A nap még nem kelt fel a horizonton de a B.T.S. csapata már úton volt a Daegutól húsz kilométerre fekvő tanyához. Az elöl guruló zárt terepjáróban a csapat vezérei ültek és persze NaRa. Bár a lány nem értette, ő miért is utazik a fejesekkel. De a minapi kis veszekedés után nem akarta mégjobban feszíteni az ígyis hajszálvékonyra nyújtott húrt. Mellette Hoseok és Jimin foglalt helyet, szemben NamJoon YoonGival elől pedig Taehyung utazott Jinnel oldalán. Feszült volt a hangulat a járműben és az is tetőzte a dolgot, hogy Tae újra és újra átvetette a többiekkel a már jól bemagolt tervet. Nem messze a tanyától de még nem látható távolságban leparkoltak az autókkal és minden mozdítható embere fegyvert ragadott. Csapatokra oszolva közelítették meg a tanyán lévő óriási házat. Közben adóvevőn tartották a kapcsolatot.
~ Fiúk hallotok engem? -szólt bele halkan Hoseok a tárgy hangszórójába.
~ Tisztán és érthetően. Mondd JH mivan?
~ Ti nem tartjátok furcsának, hogy egyetlen járőr sincs sehol, sőt még a házat sem felügyeli senki?
NaRa, aki vele volt egy csapatban, ránézett a fiúra és ekkor esett le neki is, hogy valójában gyanúra ad okot a helyzet. Hiszen Taehyung birtokán is fel-alá járkálnak az őrök, akkor itt miért nem?
~ Ja amúgy... -csatlakozott Jin is a párbeszédhez- Hol vannak a fegyveresek?
~ Nyugodjatok már le! -visszafolytott hanggal ordította le őket főnökük- Majd megtudjuk ha bejutottunk a házba. Addig mindenkinek pofa be!
Mikor felértek a dombtetőre a mesterlövészek hason feküdve bújtak el a dombon, megcélozva a ház ablakait. A tartalék erősítés a fákközt lapult meg NamJoonnal, míg a többiek körülvették az épületet. Taehyung, Hoseok és YoonGi csapata vonult előre, mint fő támadóerők. Tae volt az első aki berúgta az ajtót és fegyvereseivel berontott rajta, majd szépen sorban követték a többiek. De mindannyian ledöbbentek mikor a szinte „pucérra” kipakolt ház tárult szemeik elé. Sehol nem volt egy bútor sem, ajtók sem sőt a lépcsőn kívül semmisem maradt az óriási házban. Az összes jelenlévő rettentően elcsodálkozott a látványon, nem értették mi ez az egész. Taehyung méregtől fűtve vágta fegyverét a földhöz.
- Ezek leléptek. -állapította meg a nyilvánvalót Hobi.
- De hogy? Én nem értem... -vakarta fejét Jimin.
- Megint elkéstünk, ezt már nem hiszem el! -kiáltott fel főnökük idegesen- A rohadt életbe!
- De hogy tudtak egyetlen kibaszott este alatt így felszívódni? Hiszen tegnap még itt voltak! -gondolkodott hangosan YoonGi.
- Óh, még most is itt vagyunk drága Agust!
Az ajtó felől érkező érces hangra mindenki odakapta fejét. Mire látták, hogy SeungCheol áll a küszöbön a lefogott NamJoonnal, akinek fegyvert tartott fejéhez. Ledöbbentek! Nem értette senki, hogy ezt meg hogy csinálták.
- Nahát V, te olyan kis kiszámítható vagy! -nevetett fel SeungCheol gonoszan- Rögtön tudtam, hogy ide fogsz jönni.
Taehyung nem értette SeungCheol honnan szerzett tudomást a tervéről. Talán valaki köpött volna?
- Ez egy csapda volt...! -jegyezte meg halkan NaRa, akinek leesett az egész mire is ment ki a játék. Tae félszemmel rápillantott, tudta a lány rájött valamire.
