Miután hazaértem a lánnyal egyenesen a szobámba vittem. Lefektettem az ágyra és ellenőriztem az állapotát. Nem sokkal később Kia is bejött hozzánk.
- Mi történt? Hogy van? Rendbe jön? -támadott le kérdéseivel.
- Igen rendbe fog. -megharaptam csuklómat és engedtem véremet had follyon a lány szájába, ezzel erőt adva neki.
- De mégis mi a franc történt?
- Megtámadták! Vagyis... -vakartam fejem visszagondolva.
Ha őszinte akarok lenni, nem is volt az rendes támadás. Hiszen Maya eszméletlenül feküdt a földön, az a valaki pedig felette állt, mintha vizsgálná, mintha valamit akarna tőle. De igazság szerint nem bántotta, nem nyúlt hozzá. Kijelenthetem, fogalmam sincs mi történt!
- Nem is tudom igazából mi történt ott... -vallottam be.
- Látod? Beigazolódott a gyanúm! Őt akarják! Nem tudom miért, de ez a mai bebizonyította! -sajnos egyet kellett vele értenem.
- Most menjünk Kiara, hagyjuk pihenni. -felálltam és enyhén karomra szorítottam ami szinte azonnal behegedt.
Csendben hagytuk el a helységet, majd a konyhába vonultunk. Az egész éjszakát találgatásokkal és rémesebbnél rémesebb víziók kreálásával töltöttük. A nap is felkelt mire az elküldött járőreink visszaértek. Welon, Lory és Dylan fáradtan huppantak le a kanapéra. Kiaval oldalamon azonnal hozzájuk mentem és faggatni kezdtem őket.
- Na? Mi volt? Mit derítettetek ki?
- Hát... Nincs túl jó hírünk! -szólalt fel először Lory- Sikerült rálelni a helyre ahol a legtöbbet vannak. Egy régi gyárépület a canadai határnál, innen kb 100km-re. Ott gyűlnek össze általában, de nincsenek egyedül. Néhány farkasnak látszó ember is van velük.
- Hogy érted azt, hogy farkasnak látszó?
- Úgy, hogy ők nem igazi farkasok, nem olyanok, mint mi! -szólalt fel Dylan is.
- Ja, tökre ijesztőek voltak! Ha meglátod őket tisztára, mint a vérfarkasok, szaguk is olyan meg minden, de képesek átváltozni! -akadt ki Lory, szokásos hisztis hangján.
- Nem értem... Hogy lehet ez? -néztem Kiara, mintha ő tudna is válaszolni ezekre, ugyanolyan értetlenül pislogott vissza rám- Jó, most menjetek pihenjétek ki magatokat! Én szólok a váltásnak, hogy induljanak.
Együttesen bólogattak majd eltűntek saját szobájuk ajtaja mögött. Miután letudtam a szükséges intézkedéseket és értesítettem Aaronékat is, visszamentem Mayahoz, hátha felébredt már. Beérve láttam, hogy még mindig alszik. Óvatosan leültem mellé és végig simítottam karján. Óriási kérdőjelek jelentek meg előttem és egyfolytában Kiara szavai visszhangoztak fejemben. „Mayat akarják! Ő a célpont..." De mit akarhatnak tőle? És mért pont ő? Bár tudnám! Viszont az is lehet, hogy ez az egész csak egy idióta képzelgés és valójában semmi sincs a háttérben csak a mi fantáziánk vált túl élénkké. Kusza gondolataim mélyéről a mellettem fekvő lány hirtelen rángása hozott vissza. Szaporán vette a levegőt, kezeivel kapálózott és mintha sírni akarna de nem tud. Ennyire rosszat álmodna? Gondoltam felébresztem, hátha jobb lesz neki ha kiszabadul a rémálomból, így rázni kezdtem.
- Maya! Hallasz? -ráztam meg karjainál fogva- Ébredj fel!
- Ne! Ezt ne... -kiáltott.
