Hetet ütött az óra mikor Jimin toppant be a lány szállására. Meg sem döbbent a fiú érkezésén, valahol sejtette, hogy el fog oda menni és valószínűleg Taehyung avathatta be hol bújkál. Beszálltak a fiú autójába és elindultak a városi bíróságra.
- Miért csinálod ezt? -fordult felé kb fél úton.
- Mármint mit?
- Jaj Jimin, kérlek ne csinálj úgy, mint aki nem tudja miről beszélek! Miért kerested fel az ügyvédet és miért tartasz most velem? Meg akarod akadályozni, hogy megvalósítsam a tervem?
- Dehogy! Csak rájöttem, hogy igazad volt és mivel nem sikerült lebeszéljelek a dologról nem hagyhatom, hogy egyedül menj oda!
- Ja hogy te akarsz lenni a hős mi? -dőlt hátra mosolyogva.
- Én hős? -húzta fel szemöldökét- NaRa, ha túléljük ezt a tárgyalást az felér egy kisebb csodával!
- De ha ilyen veszélyes miért jössz velem? Nem kell kötelességből ezt tenned, mert a testvérem vagy.
- Nem azért teszem! Vagyis nem csak azért.
- Akkor?
- Inkább hagyjuk. -kapcsolta be az indexet.
- Én tudni akarom. Mondd el!
- Három oka van. Az első tényleg a testvéri kötelék. Nameg úgy érzem barátok is lettünk időközbe, én pedig nem hagyom cserben a barátaim! A második ok a családunk iránti tisztelet és én, mint az idősebb testvér, részemről a felelősség vállalás is közrejátszik.
- Na és az utolsó ok?
- Úgysem hinnéd el.
- Tégy próbára!
- Taehyung kérte, hogy vigyázzak rád. -a lány szemei hatszorosukra tágultak ki, még levegője is bennrekedt egy pillanatra. Majd felnevetett.
- Taehyung? -pillantott rá felvont szemöldökkel- Jajmár Jimin, miért kérne ilyesmire? Inkább tényleg hagyjuk ezt. Kanyarodj jobbra, ott kell megállni!
A fiú elmosolyodott a lány reakcióján közben tette amit kért. Megálltak a megadott címen lévő óriási épület előtt, aztán bementek. Jimin egy pisztolyt dugott testvére nadrágjának övébe majd megkérte, hogy hallgasson. Bár bíróság volt a kinti táblára felvésve, mégis a bent álló fegyveres őrökből nem ez jött le. Az összes férfi kezében egy Taurus PT154 félautomata gépfegyver volt, fejükön sisak és golyóállómellényt viseltek. Olyan volt akár egy szigorúan őrzött börtön ahol a legveszélyesebb bűnözőket tartják lakatalatt. A lány meglepődött a látványon. Dr. Jang már várta őket a 208-as számú ajtó előtt, amit szintén két fegyveres őrzött.
- Áhh, végre itt vannak!
- Jang úr, miért van itt ez a sok fegyveres ember?
- NaRa kisasszony, maga éppen az egyik legveszélyesebb bűnözővel készül pereskedni, muszáj volt tennem néhány óvintézkedést.
- És ennyi ember kell TaeJin ellen? Ki ő, Hulk?
- Látom magácskának tényleg fogalma sincs kivel is áll szemben? Azaz ember rengeteg befolyásos üzletembert, politikust eltett már lábalól és kb mindenki mást is aki az útjába állt. Maga szerint nem kísérli meg kinyiffantani kegyedet?
- Hát készültem ilyesmire, dehogy egy komplett hadsereg legyen itt... -mutatott körbe.
- Higyje el, talán még ez is kevés lesz. Na jöjjenek!
Bevezette őket a tárgyalóba, ahol a bírói emelvényt egy óriási átlátszó plasztiküvegnek látszó tárgy fedte körbe, ami az ügyvéd szerint golyóálló anyagból készült. A lány szíve egyre inkább megtelt félelemmel, de tudta innen már nincs kiút és nem hátrálhat meg!
Eközben a Kim birtokon
- Na megértetted mit kell tenned fiam?
