Kaiden szemszöge:
Mióta eljöttem az egyetemről nem csinálok mást csak a falka ügyeit intézem. Plusz mióta felkerestem Mayat a békülési szándékaimmal egyáltalán nem jelentkezik, nem keres. Amit meg is értek, ezért hagyok neki időt gondolkodni! Ezért is igyekszem jobban a most sűrgető dolgainkra koncentrálni! Gyakran utazok el a társfalka központjához, hogy tárgyaljak Haroldal és persze Aaronal is. Pár napja egy igen csak aggasztó hírt kaptunk nyugatról miszerint valaki vagy valakik sorban gyilkolják le az embereket. Féltem, hogy vérfarkasok lesznek az elkövetők! Miután egy megtámadta Mayat és Noaht folyton csak amiatt aggódtam, hogy mikor tűnik fel több is. Bár reménykedtem, hogy nem erről van szó és ez tényleg csak egy elmeroggyant sorozatgyilkos, de miután embereink jelentették, hogy biztos nem ember az aki ezeket tette, félelmem egyre csak nőtt! Nem akarok senkit gyanúsítani főleg nem őt, de mióta Noah ismét felbukkant elég furcsa dolgok történnek! De nem akarom rögtön a legrosszabbakat gondolni, főleg nem róla! Igaz kilépett a falkámból, de továbbra is számomra jó barát és társ! Tudom mindent amit csinált csak értem és Mayaért tette, meg persze magáért! Képtelen lennék elhinni róla, hogy vérfarkas sereget szervezne! Az kizárt! Mégis a tudat, hogy egyáltalán ilyesmi eszembe jut, megrémiszt! Nem akarok róla rosszat gondolni!
Épp egy tanácskozásra készülünk, ezúttal a mi lakunkban lesz az ülés. Mióta Noah nem a társam egyedül képviselem a falkámat, de most kivételt tettem és felkértem Kiarat, az egyetlen bizalmasamat, hogy tartson velem! Igaz még hozzánk képest fiatal és csupán néhány éve csatlakozott hozzánk, mégis... Sokkal érettebb itt néhányuknál és tisztábban átlátja a helyzeteket, mint bárki más. Ezért is merem rábízni a nehezebb ügyeket is. Remélem nem bánom meg a döntésemet!
Alig fél óra van a találkozóig és én egyre idegesebb vagyok! Bár itt lenne Maya is! Biztos lenne 1-2 beszólása amiért ennyire be vagyok sózva, plusz a puszta jelenléte is megnyugtatna! De hát... nincs itt... Miattam!
- Befejeznéd már végre!? -robbant be Kia a szobámba, mindenféle kopogás és engedélykérés nélkül, szép!
- Mit is?
- Ezt a nyamvadt toporzékolást! Huzatot csinálsz a házban bazdki! -besétált és leült az ágyamra, ismét kérés nélkül- Nyugi minden rendben lesz.
- Tudom csak... Annyira aggódom mi lesz ha kiderül, hogy ezek vérfarkasok!
- Mi lenne? Majd szépen mindnek ellátjuk a baját és kirúgjuk a valagukat a városból! -olyan egyszerűen mondta, mintha tényleg csak ilyen simán menne minden.
- Te is tudod, hogy ez nem így működik Kia! Ki kell derítenünk honnan jönnek, kik változtatták át az embereket és miért! Ki tudja hány áldozat van már...! -tettem kezem homlokomra úgy ingattam azt.
- Nyugi, mindent szépen kiderítünk! -tette kezét vállamra- De ahhoz együtt kell működnünk az apámékkal! Egyedül ehhez kevesek vagyunk!
- Tudom! Azt hiszed én ezzel nem vagyok tisztában? Tudom, rohadtul tudom! -visszafolytva kiszakadni készülő ordításom vágtam hozzá a szavakat.
- Ne félj már Kaid, megbírkózunk ezzel! Tudom mennyi súly nyomja ilyenkor a vállad, vigyázni az emberekre, a többiekre stb stb. De jegyezd meg, nem vagy egyedül! -nézett szemembe, majd kisétált a szobámból.
