Másnap kis unszolásra ugyan de sikerült ShinAh-t elrángatni a rendőrségre. Közös feljelentést tettünk Sihyuk ellen s bár a nyomozó nagyot nézett mikor rájött kiről is van szó, de végülis elvállalta az ügyet. Meghagyta nekünk, hogy menjünk be a kórházba és ShinAh csináltasson egy látleletet, hogy legyen a bántalmazásra bizonyíték. Szerencsére Soyang segített nekünk, még suliba se mentünk, ezt a napot rászántuk a dolgok intézésével. Yona-ra addig egy bébiszitter vigyázott, nem mertem oviba küldeni nehogy Sihyuk érte menjen és elvigye. Mert tudta egyedül ő akivel engem zsarolhat. Kb fél napig a kórházban ültünk mire megkaptuk a szükséges papírokat, persze Yang elintézte, hogy ha kérdezősködnek is utánnunk akkor az orvosok és a nővérek tagadják le, hogy ott voltunk. Olyan négy óra lehetett délután mire visszaértünk Yang-ékhoz. Barátnőm alighogy kitett minket a ház előtt tovább is hajtott, hogy odaérjen a megbeszélt időpontra a családjuk ügyvédjéhez. Elmondása szerint ő a legprofibb akit csak találni Koreában, így biztos megnyerjük a pert. Örülök, hogy drága barátnőm mindig ilyen optimista de én általában a dolgok rossz végére számítok, így ha jól sülne el legalább tényleg meglepődök, nem az van, hogy beleélem magam aztán ott az óriási csalódás.
A bébiszitter amint megérkeztünk kedvesen elköszönt, majd ott maradtunk hármasban plusz a bejárónő. Hát igen a Kim család ezt is megengedheti... Hugom a tv-vel volt elfoglalva, egy aranyos kis anime mesét talált magának, ami úgy beszippantja, hogy azt se venné észre ha egy atombomba robbanna mellette. Én a laptopon böngészgettem, gondoltam kicsit utána járok hogy is zajlik egy ilyen per. Csak a tisztán látás kedvéért. A bejárőnő Mrs. Peng, bár kínai származású de tökéletesen beszél koreaiul, készített nekünk forró kakaót. Kedvesen megköszöntem majd a kedves néni meghajolva távozott a nappaliból. Azért milyen... hát nem is megalázó, de milyen furcsa már, hogy egy kb 45-50 közötti idős hölgynek hajlongania kell egy 20 éves lány előtt csak mert a barátnője családjánál dolgozik. Furcsa ez a szokás vagy tudom is én minek nevezzem. Oké, hogy alkalmazott de akkor is... Gondolataimból a mellém ülő lány hozott vissza.
- Mit csinálsz?
- Csak olvasok. Hogy vagy? -néztem rá.
- Fogjuk rá.
Közben megszólalt telefonom, ma már kb huszadjára. Meg sem kellett néznem ki hív, tudtam, Jungkook. Tudom aggódik mi lehet velem, hiszen nem szoktam hiányozni suliból csak tényleg ha haldoklom, de akkor is telefonálok az osztályfőnöknek. Biztos tudni akarja mi a helyzet, de sajnos most nem tudhatja meg! Nem sodorhatom ebbe bele, főleg úgy, hogy pont Sihyuk cégénél van szerződése! Addig muszáj elkerülnöm amíg ez lezajlik! Sosem bocsájtanám meg magamnak ha miattam bármi baja lenne! Azt nem!
- Nem akarod felvenni? -biccentett telefonom felé.
- Nem! -nyomtam ki.
- Biztos aggódik. Mért nem beszélsz vele?
- Nem tehetem ShinAh, nem sodorhatom bajba! -közben pötyögtem a gépen.
- Ha nem avatod be akkor ő fog utána járni! Úgyis eljön ide.
- Majd lerázom valahogy... -vontam vállat- Így is örülök, hogy sikerült leszedni a vele készült képeket a netről! Remélem Sihyuk nem látta őket!
