A napok teltek és azt vettük észre, hogy a bíróságon vagyunk. Mindannyian nagyon izgultunk, de leginkább ShinAh, ő annyira ideges volt, hogy legtöbbször majdnem elájult, Taehyung tartotta benne a lelket. Igen Tae, ugyanis hiába mondtam Jungkook-nak, hogy senkinek egy szót se ő mégis kifecsegte a srácoknak mi történik éppen. Így természetesen ott voltak ők is, mint hallgatóság, kíváncsiak voltak a végkifejlettre. A Soyang által fogadott ügyvéd ott ült mellettünk, készen a tárgyalásra. Nem sokkal később megérkezett Sihyuk is a sajátjával. Gyilkos pillantásokkal nézett ránk, de főleg lányára. Bejött a bíró is így el is kezdődhetett a tárgyalás. Az ügyész hozta fel az érveket, hogy mi mért hazudunk, meg mi csak be akarjuk mocskolni a neves üzletember hírnevét stb stb. Aztán ShinAh-ra mondott 1-2 jelzőt ami nem hiszem, hogy megengedett egy ilyen helyen... A bíró le is szólta miatta, hogy moderálja magát! Az ügyvédünk is tette a dolgát, megmutatta a kórházban készített látleleteket, a vallomásainkat és a cégtől is behívtak pár tanút, hogy igaz-e, hogy engem ott dolgoztatott a cégénél. Bár a behívott tanúk nem sokat segítettek mivel nem is nagyon ismertek engem, szinte alig láttam ezeket az embereket a BigHit-nél. Biztos voltam abban, hogy szándékosan őket hívták, hogy ne tudjanak biztosan Sihyuk ellen vallani. Annyit mondtak, hogy csak néhányszor láttak valamelyik próbateremben, de akkor is csak ültem és néztem ahogy a kis sztárocskák próbálnak. Hát persze, mivel nem zavarhattam soha a próbát és addig nem kezdhettem el takarítani amíg nem végeznek! De ezt persze nem mondta senki. A végéhez közeledve kezdtem azt érezni, hogy mi állunk vesztésre! Már nem voltak tanúink, se érveink a srácoknak pedig megtiltottam, hogy bárhogy is beleártsák magukat! Hiszen így nem köthetőek hozzám/hozzánk így bajuk sem lehet abból ha itt vannak! Sihyuk azt hiheti, hogy miatta jöttek el, hogy szurkoljanak a győzelmének.
A „menő ügyvédünk" is kifogyott az ötletekből így csak az esküdtszékre számíthattunk, hátha elhitték amit mondtunk és nekünk adnak igazat nem Mr. Bang-nak! A bíró bejelentette, hogy elvonul az esküdteivel ítéletet hozni, meghagyta, hogy egy óra múlva térjünk ide vissza, akkor mondja meg az ítéletet. Azt hittem vége, erre egy újabb órát kell végig idegeskednünk! A közeli kávézóba mentünk, nehogy bármiről is lekéssünk. ShinAh, kicsit sem túlzok ha azt állítom, hogy az idegösszeomlás szélén állt. Hát igen... megértem őt, hiszen ha az apját nem ítélik el és haza mehet úgysem szalasztja el ellene a bosszút. Én annyiból jobb helyzetben vagyok, hogy Soyang-nál lakhatok és szerencsére sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy egy kisebb házat tudjak venni magamnak és Yona-nak.
- Mi lesz ha nem győzünk? -kérdezte a semmibe bámuló lány.
- Nyugi, mindig csak jókra gondolj! -Tae próbálta őt nyugtatni de esély se volt rá.
- Ch ja, könnyen mondod! Nem téged fognak kinyírni ezekután, hanem engem!
- Ugyanmár ShinAh, senki sem fog kinyírni. -simítottam karjára- Ha úgy alakul, hogy vesztünk is, hozzám jöhetsz bármikor. -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Kössz. De úgyis rám találna, bárhol legyek!
- Akkor mért nem jöttök hozzánk? -állt fel Kook az asztaltól, én csak ránéztem, hogy ennek meg mi baja!
- Jungkook! -szóltam rá.
- Most mivan? Sihyuk-nak eszébe sem jutna, hogy ott vagytok nálunk! Nagy a dorm, elfértek.
- Kössz de nem. Nem akarunk zavarni, hiszen az a ti otthonotok, afféle pasi barlang. Hogy nézne ki ha három lány egyszercsak beköltözne? Plusz ott van a sorozat amit abban a házban forgattok, azzal is mi lenne?
