31. Rész

A napok szép sorban követték egymást, már javában kitavaszodott. Eltűntek végre a borzasztó mínuszok, süt a nap és végre nem kell a szekrényem tartalmát magamra aggatnom! Nos, mióta átestem a nagy „megvilágosodáson" mondhatni nagy fordulatot vett az életem. Sokkal nyugodtabb vagyok, egyre kevésbé mutatom a depresszió jelét és asszem már képes vagyok a dolgok jó oldalát is meglátni. Persze mindez meg sem történik ha nincs Skyler, Adam és persze a legnagyobb szerepet betöltő személy, Jeremy! Nagyon sokat köszönhetek neki és ezt nem győzöm mindennap meghálálni! Matt-el is kezd javulni a hangulat, bár még azért „öribarik" nem lettünk, de az eddig megszokottól többet beszélünk. Megértette, hogy nem tudok azonnal választ adni neki, időt kértem, hogy mindent alaposan átgondoljak. Szerencsére nem hisztizett vagy erőltette, hogy de máris mondjam meg mit akarok, hanem egyetértett és ő bíztatott arra, hogy ne siessem el, nehogy megbánjam a végső döntésem. Mondjuk ezzel is szerzett nálam egy jó pontot, najó csak egy felet! Viccet félretéve, örülök annak, hogy nem sürget. Jimmy-vel hamarabb ki tudtam békülni, vele némileg többet is beszélek, mint Matthew-val. Bár szerintem ez azért van, mert belé nem voltam soha szerelmes, így ő nem okozott akkora törést, mint a haverja! Vele is sikerült minden nézeteltérést rendezni, megdumáltunk és tisztáztunk mindent plusz még azt a titkát is elárulta, -hogy bizonyítsa bízik bennem- hogy meleg. Nem mondom azt, hogy rettentően meglepődtem mikor bevallotta, hiszen régen is mutatta jelét, de azon a téren meglepett, hogy nyíltan felvállalta, legalább is előttem. Beavattam abba, hogy ezzel nincs egyedül és ha akar próbálkozzon Adam-nél, szerintem tök jó páros lennének! Nekem nincs bajom a melegekkel, mint sok embernek, így én drukkolok neki(k), hogy összejöjjön. Bár... Jimmy-t ismerve, tuti nem mer lépni...
Lassan vége a Márciusnak és nem sokára vége a sulinak, legalább is nekünk, végzőseknek. A vizsgafilmemmel meg még sehol sem tartok! Borzasztó! Azóta mióta kitaláltam azt, hogy miről fog szólni elég sokat változott minden, így az eseményekhez hűen, változtattam a kompozíción. Letettem arról, hogy ez afféle leleplező film legyen, inkább áttértem egy olyasmi ötletre ami szerintem mindenkinek tetszeni fog! Egyfajta doku-reality-valóságshow film lesz, tele tanulságos, elgondolkodtató, megmozgató dologgal. Remélem ha minden összejön ahogy én azt elterveztem akkor jól alakul majd minden! Szerencsére még abban az etapban vagyok ahol úgy alakíthatom az eseményeket, hogy jól süljenek el! Így Skyler és Jimmy segítségével neki láttam a kis sikerfilmem maradékának befejezéséhez. Meginterjúvoltunk néhány embert, rajongót és olyat akit régen bántottak a fiúk, csakúgy mint engem. Bár nem volt könnyű feladatunk, sokan nem akartak nyilatkozni, valaki az arcát nem vállalta főleg az, akivel annakidején csúnyán elbántak. De egy kis könyörgés kontra győzködés után rá tudtuk venni őket a teljesszereplős nyilatkozatra. Néhány hét után szinte minden készen volt csak össze kellett vágni a részeket. Az meg már semmiség!
