Az utolsó utáni pillanatban Jimin még éppen időben hallotta meg a hangos vitát, és a folyosóról berontva nekiugrott Taehyungnak és kiszedte kezéből a fegyvert.
- Hagyd őt békén Taehyung! -állt a lány elé, aki nem győzött köhögni hogy újra levegőhöz jusson.
- Hát te is? Te is elárultál engem Jimin!? -nézett rá könnytől csillogó szemekkel.
- Te meg mi a francról beszélsz? És mit művelsz Taehyung, miért akarod megölni MinJit?
- Mert egy rohadt áruló! Mindvégig SeungCheolnak dolgozott. De gondolom te ezt pontosan tudod, hiszen nem védenéd annyira ha nem lennél mindennel pontosan tisztában! Áruló vagy Park Jimin, áruló! -emelte rá fegyverét.
- Te megőrültél Tae! Hallod egyáltalán amiket beszélsz? Engem nevezel te árulónak? Engem? Azt a személyt aki mindvégig veled volt, aki minden egyes kibaszott bajból kihúzott, azt aki azokután is képes volt a bandában maradni miután JeongGukal úgy elbántál? Valóban? Tényleg kinéznéd ezt belőlem?
Csend telepedett rájuk. NaRa is időközben összeszedte magát és felállt Jimin mellé. Látta a két fiún, hogy testvére érzékeny témát érintett ugyanis mindkettejük testtartása megfeszült és Tae szemeiből könnyek törtek elő, miközben arca piroslott a dühtől. Hosszas farkasszemezés után Taehyung leeresztette pisztolyát. A vele szemben állók egy könnyed sóhajt eresztettek ki ajkukon.
- Taehyung -szólította meg a férfit, előrébb lépve- Nem árultalak el. Már az elején is megmondtam, hogy nem vagyok áruló és ez azóta sem változott. Az, hogy megsejtettem, hogy csapda az egész, pusztán következtetés volt. Csak nem akartam szólni nehogy azért is leordítsd a fejem ha netalán okoskodnék. De tudod mit? Nem kell aggódnod, hogy következőleg is „elárullak”. -erre mindketten rá emelték tekintetüket- Elmegyek. Méghozzá most azonnal!
- Ne, MinJi nem kell... -kezdett volna bele Jimin de a lány leintette.
- Hagyd, ne erőlködj. Nem akarom, hogy miattam összevesszetek és azt sem, hogy folyton árulással legyek meggyanúsítva. Különben sem akartam már tovább maradni. Jobb lesz ez így mindenkinek. Sok sikert a Seventeen legyőzéséhez! Ja, és jobbulást a fiúknak.
Megfordult és otthagyva mindent és mindenkit beszállt a legelső autóba amit meglátott majd padlógázzal hajtott el a titkos bunkerből.
Szemei égtek feltörő könnyeitől, szíve millió kis apró darabra tört. Sosem gondolta volna, hogy pont Taehyung lesz az aki kishíján megöli őt. Hiába telt el annyi idő, hiába bizonyított annyit, neki az sem volt elég. Bárcsak sosem ismerte volna meg a férfit! Bárcsak másik bandába épült volna be! Bárcsak sosem....
Két nap telt el mióta eljött a búvóhelyről, és azóta szerencsére senkivel sem találkozott, senki nem akarta megkeresni. Hétvégéjét egy olcsó motelben töltötte, készült a hétfőn esedékes tárgyalásra. Tudta nem lesz egyszerű menet és bármelyik percben megjelenhet TaeJin egyik embere, hogy szépen lepuffantsa őt. De készenáll bármire! Ez az utolsó feladata amit meg kell tennie aztán végre hazamehet, vissza Kínába a bácsikájához, a barátaihoz és a régi életéhez. Örökre elhagyja Koreát és mindazt ami ideköti.
Vasárnap este. A lemenő nap narancssárga árnyalattal színezi be a fák zöld lombjait, az épület előtt kialakított virágos övezet méhek zümmögésétől hangos. A fák ágain megpihenő madarak kellemes énekükkel kápráztatják el az arra járókat. NaRa az ágyán ülve éppen az ügyvédtől kapott újabb információkat igyekszik megemészteni. Miszerint Jimin is ott lesz a másnapi tárgyaláson. Az ügyvéd szerint ő semmit sem tudott tenni a fiú akaratossága ellen, sőt még meg is fenyegette ha nem lehet ott akkor ott helyben lepuffantja. Így kénytelen volt elárulni a helyszínt és az időpontot a férfinak. A lány bosszankodva járkált fel-alá, nem tudta, hogy most igazából ez jó vagy rossz ötlet-e. Hiszen ha ő tudja kicsoda az a TaeJin, és Jimin tudja, akkor valószínűleg a férfi fel fogja őt ismerni, persze ha egyáltalán ott lesz. De ha nem is, le meri fogadni, hogy bármelyik embere tisztában van azzal ki az a Park Jimin, és ő nem akarja, hogy neki vagy bárkinek bántódása essen miatta.