- Na mi legyen Taehyung, feladjátok és most megadod magad, vagy az összes embereddel együtt meghalsz? -bár mosolyogva kérdezte, mégis volt a szemeiben valami őrültség, valami igazán rémisztő gonoszság.
- Tudod jól SeungCheol, hogy soha senkinek nem hunyászkodom meg! Inkább meghalok mintsem megadjam magam!
- Rendben ahogy akarod!
Ellökte magától NamJoont és egy jól irányzott lövéssel egyenesen szíven találta. Úgy esett a földre a férfi akár egy darab fa. Abban a másodpercben kitört a tűzharc és mindenki igyekezett fedezékbe húzódni. Taehyung elkapta a lány karját és belökte magaelőtt a konyhába, minek fala mögé rejtőztek el, onnan igyekeztek minél több embert lelőni.
Az idő telt és a Seventeen emberei egyre csak gyarapodott, egyáltalán nem akartak fogyni, pedig a padló tele volt holttestekkel. Míg a B.T.S. tagjai egyre csak fogyatkoztak. Jint a lépcsőn rohanva míg Hoseokot pedig a nappali felőli oldalon megbújva találták el az ellenség lövedékei. Sérüléseik súlyosak voltak így YoonGi biztonságos helyre vitte őket főnökük parancsára. Már csak Jimin és Taehyung maradtak épen a vezetőségből és az újonnan felvett NaRa is. A tartalékosok is, akik szinte még az elején csatlakoztak a harchoz, hamar elhullottak, bizonytalanná téve az egyre kétségbeejtőbb helyzetüket.
- Ó Taehyung, bújj elő! -kiáltozott SeungCheol- Vége van, vesztettél! Gyere és vállald fel a következményeket!
A férfi fogait csikorgatva és ökölbeszorított kezekkel állt fel az emeleti fal mellől, ahová időközben NaRaval és Jiminnel megbújtak. A lány tudta mire készül és azt is tudta mit jelent az ha most lemegy oda. Nem értette reakcióját, fogalma sem volt miért kezdett el hevesebben verni a szíve a rossz gondolatra, a tetteit meg már végképp nem tudta irányítani. Megragadta a férfi karját és visszarántotta magukhoz.
- Taehyung, nem mehetsz le! Meg fog ölni!
- Tudom. -felelte, hangja egy csöppnyi félelmet sem tükrözött.
- Nem lehetsz ennyire idióta! Ha te meghalsz mi lesz a többiekkel? A bandával, a barátaiddal, ve...? -nyelte vissza szavait- Ne hagyd őket cserben!
- Nincs más választásom, én vagyok a vezér! El kell ismernem ha vesztettem.
- Miért kéne? Na és ha most vesztettél? Ez csak egy csata volt, de a háborúból még kijöhetsz győztesen. De ki szedi össze a csapatot ha te most kinyiffansz?
- Majd YoonGi és a többiek! Tudják mi a dolguk. -pillantott Jiminre.
Aki értve a pillantását lefogta a lányt, Tae pedig elindult. NaRa szinte már hisztérikusan próbált szabadulni testvére karjaiból, de esélye se volt, a fiú százszor erősebb volt nála.
- Ne mártírkodj Tae, azzal nem oldasz meg semmit! -ordította utánna.
De a férfi tudomást sem vett a lány kiáltozásáról, emelt fővel vonult le a földszintre. Ahol az egész padlót a két banda elesett embereinek holtteste borította. SeungCheol és bizalmasai fegyvert fogtak Taere aki a már jól megszokott féloldalas mosolyával állt meg előttük.
- Na végre! A kis vesztesünk megérkezett! -SeungCheol felnevetett mire emberei is rákezdtek.
- Kíméljük meg egymást a felesleges szarakodástól, essünk túl rajta! -tárta szét karjait.