Éppen ezeken dolgoztam egyik nap Jeremy-nél, -még mindig ott lakom, megbeszéltük, hogy már kivárom ott amíg vége a sulinak, utánna úgyis másik városba költözöm- amikor csengettek. Fura volt, hiszen nem nagyon szokott ide senki járni csak Sky, Adam és Haris bácsi, meg néha a postás. Kimentem a szobámból, hogy ajtót nyissak erre a legnagyobb döbbenetemre az a személy állt ott akivel hónapok óta nem beszéltem, sőt mégcsak nem is találkoztam. Nem mondom, nem kicsit lepődtem meg, hogy itt találom.
- Te mit keresel itt!? -hangomból jól hallható volt a meglepettség és a harag.
- Hozzád jöttem Medi! Beszélhetnénk?
- Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk!
- Kérlek! Amint végre megtudtam, hogy hol vagy azonnal idesiettem.
- Hű... jó sokáig tartott rámtalálnod! -ezt inkább olyan szemrehányásként mondtam.
- Tudom. De nem azért amit gondolsz! Egy ideig azért nem kerestelek, mert tudtam mennyire haragszol rám és úgysem áltál volna velem szóba.
- És miből gondolod, hogy ez most másképp lesz?
- Hiszen most is beszélünk és eddig nem küldtél el melegebb éghajlatra. -mosolygott, chh...
- Ki mondta el, hogy itt vagyok?
- Haris. -ez ledöbbentett, miért árult be!?
- Miért?
- Mert elmondtam neki is, hogy mennyire sajnálom ami történt plusz annyit könyörögtem neki, hogy már nem bírta elviselni.
- De amikor otthagytalak Jeremy volt mennyasszonyával akkor is mondtam, hogy nála leszek! Ennyire figyelsz rám!?
- Dehogy! Csak azt hittem, hogy dühből mondtad ahogy azt is, hogy ha én elvettem tőle Melody-t akkor ő meg megkap téged.
- És honnan veszed, hogy nem kapott meg? -ezt már inkább csak a magam szórakoztatása miatt kérdeztem.
- Nem tudom, de ha így is van már úgysem tudok ellene tenni, plusz ha komolyan gondoljátok... hát hajrá! -mondjuk ez meglepett, nem igazán erre számítottam- Szóval akkor beszélhetnénk?
Hazudnék ha azt mondanám nem jelentett semmit amit mondott, de... Nem tudom tudnék-e vele beszélni. De ha már úgyis jó útra tértem, megpróbálom vele is elsimítani a dolgokat, bár szerintem ennek nem lesz olyan „jó" vége, mint a Matthew féle beszélgetés. De mindenkinek jár egy második esély nem? Így tágabbra nyitottam az ajtót és beengedtem. Nagyot nézett, biztos nem erre számított, én se! Leültünk a kanapéra, hoztam mindkettőnknek egy pohár nalancslevet és vártam mi fog következni.
- Köszönöm, hogy adsz nekem egy esélyt! Ígérem jóvá teszek mindent!
- Ne! Légyszi ezt ne! Csak mondd miért vagy itt aztán had dolgozzak tovább a projektemen! Szóval?
- Rendben. Nos, miután akkor elmentél és olyan csúnyán összevesztünk úgy éreztem, hogy meghalt bennem valami! Tudom, tudom... Számodra ez nagyon filmes és nyálas, sablon duma ahogy szoktad mondani, de pontosan így történt minden! Akkor nem tudtam gondolkodni, olyan hirtelen volt minden. Ahogy beállítottál ráadásul Jeremy oldalán, teljesen leblokkoltam és a sokk hatása alatt mondtam ki azokat. De hidd el nem gondoltam komolyan! Te nálam otthon vagy és az én házam a te házad és ez bármikor így lesz, bármi is történjen! -láttam a szemén, hogy őszintén beszél, mégis...nem tudtam nem haragudni rá.
- És most mit vársz, mit mondjak? Hogy minden oké és minden el van felejtve?
- Nem! Ezt sosem várnám el, csupán arra kérlek, hogy ne haragudj azokért amit mondtam neked és, hogy olyan kellemetlen helyzetbe hoztalak!
- Hát a kellemetlen arra enyhe kifejezés! -jegyeztem meg.
- Igaz. De hidd el nagyon sajnálom ami történt!
