Hatalmas csattanással vágódott ki a bejárati ajtó ahogy beléptem rajta. Éreztem ahogy dühöm egyre csak emelkedik és farkasom is idegesen körözött bennem. Anya ijedten szaladt ki a konyhából a zajra, majd mikor látta, hogy csak én vagyok eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt. Azonnal odajött, amint meglátta mennyire ideges vagyok.
- Mi a baj kicsim? Mi történt?
- Most azonnal beszélnünk kell! -húztam magammal a nappaliig és leültünk a kanapéra- Anya, most kérdezni fogok valamit és szeretném ha 100%-osan őszinte lennél hozzám, rendben!?
- Te jó ég! Megijesztesz! Mivan Maya?
- Ígérd meg, hogy az igazat fogod mondani! -nyomatékosítottam akaratom.
- Persze, megígérem!
- Nekem van egy testvérem?
Egyenesen rákérdeztem bármiféle körítés nélkül. Tudni akartam, nem majd nem később, hanem most! Anya szemei kikerekedtek, eskü még a levegő is megrekedt benne. Innen sejtettem mi lesz a válasz.
- De honnan... Honnan tudsz te erről? Ki mondta?
- Szóval igaz... -vettem tudomásul, hogy majdnem 20 évig folyamatos hazugságban éltem- Hogy titkolhattad el ezt anya!? Miért nem mondtad!?
- Maya ez bonyolultabb, mint hinnéd...! -meg akarta fogni a kezem, de elkaptam azt.
- Bonyolult? De jó, hogy van ez a szó, de komolyan! -jegyeztem meg cinikusan- Pont megfelelő szó ráfogni valamit ha épp el akarnád titkolni, nemde!? -hangom gúnyos volt, követelőző- Mennyi titkot őrzöl még amiről nem tudok, ha!?
- Sajnálom kicsim, nem akartam neked hazudni! De nem mondhattam el...
- Miért? Túl kínos volt neked? Szégyelted, hogy Reyon megcsalt?
- Honnan tudod a nevét?
- Itt most én kérdezek! Anya, kérlek elég legyen már a hazugságokból! Az egész életem csak egy nagy hazugság!? -kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem! Dehogyis! Be akartalak avatni, de nem engedték... -hajtotta le fejét.
- Kik?
- A falkám. Titokban akarták tartani az apád... fogalmazzunk úgy, hogy nem túl szép tettét.
- Miért akarták ezt eltitkolni?
- Mert az apád a Mounthgomary család sarja, akikből a Fő Alfa származik! Ő is az volt. Mint ahogy meséltem is, folyton távol volt, járta a falkák közti területeket. És az egyik ilyen körúton találkozott egy ember lánnyal, akit megmentett. A lánynak megtetszett Reyon és addig-addig fűzte amíg sikerült az ágyába csalogatnia. -gondolt vissza szomorúan.
- Akkor... -igyekeztem összerakni a képet- attól a nőtől van neki egy gyereke?
- Igen. Nem tudta, az a nő eltitkolta a terhességét.
- De hogy lehet az, hogy az a fiú olyan, mintha egy vérfarkas lenne közben pedig át tud változni? -kerek szemekkel nézett rám honnan tudom ezeket.
- Úgy, hogy mikor apád kissé túlfűtött állapotban megharapta a lányt hatással volt a benne fejlődő magzatra is! Így a gyerek örökölte anyja vadságát, csillapíthatatlan vérszomját és a mi génjeinket is.
- És a nő hogy hogy túlélte? Mármint ott volt a harapás, amit nem sokan élnek túl, de még pluszba benne volt egy farkas kölyök is. Ezt hogy?
- Nem tudom. Hidd el fogalmam sincs! Annyit tudok amikor szült holdfogyatkozás volt. Akárcsak akkor mikor te születtél...
Mondata végére totál elvesztem! Mi köze az én születésemnek az övéhez? Talán egynapon láttuk volna meg a napvilágot? De ez min változtat?
- És? Ez mért fontos?
- Csak annyit tudok, hogy mikor születtél az ősi indián helyen megjelent egy jóslat rólad, ami miatt a falka kitagadott minket.
- Akkor ezért is jöttél el ugye? Nem az igazi apám miatt?
- Igen. Visszamehettem volna a szüleim falkájába, de tudtam ott már nem érezném jól magam, így inkább eljöttem. Jobbnak láttam, ha messze, távol a rossz dolgoktól, emlékektől, helyektől, itt nevellek fel!
- Na és mi állt vagy áll abban a jóslatban? Meg fogok halni?
- Dehogy fogsz! Ilyet ne is mondj! Nem tudom mi áll benne! A nagyapád szerint elveszett, mikor megpróbálta elhozni nekünk a messzi északról! Senki sem tudja mi állt benne!