- Hát erre nem vennék mérget! Ha bármilyen kompromitáló fotó felkerül a fiúkról a netre azt a technikusok jelzik apám felé. -éreztem, hogy szívem egyre hevesebben dobog, kezdtem aggódni, mivan ha látta!?
- Nagyon remélem ilyen nem történt! Bár max ölelést láthat, de őt ismerve az is elég.
- Hát bízzunk a legjobbakban! De akkor is beszélned kéne vele!
- Majd ha úgy látom, hogy van fény az alagút végén akkor talán beavatom.
- Te tudod, nem akarok beleszólni! -vont vállat majd felállva távozott mellőlem.
Én folytattam a kutakodást, igyekeztem az olvasottakra koncentrálni de nem nagyon ment, főleg mert kb két percenként csörgött a telóm. Kb a huszadik alkalommal már ott tartottam, hogy kikapcsolom az egyre idegesítőbb készüléket, de még szerencse, hogy rápillantottam a kijelzőre mert Yang hívott. A zöld ikonra nyomtam és kihangosítottam, hogy az asztalnál ülő lány is hallja.
~ Szia Yang! Na mesélj, mizu?
~ Jóhír! Mr. Hwang elvállja az ügyet és az apám is segít ha úgy adódik. -még a telefonban is hallottam ahogy mosolyogva mesél.
~ Ez nagyszerű! -csaptam össze tenyerem- Szuper vagy Soyang! Nem is tudom hogy köszönhetném meg!
~ Én is köszönöm! -jött oda ShinAh is- Tényleg nagyon rendes lány vagy! Sajnálom, hogy csak most jöttem rá.
~ Ugyan csajok ne kezdjünk el sírni! Nem sokára otthon vagyunk, csapunk egy csajos estét! Fel a fejjel lányok, mindig csak pozitívan! Puszi!
Egymásra mosolyogtunk és aprót bólintva egymásnak jeleztük, hogy egyetértünk barátnőm tanácsával, egy kis időre megpróbáljuk elfelejteni a történteket. Yang hamar hazaért és megnéztünk egy igazán csajos filmet, sokat beszélgettünk és baromkodtunk. Végre sikerült egy kicsit jobban érezni magunkat.
A napok teltek ugyan de mintha megállt volna az idő, nem akart semmi történni. Nem jelentkezett egyik ügyvéd sem, a bíróságról sem kaptunk levelet sőt még a nyomozó sem jelentkezett. Kezdtem azt hinni felesleges volt minden amit eddig tettünk. És az is zavart, hogy nem jártunk suliba, lemaradtam az óráimról, a felkészítőkről és a legrosszabb, hogy Kook-al sem beszéltem azóta. Biztos kétségekközt hagytam... Fogalma sincs mi lehet velem, élek-e vagy halok és a legrosszabb, hogy a biztonsága érdekében nem beszélhetek vele. Persze Soyang és Jimin tudnak mindent, mivel ugye rájuk ez az egész gyakorlatilag nem érvényes, de megkértem a fiút, hogy bármi történjék ne szóljon a dologról Jungkook-nak! Bár sokat kellett győzködni és Yang-nak is be kellett vetnie női fortélyait, de végülis belement. Tudtam ha egyszer belemegyek abba, hogy egy sztár barátnője legyek nem lesz egyszerű életem! És tessék, be is igazolódott! Mennyivel könnyebb lenne ha Kook csak a régi Jeong Guk lenne, az a szégyenlős kissrác aki alig mert megszólítani az első nap mikor a suliba jött, az a fiú akivel bátran önmagam lehettem és az a fiú akinek elmondhattam minden titkom mert tudtam, nála biztonságban van. De mára ő már egy sztár, egy idol, mindenki kedvence. Nem tehetünk úgy, mintha ez nem számítana! Mert igen is számít! Nem mondhatom neki, hogy csak is miattam, mert jobban szerettem úgy ha nem volt híresség, hogy szálljon ki a bandából! Nem tehetem ezt vele, sem pedig a többiekkel! Ez már nem csak rólunk szól, hanem hat életről, hat sorsról ami bár különbözik de mégis egy úton jár.