Nem tudtam mit mondjak... Igazság szerint már nem voltam dühös rá, de maga a helyzet amibe hozott és az a kegyetlen fájdalom amit akkor okozott nekem... ez az amit nem vagyok képes elfelejteni! Csendbe lettem, nem szólaltam meg. Hiszen anya mindig arra tanított, ha nem tudok jót mondani akkor inkább hallgassak. Így is tettem! Apa felállt és látván, hogy nem borulok a nyakába, leindult kifelé. Kb a kabát akasztóknál megállt.
- Ha ez számít bármit is, szakítottam Melody-val. -mondta szomorúan.
- Azt hittem szereted? Mikor rajtakaptunk titeket eléggé bizonygattátok mennyire odavagytok a másikért!
- Igen, ez nem változott! Még ma is szeretem... -jegyezte meg elhaló hangon- De annyira bántott a bűntudat, hogy jobbnak láttam ha szakítunk. Nagyon sajnálom! -szólalt meg néhány perc után.
- Én is! De inkább Jeremy az, akitől itt bocsánatot kell kérned! Rettentő fájdalmat okoztál neki, egy világ dőlt össze benne! Nem győztem ápolgatni a lelkét! -kiabáltam vele- Majdhogycsak alkohol mérgezést kapott! Napokig csak ivott!
- Igen, sejtettem... Tőle is bocsánatot kérek, ígérem!
- Már ha szóba áll veled! Erre azért ne vegyél mérget!
- Tudom. Hidd el nagyon sajnálom amit tettem, el sem tudod képzelni mennyire bűntudatom van miatta!
- Neked van bűntudatod!? -nem tehetek róla, ez a kijelentés eléggé sértette a fülemet- Akkor én mit mondjak bazdmeg? Nekem égett a pofámról a bőr miattad! Jeremy évek óta a barátom, ahogy Haris bácsinak is! Szerinted milyen érzés volt nekem, hogy pont az apám az aki elcsábítja a mennyasszonyát!? Na és Haris? Rá gondoltál? Szerinted neki olyan happy volt amikor megtudta, hogy a saját testvére árulta el a legjobb barátját!? Mai napig nem tudtam szabadulni a nyomasztó érzéstől ami miattad nyomja a lelkemet! Nem győzök bocsánatot kérni Jeremy-től, plusz hálálkodni, hogy még ezekután befogadott és mellettem áll! Amit meg sem kéne tennie! Teljes jogában állna kipenderítenie innen és elküldeni a bácsikámhoz, de nem teszi és soha nem is tenné meg! Szerinted nekem ez milyen érzés!?
- Ne haragudj, sajnálom, ebbe bele sem gondoltam...
- Hát azt egyből gondoltam! Figyelj apa, szerintem jobb lesz ha elmész innen és vissza se jössz! Kérj bocsánatot Jeremy-től, ha ő képes arra, hogy megbocsásson hát hajrá de én nem vagyok! Legalább is még nem! Lehet hónapok vagy évek után, mikor már lecsillapodik ez az egész és nem lesz annyira nyomasztó a lelkiteher talán akkor, de most... kizárt!
- Megértelek! -felvette a dzsekijét és elindult- Megkeresem Jeremy-t és beszélek vele ígérem! Megkérem, hogy ne haragudjon rád emiatt, hisz én vagyok a hibás nem te!
Csak bólintottam, már nem tudtam beszélni, éreztem ahogy a könnyeim utat törnek és akár egy vízesés úgy folynak le felhevült arcomon. Ez a viszontlátás rettentően felkavart és ez az emlékezés is! Túl sok friss sebet téptünk fel túl hamar, ez nekem sok(k)!
Amint kinyitotta az ajtót legnagyobb meglepetésemre Jeremy állt ott és éppen a kilincsért nyúlt. Fura mód nem lepte meg, hogy apát ott látja. Biztos hallotta ahogy kiabálok vele. Remek... Igyekeztem, tényleg nagyon ellene voltam annak, hogy újra előjöjjön az idegbajos énem de a végére már nem bírtam magam tartani, egyszerűen nem ment! Apa meghökkent, hogy ott látta az iskolából hazatérő tanáromat, hirtelen nem is jutott szóhoz. Mikor nyitni akarta a száját, hogy elnézést kérjen, Jeremy leintette.