- Ahhjjj! Hogy a fenébe lehetsz ennyire makacs!? -emelte kezeit az ég felé.
Alighogy ezt kimondta az ajtón valaki eszeveszettül dörömbölni kezdett, mintha le akarná azt szakítani a helyéről. Megriadt a hangra, hiszen ki akarna oda bemenni? Ráadásul pont oda ahol ő van? Lassú léptekkel közelítette meg a bejáratot és farzsebében tartott pisztolyához emelte kezét, míg a másikkal a kilincs után nyúlt. Lenyomva azt hirtelenjében kivágta az ajtót, amin egy nemvárt vendég trappolt be szobájába. Bármiféle köszönés vagy engedélykérés nélkül. A lány ledöbbent zaklatója láttán.
- Te meg hogy a francba kerülsz ide? Egyáltalán hogy találtál meg?
- Hát nem volt könnyű. -jegyezte meg gúnyosan- Bújkálni azt tudsz.
- Miért vagy itt Taehyung?
- Vissza kell jönnöd! Nem vagyunk elegen egy újabb támadáshoz, és minden emberemre szükség van, hogy megsemmisítsem SeungCheolt!
- Tudtommal világosan kifejtetted, hogy én egy... Hogy is mondtad? -simított végig képzeletbeli bajszán- Ja, tényleg! Én egy hazug kis ribanc vagyok aki elárult téged. Ez szerintem azt jelenti, hogy nem tartozom az embereid közé! Különben sem akarok visszamenni. Megmondtam Taehyung, elég volt! -mellőzte ki.
Azaz csak szerette volna ugyanis a férfi elkapta karját és visszarántotta, magához. Alig pár centi választotta el őket egymástól, amiről lány szíve hangot is adott. Mérges volt magára amiért a férfi még azokután is ekkora hatással van rá. De nem engedhet neki! Ezúttal már nem!
- Eressz el! -rántotta ki karját ujjai közül.
- Sajnálom! -lehelte halkan. Ha fagyos lenne a levegő valószínűleg a leheletét is látni lehetne a szobában.
- Azt hiszed egy ócska kis sajnálommal rendbe tudod ezt hozni? Ugyan Taehyung, ez már rég nem az a kategória! Olyasmivel vádoltál meg, amit soha semmilyen körülményekközött nem követnék el, ráadásul kishíján megöltél. Ha nincs Jimin most nem beszélgetnénk itt. -sétált el az ablakhoz, feldúlt állapotban- Ja és persze leribancoztál aztán SeungCheol kurvájának neveztél. Szerinted ezt egy kibaszott sajnálom rendbe hozza? -pillantott rá gyilkos tekintettel.
Taehyung arcára döbbenet, fájdalom, bűntudat és önmaga iránti szánalom keveréke ült ki. Tudta a lány minden egyes szava igaz. Amit tett arra nincs bocsánat és ha lenne is, egy ócska sajnálommal nem teheti semmissé azokat amiket a fejéhez vágott. Csend húzódott a szobára. A lány az ablakon bámult kifelé és könnyeivel küszködve próbálta nem elbőgni magát. Tae az asztalnak dőlve vívta le belső harcát háborgó lelkével és összekuszálódott érzéseivel. Tisztában volt vele, hogy mivel békíthetné meg a lányt, de azzal is, hogy ő mennyire rossz is ebben. Sosem szeretett senkivel sem bensőségesen beszélgetni, még a gondolattól is irtózott. De talán ez az utolsó és egyben egyetlen esélye arra, hogy ne veszítse el a lányt örökre.
- Nem gondoltam komolyan amit mondtam. Vagyis akkor igen, de csak azért mert teljesen elborult az agyam amiért SeungCheolnak sikerült csapdába csalnia és NamJoon meghalt értünk, a többiek megsérültek... Te pedig olyan könnyen átláttál a helyzeten, tudtad, hogy átverés az egész. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Teljesen elveszítettem a kontrollt. -idegesítette, hogy hiába beszél hozzá a lány meg sem moccan, mégcsak rá sem néz- Megijedtem! Rendben? Ezt akartad hallani?