- Nanana! Abban mi az élvezet? Először is, ismerd be, hogy vesztettél és én vagyok az igazi király nem te! Aztán jöhet az életedért való könyörgés és a többi.
- Látom te se a lábadról bolondulsz SeungCheol. Soha a büdös életben nem fogok ilyet mondani, könyörögni meg végképp nem! Inkább most azonnal ölj meg!
- Hát... Ahogy óhajtod!
Ekkor NaRa sikeresen kiszabadította magát Jimin ujjai közül és akár egy szuperhős átmászva a korláton leugrott az emeletről, rá egyenesen SeungCheol egyik emberére. Aki azonnal nyakát szegte az ütéstől és sikeresen elterelte a figyelmet Taehyungról. Tudta most olyat fog tenni amivel akár le is buktathatja magát, de azt is tudta ha most nem vet be mindent akkor valószínűleg egyikük sem éli túl a mai napot. Így a rátámadó összes ember ellen bevetette karate tudását és ügyesen legyőzte mindet, volt akitől a fegyverét is elszedte. Végül Jimin is csatlakozott maradék emberükkel és megragadva Taehyung karját kimenekültek az épületből. NaRa az ideiglenesen „nekiadott” emberekkel oldalán hagyta el a házat, csatlakozva a maroknyi túlélőhöz. A kocsikhoz érve mindannyian beszálltak, majd elindultak. De SeungCheol nem hagyta annyiban a dolgot, egyszer s mindenkorra le akarta zárni az ügyet. Minden emberét bevetve üldözni kezdte a menekülőket.
Az országúton száguldozva, szlalomozva kerülték ki az előttük haladó összes kocsit, 1-2-nek neki is mentek, hogy kipördüljön így meggátolva üldözőjüknek az utolérést. De három kocsit leszámítva -amik a hátukra borulva álltak meg- nem sikerült lerázni a Seventeeneseket.
- Hogy a faszomba történhetett ez meg!? -üvöltötte Taehyung a kormányt csapkodva.
- Ez egy jól kieszelt csapda volt. -válaszolt Jimin, feldúlt állapotban- Sejthettük volna mikor Joshua csak úgy a semmiből elcsicseregte hol van SeungCheol búvóhelye. Az a patkány!
- Tudhattam volna! Észre kellett volna vennem, hogy ez az egész csak egy kibaszott átverés! Mekkora idióta vagyok! -dühöngött folyamatosan, közben tüzelni kezdtek rájuk- Kapjátok be a faszomat!
Kihajolt az ablakon és gépfegyverét előrántva lőni kezdett rájuk, az sem érdekelte, hogy akár ártatlanok is életüket veszthetik. A benne fortyogó dühtől egyetlen porcikáját sem tudta kontrollálni, még a vezetésre sem koncentrált. Jimin hajolt előre, hogy megtartsa a kormányt, nehogy egy árokban vagy valaki csomagtartójában kössenek ki. Végül NaRanak jutott eszébe, hogy elrakott egy gránátot amire YoonGi azt mondta csak vészhelyzetben használhatja. És mi ez ha nem vészhelyzet?
- Jimin! -böködte meg a fiút.
- Hm?
- Ha szólok rántsd be Taet a kocsiba!
- Mire készülsz?
- Egérutat nyerek. Készülj! -kinyitotta a tetőtéri ablakot és kihúzva a reteszt kihajolt rajta- MOST!!!
Eldobva az apró de annál halálosabb tárgyat visszahuppant ülésébe és összehúzva magát várt a robbanásra. Ami alig egy tizet másodpercen belül be is következett. Az a kicsinek tűnő tárgy akkora lyukat vájt az aszfaltba, hogy elzárta az egész utat. Az összes autó satufékezve állt meg a giga kráter előtt, nehogy beleszáguldjanak. Így az őket üldöző ellenséges emberek is a túlsó oldalon ragadtak. Jimin gratulált a lánynak amiért ilyen zseniális ötlet jutott eszébe, míg Taehyung lehajtva az autópályáról a titkos bunkerbe ment, ahova YoonGi is vitte a sérült társait.