- Ne, bele se kezdj! Hallottam mindent! Nem kell bocsánatot kérned, már nem haragszom!
Ez kb mindekettőnket egyformán lepett meg. Egyáltalán nem erre számítottam, és ahogy elnéztem apám tágranyílt pupilláit, ő sem!
- Ezt... most komolyan mondod? -kérdezte a kezdeti sokkból magáhoztérve.
- Igen! Talán olyan meglepő? -nevetett, na ilyet se láttam még tőle!
- Az igazat megvallva, igen! Azt hittem jól bemosol nekem vagy legalább is elküldesz az anyámba!
- Az nem én vagyok! Plusz volt időm gondolkodni a történteken. Ha nem veled akkor mással csalt volna meg Melody, igaza volt abban mikor azt mondta elmúlt már köztünk a kezdeti szerelem. Ezt valahol tudtam én is, csupán én szerettem volna helyrehozni, kijavítani, hát ő ezt nem így gondolta...
Csak ámultam! Tényleg nem hittem el ami történik, de komolyan! Ez valami átverős műsor vagy mi? Néztem hol vannak a kamerák, a ház mellől biztos előugrik egy kamerás ember és jól beoltogat, hogy bedőltünk neki! De nem így lett! Ez tényleg igaz? Ez most megtörténik?
- Hát Jeremy... Sosem gondoltam, hogy ezt a választ kapom tőled! Mindenre számítottam de erre... Te tényleg jó ember vagy, igaza volt Medi-nek!
- Csupán igyekszem nem sokáig rágódni a dolgokon és nem a múlt rabja lenni! Volt ami volt, változtatni úgysem tudok rajta. De ha ti tényleg annyira szeretitek egymást akkor hajrá, sok sikert nektek! -lépett be mellém a házba, levette kiskabátját.
- Annak már vége, szakítottunk... -felelte szomorúan.
- Miért? Miattam?
- Főként. Meg Miranda miatt, nem akarom őt elveszíteni!
- Miattam nem kell aggódni megleszek, majd csak megtalálom az igazit addig itt van nekem Meds, hogy a támaszom legyen! -karolt át, amitől kicsit zavarba jöttem, hiszen ez úgy hangzott mintha mi együtt lennénk- Ha tényleg annyira szereted Melody-t akkor keresd meg és békülj ki vele! De most ha megbocsájtasz, dolgom van!
- Óh persze elnézést, és ne haragudjatok, hogy zavartam! Sajnálom Medi, remélem egyszer képes leszel megbocsájtani!?
Rámnézett majd sarkon fordult és elment. Jeremy becsukta az ajtót és mintha misem történt volna, elvonult a dolgozó szobájába és az aznapi dolgait kezdte megcsinálni. Házik ellenőrzése, dolgozatok javítása stb. Én meg totál lesokkolva álltam a nappali közepén és csak néztem ki a fejemből, mint egy hülye gyerek! Mi történt itt!? Folyton csak ezt kiáltotta egy hang a fejemben. Nem bírtam sokáig ott állni és úgy tenni, mint aki érti is mi történt pár perce, így bementem hozzá a szobába, hogy kérdőre vonjam mi volt ez.
- Zavarok? -nyitottam be.
- Nem, gyere csak! -intett egyet a kezével, de meg se fordult- Gondolom azt akarod megtudni mi volt ez az egész ugye? -kérdezte az egyik papírra ráhajolva.
- Hát...most hogy mondod... Mi a fene volt ez!? Csak így, ilyen simán megbocsájtasz az apámnak!? -kérdeztem dühösen.
- Igen! -fordult meg a székkel.
- Miért? Nem érdemli meg!