- Légyszi ne a kifogásokat keresd folyton! -ült vissza helyére- Nem azt mondtam, hogy örökre költözzetek be, csak egy ideig, amíg elcsitulnak a dolgok. Beszélek Nam-al, ha megengedi jösztök, nincs vita!
Meg se várta mit is mondok azonnal rohant telefonálni. Na szép! Mért nem hagyja, hogy egyedül döntsek az életemről? Igaz kedves ahogy próbál segíteni, de mindenbe olyan hamar beleugrik és csak kapkod ide-oda a következményekre meg nem gondol. Mikor lett ilyen?
Mikor visszajött közölte, hogy NamJoon és Jin is belementek így ha ma végeztünk itt akkor hozzájuk megyünk, addig a két fiú kicsit kitakarítja a vendégházat. Nem akartam vitatkozni, már csak azért sem mert féltem ha ebben az idegállapotban kicsúszna valami a számon abból csak baj lenne. Így jobbnak láttam ha meg sem szólalok. Az egy óra hamar eltelt és siettünk vissza a bíróságra. Az esküdtek is visszaültek korábbi helyükre és az elöl ülő férfi átadott egy borítékot a mellette álló rendőrnek vagy nem is tudom mi ő, aki átadta a bírónak. Mindenki felállt és vártuk az ítéletet.
- Tisztelt egybegyűltek! Egyhangú döntés született, a vádlott gyermek bántalmazás vádjában bűnös! A bűntetés 1 millió won-nyi kártérítés a bántalmazott számára! Illegálisan elkövetett fiatal felnőttet foglalkoztató egyén vádjában ártatlan! -csak elhűlve, padlón koppanó állal hallgattuk amit a bíró mond- A Bang Sihyuk elleni távolságtartási kérelmet jóváhagyom! A megnevezett Bang ShinAh-t és Bang Nara-t 30 méteres távolságban nem közelítheti meg! Ha ezt megszegi börtön bűntetést vonhat magaután! Az ítélet végleges, fellebbezés lehetősége kizárt! Az ülést berekesztem!
Kalapácsával ráütött a kis tartóra vagy nem tudom hogy hívják, aztán elhagyta az emelvényt. Mi pedig elhűlve estünk vissza a székünkre, ShinAh elájult. Hívtak neki egy mentőt és miközben vele foglalkoztam Sihyuk távozása közben egy diadalittas mosoly kíséretében hagyta el a helységet. Tudtam, ebben csak is az ő keze lehet! Hogy születhet ilyen képtelen döntés? Méghogy kártérítés! Mit kezdjen ő a pénzzel ha folyamatosan bántalmazták? Ez szinte nem is bűntetés hanem csak egy gyermeki dorgálás, mint amikor véletlen egy csúnya szó kicsúszik az ember száján és a szülei megdorgálják érte! Biztos voltam abban, hogy lefizette a bírót és talán még az esküdteket is. Ezekután mi lesz? Nem tudom. A fiúkat elküldtem, nem akartam, hogy összekössék őket velünk. Így a BigHit-hez mentek „ünnepelni".
A mentő megérkeztéig én az ájult lány mellett maradtam majd bekísértem a kórházba. Ahol kapott egy infúziót és éjszakára bent tartották megfigyelésre. Amíg aludt elmentem Yang-hoz tiszta ruháért és némi pénzért, hogy tudjak kaját venni. Gyorsan lezuhanyoztam és elmeséltem barátnőmnek a történteket. Aki annyira sajnálta, hogy nem lehetett ott, hogy elsírta magát. Miután megnyugtattam, hogy ez nem az ő hibája kicsit jobb kedve lett. Yona-ra a bébiszitter vigyázott, amíg Soyang-al visszamentünk a kórházba. Útközben telefonom csörögni kezdett, Kook hívott.
~ Szia! Mondd!
~ Merre vagytok? Mi már hazajöttünk. Jöhettek ha gondolod.
~ Kössz de ma nem. ShinAh-t bent tartják ma este, így inkább mellette maradok.
~ Ne vigyek valamit?
~ Asszem nem kell, van minden de azért köszi!
~ Szólj ha bármi kell akár éjjel is! -kedves tőle, hogy ezt mondja.
~ Köszi de megleszünk. -mosolyodtam el.
Bontottam a hívást és nem sokkal később megérkeztünk a kórházhoz. Yang keresett egy üres helyet majd gyorsan leparkolt. Az összeszedett holmikkal mentünk fel a kórterembe. ShinAh még mindig aludt, nagyon lesokkolhatták a történtek. Bár ezen nem csodálkozom, én is hasonlóképpen éreztem csak épp nem ájultam el. Hogy mondhat egy bíró efféle ítéletet? El sem hiszem! Méghogy pénzt fizessen...!? Inkább fegyházat kellett volna neki adni, minimum 15 évet! Ekkora szemétséget!
