- Neked meg mi bajod van!? -kérdeztem kissé mérgesen.
- Nekem? Nekem semmi... -járkált fel s alá- Csak én hülye azt hittem, hogy végre sikerült kibékülnünk! -túrt hajába, láttam rettentően ideges, de nem értettem miért.
- Te miről beszélsz? Hát kibékültünk nem?
- Én is azt hittem, de úgy látom óriásit tévedtem! -csapta össze tenyerét- Jól rászedtél mondhatom... Gratula!
- Nem értem miről beszélsz! -de tényleg nem tudtam.
- Amiért olyan seggfej voltam veled, gondoltad visszafizetsz nekem mindent ugye, ezért vertél át? Elhitetted velem, hogy viszont szeretsz, hogy megbocsájtasz nekem és rendbehozhatjuk a dolgainkat aztán ezt teszed! -kiabált velem én meg csak bámultam mi van.
- Mi? Én nem hazudtam neked Matt, tényleg szeretlek!
- Ne hazudj már Miranda! -erre már Jeremy is kijött mi ez a hangoskodás.
- De nem hazudok!
- Mi folyik itt? -jött oda Jeremy.
- Semmi. Hagyj most minket kérlek! -nem akart elmenni de lökdöstem, hogy menjen már- Matt kérlek beszélj világosan, mert nem tudom mi bajod van!
- Az, hogy átvertél, gúnyt űztél belőlem, megaláztál és nem csak engem, a többieket is! Ez volt a visszavágó? Amiért akkor nem léptem, amiért hagytam tönkremenni a barátságunkat?
- Te milyen visszavágóról beszélsz? Nem csináltam semmit!
- Ja persze semmit... Mindegy, hagyjuk... -elindult de pár lépés után visszafordult- Sosem gondoltam, hogy ennyire utálsz! Igaz nem voltam jó barát, de ez... még tőled is sok! De remélem így már kvittek vagyunk?
- Biztos... Azt se tudom miről van szó bazdki! Miért csinálod ezt? -kérdeztem könnyes szemekkel.
- Tönkre tetted az életem és a srácokét is! Hazavágtad a leendő karrierünket, ezekután senki sem fog minket komolyan venni! Remélem büszke vagy magadra és örülsz a hírnek? Ez volt a cél nem? Kicsináltál minket...
Annyira fájt amit mondott, főleg úgy, hogy azt sem tudom mi is az amit elkövettem, csak idejön vádaskodni, lehordani és kiabálni velem! Összetörtem! A könnyeim úgy záporoztak akár az eső. De furamód nem csak én sírtam, ő is. Láttam a fájdalmat az arcán, a szemében de nem értettem miért! Talán mondott neki valaki valamit rólam? Lehet valamelyik idióta rajongójuk, aki nem bírta elviselni, hogy együtt lát minket, mondott neki valamit? Nem tudom... Csak kapkodtam a fejem, hogy mi folyik itt! Megszólalni sem tudtam, csak álltam ott akát egy szobor. Néztem ahogy Matt egyre csak távolodik és kocsijába bepattanva padlógázzal elszálguld innen... Újra éreztem ahogy kicsúszik a lábam alól a talaj és minden amit eddig felépítettem úgy omlik össze akár egy kártyavár. Megmondtam ugye, hogy nálam a dolgok hamar rosszra fordulnak!? Hát tessék, el is jött! Csak tudnám miért!
Annyi erőm se volt, hogy vissza bemenjek a házba, az ajtónál éreztem, hogy a lábamból kiszáll az erő és csak zuhanok. Szerencsére Jeremy elkapott nem csapódtam teljes erőmmel a padlónak. Kitört belőlem a zokogás és csak sírni tudtam semmi mást! Egy hang se jött ki a torkomon, nem bírtam megszólalni! Nem akartam mást csak eltűnni, minden s mindenki elől! Semmissé akartam tenni a dolgokat, meg nem történtté tenni az eseményeket de sajnos nem tudtam... Csak éreztem ahogy az a mély fájdalom, amitől már majdnem sikerült megszabadulnom újra rámtelepszik és elhatalmasodik rajtam.
