Reggel az ablakon beszűrődő napfényre ébredtem, ami nagyon zavarta szegény szemeimet. Elnyújtózva az ágyon arra lettem figyelmes, hogy nincs mellettem senki így oldalra fordulva csak az odakészített ruháimat láttam, szépen összehajtva. Nem sietve sehová felöltöztem és az otthagyott papucsba belebújva csoszogtam le a konyhába. Ahonnan a mennyei illatokat már a lépcső tetejéről éreztem. Amint Jake meglátott hatalmas mosollyal köszöntött.
- Jóreggelt álomszuszék. Hogy kéred a szalonnás rántottát?
- Tányéron. -kuncogtam fel- Természetesen ketchuppal.
- Van terved mára?
- Hát... -úgy tettem, mint aki nagyon elgondolkodik- Ma lazítani akarok. Holnap viszont tanulnom kell törire mert a tanár bácsim nem szereti ha valaki nem készül az órájára. -sétáltam oda hozzá.
- Óh igazán? -karolt át, derekamnál éreztem ahogy összekulcsolja kezeit- Elég kegyetlen egy tanárod van neked. De ne aggódj majd beszélek a fejével. -puszilta meg orrom, ami egy halk nevetést csalt ki belőlem.
- Inkább ne. Nem akarom, hogy találkozzatok. Félek féltékeny leszel rá, tudod egész jó pasi.
- Valóban? Na akkor muszáj megnéznem magamnak, nehogy elragadja tőlem a barátnőmet! -csókolt meg.
Miután befejeztük kissé gyerekesre sikerült jelenetünket visszaállt a tűzhelyhez, hogy befejezze reggelinket.
- Mit szólnál ha elmennénk a vándor vidámparkba? Hallottam, hogy nemrég jött ide és holnapig van csak a városban.
- Ez klassz ötlet! De... nem fogod magad kellemetlenül érezni vagy unatkozni?
- Már miért kéne? -kérdezte teli szájjal ami ismét megmosolyogtatott.
- Hát a vidámpark nem igazán olyan komoly felnőtteknek való, mint te. Inkább az én világom.
- Tévedsz! Nagyon sok felnőtt is jár vidámparkokba, nem kell ahoz gyereknek lenni. Különben sem vagyok olyan öreg, hogy ne élvezhessem. Majd meglátod tudok én laza is lenni.
- Na erre befizetek. Viszont nekem most haza kéne mennem.
- Minek?
- Szerinted? Váltás ruháért. Nem mehetek ebben hétfőn suliba!
- Rendben. Megettük a kaját és elviszlek.
Reggeli után elmosogattunk és mikor indultam volna, hogy kicsit emberibb külsőt varázsoljak magamra telefonom csörögni kezdett. Kijelzőre pillantva láttam, hogy Brad akar videochatelni. Vívódtam magammal felvegyem-e vagy ne, hiszen ha felveszem akkor látja, hogy nem otthon vagyok. Kis tanakodás után végülis a zöld ikonra kattintottam.
~ Na végre már! Hol a francban vagy? -üvöltött bele a mikrofonba- Itt állok a házatok előtt, nyomom azt a kurva csengőt, dörömbölök az ajtón erre sehol senki! -sorolja durcásan.
~ Jaj bocsi ne haragudj elfelejtettem neked írni, nem vagyok otthon. -megforgatta szemeit.
~ Nahát mekkora új infót mondtál ezzel. -jegyezte meg cinikusan- Képzeld feltűnt nekem is. Azért is hívtalak, hogy hol a jó édes nénikémbe vagy!?
~ Hát én... -dadogtam félrepillantva.
- Mehetsz Sky, tied a fürdő!
Remek! Lebuktam! Hiába mutattam Jakenek, hogy halkabban beszéljen, de majdhogy csak üvöltő hangja szinte beszelte az egész házat. Megpillantva őt teljesen lefagytam. Ismét csak egy szál törölköző volt derekára csavarva, betekintést engedve szinte tökéletes felsőtestére. Még lélegezni is elfelejtettem egy pillanatra.
~ Sky, mondd, hogy ez nem az volt akire gondolok! -hangja visszatérített a valóságba és ismét rá figyeltem.
~ Attól függ kire gondolsz?
Jake cseppet sem zavartatva magát mellém sétált és belehajolt telefonomba, hogy megnézze kivel társalgok éppen. Nekem meg abban a pillanatban vette fel az arcom a tűzpiros színt.
- Jóreggelt Jones! -köszönt vidáman barátomnak, közben átölelte derekam de ezt ő már nem láthatta.
~ Aha, neked is. Figyu Sky, ez most mit akarna jelenteni? -pislogott rám.