Hogy ne zavarjuk az alvó lányt lementünk a büfébe kávézni.
- Ez a bíró egy faszkalap!
Hallom meg barátnőm igen csak fülsértő szavait. Istenem ez a lány! Felszisszentem, reméltem, hogy senki sem hallotta! Bár igaza volt, de azért így kifejezni magát...!
- Soyang! -szóltam rá.
- Mivan? Hát ha egyszer az! Tehetek én róla? -tárta szét kezeit, a kis ártatlan...
- Mindegy. Szegény ShinAh... Nem tudom mi lesz most vele!
- Ő is odaköltözik a fiúkhoz veled?
- Szerintem igen. De úgysem maradhatunk sokáig. Hiszen az mégis csak a Bangtan „rezidencia" és lassan itt a tavasz, elkezdik forgatni a sorozatukat...
- Mért nem maradtok nálunk? Elfértek.
- Tudom és köszi, de ott sem lehetünk a végtelenségig. A dormba se akartam menni, csak nem akartam megsérteni a fiúkat. Kénytelen voltam belemenni, hogy ellakunk ott pár napig. -forgattam meg szemeim.
- Na és aztán?
- Nézek egy kis házat magamnak és a hugomnak. Ha ShinAh jönni akar akkor jöhet. -vontam vállat.
- Segítek neked keresgélni. Plusz apám szól néhány szót az érdekedben. -ölelt át.
Hálás voltam barátnőm segítségének, nem is tudom mi lenne velem nélküle! Miután elfogyasztottuk kávéinkat visszamentünk a még mindig alvó lányhoz. Yang még kb félórát bent volt, aztán hazament, hogy másnap tudjon suliba menni. Áhh a suli! De rég voltam már bent. Tuti a tanárok leszedik a fejem! Rengeteg a pótolni valóm és tanulni se ártana. Megkértem Kook-ot, hogy küldje el a leckéket nekem neten, legalább ezzel haladjak. Egész éjjel csináltam és már világosodott de még mindig volt bőven. Gondoltam ennyi elég lesz, mert már kifolyik a szemem. Eltettem füzetem és az ébredező lányhoz mentem.
- Jóreggelt!
- Aham... Hol vagyok? -nézett szét hunyorogva.
- Kórházban. Nem emlékszel?
- Nem. Csak az szól folyamatosan a fejemben, hogy az apám hazamehet. -kicsordult egy könnycsepp szeméből.
- Semmi baj! Nyugi, nem kell hazamenned!
- Én nem megyek a dormba!
- Miért? Eddig úgy tudtam, hogy odavagy a fiúkért?
- Hát igen... De akkor se! Utálnak...
- Dehogy utálnak, akkor nem ajánlották volna fel, hogy költözz te is oda! Ha kiengednek akkor Jungkook értünk jön és hazavisz.
- Taehyung is jön? -ezt egy kicsit nagyobb lelkesedéssel kérdezte, mint kellett volna, de inkább nem szóltam semmit.
- Nem tudom. De írok Kook-nak, hogy hozza őt is.
- Ne! -kiáltott- Nem akarom, hogy kérésre hozza ide! Az olyan... fura lenne.
- Szerintem nem kell kérni, úgyis jönni fog. Ha Kook megy valahova oda Tae is! Tudod mennyire jóban vannak?
Egész délelőtt elbeszélgettünk és kiderült, hogy mennyire tetszik neki a, idézem „kisfiúsan bájos" Taehyung. Kb egy óra lehetett mire megkaptuk a zárót és fél óra alatt Kook értünk is jött. Tae, Jimin, Hobi és Yoongi társaságában. Na ugye? Megmondtam! A dormba vezető úton tök jól elbeszélgettünk a fiúkkal. Yoongi-nak néha vannak olyan beszólásai, hogy az ember csak kerek szemekkel néz, hogy ezt most tényleg ő mondta volna!? A hatalmas birtokra érve leparkolt a nagy fekete jármű és mi kiszálltunk. Soyang megígérte, hogy amint végez a suliban elhozza Yona-t is hozzám, meg a leckéket. Szuper, el is felejtettem a tanulást! Bekísértek minket a vendégházba, ami akkora volt, hogy kb egy hét kéne, hogy normálisan bejárjam. Ekkora házakat ember! Nam és Jin remek munkát végzett a takarítással, minden csillogott-villogott. A fiúk segítettek kicsomagolni, ami nem sok minden volt így hamar végeztünk, aztán magunkra hagytak minket. Kicsit ismerkedtünk az új hellyel. Yona-nak persze nagyon tetszett az új „játszótere" hamar el is foglalta magának Tae kedvenc játékgépét.
