32. Rész

Reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. A mellettem alvó fiúra pillantottam, muszáj voltam a látvány miatt mosolyogni. Óvatosan kicsúztam mellőle, felöltöztem és kimentem a konyhába. Ahol csak Jin-t láttam, aki már javában tevékenykedett a tűzhelynél.
- Jóreggelt! -mentem oda.
- Neked is! Kávét?
- Kérek köszönöm! -töltött egy pohárba majd elmondva ízlésemet úgy ízesítette be nekem- Köszi szépen! Jól fog esni, hulla vagyok!
- Hogy hogy? Nem tudtál aludni?
- De csak...
- Csak nem sikerült ugye? -kacsintott rám az éppen érkező Hoseok.
- A helyében én sem sokat aludtam volna. -jegyezte meg Jimin is, szokásos huncut mosolyával.
Jesszusom! Ezek most célozgatnak valamire? Talán láttak minket vagy hallottak? Remélem nem! Jaj de ciki!
- Miről beszéltek srácok? -kérdezte az álmosan tátogó NamJoon.
- Csak arról, hogy mért nem tudott Nara aludni és mi sem! -tájékoztatta Yoongi.
- Elég hangosak vagytok szivem! -hallom meg ahogy Hobi a fülembe suttogja.
Még a kávémat is félrenyeltem, majdnem megfulladtam. Ők pedig hangos nevetésben törtek ki. Nem értettem most mi olyan vicces. Annyira ciki volt ez az egész, hogy éreztem ahogy rákvörös leszek! Aztán végre megérkezett Jungkook is Tae oldalán.
- Mi ez a jókedv srácok? -kérdezte Kook mosolyogva.
- Semmi! Csak a barátnőd olyan kis hiszékeny! -próbálta elmagyarázni Hobi, hogy min is nevetnek de a röhögéstől alig bírt beszélni.
Örülök neki, hogy ilyen jól mulatnak rajtam, miközben én egy kisebb szívrohamon megyek keresztül!
- Mivan? -nézett kérdőn.
- Semmi, csak egy kicsit ugratták Nara-t. -tájékozatta Jin.
- Remélem semmi sértőt nem mondtak? -jött oda és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
Én továbbra sem bírtam megszólalni csak bólintottam. Miután a többiek is lenyugodtak leültek reggelizni. Én inkább gondoltam megnézem mi van a lányokkal, elég volt mára ennyi sokk a fiúktól. De egy aprónyit beszélgetésükből még elcsíptem.
- Gratula haver! -asszem ez Hobi hangja volt.
- Mihez? -kérdezte Kook, kajával szájában.
- Az estéhez! Remélem jól mulattál?
Nem kellett odanéznem tudtam, hogy rákacsint plusz hallottam ahogy rácsap vállára. Jungkook az összes kaját amit a szájába tömött azonnal kiköpte és ott fuldoklott, közben a többiek csak kiröhögték. Legalább nem csak enhem szivattak meg!
A vendégházba érve láttam, hogy ShinAh már fent van.
- Szia! Régóta fent vagy?
- Nem. Kb egy órája. Hogy telt az estéd?
- Inkább hagyjuk. Inkább öltözz!
- Mi? Minek? Hova megyünk?
- Hát suliba! Muszáj bejárnunk az iskolába ShinAh! Amúgyis te már végzős vagy, ott kell lenned a vizsgákon!
- Nem érdekelnek a vizsgák! Mit érek velük? El akarok tűnni innen!
- Ha végeztél a sulival elmehetsz, ahová csak szeretnél! De ahhoz le kell vizsgáznod! Szóval hajrá csipkedd magad!
Gondolkodás nélkül belöktem őt a fürdőbe. Igaz kicsit elkésünk de legalább bemegyünk. Soyang értünk jött és elfuvarozott minket. A fiúk nem jöttek mert fotózásra kell menniük. Mikor beértünk mindenki érdeklődve figyelt minket. Ennyire furcsa, hogy két hétig nem jártam be? Nem hiszem el! A tanárok egytől egyig leszidtak amiért ennyit kihagytam. Fura volt ismét a padban ülni, kicsit elszoktam már tőle. Az ebédnél szokásosan barátnőmmel ültem megszokott helyünkön, közben azért fél szemmel ShinAh-t kémleltem, aki a barátaival volt.
- Na és mesélj, mi történt? -könyökölt az asztalra.
- Hogy érted ezt?