Egyik nap mikor már kezdtem feladni mindent, a nyomozó aki elvállalta az ügyünket eljött hozzánk, hogy közölje szerzett annyi bizonyítékot Sihyuk ellen, hogy a bíróságon nagy eséllyel mi nyerhetünk. Óriási volt az öröm, mindannyiunk részéről! Végre történik valami! Hogy ezt megünnepeljük csaptunk egy filmnézős estét hármasban a lányokkal. Este olyan 9 körül arra lettünk figyelmesek, hogy egy kocsi satufékkel suhan át az utcán. Káromkodtunk is, hogy hogy lehet valaki ennyire felelőtlen barom, így hajtani... Aztán pár pillanattal később valaki eszeveszetten kezdett dörömbölni az ajtón. ShinAh-val összerezzentünk, azt hittük Sihyuk jött el értünk, mert gondolom őt is értesítették a fejleményekről. Eljött bosszút állni! Soyang intett, hogy maradjunk ott, megnézi ki az. Lassan az ajtóhoz sétált amit már annyira ütöttek, hogy csoda volt, hogy nem szakadt ki a helyéről.
- Jungkook az. -hallom meg barátnőm hangját.
Hogy mi!? Mit keres itt?
- Ne engedd be! -mondom neki.
- Nara beszélned kell vele, biztos már totálisan ki van borulva miattad. -meg se várta válaszom nyitotta is az ajtót.
A fiú idegesen berontott rajta és amint meglátott rögtön odarohant hozzám. Szorosan átölelt, annyira, hogy majdnem megfulladtam.
Jungkook szemszöge:
(napokkal korábban)
Nem hiszem el, hogy Nara csak így eltűnt! Mi a franc lehet vele? Suliba se jön, nem válaszol az üzeneteimre és hiába hívom, vagy nem veszi fel vagy kinyom! Mi történhetett? Talán haragszik a múltkoriért? Nem akartam olyan bunkón viselkedni a kávézóban, de mikor megláttam, hogy az a bájgúnár hogy néz rá... Elpattant bennem valami és muszáj voltam megmutatni, hogy Nara az enyém és jobban jár ha békén hagyja! Nagyon remélem, hogy nem amiatt a szépfiú miatt akadt ki ennyire!
Próba után gondoltam megnézem őt a munkahelyén hátha ott van. Alig értem be az ajtón azonnal megcsapta az orrom az a tipikus kávé illat, ami máskor ugyan jó kedvvel tölt el de ma nem! Egy fiatal lány lépett elő hátulról, asszem valami SoHee a neve, és amint meglátott nagy mosolyra húzta száját és a pultnak támaszkodva, eléggé kivágott felsője betekintést engedett dekoltázsába. Ez a lány mindig ilyen? Már értem miért ekkora a forgalom... Tae-nek kéne itt lennie, ő csípi az ilyesmit, velem ellentétben, én az ilyen... rosszul vagyok!
- Nara itt van? -tértem azonnal a lényegre.
- Nincs. Már napok óta nem jött be dolgozni. Hívtam is de nem vette fel. Már kezdtem azt hinni, hogy miattad nem bír bejönni. -hanglejtéséből azonnal vettem a célzást mire érti, Jesszusom ez a lány, eddig nem is volt ilyen, mi lelhette?
- Aha hát nem. Akkor azt mondod nem jár be dolgozni?
- Ja.
- Mióta?
- Hú... Kb 3-4 napja. Miért? Csak nem szakítottatok és most valahol depisen sirat meg téged? -mondta kissé hangosabban mire a hátsó irodából előjött utálatom tárgya is.
- Kizárt! Szeretem Nara-t és ő is engem. Na mindegy inkább lépek, kezd egyre undorítóbb lenni a levegő.
- Hé-héj öcsi, azért szépen! -megragadta karom és rántott egyet rajta.
Féloldalasan elmosolyodtam, szegény azt hitte megijedek tőle! Megfogtam kezét és két ujját hátratörve rántottam le magamról szinte azonnal és mélyen a szemébe néztem, hogy lássa komolyan beszélek hozzá.