Este házifeladat írás közben kaptam egy sms-t Kook-tól, hogy menjek már át hozzá mert mutatni akar valamit. Örültem az üzenetnek mert már lassan kiestek a szemeim a helyükről a sok tanulástól. Megkértem ShinAh-t, hogy fektesse már le ő Yona-t mert engem elhívtak egy kicsit. Beleegyezett és a kislány után kutatva (aki jó ötletnek tartotta a bújócskát) hagytam ott őket. Írtam neki, hogy jöjjön ki a kertbe mert így nem tudom melyik az ő része és nem akartam benyitni máshoz véletlenül. Hamar megláttam őt és odamentem hozzá. Féloldalasan megölelt majd bevezetett szobájába. Vagy inkább egy kisebb ház az, legalább is számomra.
- Na mit akartál mutatni? -ültem le ágyára.
- Semmit. Csak gondoltam átjöhetnél kicsit lazítani! Hosszú volt ez a nap! -mosolygott, a kis hazug!
- Te mekkora egy füllentős vagy! -boxoltam bele karjába.
- Áú! -úgy tett mint akinek nagyon fáj az ütés helye, ami bevallom nagyon vicces volt!
- Megérdemled! Amúgy kössz mindent!
- Mit?
- Hát, hogy segítettél nekünk. Remélem Sihyuk nem tudja, hogy mi van köztünk...?
- Nyugi, nem sejt semmit. A cégnél nagyon önfeledten ünnepelt velünk, úgyhogy emiatt ne aggódj!
- Hát azért kicsit félek. Belőle bármit kinézek! Még azt is, hogy eljátsza a tudatlant, közben meg azon dolgozik, hogy hogyan ártson nekünk!
- Ilyesmi nem fordulhat elő! Megvédelek ne aggódj! -ölelt át- De most már felejtsd el egy kicsit Sihyuk-ot és ezt az egészet! Van egy jobb ötletem mit csinálhatnánk!
Mosolygott rám sejtelmesen és elég huncutan, azonnal tudtam mire gondol. Épp készültem újra jól megütni, de elkapta a kezem és ezúttal ő támadott meg. Annyira váratlanul ért, hogy hátra estem az ágyon. Ő meg teljesen elterült rajtam, úgy csókolt. Annyira zavarban voltam, hogy úgy levert a víz, mintha nyakon öntöttek volna. Egyik kezével támasztotta magát a másikkal az oldalamat simogatta. Annyira mámoros volt csókja, hogy kezeimet önkénytelenül is nyakaköré fontam és beletúrtam dús, fekete hajába. Tetszett neki a dolog mert belemosolygott csókunkba. Pólón keresztül is éreztem kockáit, amitől még jobban zavarba jöttem. Hát még attól amit a nadrágjában éreztem! Ami egyre csak nagyobb és nagyobb lett. Ember hát ennek meg mekkora van!? Annyira elöntött a hő, hogy már azt hittem agyvérzést kapok, a szívem pedig úgy dobogott szinte csak a helyéről nem ugrott ki.
Mikor egy pillanatra felemelkedett, hogy ledobja pólóját, nem győztem levegőért kapkodni. Mikor megláttam meztelen felsőtestét azonnal eltakartam szemeim. Rettentően zavarban voltam! Meg se mertem mozdulni. Kezeit lassan az enyémekre tette majd óvatosan de határozottan a fejem mellé szorította azokat. Ujjait az enyémek közé csúsztatta majd egy nyert ügyes mosoly után újra ajkaimra tapadt.
Egy ilyen szörnyű nap, sőt hét után ez az éjszaka már nagyon kellett! Végre nem aggódtam semmiért, nem idegeskedtem mi lesz ha... csak a pillanatnak éltem és milyen volt az a pillanat te jó ég! Felejthetetlen! Most ha az Army-k látnának, tuti egy tárat belém eresztenének vagy kettőt. Ha látnának „életük szerelme" ágyában, halott ember lennék! Nevetve gondolataimon bújtam hozzá a mellettem fáradtan elterülő fiúhoz. Félve ugyan de kockáira tettem kezem, ő pedig sajátját az enyémre és így aludtunk el. Most először az életben úgy éreztem, hogy boldog vagyok, hála gyerekkori barátomnak Jeong Guk-nak!
31. Rész
2021-12-22
Hozzászólások (0)