35. Rész

Nem sokat aludtam az éjjel, a gondolatok és a kétségbeesés nem hagyott nyugodni. Még csak hat óra van, sötét. De már nem bírok tovább feküdni. Ezért óvatosan kibújtam a mélyen alvó fiú mellől és a konyha felé vettem az irányt. Az óriási házat csend lepte el, még aludt mindenki. Óvatosan benéztem Jimin szobájába ahol Yona aludt. Ő az ágyon szunyókált aranyosan, míg a fiú a padlón ágyazott meg magának. Hm, milyen rendes. Soyang-nak nagy szerencséje van ezzel a fiúval! Biztos vagyok abban, hogy a távoli jövőben nagyszerű apuka válik majd belőle, ahogy szerintem az összes tagból is! Halkan visszacsuktam az ajtót majd a konyhába mentem. Csináltam egy kávét és a pulthoz ülve lassan ittam a gőzölgő, mézédes, karamell színű italom, amit a tejszín színezett ilyenné. Belemerültem gondolataimba azt se vettem észre, hogy valaki lejött és a hátamnál áll.
- Jóreggelt!
Köszönt normál hangon, mire én úgy megijedtem, hogy a számban lévő kávét a pultra köptem. Azt hittem szívrohamot kapot. Halk nevetésben tört ki, mire felismertem ki az. Nevetését akár ezer közül is megismerném.
- Örülök, hogy ilyen jól mulatsz Jin! -mondtam szarkasztikusan.
- Bocsi, csak látnod kellett volna magad! -nevetett tovább, majd hirtelen abbahagyta- Hogy hogy ilyen korán fent vagy? Jungkook?
- Alszik. Én nem tudtam, így gondoltam inkább hagyom had pihenjen.
- Valami baj van? -kérdezte közben töltött magának is a fekete italból.
- Nem.... -hazudtam.
- Csak nem Kook csinált valamit?
- Dehogy, nem erről szó sincs.
- Tudom nem ismersz még eléggé, de bennem megbízhatsz, jó hallgatóság vagyok. -könyökölt a márványos pultra.
- Tudom, Jungkook sokat mesélte milyen remek békítő vagy. De ez nem olyan, hogy bárki megoldhatná!
- Szóval mégis csak van valami! Elárulod?
- Nem lehet. -bólogattam.
- Miért? Tán meg kéne, hogy ölj miután elmondtad? -nevetett, de mikor nem nevettem vele abbahagyta.
- Nem, csak ez... Egyszerűen nem mondhatom el. Kérlek értsd meg!
- És ha Kook-nak mondanád el? Vele mégis csak bensőségesebb a kapcsolatod!
- Kizárt! Neki végképp nem lehet, és kérlek te se szólj neki erről a beszélgetésről! Megígéred?
- Persze, ha ez ilyen fontos! De annyit elárulsz, hogy hogyan akarod megoldani ezt a dolgot?
- Hm... jó lenne azt tudni!
- Tudod nem szégyen segítséget kérni!
- Igen tudom és kérnék is csak nincs kitől. -vontam vállat.
- Sihyuk-ról van szó? A múltkori ügy miatt van ez?
- Részben. De tényleg nem mondhatok többet.
- Jóreggelt srácok! -jött be álmosan Tae.
- Szia! -köszönt neki Jin és töltött egy csésze kávét.
- Szia Taehyung! Hogy telt az este? -kérdeztem.
- Tűrhetően. ShinAh egész érdekes lány. -dörzsölte meg szemeit.
- Az nem kifejezés. Bocs fiúk de nekem mennem kell! Légyszi szóljatok Jeong Guk-nak ha felkel, hogy elmentem ne keressen! Köszi, sziasztok!
Kisiettem a házból és a mi részünkbe mentem. Ahol az éppen ébredező lány nagyon keresett valamit. Vagy inkább valakit.
- Bent van. Kávézik. -adtam tudtára.
- Aha, de nem őt kerestem. Hanem Yona-t! -na ez a hazugság se jött be.
- Ő meg Jimin-el alszik.
- Tényleg? -kérdezte meglepve.
- Aha. -közben öltöztem- Ők amúgyis jóban vannak, sokat találkozott vele mikor Yang-al voltam. Tegnap meg összeszedte NamJoon-t is. Úgy látszik tegnap mindenki pasizott. -jegyeztem meg mellékesen.
- Én nem! -tiltakozott erősen.
- Te tudod.
- Amúgy hova mész? Nem a suliba kéne készülnöd?
- Hogy mehetnék suliba mikor holnap már lehet nem is élünk!? ShinAh tennünk kell valamit és szorít az idő!
- Na és mit akarsz tenni Sihyuk ellen? Kevesek vagyunk hozzá! Még én is... -sóhajtott.
