Mióta NaRa az ügyvédnél való látogatásáról visszatért a birtokra, azóta fagyos a hangulat. Négy napja már, hogy a légkör megváltozott. Taehyung szinte sosincs otthon, mindig van valami dolga vagy elintéznivalója. De ha éppen a villában is tartózkodik 1-2 parancskiadás és a lányhoz intézett pár durva szó után mindig elhagyja a helyszínt. Jimin is hasonlóképp viselkedik annyi különbséggel, hogy ha őt kérdezik akkor kedvesen válaszol de egyébként ő sem beszél senkivel. Jin, NamJoon és Hoseok pedig még a hétvégén elhagyták a birtokot egy rájuk bízott feladat miatt. NaRa egyetlen beszélgetőtársa YoonGi lenne, de vele inkább meg sem próbálja az eszmecserét. Így az órák csendben telnek, leszámítva a gyakorlópályán és a pincében edző emberek zajongását, ami némi élettel tölti meg a helyet.
A nap már lemenőben volt mikor NaRa becsempészett mobilja rezegni kezdett. Azonnal felkapta ágyáról nehogy még a rezgést is bárki meghallja.
~ Halló?
~ Üdv! Itt Jang GeunSuk ügyvéd. Maga az NaRa kisasszony? Jó számot hívtam?
~ Igen ügyvéd úr, én vagyok. Mondja csak van valami fejlemény?
~ Igen. Jó hírrel szolgálhatok önnek. Minap beadtam a szükséges iratokat az ügyészségre és 1-2 telefont eleresztettem az ügyének gyorsítása érdekében. Nemrég visszajelzett az egyik kollegám, hogy napirendre tűzték a kérelmet.
~ Ó ez nagyszerű! -örömében ugrott egyet az ágyon- Ez ugye azt jelenti, hogy győzni fogunk?
~ Hát én ilyet nem mondtam. Viszont még TaeJin úr ügyvédje nem jelzett vissza, szóval nem tudom mi fog ezután következni. De egyet biztosan állíthatok, már az úr is tud a dologról. Szóval jobb ha óvatos lesz!
~ Emiatt ne aggódjon! Mondja csak melyik nap lesz a tárgyalás?
~ Azt még nem tudni pontosan, minden attól függ, hogy SungYoo ügyvéd kolléga mikor jelez vissza. De ha nem történik semmi reakció az ügyfél felől akkor legkésőbb hétfőn megtartják a tárgyalást, a másik fél nélkül is.
~ Óh ez nagyszerű hír! Nagyon szépen köszönöm a közbenjárását és, hogy hajlandó segíteni nekem! Ígérem ha megszerzem a céget busásan megjutalmazom ezért!
~ Ezt majd azután ha az ön nevén lesz a vállalat, addig bőven elég amit elhozott. Különben sem a pénzért csinálom! Viszont most mennem kell, azonnal hívom ha változás áll be az ügy kapcsán. Addig is vigyázzon magára!
~ Rendben, köszönöm mégegyszer!
Alighogy bontotta a hívást az ajtó egyszeriben kicsapódott és egy roppant dühös Jimin vágtatott be rajta. NaRa alig bírta becsúsztatni dugi telefonját combja alá, nehogy a fiú észrevegye. Aki eközben olyan piros volt a dühtől, hogy szinte felrobbant a feje. A lány nem értette mire ez a hirtelen változás.
- Mi lenne ha kopognál? És ha meztelen vagyok? -kérte számon a fiút aki ügyet sem vetve kérdéseire nekirontott a lánynak.
- Van neked normális eszed!? -rángatta meg karját.
- Eressz már el, ez fáj! -szorított rá kézfejére- Mi bajod van!?
- Hogy merted a hátammögött felkeresni a szervezetünk ügyvédjét? Neked teljesen elmentek otthonról!? -kiabálta le fejét.
- Miért talán te segítettél volna nekem? -kiabált ő is vissza.
- Szuper még nem is tagadja... -állt fel és ide-oda kezdett járkálni mérgében.
