Taehyung arca döbbent fintorba torzult, hogy a lány nem ismeri fel. De miért? Mi történhetett? Talán a vér vesztesége miatt? Egy lépést tett az ágy felé és igyekezett nem összeesni sokkos állapotától. NaRa tenyerét szája elé tette és erősen próbálta nem elröhögni magát. De annyira nem bírta visszatartani, hogy egy kisebb röfögés kíséretében kirobbant mélyről jövő nevetése. A férfi abszolút nem volt képben. Csak nézett a könnyes szemekkel vihogó lányra, hogy vajon mi lehet annyira tréfás.
- Óh bazdki látnod kellene az arcodat! Milyen fejet vágtál öcsém! -csapkodta combját.
- Várj! Te most... -mutatott rá mégnagyobb döbbenettel tudatában- Átvertél engem? -bólogatott- Hogy merted!?
- Könnyedén. Áhh szent giliszta, az a fej minden pénzt megért! -böködött rá nevetve- Na, csak nem megijedt a nagy Kim Taehyung, hogy egy kis senki nem ismeri fel? -gügyögött neki- Mi lelt, hogy így berezeltél? -kérdezte kötekedőn.
- Először is nem rezeltem be! Csupán meglepődtem, ennyi. Másodszor pedig nem állítottam olyat, hogy egy senki vagy. -erre a lány megemelte szemöldökét- Jó, talán az elején.
- Na így mindjárt más! Egyébként bocs az előbbiért de nem hagyhattam ki. Túlságosan adta magát a helyzet.
- Először és utoljára nézem el ezt neked! -emelte fel mutatóujját fenyegetően- De most már tényleg mennem kell, lenne néhány elintéznivalóm.
- Akcióztatok mi?
- Ezt honnan veszed?
- Az inged. -bökött a ruhadarabra- Taehyung attól mert dzsekit veszel fel a vér foltok nem fognak eltűnni, úgy ahogy én sem leszek vak. Ugye nem esett baja senkinek? -kérdezte aggódva.
- Nem. Tudod(?) mi profik vagyunk. Elkaptuk Joshuat, aki SeungCheol belsőkörébe tartozik.
- Akkor ő olyasmi mint az a WonWoo ugye?
- Kb. Ezért is kell kihallgatnom!
- Persze, menj csak. A munka az első. Én úgysem megyek innen sehová. -mosolygott fájdalmasan- Viszont Tae?
- Hm? -pillantott rá.
- Szólnál Jiminnek, hogy jöjjön be hozzám? Beszélni akarok vele! -a név hallatán komor lett arckifejezése- Mivan?
- Semmi. Szólok neki. De most megyek, szia MinJi!
Válaszra sem várva sietett ki a kórteremből, otthagyva a lányt kinek kérdőjelek kezdtek el megjelenni lelkiszemei előtt. Viselkedett már Taehyung furán, de ez... már-már beteges. Csak megkérte valamire. Vagy talán... Lehet az a baj, hogy kért tőle valamit? Vagy netalán a kérdésben elhangzó személy az, akivel problémája lenne? Ha ez a válasz, akkor vajon miért?
Másnap mikor NaRa éppen az ebédjét fogyasztotta kopogtak szobája ajtaján. Miután bebocsátást nyert a kint álló, Jimin dugta be a fejét a résnyire nyitott ajtón. Szemeit lesütötte, nem merte átlépni a küszöböt. Bűntudata nem hagyta neki, hogy testvére szemébe nézzen.
- Na, mire vársz még? Gyere be!
A fiú némi tétovázás után bement és eltolva a széket kb 1,5 méterre ült le a lány ágyától. NaRa félretolva ebédjét a fiúra nézett.
- Azt hittem már be sem jössz? -kérte számon, gúnyos hangnemben.
- Én csak... -túrt bele hajába- Nem akartam... izé, én nem tudtam...
- Tudom. Nem tudsz a szemembe nézni amiért a te hibádból fekszem most itt! -hadarta el monoton hangon, Jimin lehajtott fejjel bólogatott- Viszont! Azt neked is tudnod kell, hogy az amit a búzamezőn csináltál több mint gyanús volt. Elárultad saját magad, hogy tudsz mindent. Szóval! Vagy elmondod nekem az igazat vagy magam járok a végére de akkor nagyon meg fogod bánni, azt garantálom! Nos?