Nem mentem iskolába, nem is bírtam volna. Máshová sem. A szobámból ki se mozdultam. Még a létezés is fájt! Az sem érdekelt ha kirúgnak, hát hajrá! De nem bírtam újra találkozni Matt-el, egyszerűen nem tudtam még ránézni sem! Bár tudnám az okát! Miért? Miért csinálta ezt? A depresszióba átütő fájdalom egyre csak taszított a mélybe, már az is fájt amikor levegőt vettem! Nem bírtam! Már egyszerűen nem volt erőm ezt elviselni... Meg akartam szabadulni minden gondtól és gyötrő fájdalomtól!
Az egyik reggel amikor Jeremy bement tanítani gondoltam lépek és végre véget vetek ennek az egész szarságnak! Írtam neki egy búcsú levelet, amiben leírom, hogy ne haragudjon rám amiért ezt teszem és kicsit se hibáztassa magát, mert erről ő egyáltalán nem tehet! Leírtam mennyire hálás vagyok neki, amiért mindig kitartott mellettem és számíthattam rá és meghagytam, hogy ha tud bocsásson meg nekem ezért. Gondoltam „elmondom" azt is mennyire szeretem (persze csak barátilag) és, hogy milyen jó ember, mindig is maradjon ilyen! Aztán a levelet egy borítékba tettem és a hűtőre ragasztottam egy mágnessel. A hátsókertbe sétáltam, kicsit hűvös volt az idő. Hiába tavasz van de napok óta csak esett az eső és eléggé lehűlt a levegő. Még az időjárás is, mintha csak engem tükrözne. Levetettem ruháim, csak egy póló és egy rövidnadrág volt rajtam, azért ne meztelen találjanak meg! Majd lassan belelépkedtem a medencébe, ami tele volt jéghideg vízzel. Amint a lábam érintette a vizet máris libabőrös lett az egész testem. De nem álltam meg. Bár nem tudok úszni de elkapálóztam a közepéig s mikor odaértem leengedtem magam. Kb két méter mély lehetett a medence vagy kicsit több is nem tudom, sosem mértem. Tartottam egy ideig a levegőmet, felnéztem s láttam a víz felszínén, hogy egyre több kis gyűrű jelenik meg rajta, ismét esik... Törve hallottam ahogy dörren az ég, mintha csak búcsúzna tőlem. Egy pillanatra lehunytam a szemem és boldog(nak tűnő) pillanatok játszódtak le lelkiszemeim előtt, majd minden levegőmet kiengedtem. Karjaim úgy lebegtek mellettem, mintha nem is az enyémek lettek volna. Tüdőmet egyre szorította a levegő hiány, szinte kínzó volt. Kinyitottam számat és hagytam had áramoljon be a víz, éreztem ahogy mindenem kitölti a borzasztó ízű folyadék. Aztán alábbhagytak a fájdalmak. Szemhéjamra mintha mázsás súly nehezedett volna, már nem bírtam nyitva tartani. Lehunytam hát őket, aztán már nem fájt semmi!
Jeremy szemszöge:
Jesszus ez az időjárás istenem! Egész héten csak esett ez a rohadt eső! Folyton dugó van mostanában a csúszós utak miatt. Ma sincs másként. Most is egy véget nem érő dugóban ülök, pedig rohadtul nem itt kéne lennem! Még jó, hogy ma csak négy óra volt megtartva, különben lenne este nyolc mire hazaérek! Pedig most minél előbb haza kell érnem, hogy beszéljek Miranda-val! Végre megtudtam mi volt az oka, hogy Matthew szakított vele. Tommy elmondta, hogy megnézte Medi vizsgafilmjét és teljesen összezuhant mivel azt hitte, hogy az egész film arról szól, hogy szindja őket, szapulja, lenézi és a régi dolgaikat felhozva mutatja meg a mostani rajongóiknak, hogy milyenek „még mindig". Így lerántva a leplet a szupersztárokról, ahogy az elején nevezte őket. Igaz az eleje nem épp a legjobban indul de a vége nagyon szuper és eléggé megható, emellett még tanulságos is. Mikor ezt Tommy elmondta akkor jöttem rá, hogy nem nézte végig a filmet, ezért esett neki annyira rosszul amit lát. Hát igen, általában az igazságot a legnehezebb elfogadni! És az igazság az, hogy ők nem épp a jófiú kategóriába tartoztak! De ma már ez egyáltalán nem igaz és Medi pont ezt mutatta be, hogy mennyit változtak és mi mindent elkövettek ennek érdekében. Már csak az kell, hogy Tom rávegye Matthew-t, hogy megnézze végig a filmet és én rávegyem Medi-t, hogy hallgassa meg. Most nem igazán tudom melyik lesz a nehezebb...