Erre a kijelentésre már NaRa is felfigyelt és kíváncsian fordult a férfi felé.
- Megijedtél? Ugyan mitől? -kérdezte gúnyosan.
- Attól, hogy pont te voltál az aki elárulni engem. Vagyis ezt szűrtem le a dologból... -túrt bele éjfekete tincseibe- Totál felment bennem a pumpa és azért mondtam azokat. Fájt amiért a fejemben úgy állt össze, hogy talán SeungCheol embere vagy és talán több is van köztetek, mint üzleti kapcsolat. De hidd el nem gondoltam komolyan, csak... csak a düh beszélt belőlem. Kérlek, bocsáss meg nekem!
NaRa döbbent arccal, kitágult pupillákkal meredt a fiúra. Még sosem volt ennyire őszinte vele és sosem beszélt ennyire nyíltan az érzéseiről. Érezte ahogy szíve meglágyul s talán meg is bocsájt neki, de agyában a kis piros lámpa megálljt parancsolt számára. Tudta ezt nem szabad! Nem engedhet neki, nem mehet vissza hozzá!
- Elhiszem Taehyung, minden szavadat.
- Huh... Nem hiszed el mennyire...
- Nem fejeztem be! -vágott szavába- Hiszek neked, de ez még nem változtat semmin. Nem megyek vissza a bandádba Tae.
- Mi? Miért?
- Mert érzelmileg labilis vagy! -csapott combjára- Mi a garancia arra, hogy a legközelebbi ilyen alkalomnál nem fog ugyanez megtörténni? Mi ad okot arra, hogy legközelebb nem kezdesz el újra minden ok nélkül üvöltözni velem és elküldeni melegebb éghajlatra? Hah? -nézett a döbbent fiúra, aki hirtelen válaszolni sem tudott a sok kérdésre.
- Nem fog előfordulni soha többé, megígérem!
- Egyszer már tettél egy ehhez hasonló ígéretet. Mit is mondtál? Hogy többé nem fogsz engem bántani! És mit tettél? Bántottál. Nem elég volt a fizikai fájdalom, még lélekben is eltiportál. -már nem érdekelték a körülmények, szabad utat engedett könnyeinek.
- Mit tehetnék, hogy jóvá tegyem? -NaRa az ajtóhoz sétált és kitárta azt.
- Menj el! Menj el és soha ne keress többet!
- Tényleg ezt akarod?
- Igen. Ideje búcsút intenünk egymásnak. Ég veled Kim Taehyung!
A férfi bólintott majd elindult. Egy pillanatra megállt a lány mellett és a szemébe nézett, mintha csak arra várt volna, hogy az utolsó percben felnevessen és azt mondja csak viccelt és már megy is vissza vele a csapathoz. De nem nevetett sőt még csak nem is mosolygott. Komor arccal bámult rá, szemei csillogtak könnyeitől. A férfi kilépett a szobából és vissza sem nézve sietett le a lépcsőn. A lány teljes erejéből becsapta az ajtót és ágyára borulva zokogott fel. Szíve majd megszakadt a fájdalmtól, de tudta ha Taehyung még egy percet is marad valószínűleg újra megbocsájt neki, ami azt eredményezte volna, hogy idővel úgyis ismét megbántja és szenvedhetett volna megint a fájdalomtól amibe szintén sajátmagát sodorta bele. Tudta helyes döntést hozott azzal, hogy most véget vetett az ők kis... Nos nem is igazán tudna jelzőt mondani ami kettejük zavaros kapcsolatát remekül leírhatná. De jól cselekedett. Legalább megóvja magát is és a férfit is egy újabb bonyolult harctól, plusz nem kell veszekednie folyton a többiekkel miatta, főleg Jiminnel. Jobb ez így mindenkinek!
Különben is neki most koncentrálnia kell, hiszen holnap élete talán legfontosabb napja lesz! Vissza kell harcolnia mindazt ami egykor a családjáé volt és tisztára kell mosnia a vállalkozás hírnevét. Ami hatalmas erőfeszítésekkel jár, odafigyelést és óriási tűrőképességet igényel. Amiket egyáltalán nem garantálhat ha a férfi a közelében van. Jobb nekik külön utakon járni!