- Hát tudod? Tegnap miután eljöttem mit csináltatok? -hangja elég sejtelmes volt, kezdtem aggódni, hogy már ő is tud mindent.
- Kicsit berendezkedtünk aztán estig tanultam. -vontam vállat.
- Ennyi?
- Ja, miért mit akarsz hallani?
- Azt hittem a barátnőd vagyok! -felelte sértetten.
- Az vagy, most mért mondod ezt?
- Akkor mért nem mesélsz nekem a Jungkook-al való estédről? -sejtettem... Istenem de ciki!
- Jimin? -biztos voltam abban, hogy ő mondta el neki.
- Aha. Ki más? Szóval, miért nem mondtad?
- Jajj Soyang, ez nem olyan amiről az ember rögtön reggel erről beszél! -feleltem totál kipirultan.
- Lehet, de nekem ezt el kell mondanod! Ez nem csak egy kis dolog, mint amikor találsz egy wont az utcán! Itt a szüzessgedről van szó Nara! -gyorsan befogtam a száját, nehogy valaki hallja túlzott újongását.
- Ccsshhh! Nem hallották még a Holdon, kiabálj csak!
- Jaj bocsi na... Mesélj, mekkora neki!? -könyökölt az asztalra.
Úgy kérdezte mintha csak az lenne a kérdés, hogy hány óra. Ezerwattos mosolyával várta válaszom én meg csak lesokkoltan ültem ott, hogy hogyan tud ilyesmiket kérdezni. Megpöcköltem homlokát, hogy fejezze be.
- Áú, ezt most miért? Csak kérdeztem...
- De ilyet? -kérdeztem felháborodva.
- Most miért? Csak egy ártatlan kérdés. Jimin mesélte, hogy mikor Kookie zuhanyzott véletlen benyitott hozzá és hát... el van látva a gyerek. -csapta össze tenyerét- Bár Jimin se panaszkodhat.
- Nenene nem akarom hallani!
Befogtam füleim és inkább elmentem a mosdóba. El sem hittem Yang viselkedését. Mikor lett ennyire perverz? Belenéztem a tükörbe és láttam mennyire piros vagyok, mintha lángolna az arcom. Mondjuk úgy is érzem!
A nap végén megkértem Yang-ot, hogy vigye már el ShinAh-t a dormba mivel nekem be kell mennem a kávézóba. Muszáj beszélnem SoHee-vel! Remélem nem utált meg nagyon amiért ennyire eltűntem! Hamar odaértem és a rég nem hallott kis csengőcske vidám hangján szólalt meg amikor kinyitottam az ajtót. Amint Hee meglátott nagy öleléssel fogadott.
- Nara! Mi van veled csajszi? Hát előkerültél?
- Szia SoHee! Ne haragudj, hogy eltűntem, de adódtak némi gondok. Muszáj volt felszívódnom. Sajnálom! -mondtam őszintén.
- Semmi baj. De remélem megérted, hogy vennem kellett fel helyetted egy másik felszolgálót? Nem tudtam mi lett veled, szó nélkül eltűntél és nekem kellett a segítség. -bár szomorúan ért a hír, de megértettem amiért így cselekedett.
- Semmi baj, megértem. A helyedben én is így tettem volna. Sajnálom mégegyszer amiért ezt tettem!
- Ne aggódj nem haragszom!
- Áh az elveszett bárány!
Hallottam meg BoGum ismerősen csengő, mély, dörömbölős hangját. A hátsó irodából jött előre. Azonnal ölelésre tárta karjait én pedig mosollyal fogadtam gesztusát.
- Hát előkerültél! -engedett el.
- Igen, elő.
- Remélem a pasid megtalált?
- Mi? Jungkook volt itt? -kérdeztem csodálkozva.
- Igen. Itt keresett miután eltűntél.
- Oh, értem. Remélem nem csinált semmi bajt?
- Nem nyugi. Megmondtuk, hogy hasonlóképp nem tudjuk hol vagy aztán elment.
- Akkor jó! -könnyebbültem meg.
- Na nekem mennem kell. Szia hugi! -kiáltott hátra- Szia Nara, örültem, hogy épségben láttalak!
- Én is örültem, szia BoGum!
Felvette kabátját aztán kisétált a kávézóból. Én leültem a pulthoz és megvártam amíg SoHee visszajön. Készített nekem egy kávét aztán leült mellém beszélgetni amíg egy kicsig nyugi van.
- Na és milyen az új munkatárs? Jól dolgozik?