- Igen apa meg, nem kell százszor elmondanod... -szemei szikrákat szórtak a fiú felé ami arra késztette Taehyungot, hogy újra elmondja a tervet- Megvárom amíg bemész a tárgyalóba és amikor kimondják az ítéletet te megadod a jelet én pedig berontok és lelövöm a lányt. -mesélte el monoton hangon- Egyszerű! Megcsináltam már ennél ezerszer bonyolultabb tervet is, nem lesz gond!
- Ajánlom is, hogy tudd mi a dolgod! Nem veszíthetem el a cégemet! Ráadásul nem egy kis kurva miatt!
- Ne aggódj apa, sima ügy lesz!
- Azt ajánlom is, már csak a te érdekedben is! Ugye nem kell mondanom mi fog történni ha elszúrsz valamit? -lengette meg pisztolyát.
- Nem kell fenyegetned, nem fogok hibázni, profi vagyok.
- Akkor -tette kezét vállára- induljunk!
Kilökte őt az ajtón és egészen az autóig lökdöste amibe végül egy könnyed mozdulattal betuszkolta. Taehyung arca piroslott a dühtől és az apja iránt táplált félelmétől. Önmagát ostorozva indította be a motort és hajtott el a birtokról. Gondolatban lehordta magát, amiért még mindig képes apja egyetlen szavától bólogató kiskutyába átmenni. Azt hitte ezt a gyermeteg énjét már kinőtte, de valahányszor apja szemei elé kerül rá kell jönnie, hogy belső démonjai még mindig kísértik és vele vannak minden alkalommal. Vajon képes lesz valaha nemet mondani neki és szembeszállni vele, vagy már örökre egy félős kisfiú marad?
A bíróságon NaRa és Jimin egyre idegesebben próbálták nyugtatni egymást arról, hogy simán fog menni az egész tárgyalás és a lánynak nem kell attól tartania, hogy az ítélet közben lepuffantja valaki. De NaRa tudta az is hazugság amit ő mond és az is amit Jimin. De mégsem voltak képesek kimondani az igazat, pedig tudták mi vár rájuk.
Az óra elütötte a kilencet és a bíró úr megérkezett. Mint a filmekben is minden jelenlévő felállással és meghajlással köszöntötték a férfit.
- Üljenek le kérem! -foglalt ő is helyet- Áh most a kilenc órási ügyem következik. -lapozott bele az előtte heverő mappába- Ó te jó ég! Remélem élve kijutok innen! -nevetett bele mikrofonjába. S bár viccnek szánta, a lány is és Jimin is tudta, hogy komolyság is van a mondata mögött- Csak a felperes van jelen? Na sebaj, kezdjük el a tárgyalást, még sok ügyem van mára!
Mikor éppen ismertetni akarta az ügyet az esküdtszékkel az ajtó egyszeriben kivágódott és egy talpig feketébe öltözött férfi lépett be rajta, aktatáskát tartva kezében. Öltönye alatt hófehér ing és piros színű nyakkendő díszelgett, cipője lakkozott volt ami csillogott a bent világító lámpák miatt. Helyetfoglalt a lány melletti legelső soron lévő padba. Barna színű táskáját a padtetejére helyezte majd egy másik férfi ült le mellé. Aki szemüveget viselt, sötétkék öltönyt és hozzáillő nadrágot.
- Áhh látom az alperes is megérkezett? Remek! Kérem álljanak fel! Ismertetem az ügyet! -mindenki felállt- Nos a mai ügy, a Jang kontra Kim, az SK Holdings ellen benyújtott jogos örökösödési kereslet valamint az illegálisan birtokba vett vállalat feletti hatalom gyakorlás. A felperes név szerint Jang NaRa, Jang SongHo cégtulajdonos vérszerinti lánya. Az alperes név szerint Kim TaeJin, az SK Holdings jelenlegi tulajdonosa. Ügyvéd urak kérem ismertessék az álláspontjukat! Kezdjük a pert kezdeményező féllel, azaz a felperessel!
- Köszönöm bíró úr! -állt fel a lány ügyvédje- Nos bíró úr, az ügyfelem azért indította el az örökösödési pert a cég ellen mert nemrégiben birtokába jutottak az SK Holdings valódi iratai, és a dokumentumban ahogy azt ön is láthatta Jang SongHo van megnevezve, mint tulajdonos és az ő halálával a lánya, azaz Jang NaRa a valódi örökös, azaz az összes jog őt illeti. Így ügyfelem teljes joggal követelheti magának a cég teljes, számszerint 100%-át!