- Minek tagadjam ha már úgyis tudod? Különben is, muszáj volt tennem valamit. Te nem voltál hajlandó beszállni a tervembe, úgyhogy TE csak ne merj számonkérni ENGEM! Kértelek! Nem? Sőt már-már könyörögtem neked, hogy segíts! Mit mondtál? „Jaj én nem, neked nem szabad találkozni azzal a férfival. Jobb ha nem találkoztok soha...” -vékonyította el hangját gúnyosan- Szóval igen, elvettem a telefonod, igen kikerestem az ügyvéd számát és igen rohadtul elmentem GeunSukhoz! Mindent megbeszéltünk, egyeztettünk, szóval neked ezekután már semmi közöd az én dolgaimhoz! Ha eddig nem akartál segíteni ezekután se tedd!
- Elképesztő vagy! Ugye tudod mi lesz ha ez Taehyung fülébe jut? Kinyír mindkettőnket!
- Nem fogja megtudni. De ha mégis, neked nem kell aggódnod nyugi, majd én elviszem a balhét. Nyugodt maradhat a pici lelked. -jegyezte meg gúnyosan.
- Azt hiszed itt erről van szó? Az én lelkivilágomról? Nem tudsz te NaRa semmit, rohadult nem!
- Ja mert te nekem soha semmit nem mondasz el! -kiabálta le fejét.
- Meg fogod bánni, nagyon megfogod... - ordítva ment ki szobájából, dühösen csapkodva tenyerét.
- Nem baj, de majd azt is egyedül bánom meg! -kiabálta utánna.
Mire az ajtóban egy újabb ismerős alak dugta be fejét. Taehyung volt az. Érdeklődve nézett a lányra majd a dühösen távozó barátja után. Nem értette mire ez a fene nagy ordítozás és érdekelte vajon min veszhettek így össze. NaRa egy újabb nehéz sóhajjal könyvelte el, hogy Jimin után még Taehyung bunkózását is meg kell hallgatnia. De ő ezt már nem akarja, nincs hozzá ereje és őszintén... nem is igazán kíváncsi rá.
- Kérlek Tae, ne most. Hordj le máskor rendben? -zárta le a beszélgetést még mielőtt elkezdődhetett volna.
- Min vesztetek össze? -kíváncsian nézett a fiúra, hangja ezúttal nem volt se gúnyos se sértő.
- Semmin. -köpte vállatvonva.
- A semmin nem lehet így összeveszni. Tőletek zeng az egész ház!
- Akkor meg? Tudod min veszekedtünk vagy nem? Hisz hallottad.
- Csak annyit, hogy nagyon meg fogsz bánni valamit. Miről beszélt Jimin?
- Semmiről, hagyjuk ezt Taehyung... -ült le ágyára.
- Rendben, ahogy akarod. Viszont ha már úgy érzed, hogy képes vagy edzeni holnaptól te is készülhetsz a többiekkel. Mindig jól jön plusz egy fő.
- Rendben, ott leszek. -felelte takaróját gyűrögetve- Taehyung! -szólt utánna, mire a férfi visszalépett.
- Hm?
- Feltehetek egy fura kérdést?
- Fura? -ráncolta össze szemöldökét, mire csak egy bólintást kapott- Hát jó, kérdezz csak.
- Mit tennél ha egy olyan személy árulna el akiben megbízol? -nézett rá rettentő kíváncsian.
Taehyung ledöbbent a kérdéstől, bár nem tartotta olyan furának. Őszintén elgondolkodott a válaszon majd pár másodperces csönd után megszólalt.
- Hát az attól is függ, hogy ki az aki elárul és, hogy miként teszi azt. Miért kérded?
- Csak érdekel. -vont vállat- Képes lennél megölni őt?
- Nem tudom. Ha a bandából árulnának el azt kétségkívül kinyírnám, viszont ha pl a fiúk közül valaki... Nos, abban már nem lennék biztos. De miért kérdezgetsz ilyesmiket? Talán tudsz valamit?
- Hogy én? Ugyanmár dehogy! Mit tudhatna egy magamfajta? Tényleg csak érdekelt a dolog. De nem akarlak feltartani, menj csak a dolgodra. Ja és köszi, hogy megengeded az edzést, végre nem csak ülök egésznap.
- A-ha... Hát jó... Jó edzést, szia!
Miután Taehyung kiment a szobából NaRa egy igazán gondokkal teli sóhajt eleresztve terült el ágyán. Tudta most fog csak elkezdődni az igazi nagy csata, talán sokkal nagyobb lesz, mint amit a B.T.S. fog megvívni a Seventeenel.