- Az szép! -sóhajtottam- Van még valami amiről tudnom kell? -kérdeztem cinikusan.
- Nincs. Tényleg nincs esküszöm! De Maya -nyúlt kezem után- honnan tudsz te ezekről?
- Onnan, hogy a drága féltestvérem minap rámtámadt és totál elszívta az erőmet. -mondtam ki egyenesen.
- Mi!? -sikoltott fel- Mikor? Hol? Hogyan? Jól vagy? -rázott fel, majdnem el is estem.
- Már jól vagyok, semmi bajom. Hála Kaidennek!
- Ez az az a Kaiden aki miatt annyi ideig szomorú voltál?
- Igen! Megmentett.
- Mondd csak ő és a falkája mennyit tudnak rólad?
- Gyakorlatilag semmit! Nem nagyon ismerem őket, ritkán voltam a lakban. De akkor is inkább csak Kiaval voltam. Noah meg ugye már nincs köztük.
- Neki mennyit meséltél?
- Kiaranak? -bólintott- Nem sokat. Csak amit én is tudtam, ami ugyebár gyakorlatilag egyenlő a nullával! -jegyeztem szarkasztikusan.
- Sajnálom! -sütötte le szemeit.
- Remélem több titokra már nem derül fény!? Már nem bírnék mégegyet!
- Ígérem nem lesz több titok! -kinyújtotta karjait ölelésre várva, de én csak megráztam a fejem és felmentem a szobámba.
Még nem voltam képes mosolyogva, jó kedvet színlelve ölelkezni anyával! Hazudott nekem! Ráadásul egész életemben! Eltitkolta a múltamat, az apámat és a kis gonosz tesókát is! És ne fogja nekem a falkákra mert már rég nem is tagja egynek sem! Igazán beavathatott volna, főleg úgy, hogy még egy idióta jóslat is van rólam! Most már csak azt kéne megtudni mi a fenéről szólhat!
Hétvége után bementem az egyetemre, úgyis egy ideje már nem voltam. Tuti kikapok a tanároktól! Elsőként Sam volt aki megtalált a zaklató kérdéseivel hol voltam, de csak letudtam annyival, hogy farkasos dolog. Kia nem jött be, nem tudom miért bár sejtéseim voltak. Szerintem Kaid ráállította őket arra az idegenre, aki megtámadott. Egésznap figyeltem az órákon, jegyzeteltem, hallgattam oktatóim tanítását. Jó volt kicsit kiszakadni ebből az egészből! Mikor hazaindultunk kaptam egy sms-t.
Harry:
*Szia csajszi! Mit szólnál egy mai talihoz? Hmmmm*
Én:
*Szia! Jó lenne de nem megy, dolgom van. Máskor jó lesz ha bepótoljuk?*
Harry:
*Már megint lerázol? Mért csinálod ezt? Haragszol?
(Na még ez is bassza meg!)
Én:
*Nem Harry nem haragszom, de tényleg sok a dolgom. Családi ügy...!*
Harry:
*Oké akkor hajtogasd csak ezt! Csá!*
Ez a személy tiltotta a profilját.
Szuper! Már csak ez hiányzott! Mi a francért csinálja ezt!? A múltkor világosan megmondtam neki, hogy rendeznem kell a dolgaimat erre hisztizik! Miért csinálja...? Harry sosem volt az a fajta srác aki ennyit hisztizik! Bár... az is igaz, hogy régen nem hanyagoltam annyit, mint mostanában! Sajnálom, de most nincs időm se lehetőségem vele foglalkozni! Ez a családi ügy ami igazából valós, sokkal fontosabb! Ki kell derítenem mit akar az a fiú! Tudnom kell miért keresett meg és mi volt az a kő a kezében! Azt nem hinném, hogy bántani akart, hiszen ha meg akart volna ölni akkor mikor elájultam simán kinyírhatott volna! De nem tette, ez azért csak jelent valamit! Nem?
Hazaérve leparkoltam és kikapva táskámat az anyósülésről bementem a házba. Mikor a konyhába értem egy nemvárt vendég fogadott. Kaiden ült a pultnál, anya szemben állt vele és úgy tűnt éppen belegyalogoltam valaminek a kellős közepébe! Van az az érzés mikor az ember tudja, hogy mielőtt megérkezett volna ő volt a téma. Na ez az érzés pont ugyanígy fogott el engem is! Erős sejtésem volt arról, hogy az imént én voltam a téma. Kíváncsiságom hajtott, gondoltam rákérdek.
- Sziasztok! Te mit keresel itt Kaiden?
Csak pislogtak mindketten. Szerintem épp azon tanakodtak „mi a fenét kéne most mondani"! Én kíváncsian tekintettem feléjük és karba tett kézzel, lábammal dobolva vártam válaszukat.