- Elnézést bíró úr! -állt fel a másik ügyvéd is, majd GeunSuk felé fordult- Mivel tudja az ügyfele bizonyítani, hogy azok a dokumentumok valódiak?
- Bevizsgáltattuk a papírokat, független szakértő adott róla szakmai véleményt és lekértük az SK Holdings összes dokumentumait, teljesen a létrehoztástól a mostani adatokig! És ahogy a bíró úr is láthatja, a mutatók eltérőek. Miután elorozták SongHo úrtól a vállalatot, az azt következő hónapok bevételei varázslatos módon 120%-ot növekedtek! Ami kissé túl gyanús a hónapokkal azelőtti mínuszban lévő mutatókhoz képest. Bíró úr minden kétséget kizárólag állíthatom, hogy a cég illegális bevételekkel növelte bevételét és a hasznot ügyesen eltitkolták!
- Milyen bizonyítéka van erre a nevetséges történetre? -csapott rá mérgesen TaeJin az asztalra.
- Kim úr! Tolerálja magát különben kiküldöm a teremből! -kopácsolt kalapácsával- Folytassa ügyvéd úr!
- Köszönöm! -az emelvény melletti kivetítőhöz sétált ami már előre oda volt készítve- Mint azt láthatják a korábban benyújtott bizonyítékok alátámasztját a „nevetséges” felvetésemet. A mutatók és az adatok magukért beszélnek! Nézzék meg jól tisztelt esküdtszék! A lány apja halála előtt a cég a csőd szélén állt. A haszont jelző mutatók, már elnézést kérek az alpári fogalmazásom miatt, de a béka feneke alatt voltak! És itt -kattintott egy újabbat- amint SongHo úr eltűnt a képből és a cég Kim TaeJin kezébe került a vállalat szinte két hónap alatt 170%-os haszonnal zárta a tőzsdei hozamot. Amire egyetlen magyarázat van! Illegális üzletek, hamis szerződések és nagy mértékű sikkasztás más befektetőktől.
- Hazugság! -pattant fel TaeJin idegesen- Aljas rágalom! A cégem tisztességesen működik! Ez a lány egy csaló! Mivel támasztja alá a szánalmas vádjait? Egy nyamvadt, ócska papír darabbal? Ez édeskevés szivi. -pillantott a lányra.
- Kim úr azonnal hagyja abba vagy elzáratom! -emelte meg hangját a bíró is.
- De bíró úr, ez már a nevetség kategóriájába tartozik! Mégis mivel bizonyítja, hogy ez a lány tényleg SongHo lánya? És van bármi bizonyíték erre a nevetséges mesére néhány összekapart hamis papíron kívül? Mert ha nincs, akkor felesleges itt lennünk! Kérem uram, ne dőljön be egy buta kislány gyermeteg meséjének! Mivan szivi kidobtak otthonról és most kéne a lóvé mi? És pont az én cégemet szemelted ki igaz? Menj és állj ki a sarokra, ott jók a kereseti lehetőségek!
- Te szemét állat! Megölted az apámat! -rontott neki.
Olyan hirtelen pattant fel, hogy még Jimin se tudta lefogni. A fiún keresztül mászott át a másik padsorba.
- Ott voltam! Emlékszem rád!
- Elég legyen fejezzék be! -üvöltözött a bíró.
Közben csatlakozott a bunyóhoz Jimin is, a férfi ügyvédje és a velük jött emberek is. Az esküdtszék emberei azonnal elhagyták a termet és a két fegyveres őr kimenekítette a bírót az emelvénytől. Így csak a két fél maradt bent. TaeJin már szabadabban húzta elő fegyverét. De NaRa gyorsabb volt, kiütötte kezéből. Ráugrott és a földre teperte, úgy kezdte el ütni az arcát. De hamar fordult a kocka, a férfi fordított helyzetükön és a lányt magaalá gyűrte.
- Emlékszem rád. Te voltál az a kicsi lány ugye? -vigyorgott rá eszelősen. NaRanak roppant ismerős volt az a mosoly valahonnan. Mintha látta volna már valahol...- Emlékszem rád is és az apádra is, ahogy könyörög az életéért. Mennyire szánalmas! -jegyezte meg gúnyosan.