- Értsd meg NaRa, nem tehetem! Nem mondhatok neked semmit.
- Miért? Miért olyan nagy titok az, hogy kicsoda az a TaeJin?
- Hidd el jobb ha nem tudod és jobb ha ti sosem találkoztok! Ő egy roppant veszélyes ember.
- Tudom. Volt szerencsém közelről is átélni a veszélyességét. Viszont ez engem nem érdekel. Meg akarom őt találni Jimin, hogy megfizessek neki azért amit az apámmal tett.
- Na és mi lesz ha találkoztok? Megölöd? -emelte meg hangját- Na és aztán? Ez az apádat már nem hozza vissza NaRa, ezt te is tudod! Megöletnéd magad csakhogy véghez vidd a gyerekes bosszúdat? Azt hiszed attól jobb lesz, hogy majd enyhül a fájdalmad vagy a haragod? -ült át ágyára- Hát közlöm veled, hogy nem! Kurvára nem lesz jobb semmivel! Sőt! Újra bűntudatot fogsz érezni amiért egy gyereket megfosztottál az apjától! Te sajnos már ezt átélted, ne akard, hogy más is keresztül menjen ezen!
A lány lelkét égették a fiú szavai, tudta van igazság abban amit mond, mégis semmi másra nem tudott gondolni csak, hogy bosszút álljon apjáért. Azért az emberért aki megadott neki mindent, aki támasza volt anyja halálakor és az aki saját életét adta érte, csakhogy jobb jövőt biztosíthasson számára. De talán igaza van Jiminnek abban, hogy utánna sem lesz jobb miután eltette lábalól a férfit. Bár ezen még sohasem gondolkozott. „Mi lesz azután?” Sosem tette fel magának ezt a kérdést pedig talán ez az egyik leglényegesebb kérdés a világon. Jobban fogja érezni majd magát? Megenyhül majd a lelke, és végre nem fog érezni akkora mértékű bűntudatot? Vagy talán minden marad a régi?
- Figyelj NaRa, tudom, hogy most utálsz engem és minden jogod megvan rá hiszen kishíján megöltelek, de kérlek, most az egyszer hallgass rám! Hagyd annyiban az ügyet és felejtsd el a bosszúdat, hidd el nem lesz jobb semmivel ha megölöd azt az embert. Itt vagyok én, hogy segítsek. Majd gyakrabban eljárunk az anyámhoz, segít neked túllépni a dolgon és én is.
- Tényleg segítenél? -emelte rá könnyekkel áztatott szemeit.
- Persze. Hiszen a testvérem vagy! -fogta meg kezét.
- Köszönöm Jimin. -mosolygott rá fájdalmasan.
- Akkor, áll az alku? Leteszel a dologról?
- Hm... Igen, le. Viszont egyben segítened kell.
- Miben?
- Kilépni a bandából! Nem akarok a B.T.S. tagja lenni, nem vagyok bűnöző Jimin. Normális életet akarok élni.
- Rendben. Csak adj egy kis időt. Amint rendbe jönnek a dolgok Taevel beszélek vele.
- Miért mi baj van?
- Semmi, csak most kicsit berágott rám. Semmi komoly ne aggódj. -legyintett.
- Áhh akkor már értem a viselkedését... De mégis miért haragszik?
- Félreértett valamit amit mondtam. Tényleg nem lényeg. Adj pár napot amíg Taehyung lenyugszik aztán ráveszem, hogy engedjen el téged. „Bár kétlem, hogy megtenné...” -jegyezte meg magában.
- Oké, egy hét! Most pedig menj és vedd rá az orvost, hogy engedjen ki innen! Taenek igaza volt, ez a hely totál lohasztó!
- Meglátom mit tehetek.