Szerencsére megindult a végeláthatatlannak tűnő kocsisor és végre elindulhattam. Nem kellett már sehol megállni, így hamar hazaértem. Az ajtón beérve kiáltottam, hogy megjöttem de nem jött válasz. Bár a napokban Medi velem sem beszél, egész nap meg sem szólal, csak ül a szobájában és meredten bámul ki az ablakon. Kezdek nagyon aggódni érte, napról napra nagyobb a félelmem, hogy csinál valami hülyeséget. Gondoltam iszom egy pohár ásványvizet aztán megnézem mi van vele. Gyorsan kivettem a hűtőből a flakont s mikor ittam volna bele, megláttam az ajtaján egy borítékot. Ez meg mi? Nekem van címezve. Hm... Nem hivatalos levél, nincs rajta semmilyen pecsét vagy bélyeg. Kinyitottam és beleolvastam, azonnal meghűlt bennem a vér is, a kezemből kiesett még az üveg is. Azonnal rohantam Medi szobájába!
- Medi! -rontottam be, de sehol sem volt- Miranda! Hol vagy?
Körbenéztem mindenhol, a fürdőben, a szobámban, wc-n mindenhol de a házban nem volt. Eszembe jutott a medence és azonnal kirohantam a kertbe. Ott láttam meg a kellős közepén, lebegett a víz alatt. Gondolkodás nélkül ugrottam be és húztam ki onnan. Kihívtam a mentőket közben igyekeztem újraéleszteni. Imádkoztam, hogy sikerüljön, nagyon reméltem, hogy nem késtem el! Csak fújtam neki a levegőt és pumpáltam a mellkasát, de semmi. Nem akart semmi történni! Én meg egyre inkább kezdtem kétségbeesni! Csak feküdt ott, nem lélegzett és nem vert a szíve, halott volt... De nem, nem lehet halott, nem halhat meg! Amíg kiértek a mentők folyamatosan élesztettem újra, nem hagyhattam, hogy meghaljon! Pár perccel később végre megérkeztek és átvették a terepet. Hordozható defibrilátorral néhányszor „kiütötték" de nem reagált semmit. Majd mikor már majdnem feladtuk hirtelen felköhögött minden lenyelt vizet és újra lélegzett. El sem lehet mondani mennyire megkönnyebbültem! Bár újra elájult de legalább stabil volt az állapota, azonnal hordágyra tették és bevitték a kórházba. Követtem őket kocsival, ehhez kétség sem férhet. Beérve egy ápoló fogadott, hogy elvitték kimosni a gyomrát és kap majd infúziót ha az intenzív osztályon lesz. Megvártam az adott kórteremnél, hogy hozzák végre. De amit tőlem fog kapni azt nem teszi zsebre az biztos! Nem érdekel ha kidobnak a kórházból de akkor is megmondom neki a magamét! Hogy lehet ilyen hülye, hogy eldobná magától az életet!? Nem értem... Az oké, hogy szereti azt a srácot de akkor sem kéne ezt tennie! Másra nem gondolt, hogy annak a személynek milyen fájdalmat okoz ezzel!? Rohadtul mérges vagyok rá és ezt nagyon is meg fogom neki mondani! Ideje komolyan elbeszélgetnem vele!