Hálás voltam a kis vörösnek amiért segített valamennyire megnyugodnom. Bár ez csak pillanatnyi nyugodtság volt. Amint megszólalt a csengő, idegességem újra a tető fokára hágott! Lementem, hogy fogadjam vendégeinket. Majd miután letudtuk a kötelezőket elvonultunk a tárgyaló szobába. Átbeszéltünk amit már kb eddig is tudtunk, de sajnos a kész tényekhez nem jutottunk közelebb. Ami egyre jobban aggasztott! Kb 1-1,5 órás beszélgetés után, mikor úgy éreztük nincs miről tovább tárgyalni, a vendégek hazaindultak. Mikor a nappaliba értünk és befejeztük a búcsúzkodást az ajtó hatalmas csattanással vágódott ki és Nolan lépett be rajta Samuel oldalán. A két küldött akiket a szomszédos városba küldtünk, hogy derítsenek ki többet az ügyről! Látni lehetett rajtuk, hogy futottak, mivel hangosan zihálva, fulladozva a térdükre támaszkodva kapkodtak levegő után.
- Srácok? Mi az mi történt? Hogy hogy ilyen hamar visszajöttetek?
- Hírünkhh vanhh! -zihált Nolan.
Bementünk vissza a tárgyalóba és miután a két fiú kifújta magát végre értelmesen el tudták mondani mi is az a nagy hír.
- Jól sejtettétek! Vérfarkasok, de még mennyi! Rengetegen vannak! -tudtam, úgy tudtam!
- De hol és ki gyűjti őket? -kérdezte Harold dühösen.
- Nincs pontos helyük! Vándorolnak, ilyet még sosem láttam! Mintha nem is irányítaná őket senki, legalább is egyetlen farkast sem láttuk a közelükben. Kedvükre gyilkolnak és azok az emberek akik túlélik a harapást, csatlakoznak hozzájuk és besegítenek a gyilkolásban.
- De az hogy lehet? Hiszen a felügyeletlen vérfarkasok még veszélyesebbek, mint akiket irányítanak! -állt fel mérgesen Kia- Mégis ki a faszom az a retardált idióta aki hagyja ezt!? Ha hadsereget akar miért hagyja szabadon gyilkolászni őket!?
- Nyugi Kia, nyugi! -húztam vissza karjánál fogva- Elnézést Kiara miatt, de leszámítva a trágár szavakat, igaza van! Miért csinálna bárki vérfarkas sereget ha azután nem törődik velük? Szerintem itt más van a háttérben!
- Szerintem is! -értett velem egyet Aaron- Ki kell derítenünk mi folyik itt, de sűrgősen, még mielőtt több áldozat lesz!
- Asszem azon már túl vagyunk... -megszólalt Kia, nyugodtabb hangon, mind ráemeltük tekintetünket.
- Te miről beszélsz?
- Nézd!
Elémnyújtotta telefonját amin egy közeli városban történt fura gyilkosságokról írtak. Ne! Ezt ne! Lementem a cikk aljára és ez ma jelent meg, nem is olyan rég. A francba! Egyre közelebb vannak, tennünk kell valamit!
- Aaron szólj a váltásnak, hogy induljanak el azonnal és derítsék ki merre jár az az idióta sereg! -adtam ki az utasítást- Nolan ti pihenjetek aztán készüljetek! Én szólok a többieknek a helyzetről és felkészülünk az esetleges összecsapásra!
- Rendben. Értettem!
Miután átvettük a stratégiát a barátaink elmentek és megbeszéltük, hogy mindenről értesítjük a másikat. Nekem pedig ideje volt a többiek elé állnom és beavatnom a teljes igazságba őket! Bár nem fogadták kitörő örömmel, de végülis beletörődtek a helyzetbe és készen álltak megvédeni egymást, a várost, az embereket és az otthonunkat.
Fáradtan estem be az ágyamba, a fehér plafont bámultam. Már majdnem elaludtam mikor ismét kicsapódott az ajtóm és Kia lehetetlen vörösségével találtam szembe magam.
- Most már rohadtul leszokhatnál erről! -ültem fel kelletlenül- Mi van ha épp pucér vagyok?
- De nagy dolog! Láttam már szőrtelen macskát. -huppant le mellém. Szőrtelen macska? Ez most komoly?- De most egy fontos dolog miatt jöttem!
- Mégpedig?
- Maya! Kaid legutóbb is mikor feltűnt egy szörny, őt támadta meg! Szerencsére ott volt Noah így nem esett nagyobb baja! Mi van ha most is...? -nem fejezte be, tudtam mire gondol.
- Ha ő a célpont? -bólogatott- De mit akarnak tőle? Hiszen érezni rajta, hogy farkas, nem emberi vér folyik az ereiben! Miért pont rá fájna a foguk?
- Passz! De legutóbb is őrá támadt az a rohadék, pedig szerintem akkor is érezhető volt farkasának illata! Én aggódom érte Kaiden, nem akarom, hogy baja essen!