A hegyoldalba épített titkos katonai bázis -amit már senki sem használ- szinte láthatatlanul fekszik a várostól nem messze, az emberektől jól eltitkolva. Mikor ezt anno Taehyung és JeongGuk felfedezték tudták, hogy egy nap még hasznukra válhat a hely. És ez ma ígyis lett. Miután kinyílt a sziklának látszó ajtó behajtottak rajta és azonnal a belső szállásra mentek. Taehyung a sérültekhez ment Jiminnel, míg NaRa hogy ne lábatlankodjon gondolta ellátja magának felületi sérüléseit. Amíg karjait és oldalát kezelgette folyton az járt fejében, hogy az a SeungCheol nevű férfi egyáltalán nem olyan kispályás ahogyan azt Taehyung gondolta. Alábecsülte a fiút ami ma kishíján a vesztét is okozta. A lány már az elején sejtette, hogy ez az egész dolog sántít, már az autószalonos rablásnál is. Hiszen Jimin szerint eddig a Seventeen emberei, lopva, csendben fosztottak ki 1-1 üzletet vagy olyan helyet amiben hasznukat lelték. Akkor aznap miért hagyták, hogy a B.T.S. megtudja mire készülnek? Talán ha elmondta volna aggályait... De nem akarta szóvá tenni, nehogy Taehyung azért is leordítsa a fejét amiért okoskodik és amiért ő mindent jobban tud.
Eltelt jónéhány óra mióta megérkeztek a bunkerbe, de azóta egyik fiút sem látta. Nem tudta mennyi az idő, hiszen sehol egy óra, egy telefon sőt odalent még a napot sem látja. Megelégelve a semmittevést gondolta megnézi hogy van Jin és Hobi, de amint nyúlt volna a kilincsért az ajtó egyszeriben kivágódott. Szinte az utolsó másodpercben tudott csak hátralépni, nehogy a vas szerkezet telibe csapja. Taehyung rontott be rajta kezében pisztollyal, a lányt pedig teljes erőből a falnak vágta. Aki nyekkenve préselődött a szürke színű torlasznak, ugyanis a férfi teljes súlyával nekinyomta. Pisztolyát halántékának szegezte. A lányt teljesen meglepte a férfi viselkedése és a sötét szempár ami csak úgy villogott rá. Szíve rémülettel telt meg. Utoljára akkor érzett ekkora félelmet mikor először járt a birtokon és Tae a halálával fenyegette.
- Neked meg mi bajod van? -nézett rá kétségbeesve.
- Elárultál engem! -ordította.
- Mivan!? Ha nem esett volna le én voltam az, aki megmentette az életed! -emelte meg hangját.
- Tudtad! Te pontosan tudtad, hogy csapda az egész! Már értem miért kérdezősködtél, hogy mit tennék azzal aki elárul. -egyre inkább a falhoz szorította.
- Azt nem azért kérdeztem.
- Áruló! -torkához emelte tenyerét és szorítani kezdte.
- Ne. Taehyung... ez... fáj... -nyögte, levegő után kapkodva.
- Rohadt áruló ribanc! SeungCheol embere vagy ugye? Vagy talán a kiskurvája? Szép kis színjátékot adtál elő, igazán gratulálok! Akár színésznő is lehettél volna. Elérted, hogy megbízzak benned és mindvégig SeungCheolnak dolgoztál! -köpte arcába szavait.
- Nem. So...sem tenn... tennék olyat. -próbált kiszabadulni szorításából, de esélye sem volt- T-Taehyung, kérlek. Eressz el...
- Hazug vagy! -lökte a földre- Nem hittem volna, hogy pont te leszel az aki ilyen mocskosul hátbatámad. Pont te! Mikor én már... -túrt bele éjfekete tincseibe, majd kibiztosította fegyverét- Ezért most megdöglessz!