- Ismerek valakit aki talán erősebb lehet nála. Majd ő megoldja a dolgot!
- Na és mért segítene nekünk?
- Mert tartozik nekem! Most sietek, kérlek vigyázz Yona-ra és ne vidd ma oviba. Jobb ha itt marad.
- Rendben. Sok sikert!
Siettem, hogy elérjem a buszt, nem akartam vesztegetni az amúgyis vészesen fogyó időt. Kb két órás utazás után itt álltam, a hatalmas épület előtt, ahova soha nem gondoltam volna, hogy valaha is bemegyek. A hatalmas, nyaktörő épület tetején ott állt a messziről is jól látható felirat, SAMSUNG. Mély levegőt vettem aztán bementem. A portás érdeklődött ki vagyok, kit keresek és miért vagyok ott. Miután megkapta a szükséges infókat tovább engedett a recepcióshoz akinek ugyanezeket el kellett mondanom. Egy gyors telefonálás után már a liftben is voltam. Beletelt jónéhány percbe amíg felértem de végülis sikerült. Kiszállva megkerestem a recepciós által megadott irodát és az ajtó előtt állva egy pillanatra megtorpantam. Kissé úrrá lett rajtam a félelem és a szégyen érzet. Hiszen mit is képzelek...? Nemrég még én voltam az aki elküldte őt a fenébe, most meg én vagyok aki segítséget kér tőle. Megtehetem én ezt egyáltalán? Ez elég pofátlan dolog! Ha csak rólam lenne szó biztos nem lennék itt, de ShinAh és Yona miatt nem tétlenkedhetek! Túl sok minden forog kockán, nem futamodhatok pont most meg! Bekopogtam s miután bebocsátást nyertem, benyitottam a hatalmas barna ajtón.
- Szia Nara! -állt fel a székéből Lee KunHee, az apám- Hogy hogy eljöttél?
- Segítséget szeretnék kérni. -mondtam ki egyszerűen.
- Mi a baj?
Elmeséltem neki mindent, teljesen az elejétől a végéig. Nem akartam de muszáj volt beavatnom a részletekbe, hogy tisztán lásson. Figyelmesen végig hallgatott majd idegesen az asztalra csapott. Kissé megijedtem reakciójától.
- Az a szemét Sihyuk! Sosem bírtam azt a sunyi fejét! Nem is értem anyád miért bízott rá!?
- Ez hosszú. -legyintettem- Akkor... tudsz nekem segíteni? Nem szeretném ha a számomra fontos embereknek bármi baja esne!
- Persze, hogy segítek! Van már bármiféle terved?
- Hát nem nagyon... Nem is nagyon tervezgettem, mert csupán minap kaptuk az emailt és egyedül mit tehetnék a nagy Bang család ellen? Még ShinAh sem tud tenni semmit, pedig ő a lánya!
- Rendben. Akkor először is szólunk a rendőröknek!
- Felesleges! Mi már voltunk ott, de nem hittek nekünk. Nem vesznek komolyan!
- Ne aggódj nem csak Sihyuk-nak vannak kapcsolatai a rendőrségnél. Telefonálok, addig te várj itt!
Csak bólintottam ő pedig elment telefonálni. Hálás voltam neki, hogy gyakorlatilag az első szóra hajlandó segíteni nekem. Pedig nem lenne kötelessége! Főleg azután, hogy elküldtem azzal, hogy nem akarom látni többé. Kis bűntudatot éreztem amiért korábban így viselkedtem, de mi mást tehettem volna? Hirtelen felbukkan valaki aki elrabol és azt állítja ő az apám akit már több, mint tíz éve nem is láttam! Csak nem gondolhatja, hogy azonnal a karjaiba ugrok? Miközben vívódtam magammal KunHee visszatért és elújságolta a híreket. Felhívtam ShinAh-t is, hogy amint végez a suliban jöjjön a céghez mert itt vagyok! Nem értette mit keresek a Samsung-nál de megígérte, hogy eljön.
Kb három óra lehetett mire ideért. Bemutattam neki az apámat és egy kis ismerkedés után egyeztettük a tervet. Ami kissé bonyolultra sikeredett de végülis kivitelezhető volt. Mikor hazaindultunk még egy pillanatra bent maradtam.
- Öm...
- Mit szeretnél? -kérdezte mosollyal arcán.
- Yona-ról lenne szó. Tudod ő nem a vérszerinti hugom, de aként szeretem, sőt talán jobban! És sokat köszönhetek neki, miatta nem adtam fel mikor abszolút reménytelen volt a helyzet. Megígértem neki, hogy amit csak tudok megteszek és megadom mindazt neki, amit én nem kaptam meg.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni?