Miután Jimin magárahagyta a lányt NaRa elővette a fiú telefonját amit észrevétlenül csempészett ki zsebéből és azonnal a hívás listát kezdte el átnézni. Először azt a TaeJin nevű alakot kereste de persze, hogy nem volt neki olyan személy a névjegyzékek között. Aztán eszébe jutott amit még nénikéje mondott neki Busanban és azután kezdett el kutakodni hátha akad egy ügyvéd, egy jogász vagy bármiféle jogi ügyekkel foglalkozó egyén. Mikor már majdnem feladta volna a próbálkozást megakadt a szeme egy Dr. Jang elnevezésű hívófélen. Mivel őt egy Ji vezetéknevű orvos kezelte a maffia titkos kórházában ebből azt következtette ki, hogy ez a személy bizonyára nem egy orvos. Gondolta kihasználja az alkalmat és még mielőtt Jimin visszaérne, tárcsázta a számot.
~ Halló? -szólt bele a telefonba egy férfi hang.
~ Jónapot! Maga Jang GeunSuk, a Kim család ügyvédje?
~ Ki kérdezi?
~ Én... Öm, én Kim Taehyung társának, Park Jiminnek vagyok a testvére, ezért is hívom az ő telefonjáról. Ideadta mert szeretnék önnel beszélni.
~ Hallgatom Miss Park. -elmosolyodott a név hallatán.
~ Ha lehetne tudnánk találkozni? Nem igazán telefontéma ez a dolog.
~ Öm... -hallotta ahogy lapozgat valamit közben hümmögött a vonal másik végén- Mit szólna a most szombathoz? Akkor megyek vissza Daeguba. Vagy ön máshol tartózkodik?
~ Nem nem, itt vagyok Daeguban. A Kim család vendégszeretetét élvezem. A szombat jó lesz, megfelel.
~ Rendben kisasszony, akkor szombaton.
~ Igen Dr. Jang. Ja és ha lehet ezt a telefonbeszélgetést kezelje bizalmasan rendben? Jimin bízik magában, így én is. Szóval ne okozzon csalódást! -igyekezte keményre venni a stílust.
~ Ugyan Miss Park kérem, ne sértsen meg!
~ Remek. Akkor három nap múlva. Viszonthallásra!
Miután bontotta a hívást kitörölte a telefonból minden nyomát a beszélgetésnek majd az asztalra tette mintha Jimin csak ott felejtette volna. A fiú pár perc után ott is volt mobiljáért amit NaRa némi letolás után hagyott neki elvenni, amiért ennyire szétszórt és bárhol képes otthagyni a dolgait. A fiú azzal védekezett, hogy napok óta nem alszik és nyugtalan volt az állapota miatt. A lány mint aki megenyhül irányába átnyújtotta a készüléket, aztán a fiú közölte vele, hogy elérte az orvosnál, hogy másnap hazamehessen. Örömében akár képes lett volna ugrálni is ha nem sajgott volna iszonyatosan a karja és kulcscsontja. De legalább egyel közelebb került a megoldáshoz, mégha ilyen alantas módszerekhez is kellett folyamodnia. Viszont ha Jimin nem hajlandó neki segíteni kénytelen máshogy megoldani a dolgot.
Másnap ahogy az orvos megígérte NaRa szabadon távozhatott kórterméből miután megígérte, hogy otthon semmi mást nem fog tenni csak pihenni, aludni, enni és mégtöbbet pihenni. Hoseok és Jimin mentek érte, segítettek elmenni neki a liftig, cipelték táskáját sőt még az autóba is beültették, mintha egy magatehetetlen fogyatékos ember lenne. A lányt egyre jobban idegesítette a fiúk túlzott aggodalma, mintha ezekre ő képtelen lenne.
A birtokra érve Jin és NamJoon az ajtóban vártak rá és már messziről intettek neki amint megpillantották az autót. Jimin a kiszállást se engedte NaRanak, átkarolva derekát kihúzta a kocsiból sőt miután kiegyenesedett sem hagyta egyedül menni, továbbra is megtartotta.
- Jimin, nemár! Tudok menni, nem a lábam sérült meg. -lökte el magától a fiút.
- Igaza van tesó, úgy csinálsz mintha totál fogyi lenne. -mellőzte ki őket YoonGi, aki valószínűleg a gyakorlópályán volt.
- Én csak nem akarom, hogy megerőltesse magát. -nézett kiskutya szemekkel a többiekre.
- Megerőltetni? -nézett rá kérdőn- Mitől? Attól, hogy elsétálok tíz métert? Na menj odébb! -lökött rajta egy erősebbet és beviharzott a házba.