- Igen, jól. Bár elég magának való. Veled sokkal jobb volt! Azt a csajt nem bírom! De BoGum szerint kiváló munkaerő szóval...
- Sajnálom amiért cserben hagytalak titeket!
- Ne kérj már annyiszor bocsánatot vagy megharagszom! Na és mesélj, hogy vagy mostanság?
- Egész tűrhetően, bár lehetne jobb is.
- Na és a pasid? Megvan még?
- Igen, persze. Miért?
- Semmi csak érdekelt. Eléggé vad srác.
- Vad? -nem értettem mire mondja.
- Aha. A múltkor is úgy nekiesett a bátyámnak, hogy azt hittem jól helyben hagyja!
- Micsoda!? Mikor?
- Pár napja. Mikor itt keresett téged. BoGum nem mondta?
- Nem. Azt mondta, hogy kérdezett felőlem aztán elment. De mi történt?
- Semmi különös. De ha a bátyám nem szólt róla akkor nekem se kéne.
- Jaj nemár SoHee, mondd el kérlek! Tudni akarom!
- Hát berontott ide, utánnad kiabált. Mikor közöltem, hogy nem vagy itt és nem láttunk elkezdett törni-zúzni. Erre BoGum kijött az irodájából és próbálta leállítani de megragadta a karját, majdnem el is törte. Aztán elment.
- Jesszusom! SoHee ne haragudj amiért Jungkook így viselkedett! Kicsit zaklatott volt amiért nem tudott rólam semmit, az én hibám!
- Nem kell elnézést kérned Nara, szeret téged az a fiú ezért viselkedett így!
- Azért még elbeszélgetek vele erről. De most már mennem kell. Majd még találkozunk. Szia!
Megöleltük egymást majd indultam a buszhoz. Leültem a megállóban, kb még 20 perc volt a járatig. Bár Kook írt, hogy értem jöjjön-e de nemet mondtam. Jól esett egy kicsit üldögélni a hidegben, kiszellőztetni a fejem. Kezdett sötétedni már így az utcai lámpák hamar fénybe borultak. A szürkületben gyönyörű volt ahogy a lenyugvó nap utolsó sugarai színesbe öltöztetik a várost. Belemerültem gondalataimba.
- Lám csak lám, ki van itt!
Hallok meg egy ijesztően ismerős hangot, mire összerezzenek. Felpattantam és megfordultam. Megláttam a hátamnál álló Sihyuk-ot, kezében fegyvert tartott. Azonnal elöntött a félelem, de nem mutathattam ki! Erősnek kellett lennem.
- Mit akar? -kérdeztem idegesen, magabiztosságot színlelve.
- Hol a lányom!? -kiabálta idegesen.
- Jó helyen! Biztonságban magától!
- Azonnal mondd el vagy...!
- Vagy mi? Lelő? -igyekeztem állni pillantásait- Hajrá, tegye meg! Azonnal börtönbe kerül! Mindenki tudni fogja, hogy maga volt!
- Nem foglak lelőni! Az túl könnyű lenne! Tudod te mennyi kárt okoztál nekem ezzel az idióta jelentgetéssel? Az ügyfelek nem mernek szerződni velem!
- Azt jól teszik! Legalább ennyi haszna volt!
- Meglátod, tönkre teszlek!
- Engem? És hogyan? -nevettem- Nekem nincs cégem, nem vagyok gazdag! Nem tud mit elvenni tőlem.
- Biztos vagy te ebben? Majd meglátjuk.
Ledobott egy papírt a földre aztán hátat fordítva elment. Ekkor fújtam ki a bent tartott levegőt. Megkönnyebbültem mikor végre elment. Érdekelt mi lehet az a papír fecni, így lehajoltam, hogy felvegyem. Mikor megfordítottam és megláttam mi van rajta azonnal kiesett a kezemből és éreztem ahogy elfogy alólam a talaj. Minden olyat sötét lett és hideg. Éreztem ahogy a félelem és a rémálom keveredik bennem és úrrá lesz rajtam. Szívem úgy vert, akár egy expressz vonat. Kapkodtam levegő után, de mintha elfogyott volna az összes oxigén. Testemből mintha elszállt volna az erő, nem éreztem semmim. Lábaim összerogytak és a földön landoltam. A szívem nem akarta abbahagyni a kalimpálást. Ha most itt meghalok senki sem fog megtalálni és a legrosszabb, hogy nem segíthetek nekik. Minden miattam van! Minden rossz miattam fog történni, csakis miattam!