30. Rész

Egész este a szobámban ültem és bámultam kifelé az ablakon. Kértem anyát, Istent sőt még Jézuskát is, hogy segítsenek rajtam, de nem jött válasz, mindent némaság övezett. De jó lenne inkább gyereknek lenni, legalább akkor nem kell ilyen nehéz döntéseket meghozni! Pár perccel később kopogást hallottam az ajtóm felől. Kissé megijedtem, annyira belemerültem a gondolataimba.
- Gyere!
- Gondoltam, hogy nem fogsz tudni aludni. -lépett be- Kell egy barát? -ajánlotta fel kedvesen, szerencsére már nem volt a leordítós hangulatában.
- Az most jól jönne...
Odasétált hozzám és leült mellém az ablakban kialakított kis fekvő helyiségre. Szerettem ezt a részét a háznak, kb minden ilyen nagyobb ablak így van megcsinálva, tök jó! Itt az ember el tud gondolkodni, tökéletes hely olvasni, zenét hallgatni vagy simán csak elvonulni a világ elől!
- Hogy vagy?
- Szerinted? Nem túl jól...
- Sikerült mindent megbeszélni?
- Többet is mint kellett volna. De szerintem hallottál mindent...!
- Ha ezzel arra célzol, hogy hallgatóztam akkor ezt kikérem magamnak! -háborodott fel drámaiasan.
- Ja dehogy eszembe se jutott célozgatni én csak az igazat mondtam. -nevettem el magam, hm ma először.
- Na és... Most mi lesz? Hogy fogsz dönteni? Megbocsájtasz neki?
- Fogalmam sincs! Halványlila gőzöm sincs mit tegyek... -mondtam a lehető legőszintébben.
- Hát én sajnos ebbe nem tudok beleszólni és nem is akarok, sem dönteni helyetted!
- Hát eddig nem fogtad magad vissza ami a beleszólást illeti de mindegy... -ezt már inkább csak kötekedésként mondtam.
- Ja elnézést kérek amiért nem hagytam, hogy újra hülyeségeket csinálj és belekezdj a régi lemezbe! Szerintem nagyon is jól tettem, hogy idehoztam Matthew-t!
- Jólvan már na, ne legyél mérges csak húztalak! -újra elkenődtem, azt hittem érti a viccet, de úgy látom tévedtem, ma inkább már nem viccelődök vele!
- Most inkább ne, még mindig mérges vagyok rád! Tudod te mit éltem át tegnap!? Amikor hiába hívtalak nem vetted fel, azt sem tudtam hol vagy, jól vagy-e! Erre az éjszaka kellős közepén két vadidegen fiú hozott haza matt részegen! -kiabált velem újra, de tudtam igaza van.
- Sajnálom! -feleltem néhány perc csönd után.
- Kérlek ígérd meg, hogy többet ilyet nem csinálsz!
- Megígérem! -emeltem fel jobb kezem- Soha többé nem teszek semmi rosszat! Rájöttem, hogy egy fiú sem ér annyit, hogy tönkre tegyem magam miatta.
- Jókor...
- Tudom, kicsit lassú vagyok. -mosolyodtam el- De hibáztam és tanultam belőle! Hozzon bármilyen elviselhetetlen szarságot az élet soha többé nem iszom és droghoz sem fogok nyúlni, SOHA! -emeltem ki a végét.
- Ennek roppanttul örülök. Most pedig aludj! Holnap iskola!
- Nem csaptak még ki?
- Nem. Hála a tanárodnak! -mutatott végig magán, közben egy kis önelégült mosoly kiült arcára- Szerencsédre sikerült elsimítanom a dolgokat az igazgatóval. De ezekután mindennap be kell járnod és egy órát sem hagyhatsz ki! -kötötte ki szigorúan.
- Így lesz, megígérem! Nem lógok többet!