Másnap ahogy Tae kérte a lány már kora reggel a hátsópályán volt gyakorolni, ezúttal YoonGival. A fiú ledöbbent mikor meglátta ott a lányt, bár különösebben nem izgatta magát miatta. Fegyvereihez sétált és kiválasztva egyet célba vette a fabábukat és tüzelni kezdett.
Az egész délelőttöt szótlanul, gyakorlással töltötték egymástól alig pár méterre. De mindvégig NaRaban olyan érzés támadt, mintha a fiú mondani akarna neki valamit. Akárhányszor felé nézett YoonGi őt bámulta és mikor szólásra nyitotta volna a száját inkább elsétált tőle. Tudta komoly dolog lehet a háttérben, hiszen akkor a fiú nem alacsonyodna le odáig, hogy vele akarjon beszélni. Így gondolta megpróbálja rávezetni a kommunikációra. A gránátokhoz lépett és vizsgálgatni kezdte őket, mintha fogalma se lenne mit is kéne csinálni azokkal.
- YoonGi tudnál jönni egy pillanatra? -kiáltott oda a fiúnak. Aki meglepő mód minden morgás nélkül indult el a lány felé.
- Mivan?
- Csak azt akarom kérdezni, hogy most ezekkel hogy gyakoroljunk? Csakmert a túlsómezőn van a közelharci kiképzés. Rájuk pedig ugyebár nem célozhatok.
- Most a gránátokat hagyjuk, azokat amúgyis könnyű használni. Inkább a lézeres fegyvert próbáld ki, nemrég kaptuk az új szállítmánnyal.
- Lézeres fegyver? -csillantak fel szemei- Szuper!
Elsétált vele a pálya másik végébe ahol az új fegyverek sorakoztak, használatra készen. A férfi egy mattfekete automata géppuskának kinéző tárgyat adott a kezébe, ami valójában egy roppant halálos sugarat lőtt ki magából. Az erre célra gyártott bábukhoz léptek amit NaRa kedvére lézerezhetett. Néhány lövés után, mikor ismét rajtakapta a fiút a bámuláson, gondolta rátér végre a lényegre.
- Ennyire szarul csinálom vagy nem jól tartom? Vagy miért bámulsz ennyire YoonGi? Ne tagadd! Láttalak!
- Nem, jól csinálod. Én csak... Nos izé... -túrt bele hajába- A picsába is mi a faszt mentegetőzök én!? Ember megőrültem? -emelte kezeit az ég felé- Csak azért néztelek mert kíváncsi voltam, hogy mi lehet benned olyan különleges, hogy egyszerre két ember is totál odavan érted? De haljak meg, én akárhogy nézem... -nézett végig rajta- semmi extra. Még átlagosnak sem mondanám. -lengette tenyerét, mire a lány arca gúnyos fintorba torzult.
- Kössz, rendi vagy. -jegyezte meg cinikusan- Egyébként te pontosan kiről is beszélsz?
- Na szerinted? Ne csinálj úgy, mint aki nem tudja. Jimin és Taehyung.
A lány ledöbbent a két néven, bár valahol azért számított rá. Vajon miért hiszi azt mindenki, hogy azok ketten odavannak érte?
- Ez egy baromság! Ne haragudj de nevetséges vagy YoonGi!
- Lehet. De nem énmiattam veszekedtek miután te leléptél a hétvégén.
- Tae és Jimin megint veszekedtek? -vonta fel szemöldökét.
- Ja. Tőlük zengett az egész ház.
- Hát sajnálom amiért ismét összekaptak de ki kell hogy ábrándítsalak, nem miattam!
- Persze persze. Inkább folytassuk a gyakorlást, mert így sosem végzünk.
Lezárva a beszélgetést YoonGi a késekhez ment otthagyva NaRat az egyre kuszább gondolataival. Az estébe nyúló edzést követően egy frissítő zuhanyzás után mind asztalhoz ültek. Legnagyobb meglepetésükre a hiányzó tagok is megérkeztek távollétükből. A lány öleléssel köszöntötte a hazaérkezőket.
- Hát ti? Nem úgy volt, hogy csak a támadás előtt értek vissza? -kérdezte kíváncsian.
- De igen. Viszont Tae reggel felhívott minket, hogy azonnal utazzunk haza. -világosította fel a legidősebb.
- Tényleg? -nézett rájuk Jimin- De miért?
- Fogalmunk sincs. -vont vállat Hobi- Tae nem mondott semmit csak azzal hívott fel, hogy még ma érjünk vissza. -vont vállat, hogy ő aztán tényleg nem tudja miről van szó.