- Tudod öcsi -utánnoztam hangnemét- meg kéne nevelned a hugodat, hogy ne másszon rá minden pasira aki belép ide! De úgy látszik ez nálatok családi vonás...
Kicsit csavartam karján mire térdre rogyott én pedig kihasználva az alkalmat elhúztam a csíkot. Hazaérve egyre idegesebb lettem! Ha a kávézóban sem tudnak róla semmit akkor komoly baj lehet... Remélem nem az apja csinált vele valamit! Nem érdekel ha ő akár az Atya Úr Isten is, esküszöm, hogy nem állok jót magamért. A dormba érve a srácok jókedvűen falatoztak, de nekem semmi étvágyam nem volt és, hogy ne rontsam el a hangulatot inkább az edző termünkbe mentem. Jobbnak láttam ha a bennem egyre csak tömörülő feszültséget kiadom magamból. Levettem pulcsim és nadrágom, majd felvéve box kesztyűm püfölni kezdtem a zsákot, ahogy csak bírtam. Kb a tizedik ütésre a zsák kilyukadt és leesve a láncról hatalmas csattanással a padlón kötött ki. A zajra mindenki berohant.
- Mi történt? -nézett a kupira Jin.
- Semmi, csak leesett ez a szar... -feleltem ingerülten, azt sem tudtam már mit mondok.
- Kook! -szólt rám Nam- Hogy beszélsz!? Szállj kicsit magadba kölyök és gondolkozz el hogy beszélsz a nálad idősebbel!
Karon ragadta Jin-t és elhagyták a helyet. Bántott amiért így megbántottam hyung-omat de nem tudtam uralkodni magamon. Ha lenyugszom az első dolgom az lesz, hogy bocsánatot kérek! A többiek segítettek rendet rakni. De senki nem szólt senkihez, jobbnak látták ha nem háborgatnak engem. Mikor végeztünk megköszöntem a segítséget és biccentve kimentek, csak Jimin maradt. Leültem a sarokba, már nem tudtam mit csináljak kínomban. Barátom letelepedett mellém.
- Nara miatt csináltad? -nem kellett ránéznem tudtam engem bámul.
- Szerinted? Fogalmam sincs mi van vele Jimin... -itt telt be a pohár és eltört a mécses, nem bírtam tovább tartani magam, Jim barátom átölelt és vállán sírtam csendesen- Bárcsak tudnám hol van, jól van-e!
- Jólvan ne aggódj! -simogatta hátam.
- Honnan tudod? És ha baja esett? Ha az apja...
- Nyugi, ne gondolj rögtön a legrosszabbra! Yang-éknál vannak. -azt hittem rosszul hallok.
- Mi!?
Ezt meg honnan tudja? Na és mióta? És nekem mért nem szólt róla? Mi folyik itt?
- Honnan tudod, hogy ott van?
- Soyang mondta.
- Na és nekem mért nem szóltál róla? Hagytad, hogy aggódjak, hogy keressem őt mindenhol akár az idióták!? -fakadtam ki.
- Nara megkért, hogy ne mondjak semmit. -na ez mégjobban meglepett, mint az, hogy tudja hol van.
- Mi, miért?
- Ezt inkább tőle kérdezd meg. Jungkook, még ezt sem szabadott volna elmondanom. Ha Yang megtudja tuti leszedi a fejem. -fogott hajára, amin kicsit elmosolyodtam.
- Oda kell mennem!
- Légyszi ne árulj be!
- Nyugi, hallgatok!
Azonnal fogtam a kocsikulcsom és indultam is. Ha Jim nem szól rám még nadrágot sem veszek. Padlógázzal tettem meg a kilométereket, nem érdekelt most semmi. Az utcába érve amit Jimin megadott címet, óriásit fékezve tudtam csak megállni. Na ennek biztos nyoma marad... De nem érdekelt. Dörömböltem az ajtón, amit csak nagyon nehezen nyitottak ki előttem. Amint megláttam Nara meglepett arcát azonnal odarohantam hozzá és megörülve annak, hogy nincs baja szorosan magamhoz húztam. Semmi sem érdekelt csak az, hogy láthatom.