Mintha valaki ténylegesen bántaná. Karjain hirtelen a semmiből óriási vágások jelentek meg, amikből csak úgy patakzott a vér. Nyakán két mély harapás szerű nyom jelent meg és bőre úgy fénylett akár a csillámpor ha rávilágítanak. Megijedtem! Csak tehetetlenül néztem ami történik. Próbáltam elszorítani a karját egy pólóval, de mintha rá se nyomtam volna semmit. A póló száraz maradt, a vére pedig továbbra is csak áradt ki kezeiből.
- Uram Isten Maya! Kellj fel hallod!? Fel kell ébredned! -rángattam meg újra.
Szemei kipattantak és úgy világítottak akár a reflektor. Muszáj volt lehunynom sajátjaimat nehogy megvakuljak. Majd pár pásodpercre elemelkedett az ágyról s mint a démonűzős filmekben, az összes végtagja hátraszorult. Le akartam szedni onnan, segíteni neki de amint megmozdultam visszaesett az ágyra. Kinyitotta szemeit és ijedten nézett rám. Ezúttal már semmi baja sem volt, nem világítottak szemei, egy árva karcolás se volt a karjain se a nyakán. Mi a fészkes fene történt itt!?
- Kaiden! -azonnal nyakamba ugrott és úgy zokogott, mintha az élete múlna rajta.
- Mi történt?
Simogattam hátát, próbáltam nyugtatni. Még sosem láttam ennyire kiborulni! Rettenetes érzés volt így látni őt, főleg azokután ami történt. Ami még számomra is (aki egy alakot váltó farkas) hihetetlen!
Szűnni nem akaró zokogása kb tíz perc után alább hagyott. Elhúzódott tőlem és megtörölve arcát ment ki a teraszra. Hát ebbe meg mi ütött? Utánna mentem.
- Maya kérlek áruld el mi történt! -léptem mellé- Rettentően megijesztettél! Mi volt az az álom?
- Nem álom volt... -felelte alig hallhatóan.
- Akkor mi? -csendben volt, az erdőt bámulta, ami egyre jobban idegesített- Maya szólalj már meg az ég szerelmére! Tudod te min mentem át pár perce!? -legszívesebben kiabáltam volna, de inkább moderáltam magam- Hirtelen elkezdtél rángatózni, a karod felnyílt és eszeveszettül folyt ki a véred! Majd felemelkedtél az ágyból! Tisztára mint valami horror filmben Maya! Mi a franc volt ez!?
- Sajnálom Kaiden, nem akartalak megijeszteni! Ne haragudj... -fogta meg karomat.
- Nem haragszom, de áruld el mi volt ez az egész! -néztem szemeibe, amiben tömérdek fájdalmat véltem felfedezni, mintha valaki lelkileg bántalmazta volna. Szörnyű látvány volt!
- Csak egy rossz álom... -eleresztett egy apró mosolyt- Most haza kell mennem! Kössz, hogy megmentettél! Ismét... -elindult.
- Mégis hova mész? Nem mehetsz el! -értem utol a kertben, mivel nemes egyszerűséggel leugrott a teraszról.
- Haza kell mennem, anya vár! Kérlek, majd mindent elmagyarázok... Kaiden, el kell mennem!
- De mi a baj? Engedd meg, hogy segítsek! -ragadtam meg kezét és összekulcsoltam ujjainkat, amitől szemmel láthatóan meglepődött.
- Nem tudsz... -lábujjhegyre állt és puszit nyomott arcomra- Köszönöm!
Sarkonfordult és szó szerint elszaladt tőlem. Na most aztán tényleg nem értettem lófaszt se! Mi a francos franc folyik itt!? Mi a rák volt ez? Tudtam nem szabadna elengednem, tudtam nem lehet egyedül főleg a nemrégiben történtek után, de nem bírtam utánna menni, sőt szólni se tudtam senkinek, hogy kövesse. Egyszerűen le voltam sokkolva! Sosem láttam még ilyet, és ez megrémiszt. Talán tényleg igaza van Kianak és Maya titkol valamit! Vagy olyasmi van a háttérben amiről ő maga sem tud! Mihamarabb ki kell derítenem mi folyik itt, mielőtt még súlyosabb baja lenne!