Nem volt gúnyos, nem volt szemtelen csak megmutatta, hogy őt nem kell pátyolgatni. Mikor a konyhába ért és látta, hogy az asztal tetőtől-talpig, oldaltól-oldalig meg van terítve finomabbnál finomabbnak kinéző ételekkel, megtorpant. Szívére tette kezét és őszintén elmosolyodott. A fiúk követték őt a helységbe.
- Na tetszik? -Jin vállaira tette kezét és előremutatott, hogy bizony azt ő csinálta.
- Nemár, hogy ezt mind miattam csináltad? -fordult hátra.
- Hát... -úgy tett, mint aki elgondolkodik de aztán elnevette magát- Végülis ezzel mi is jól járunk. Egyél amennyit bírsz asztal van.
- Szuper, kaja, éhes vagyok! -dörzsölte össze tenyerét YoonGi.
- YoonGi, állj! -szólt rá a legidősebb- Megvárjuk Taehyungot is, mindjárt itt lesz! -NaRa nagyot nézett az információ hallatán.
- Jaj nemár...! -nyafogott- Az legalább még két óra. Addig én koporsóba kerülök éhhalál miatt.
- Ne játszd túl, mindjárt itt lesz, most beszéltem vele.
Szegény fiú csalódottan, puffogva ült le az egyik székbe s mind követték példáját. NaRat az asztal másik „fő” részére ültették, mintha valami nagy fejes lenne köztük, pedig ő valójában egy senki, egy kishal, egy felejtendő példa. Kellemetlenül érezte magát abban a székben.
- Srácok, nem lesz baj abból ha itt ülök? Inkább átmegyek Hobi mellé. -állt volna fel de Jin visszanyomta ülő helyzetbe.
- Maradj csak ott ahol vagy! Taehyung kérése volt, hogy ott ülhess. Ti pedig ne zabáljátok már fel az összes húst az ég áldjon meg titeket! -csapkodta meg YoonGi és Hobi kezeit- Várjatok már öt percet!
A lány a kis perpatvarból semmit sem értett ugyanis csak az visszhangzott a fejében amit Jin mondott. „Taehyung kérése volt.” Vajon miért akarta ezt? Miért jó az neki ha evés közben pont vele szemben ül? Talán azt akarja, hogy elmenjen az étvágya?
Alig tíz percen belül Taehyung is megérkezett és valóban leült hozzájuk enni. NamJoon töltött mindenkinek egy pohár pezsgőt, kivéve a lánynak aki üdítőt kapott gyógyszerei miatt. Felemelve poharát Tae elhallgattatott mindenkit.
- Figyelem! Ma két dolgot is meg kell ünnepelnünk. Az egyik természetesen az, hogy a legújabb B.T.S. tagunk sikeresen felépült és újra csatlakozott csapatunkhoz. A másik pedig az, hogy sikerült megtörnünk Joshuat és kiderítettük hol van a Seventeen Daegu-i búvóhelye! -erre mind ledöbbentek és lelkesen felálltak.
- Tényleg?
- Nemár!
- Fasza! -YoonGi féloldalas mosolya is ördögi volt, hiába neki minden mosolya ördögi.
- Joshua tényleg köpött?
- Igen Hobi, úgy dalolt akár egy kismadár. Így már, hogy tudjuk hol találjuk őket bátran kijelenthetem, hogy a béna, faszkalapokból álló Seventeen nyafka banda, alig pár napon belül megszűnik létezni!
- Ez a legjobb hír!
- Erre inni kell srácok! -emelte meg Jimin a poharát.
- Iszunk is. -helyeselt Taehyung- A győzelemre, a csapatra és arra, hogy mi vagyunk a legjobbak!
- A B.T.S.-re! -kiáltották egyszerre.
Miután mindannyian koccintottak nekiálltak enni, YoonGi legnagyobb örömére. NaRa boldog volt amiért Taehyungnak sikerült fényt derítenie ellenségei hollétére, ám tudta neki most nem ezzel kell törődnie. Ugyanis alig két nap múlva lesz egy fontos találkozója, ahol eldől sikerül-e véghez vinnie tervét, vagy tényleg minden szál ami csak TaeJinhez juttathatja örökre elvész.