- Te rohadék! -felemelve lábát térdével a férfi legnemesebb szervét eltalálta így az oldalra bicsaklott- Mindent elvettél tőlem!
- Mindent nem, hiszen még élsz. De már nem sokáig! MOST! -nyúlt füléhez.
Abban a pillanatban a kétszárnyas ajtó kivágódott és egy ismerős alak rontott be rajta fegyveres társaival. A lány ledöbbent mikor felismerte Taehyungot és nem tudta hova tenni ottlétét. Döbbenetében teljesen elkalandozott figyelme, TaeJin kapva az alkalmon karját a lány nyakaköré fonta és felrángatta őt a földről. NaRa látta ahogy Jimint hárman is lefogják, így esélye sem volt, hogy segítsen rajta majd Taehyungra vándorolt tekintete aki teljes döbbenettel szemében meredt rá. Utolsó mentsvárként tőle várta volna a segítséget, de nem értette miért csak áll egyhelyben? Miért nem segít neki mikor tisztán látható, hogy szorult helyzetben van? Jimin szerint ő kérte rá, hogy védje meg, ha ennyire érdekli őt a hogyléte, akkor most miért nem cselekszik? Mi tartja vissza? Talán nem néz eléggé kétségbeesve vagy mi?
- Lőjj már fiam mire vársz!?
A megszólításra a lány arcára egy megmagyarázhatatlan érzés ült ki. A szívébe hasító fájdalom talán hamarabb megölte őt, mint az a golyó ami rá vár. Taehyung TaeJin fia? Akkor hát ezért....! Agyában egymás után gyúltak fel a megvilágosodás lámpái és kitisztult előtte a kép, hogy Jimin miért is ellenezte annyira már az elejétől az egész tervet. Ő tudta! Pontosan tudta ki az a TaeJin, tudta, hogy Taehyung apja! Ezért akarta lebeszélni arról, hogy megkeresse, azért volt olyan ideges mikor hallott a perről. Hát emiatt... A lány szemeit könnyek töltötték el és abban a percben feladta az egész küzdelmet. Szívébe mintha csak kést döftek volna, a lelkébe maró fájdalom akkora volt, hogy azt kívánta bárcsak lőnék már végre le! Átverve érezte magát, becsapottnak. Testvére mindvégig tudott a dologról és elhallgatta előle. De miért? Talán félt ha megtudja kicsoda is az a TaeJin akkor megöli a fiával együtt vagy mi? Miért hallgatta el, miért...?
Taehyungban hasonló érzések kavarogtak a felismerés miatt. Tudta MinJi az a lány aki feljelentette az apját, aki kész meghalni csakhogy visszaszerezze ami egykor az övé volt és az aki nem is az akinek mondta magát. Szinte hallotta ahogy szíve millió apró darabra törik össze és hullik a sötét mélységbe. Csalódottság járta át lelkét, becsapottnak és átverve érezte magát. Dühös volt MinJire vagyis NaRara amiért hazudott neki, amiért képes volt hónapokon át megvezetni őt csak azért, hogy megszerezzen egy nyavajás céget! Szíve keserű dühvel telt meg, még sosem érzett ekkora csalódottságot. Ha nem épp apjával szemben állt volna, talán most még sírna is. Egy hang fejében folyton ugyanazt ismételgette. MIÉRT?
- Mivan Taehyung, mért nem lősz?
- Apa... A bíróságon vagyunk. Húzzunk el innen! Biztos kihívták már a zsarukat. Majd egy nyugis helyen kinyírjuk! Vagy börtönbe akarsz kerülni egy kis ribanc miatt?
- Igazad van. Hm. Kezdesz úgy gondolkozni akár az apád, ez tetszik! -vigyorgott rá eszelősen.
A lányt leütötte fegyverével, aki úgy esett a földre akár egy zsák krumpli. Jimin kiabálta hogy hagyják békén de ő is testvére sorsára jutott. TaeJin cuccogó hangot kiadva lépett az ájult fiúhoz. Majd intett fiának, hogy menjen ő is oda.
- Ő nem a te embered fiam? -böködte meg lábával a szuszogó fiút.
- De igen.
Alig egy másodpercen belül egy ököl landolt a fiú gyomrában, minek hatására a padlóra térdelt. Apja a hajába kapott, hogy felemelve fejét szemébe nézhessen.