- Ja. De nektek sem mondott semmit? Végtére is ti itthon voltatok. -nézett rájuk Jin, mire az ott ülők is nemlegesen rázták fejüket- Ez furcsa.
Nem kellett sokat várniuk, hogy kérdéseik válaszra találjanak, ugyanis Taehyung nagy robajjal száguldott be az ajtón és az asztalhoz ülve rögtön a tárgyra tért.
- Holnap kell megcsinálnunk az akciót! -jelentette ki visszautasítást nem tűrő hangon.
- Hogy hogy? -nézett rá Jin- Talán baj van Taehyung?
- Eléggé. Pár emberemet kiküldtem a tanyára, hogy figyeljék meg a Seventeen titkos búvóhelyét és hajnalban azt a hírt kaptam, hogy elkezdtek összecuccolni.
- Elmennek? -ráncolta össze szemöldökét Hoseok- Talán megsejtettek valamit?
- Nem tudom, lehet. Gyanús is volt, hogy mióta elkaptuk Joshuat nem hallani felőlük. Biztos megsejthették, hogy valamelyikük köpött. Ezért kell holnap támadnunk! -csapott rá az asztalra, amin az ott lévő tárgyak megremegtek az ütés hatására.
- Rendben, szerintem is jó ötlet előbb támadni minthogy újra felszívódjanak! -értett egyet YoonGi is- Szólok az embereknek!
- Szóljatok mindenkinek, hajnalban indulunk! -adta ki parancsát, mire mindenki egy emberként állt fel- Jimin, maradj csak egy percre! Beszédem van veled! -visszautasítást nem tűrő hangja elég vészjóslónak hatott.
Taehyung félelemkeltő hangneme egyáltalán nem úgy hangzott, mintha bájcsevegni akarna vagy egy újabb parancsot kiadni. Olyan volt, mintha legalább is most készülne valaki halálos ítéletét végrehajtani. NaRa úgy érezte itt rossz dolog fog történni, hatodik érzéke erőteljesen villogott. Így elköszönve Jimintől elhagyta az étkezőt ám nem ment el ahogy a többiek, hanem az ajtó mögött megállt, hogy kihallgathassa miről lesz szó odabent. Legalább ha újra összevesznek hallani fogja, hogy tényleg miatta-e.
- Mivan Tae?
- A többiek előtt nem akartam, de muszáj megkérdeznem. Te el akarsz árulni engem Jimin? -nem csak a fiú de NaRa is ledöbbent a feltételezésen.
- Mivan? Te honnan veszed ezt baromságot?
- Jimin, ma reggel felhívott SungYoo, hogy az SK Holdings ellen benyújtottak egy keresetet miszerint az igazi tulajdonos valami Jang SongHo, és a lánya kéri vissza a céget. -NaRa szíve kihagyott egy ütemet is, úgy érezte megnyílik a föld alatta.
- És ez most miért is tartozik rám?
- Mert aki benyújtotta a keresetet az nem más, mint Jang GeunSuk, a szervezetünk ügyvédje! És TE vagy a felelős a vele való kapcsolattartásért!
- Lehet de én már régóta nem beszéltem vele. Erről nem is tudtam, most hallok róla először.
- Tényleg?
- Talán nem bízol bennem?
- Inkább ezt a kiben bízhatok dolgot hanyagoljuk. Szerencséd van, hogy most nincs időm ezzel foglalkozni, a holnapi akció sokkal fontosabb! Viszont! Amint lezajlott ez az egész, garantálom, hogy a végére járok az ügynek és ha kiderül, hogy a te kezed is bennevan a dologban nem leszek kíméletes veled sem Jimin, hiába vagy a társam.
- Jahogy én is JeongGuk sorsára jutok mi? Rendben, már alig várom a „vizsgálatot”!
A lány hallotta ahogy kiviharzik az étkezőből és, hogy ne vegye őt észre bebújt a lépcső alá. Miután Jimin eltűnt az emeleten NaRa is előbújt és nagy sóhajjal kísérve ment ki a hátsóteraszra. Tudta most csakis Jiminnek köszönhetően nem bukott le. Viszont tisztában van azzal, hogy pengeélen táncol és nem kockáztathatja a Taehyung előtti lebukást. Legalább is idő előtt nem! Ha már belekezdett a dologba véghez kell vinnie! Ami csakis egy módon lehetséges....