Másnap a tárgyalóba hivattam Kiat és elmondtam neki mindent ami történt. Múlt nap nem bírtam senkivel beszélni, muszáj volt egy kis időt egyedül töltenem! Fel kellett dolgoznom a látottakat. Miután kitárgyaltuk a kis vörös is hasonlóan tátott szájjal ült a székben. Persze először szétütötte a karom amiért ilyeneket találgatok ki, de a sztori végére elhitt mindent.
- Hát ez azért bizarr! -tette keresztbe karjait- És tudod mi a legrémisztőbb? -csak biccentettem, hogy fejtse ki mire gondol- Hogy én már hallottam ilyesmiről! -eltátottam számat, na most ezen meg én lepődtem meg!
- Hogyan!? Mikor és hogy...?
- Nem most! Még a nagypapám mesélte mikor kicsi voltam, hogy volt egy törzs ahol az egyik tagot kinevezték Fő Alfának. Miután megkapta a rangot fura dolgok kezdtek történni vele.
- Milyen fura dolgok?
- Hát a papi nem részletezte teljesen, de annyit elárult, hogy amint igyekezett megvédeni a falkáját egy rájuk leselkedő óriási veszélytől a ránehezedő teher miatt bántotta magát, vagy valami ilyesmi. Azt nem tudom hogyan de azt mondta, mikor rátaláltak a két karján óriási vágás volt, körülötte minden tiszta vér és szemei lelketlenek voltak. Nem láttak benne semmit már, mint azelőtt! -elhűlve hallgattam igazán hihetetlennek tűnő történetét.
- És mi lett vele? Eltemették?
- Nem! Épp ez a furcsa benne. -közelebb húzódott, mintha bárki meghallaná amit beszélünk- Másnapra a teste eltűnt. Pont mikor elkezdték volna a szokásos rituálés tűzgyújtást, a teste már nem volt ott!
- Hova lett? Feltámadt és elsétált? -kérdeztem nevetve.
- Nevess csak de nem az én csajomon jelentkeztek ugyanazok a tünetek! -sértődötten hátra vágta magát a székben.
- Ugyanmár Kiara! Maya nem fog meghalni, főleg nem egy buta legenda miatt! Tudod, hogy már hosszú évtizedek óta nincs olyan, hogy Fő Alfa! Mounthgomary család kihalt és nem maradt egyetlen egy utódjuk sem!
- Na és ezt honnan tudod? Nem ismerted őket, ahogy mi sem! Plusz a nagyapám elmondása szerint az Alfájuk nem halt meg! Azaz még élhet is vagy lehet utódja!
- Ugyan ez marhaság!
- Akkor mivel magyarázod Maya fura viselkedését? Álmában megvagdosta magát, hm...!?
- Biztos van rá racionális magyarázat is! Majd beszélek vele vagy az anyjával! De ezt a hülye sztorit inkább hagyjuk! Már bánom, hogy beavattalak!
- Jó, de ha beigazolódik amit mondtam ne gyere hozzám sírva!
- Nyugi, nem fogok!
Felálltam és inkább elmentem egy körútra. Ekkora marhaságot! Már megbántam amiért beavattam Kiarat a tegnapi történtekbe! Kizárt, hogy Mayanak ez lenne a baja! Igaz ellenkezőt sem tudok mondani, de kétlem, hogy egy olyan törzsből származna ahol a tagok lassan száz éve kihaltak! Egy túlélő se maradt! És nem fogok Kia kicsit sem épelméjű nagyapjára hallgatni, aki még mindig az 1800-as években érzi magát! Akinél ha cseng a telefon ágyúdörgést kiált fel. Nem akarom bántani, hiszen nálunk nagy szabály az idősek tisztelete, de meg kell mondani az igazat és szegény nagypapa már régóta nincs eszénél! Ő még a tejre is rámondja, hogy hupilila!
De egy biztos, ki kell derítenem mi folyik Maya körül és az egyetlen alkalmas ember erre az anyja!