- Nem megmondtam neked, hogy válogasd meg kikkel dolgozol együtt!? -ordította- Azt akarod, hogy újra visszavegyem a hatalmat? Mert úgy látom nem igazán vagy képes a szervezet irányítására.
- De igen. -nyögte fájdalmasan- Jimin a barátom, csak szerelmes a lányba és azért segít neki.
- Cchhh. -horkantott fel- Szerelmes mi? Nekünk nincs szükségünk nyálas buzikra akik egy picsa miatt képesek szembe menni a vezetőséggel! Döntsd el fiam vagy te végzel velük vagy én, de akkor te is mész utánuk! -állította fel a földről.
- Na de apám!
- Elegem van belőled Taehyung! -tenyere úgy csattant a fiú hófehér arcán, hogy ujjai szinte pillanatok alatt nyomot hagytak bőrén- Egy hasznavehetetlen kölyök vagy aki játszótérként kezeli az én vérrel és verejtékkel felépített szervezetemet! Hallottam a kis csúfos vereségedről a rivális bandával szemben. Tényleg fiam, tényleg? Egy nyavajás kölykökből álló csapat simán kijátszik téged! Tönkre teszed a hírnevem és mindazt amit felépítettem!
- Sajnálom apám! Ne haragudj kérlek. Hibáztam. Nem fog előfordulni többé, ígérem! Alapos leszek és odafigyelek mindenre.
Ingatva fejét engedte el fiának markában tartott dzsekijét és enyhén lökve rajta eltaszította magától.
- Egyetlen esély! -emelte fel mutatóujját- Az utolsó! Ha elbaszod nincs több lehetőséged! Nem érdekel, hogy a fiam vagy, gondolkozás nélkül eresztek beléd egy golyót! -Tae csak némán bólogatott míg apja az embereihez sétált- Ezeket vigyétek a birtokomra a fiamat pedig tartsátok szemmel! Nem szeretném ha egy gyenge pillanatában eszébe jutna hülyeségeket csinálni.
- Igen is uram!
Két-két ember megragadta NaRa és Jimin eszméletlen testét majd a kocsikhoz hurcolva őket a csomagtartóba tuszkolták be testüket. Tae az egyik fekete terepjáróba ült be apja egyik bizalmi emberével, aki úgy nézett rá, mintha legalább is TaeJin legnagyobb ellensége lenne. Pedig ő nem ellenség, mégcsak nem is rossz akaró, mégis úgy bánnak vele. Mindig is úgy bántak. Szemei égtek a feltörni akaró könnyeitől de nem engedte szabadjára őket, büszkesége visszatartotta, plusz nem akart gyengének látszani apja előtt. Lelkét kegyetlen, mélyről gyökeredző fájdalom ostromolta mely szinte egész kicsi koráig nyúlik vissza. Mióta anyja eltávozott az élők sorából minden megváltozott. Ő is, apja is és a kettejük közt fűződő szoros viszony is. Egyik napról a másikra idegenek lettek egymásnak, mintha sosem ismerték volna a másikat. TaeJin csak akkor foglalkozott fiával ha gyilkolni tanította vagy a szervezet vezetésével kapcsolatban adott neki leckéket. Különben folyton távol volt, ügyeket intézett vagy ha a birtokon is volt sosem fiával törődött. Taehyung úgy nőtt fel, hogy szinte csak magára számíthatott, egészen felsős általános koráig, amikor is összesodorta az élet Park Jiminnel és Jeon JeongGukal. Akkor ott örök barátságot és hűséget fogadtak egymásnak és azt, hogy bármi történjék ők örökre összetartanak. Aztán az élet máshogy hozta a dolgokat és JeongGuk csupán egy emlék maradt életében. Most pedig éppen élete másik pillérét készül megölni, akinek talán ép elméjét is köszönheti. S a lány... Ki egy nap csak úgy a semmiből besétált az ajtón, azaz a kamionba. A lány aki félelmet nem ismerve szállt vele szembe és ordította le megannyiszor a fejét. Azt a lányt kell megölnie aki kockára téve életét megmentette az övét azzal, hogy szembe szállt SeungCheolal. Azt aki szemrebbenés nélkül képes volt hónapokon át hazudni neki és eltitkolni valódi kilétét. Azt a lányt aki már az első percben belelopta magát a szívébe...