- Jungkook, engedj el, megfulladok! -kopogtatta meg a hátam, gyorsan elengedtem.
- Jaj bocsi. Jól vagy nincs semmi bajod? -néztem végig rajta.
- Semmi bajom, ne aggódj. De mit keresel itt?
- Szerinted? Téged! Napok óta nem tudok rólad semmit! Csak úgy eltűnsz? -kérdeztem mérgesen- Hogy képzelted ezt!?
- Sajnálom. -felelte lehajtott fejjel.
- Mi történt? Miért tűntél el?
Meg kell tudnom mi folyik itt! És ezúttal nem engedhetek, ha hagyom, hogy tovább titkolózzon úgy érzem valami rossz dolog fog történni vele. Ha kell órákig vagy napokig győzködöm, hogy mondja el, de nem fogok magyarázat nélkül elmenni. Ha miattam is van legalább mondja meg mit rontottam el! Szerencsére nem kell sokat győzködnöm. Soyang közre fogva ShinAh-t elvonultak az egyik szobába, ahogy mi is. Fura volt itt látni ShinAh-t. Ő meg mit keres itt? Ez egyre zavarosabb!
Nara szemszöge:
Mikor Jungkook beállított tudtam csak is Jimin mondhatta el hol vagyok. S bár mérges voltam amiatt, hogy elárulta de tudtam valami komoly dolog történhetett ha beavatta. Remélem nem csinált semmi hülyeséget!
Láttam rajta mennyire megkönnyebbült mikor látta, hogy jól vagyok. Bele se merek gondolni milyen fájdalmat okozhattam neki, amiért csak úgy eltűntem... Szégyeltem is magam miatta! De a tudat, hogy bánthatják rettentes volt! Ezért elhatároztam, hogy beavatom őt azzal a feltétellel, hogy nem avatkozik bele semmibe! Miután megígérte elmeséltem neki mindent. Az elejétől egészen a mai történtekig. Figyelmesen végig hallgatott, egyszer sem szakított félbe s mikor végeztem nem szólt semmit csak közelebb ülve hozzám átölelt. Jól esett közelsége, boldogan bújtam karjaiba és szívtam be édes, frissítő illatát. Tudtam hiába küldeném úgy sem menne haza és az igazat megvallva nem is szívesen küldtem volna el. Kijelentette, hogy itt marad éjszakára és ezentúl titokban tartjuk a kapcsolatot, hogy ha bármi baj lenne azonnal tudjon segíteni. Hiába tiltakoztam ellene, hiába mondtam, hogy ne akarjon belekeveredni ebbe, hajthatatlan volt. Addig nem akart elmenni amíg nem egyezem bele. S bár féltem mi lesz, kénytelen voltam engedni.
Mikor mindent megbeszéltünk elküldtem zuhanyozni, addig a lányokkal is átbeszéltük a dolgokat. Mikor Kook végzett bekötöztem kezeit, mert az ajtó szétverésétől csupa vér és seb volt a keze. Istenem ez a fiú! Csendben tűrte orvosi beavatkozásom, majd megágyazva mellettem, kicsit sem zavartatva magát feküdt el az ágyon. Csak megráztam fejem és egy mosoly kíséretében feküdtem be mellé. Kicsit közelebb húzódtam hozzá és megérezve közelségem, fejemet a mellkasára tette. A szívem azonnal eszeveszett dobogásba kezdett, levegőt is alig kaptam! A fejemben az a kicsi hangocska folyton azt kiabálta, hogy Oh My God! Hajamat, hátamat simogatta, hogy nyugodjak meg, holott nem voltam ideges legalább is eddig nem... Mikor kezdtem beletörődni, hogy gyakorlatilag rajta fekszem és mivel ő már elaludt, nekem is kezdett egyre nehezebb lenni szemhéjam. Végül izmos mellkasán fekve elnyomott az álom.