- Szeretném ha segítenél nekem az örökbe fogadásában!
- Mi? Örökbe akarod fogadni?
- Igen. Szeretnék neki jó életet biztosítani! Sokat dolgoztam, hogy összejöjjön egy kis pénz egy cuki kis lakásra. Sokszor dupla műszakokat nyomtam más-más munkahelyeken. De félek ha beadom bíróságra a gyerekelhelyezési pert akkor Sihyuk közbeavatkozik!
- Nara, ne haragudj de nem hagyhatom, hogy egy öt éves kislányt örökbe fogadj! -felelte szigorúan, ami késsé földhöz vágott- Túl fiatal vagy ehhez! Az emberek mit hinnének? Hogy 15 évesen szültél? Azt már nem!
- De engem nem érdekel mit gondolnak...
- Még nem fejeztem be! -vágott közbe, én elhallgattam- Te nem fogadhatod örökbe, de én igen.
Elmosolyodott. Én meg sokkal jobban meglepődtem mint az előbb. Hogy mi!? Nem hiszem el!
- Te most... azt mondtad, hogy... Mivan!? Miért tennéd ezt meg értem?
- Mert a lányom vagy! Ha hiszed ha nem én szeretlek téged, akárcsak anyádat, mai napig. Sajnálom amiért nem lehettem ott mikor szükséged volt rám! Hibáztam. De szeretném jóvá tenni! Ha megengeded, hogy Yona apukája legyek, ígérem őt sosem fogom elhagyni, ahogy téged sem soha többé!
Nagyon meghatott amit mondott. Még el is sírtam magam. Nem tudom mi üthetett belém... Sírtam akárcsak egy kisgyerek. Széttárta karjait én pedig boldogan bújtam közéjük.
- Köszönöm! -mondtam halkan.
Szorosan ölelt magához én pedig beszívtam férfias illatát amibe anyám egykor beleszeretett. Elbúcsúztunk aztán ShinAh-val hazamentünk. Végre boldog voltam, talán van fény az alagút végén és nem csak a vaksötétben tapogatózunk. Yona örömmel fogadott, nevetve ugrott a nyakamba. Elmesélte, hogy milyen klassz napja volt a fiúkkal és Yang is volt itt, vele is játszott. Figyelmesen végig hallgattam aztán leültünk kajálni. A megszokott csapat kaja után leült mesét nézni hugommal, ez már szinte rutin lett úgy látom. Tae, Kook és én mosogattunk a konyhában.
- Hol voltál egésznap? -kérdezte Kook.
- Meglátogattam egy régi ismerőst.
- Nekem mért nem szóltál?
- Mert mikor felkeltem még aludtál. Nem akartalak felébreszteni. Cuki vagy ha alszol. -böktem oda, hátha ez a kis bók eltereli a figyelmét.
- Áh ez igaz, főleg ha a nyelve is kint van! -jegyezte meg Taehyung majd hangos nevetésben tört ki.
- Nem hiszem el, ezt most megkapod!
Elkezdtek fogócskázni akár a gyerekek, engem meg otthagytak a piszkos edényekkel. Szuper! Jin látta, hogy reménytelen a helyzet és a segítségemre sietett.
- Köszi, hogy segítesz! -mondtam hálásan.
- Semmiség. Ezzel a két bolonddal nem bírsz, főleg mikor így beindulnak. -biccentett feléjük, amin csak nevettem- Na mesélj, sikerrel jártál ma? -ez a kérdés meglepett, talán tud valamit?
- Ezt hogy érted?
- Hát kétlem, hogy egy barátod látogattad volna meg! Arról Jungkook is tudhatna. A reggel beszéltekkel kapcsolatban volt intézni valód ugye?
- Igen. -vallottam be, minek tagadjam?- Előtted tényleg nincsenek titkok!
- Milyen titokról van szó? -kérdezte a kelleténél nagyobb hangon Hobi, mire mindenki felénk fordult.
- Semmi csak az, hogy milyen jól nézek ki! -simított végig arcán Jin.
- És ez mióta titok? -kiabált ki Nam a tv szobából.
Szerencsére ez a kis jelenet elterelte a szót, így megúsztam a további faggatást. Miután mindenki kinevette magát ment ki-ki a saját szobájába. Én ShinAh-val és hugommal mentem a kisebb házba. Ezúttal ki kellett pihennem magam, nem lehettem fáradt! Holnap nagy napunk lesz, nem lankadhat a figyelmem! Remélem sikerül a tervünket megvalósítani és mindenki időben fog odaérni! Ha egy apró hiba is csúszik a dologba, azzal nagy veszélybe sodrom mostoha tesómat és magamat is! Csak sikerüljön a terv!