- Én sem! De mit tehetnék? Kevesen vagyunk és szerintem nem díjazná ha valakit közülünk a nyakára küldenék, hogy vigyázzon rá! Még jóformán ki se békültünk!
- Majd én vigyázok rá!
- Nem lehet! Most rád itt van szükség Kia, te vagy a jobb kezem Noah helyett!
- Akkor hozd ide Mayat, itt úgyis könnyebb megvédeni! Mind tudnánk rá figyelni, plusz kideríthetnénk mi van a háttérben.
- Hogy érted ezt?
- Nem is tudom... Lehet olyasmiért kell nekik Maya amiről mi nem is tudunk!
- Kiara! Ez a feltevés még csak teória sem, kérlek ne beszélj úgy erről, mintha kész tény lenne! Egyáltalán nem biztos, hogy mindennek köze van Mayahoz!
- Igaz, bocsi! -emelte fel kezeit megadásként- Hidd el nem is azért mondtam! Csak ő a barátom és nem szeretném ha bajba kerülne!
- Én sem! Igazad van, jobb lesz ha beszélek vele és megpróbálom rávenni, hogy jöjjön el ide. Legalább is egy ideig. Bár nem lesz könnyű... -túrtam bele hajamba.
- Menjek veled? Talán ha ott vagyok nem utasít el.
- Ne, nem kell kössz! Ha magamtól nem tudom rávenni akkor hiába vagy ott, már miattam sem jönne ide. Addig te ügyelj a dolgokra, s ha van valami rögtön szólj!
- Igen is értettem kapitány! -tisztelgett, mint a katonák.
Csak ingattam fejem bolondságán majd elindultam. Útközben folyton azon agyaltam hogyan is kéne rávenni Mayat, hogy velem tartson...? Hogy mondjam el az igazat? Vajon hinne nekem? Esélyem se volt tovább gondolkodni mert farkasom felzúdulása megállásra kényszerített. Fel-alá járkált bennem, tudtam veszélyt érez, nem is kicsit! Mintha bármelyik pillanatban át kéne hogy változzak csak azért, hogy öljek! Sosem volt még ekkora a késztetés! Lassan lépkedtem előre, majd megéreztem egy borzalmas szagot, rettentően hatott rám! Farkasom óriásit morgott bennem majd úgy bukkant ki belőlem, hogy még tiltakozni se tudtam. Így átváltozva haladtam előre bele-beleszippantva a levegőbe. Istenem ez a szag...! Borzasztó! Mikor a tisztásra értem megéreztem azt a tipikus orgona-kakaó illatot ami csakis kizárólag Mayaé lehetett. Mit keres ő itt!? Megpillantottam az erdőszélénél ácsorgó lányt, majd a következő pillanatban a földreesett. Egy percet se vesztegetve indultam el felé. A fákközül előbukkant egy alak, a rettentő szag hordozója és egyenesen a lány felé tartott.
- Maya! Tarts ki! -kiáltottam.
Odaérve felugrottam és leszedtem róla azt az első embernek látszó szörnyeteget! Elsőre azt hittem vérfarkas, ugyanaz a tipikus vér szag, az ölés, gyilkolás illata is rajta lebegett de mikor felugrott és farkas képében állt meg előttem, ledermedtem! Hogy lehet ez? Sosem láttam még ilyet! Szemeibe nézve nem láttam mást csak ürességet és mérhetetlen vágyat az ölés után! Mégis a feneketlen lelketlenség mellett is, mintha valami ismerős lenne benne! De fogalmam sincs mi... Időm se volt gondolkodni rajta mert rögtön nekem esett. Harcolni kezdtünk, ott haraptam, karmoltam ahol értem. A fura ebben az volt, hogy amikor fájdalmat okoztam neki Maya is felkiáltott. Pont abban a pillanatban, amikor megsebeztem azt az idegent. Mintha őt is valaki bántaná... Nem értettem mi folyik itt...! Odamentem hozzá és védekezően eléálltam. Nem hagyhattam, hogy baja legyen! A kegyetlen támadó végignézett rajtam majd Mayan és felmarva a port, ami pont a szemembe ment, elmenekült. Na ez aztán furcsa volt! Visszaváltozva vettem karjaimba az ájult lányt és visszasiettem a lakba. Közben végig egy hang a fejemben azt ismételgette, hogy FURCSA! Talán Kiaranak igaza volt? Mégis csak Mayat akarják azok a vérfarkasok? Akikkel szemmel láthatóan mégis csak vannak teremtők is. De mit akarhatnak tőle és miért? Mit titkol ez a lány?