- Valószínű azt, hogy lebuktam.
~ Ti most komolyan...? -mutatott ránk- Na nebassz! Tényleg!? -bólintottam- Remélem nem zavartam meg semmit?
- Ne aggódj Jones, jókor telefonáltál. -engedett el és a kávéfőzőhöz lépett- De ha este hívod valószínű nem vette volna fel.
ÚR ISTEN!!!! Kezembe temettem arcom, ne lássa, hogy még ennél is jobban égek, de annyira zavarba voltam, megszólalni se tudtam.
~ Részleteket nem akarom tudni! Akkor ezekszerint nem kell testőr melléd ugye?
- Nem köszi. És bocsi, hogy nem írtam neked, totál kiment a fejemből.
~ Megértem. Biztos nagyon el voltál foglalva. -kacsintott rám szokásos perverz mosolyával.
- Az nem kifejezés. -bökte oda a háttérből, mire Brad csak felhorkantott, hogy elfolytsa feltörő nevetését.
- Mi lenne ha befognád? -néztem rá szúrós szemekkel, mire csak kacsintott egyet.
~ Najó leteszlek, jó szórakozást az ifjú párnak! Sziasztok madaraim!
Ingatva fejem bontottam a hívást és zártam le a telefont. Hogy ne kelljen tovább közönség előtt égnem gyorsan a fürdőbe rohantam.
Fél óra után már az autóban ültünk és úton voltunk hazafelé. Nem mertem megszólalni se az iménti kis párbeszéd miatt, csak az ablakon át bámulva néztem az elsuhanó őszi tájat. Kb félúton Jake szólalt meg, először azóta, hogy elindultunk.
- Remélem nem bántottalak meg? -szorított rá combomra.
- Nem csak elég ciki volt a helyzet.
- Ne haragudj nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Csak gondoltam mivel Jones a legjobb barátod, ne titkolózz előtte.
- Nem is akartam, csak... nem éppen így terveztem, hogy beavatom őt. -nevettem fel.
- Bocsi, tényleg nem akartam bunkó lenni. Csak gondoltam adott volt a helyzet és igyekeztem beilleszteni a dolgot a beszélgetésbe.
- Hát ez kibaszott jól sikerült.
A továbbiakban már vidáman, kicsit sem feszengve folytattuk az utat. Alig parkoltunk le a házunk előtt mikor a kis lámpa felgyúlt a műszerfalon, miszerint alig van benzin a tankban.
- Megvárlak aztán beugrunk a tankolni.
- És tennél egy felesleges kitérőt? Inkább menj el most a benzinkútra és találkozunk a parknál! Úgyis itt van három saroknyira.
- Szó sem lehet róla! Megvárlak és együtt megyünk!
- Ne légy már ennyire önfejű! Nem tart semeddig sem. Öt perc az összepakolás aztán max tíz perc alatt odaérek. Addig csak nem akar senki megölni?
- Skyler, ez nem vicces! -szólt rám mérgesen.
- Jó bocsi, de nem lesz baj ne aggódj. Különben is ha Owen akarna valamit biztos tudja, hogy nem vagyok itthon. Csak nem dekkol egésznap a ház előtt? A zsaruk egyből kiszúrnák. Nem lesz baj, megígérem! Bízz bennem kérlek.
- Én bízom, csak abban a faszfejben nem. -trágárkodása mosolyt csalt arcomra.
- Csak jövök és megyek. Különben is ennyivel tartozol nekem a cikis helyzetért! -mutattam fel ujjam fenyegetően- Plusz egy rohadt nagy csokival!
- Hát... jó. De ha van valami azonnal hívj fel, hallod!?
- Igen is tanár bácsi.
Ingatva fejemet szálltam ki a járműből és siettem be a házba. Szobámba érve előkaptam egyik táskámat és bedobtam két nadrágot, pulcsit egy pólót és alsóneműt is. Plusz bepakoltam a szükséges tanszereket amik hétfőn kelleni fognak. Aztán a fürdőbe araszoltam és kikapkodtam minden szükségszerű dolgot ami kellhet, fogkefe, fésű, sampon és az elmaradhatatlan parfüm. Ám mikor kinyitottam a mosdó alatti kisszekrényt egy boríték esett ki belőle. Kíváncsian vettem fel, vajon mi lehet az, de sehol sem volt rajta egy írás sem. Kinyitva egy félbehajtott füzetlap volt benne, és mikor szétnyitottam azonnal kiesett kezemből. A falnak támaszkodva csúsztam le a padlóra és igyekeztem szabályozni egyre szakadozó légzésem.
*Kedves Skyler!
