkedem. Hamar megszabadított minden göncömtől, akárcsak magát. Bár sötét volt de így láttam a szemét mennyire csillog és a homlokán az izzadság cseppek is megjelentek. Nem tudom mi üthetett belém de minden egyes lökésnél úgy nyögtem, mint egy faszéhes ribanc. Sosem csináltam még ilyet! Megleptem saját magam is! Csendes voltam etéren, ha adtam is ki hangot az nagyon halk volt. De most ez kicsit sem volt elmondható! De nem érdekelt, már semmi sem! Csupán jól akartam érezni magam, olyasvalakivel aki nem bánt, aki nem okoz fájdalmat és akire mindig számíthatok! Sok mindent megbántam már az életben, de ezt az éjszát sohasem fogom! Történjék bármi!
36. Rész
2021-11-02
Hozzászólások (0)