- Hát... Ezt azért nem mondanám. Medi, figyelj szerintem ő is eleget szenvedett már ahhoz, hogy végre megszabaduljon a tehertől! Plusz amit elmondtam az igaz volt! Én is sejtettem egy ideje, hogy nincs minden rendben köztünk Melody-val, csupán én inkább becsuktam a szemem és próbáltam úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne!
- De akkor sem kellett volna ezt tenned! -háborodtam fel.
- Nyugi!
Jött oda hozzám. Eléggé közeledett felém, amitől bevallom kicsit megijedtem, így hátrálni kezdtem. De ő nem állt meg és addig-addig lépkedtünk amíg nekiütköztem a falnak, így már nem tudtam menekülni. Teljesen nekipréselt és két karját mellettem megtámasztotta. Totál zavarba jöttem! Sosem csinált még ijet. Bár... nem mondom, hogy nem volt fantázia keltő a dolog, hiszen Jeremy nem rossz pasi, de ezt akkor sem kéne! Lehajolt hozzám, hogy a szemembe nézhessen.
- Én ezt már lezártam és eltemettem a múltamban. Egy ideig csak David-et hibáztattam mindenért, aztán Melody-t is. De rá kellett jönnöm, hogy ebben én is vastagon benne voltam! Hiszen ha lépek és rendbehozom azt ami elromlott Mel nem keresett volna más karjaiban vígaszt. Érted?
- Igen értem. De akkor is...
- Nincs semmi de! -mosolyodott el- Nekem már nincs miért haragudnom rájuk, beletörődtem és elfogadtam a dolgot. Ideje, hogy te is így tegyél! -pöccintett az orromra, istenem mi vagyok én nyúl?
- Mármint, hogy fogadjam el ami történt? -annyira zavarban voltam, hogy kénytelen voltam visszakérdezni miről is van szó.
- Igen! Eleget hibáztattad már magad nem gondolod? -egyfolytában mosolygott, te jó ég ez a pali...
- Hallottad ezt is?
- Igen, minden szót! És ne haragudj amiért ekkora fájdalmat okoztam neked! Hamarabb el kellett volna mondanom, hogy neked semmi közöd ehhez! Nem a te hibád volt apád döntése, sosem hibáztattalak érte! El kellett volna mondanom... -végre eltávolodott tőlem, hála!
- Tudom Jeremy, hogy sosem hibáztattál! Én gyötörtem sajátmagam apám miatt! Nem bírtam elviselni, hogy pont ő volt az aki ekkora fájdalmat okozott a legjobb barátomnak!
- Köszi ez kedves tőled, de akkor sem kellett volna ezt tenned! De az én hibám is, hamarabb le kellett volna ülnünk és megbeszélnünk ezt! Ne haragudj!
- Már mindegy. A lényeg, hogy túlléptél rajta és már nem kell aggódnom amiatt, hogy leiszod magad. -jegyeztem meg kötekedésként.
- Az inkább te vagy nem? Nekem kéne emiatt aggódnom! -szállt be a játékba.
Miután kinevettük magunkat hagytam őt dolgozni és én is visszatértem a saját munkámhoz. Ideje végre befejezni a filmet! Ahogy vágtam össze a felvételeket és mikor bele-belepillantottam egybe rájöttem, hogy talán -ismét- igaza van Jeremy-nek! Ha ő képes volt azt a nagy rohadt tettet megbocsájtani az apámnak akkor én is képes vagyok erre! Hiszen kár áltatni magam, szeretem Matt-et, ez tény! Hiába is tagadom még magam előtt is. S bár félek, hülye lennék tagadni, de nagyon szeretnék vele lenni és helyrehozni azt ami köztünk volt! Talán nem lesz ugyanolyan, mint régen de nem is kell olyannak lennie! Lehet ha ez másképp alakul akkor sokkal jobb és mélyebb kapcsolat lesz köztünk, mint akkor! Elhatároztam, amint végzek a filmemmel megmutatom Matthew-nak és ez lesz a válaszom arra, amit kérdezett tőlem! Már nem sokat kell várnia, ahogy nekem sem!