Elérkezett az idő!
Ideje, hogy a sorsod beteljesüljön!*
Szemeim égtek a könnyektől és szívverésem a duplájára gyorsult. Összeszedve minden erőmet megfogtam táskáim és lerohantam a lépcsőn. Minél messzebb akartam lenni ettől a háztól! Előkapva telefonom igyekeztem kikeresni Jake számát, de könnyeim annyira elhomályosították látásom, hogy semmit sem láttam. Az ajtóhoz érve ért a sokk, mikor az magától vágódott ki és a nemvárt vendég taszítva rajtam visszalökött a házba. Igazán ördögi vigyorral közeledett felém, szemeiben egy firkarcnyi könyörületet sem láttam, csak haragot és mérhetetlen bosszúvágyat. Addig-addig hátráltam amíg hátam a falnak nem ütközött, elvágva minden menekülési utam. Kikapta kezemből mobilomat és teljes erőből a földnek vágta, ami darabokra tört össze. Majd újra nekem szentelte figyelmét és nekipréselt a falnak. Szemeim égtek könnyeimtől, tüdőm lüktetett, szívem pedig majd áttörte mellkasom. De tudtam ezúttal nem hagyhatom magam, nem engedhetek neki, egyszerűen nem lehet ő a győztes!
Így összekapartam minden megmaradt magabiztosságom és egy nagyobbat taszítva rajta ellöktem magamtól. Nekiiramodtam, hogy minél gyorsabban elhagyjam a házat, de Owen se volt rest, kibuktatott így előreestem, egyenesen neki az üvegasztalnak. Ami a váratlan és erős behatás következtében millió apró darabra tört, és néhány nagyobb szilánk bennem állapodott meg. Felkiáltottam a fájdalomtól, de szenvedni se volt időm. Támadóm ugyanis elrángatva a nappaliból a konyháig vonszolt és hajamnál fogva rántott fel függőleges helyzetbe. Oldalam rettentően fájt a benne ékeskedő üveg daraboktól, amiket időm se volt kiszedni. Megfordítva saját tengelyem körül nekilökött a konyhapultnak és a hátamhoz simulva elkezdte lerángatni rólam a nadrágot, amit kezemmel próbáltam ellenezni. Ami nagyon nem tetszett neki, mert az egyik fiókból előrántott egy kést -hiszen jól tudja mi hol van- és belevágott karomba. A hirtelen ért fájdalomra felsikoltottam és rászorítottam tenyerem a vérző felületre. Ám ezzel azt értem el, hogy sikerült lerángatnia rólam ruhadarabom.
- Segítség!!!!! -ordítottam torkom szakadtából, ám őt ez sem tántorította vissza.
- Hiába aranyom, itt nem hall senki! Csak mi vagyunk itt, te és én. -duruzsolta fülembe, amitől még a szőr is felállt a hátamon.
- Hagyj békén Owen! Eressz el! Segítsen már valaki, a rohadt életbe!!!
- Ez az, ordíts csak, ezt nagyon szeretem!
Közben az észrevettem a mosogatóban hagyott ollót, ami nekem köszönhetően maradt ott, mert nem tudtam kibontani egy szószos tasakot és emiatt koszos lett. Óvatosan az eszközért nyúlva előrébb toltam magam és amint megkaparintottam marokra is fogtam.
- Ezt is szeresd te szadista állat!
Egyenesen karját találtam el, mire felkiáltva bukdácsolt el tőlem s így sikerült elmenekülnöm tőle. Az ajtóhoz siettem de az be volt zárva. Kutatni kezdtem kulcsom után de a másik pillanatban egy kéz ragadott meg és megfordítva egy igazán hegyes és éles kés landolt egyenesen a hasfalamban. Óriásit kiáltva estem a földre és másodpercek alatt görnyedtem össze a fájdalomtól. De nem maradhattam sokáig magzatpózban mert ennyi még mindig nem volt elég támadómnak. Be akarta fejezni amiért jött és esze ágában se volt félbehagyni jól eltervezett bosszúját. Kihúzva belőlem a kést ráült combjaimra és fejefölé tartva a tőrt egy kegyetlen ördögi vigyorral nézett le rám.
- Most meghalsz ribanc! -ordította.
Én pedig lehunytam szemeim és vártam a halált. Tudtam nekem itt befellegzett, ezúttal senki sem siet a megmentésemre. Jake a vidámparknál vár rám, Bradley valószínű otthon pihenget vagy valamelyik csajánál Zac meg... ki tudja hol. Egyedül vagyok és hiába imádkozom magamban és hajtogatom, hogy nem akarok meghalni, jól tudom innen nem megyek ki élve.