- Ajánlom is, nem azért lobbiztam annyira! -nevetett- Matt-re pedig visszatérve, ne siesd el a döntést! Tartson bármeddig ne zavarjon, de tudod, hogy az jól átfontolt és meggondolt döntés lesz!
- És ha rosszul döntök?
- Szerintem ha a szívedre hallgatsz, arra, hogy ő mit szeretne akkor nem dönthetsz rosszul! Hiszen úgyis mindenki arra vágyik a legjobban amit a szíve súg neki, hiába a tagadás! Itt csak az a kérdés, a te szíved mit súg!?
Válaszolni sem tudtam mert gyorsan kislisszolt a szobából. Gondolom ezt afféle „filmes bölcsességnek" szánta. Ja, tényleg olyan akár egy filmben, jól kioktat, leordít majd egy ilyen egetrengető monológ után eltűnik akár a kámfor! De igaza volt, mindenben! Nem várhatom el, hogy más hozza meg a döntést helyettem én nem Matt vagyok, hogy másra várok! Jól átgondolok mindent, számolok minden eshetőséggel, lehetőséggel és esetleges gondokkal. Ha mindez megvan, akkor talán képes leszek ésszerű választ adni magamnak és Matthew-nak is. És Jeremy-nek abban is igaza van, hogy nem kell nekem ezt elsietnem! Hiszen mért kéne már holnap választ adnom? Ha tényleg annyira helyre akar mindent hozni, és tényleg szeret engem ahogy azt állítsa, akkor tud várni, ha kell sokáig is! Plusz az ilyet amúgy sem lehet elsietni, hiszen nem akarok újra megbánni mindent! Biztos akarok lenni abban, hogy a döntésem jó lesz és egy szebb jövőt alakíthatok ki magamnak! Lehet Matt-el vagy nélküle!
De megfogadom Jeremy tanácsát más ügyben is! Egy másik ügyet is helyre kell hoznom!
Másnap együtt mentünk suliba kb két saroknyira kitett, nehogy feltűnjön valakinek, hogy vele megyek egy kocsival. Az udvaron alig volt valaki, mindenki az épületben volt, bár ez nem csoda, nagyon hideg van! Amint beléptem az ajtón enyhe hányinger lett úrrá rajtam, az a sok szivecske és megannyi Valentinnapi hülyeség egyszerűen émejítő volt! Elindultam, hogy megkeressem gondolatom alanyát. A folyosónkon találtam meg, a termünktől nem messze. Vettem egy mély levegőt és odamentem hozzá.
- Szia! -ő csak nézett, hogy tényleg neki akartam-e köszönni, biztos fura, hogy minap még leordítottam a fejét ma meg már köszöngetek neki- Igen, neked köszöntem! -erősítettem meg abban, hogy nem másnak szólt.
- Szia! Bocs csak fura, hogy szólsz hozzám... Azt hittem, hogy ez már sosem történik meg!
- Változnak az idők, ahogy az emberek is. Beszélhetünk most?
- Persze! De ha újra le akarsz hordani akkor ne fáradj, a múltkori is elég világos volt!
- Nem, egyáltalán nem azt akarom!
- Oh, akkor mondd!
- Olvastam az üzeneteid. Amikben bocsánatot kérsz és leírod részletesen mi történt és, hogy elzárkóztam előled ezért hitted azt, hogy Adam és én...
- Igen, és? Akkor megbocsájtasz? -kérdezte lelkesen, mosolyogva.
- Igen, meg. Nem akarok veled haragban lenni!
- Istenem de jó hír ez! -ugrott a nyakamba, azt hittem összeesek- Úgy féltem, hogy már sosem leszünk barátok!
- Ne haragudj Skyler!
- Ugyan, te ne haragudj! Hülye voltam, hogy azt hittem...
- Nenene! Én nem Adam-ről beszélek!
- Hát akkor? -nézett egy „most mi van?" tekintettel.
- Azért amit írtál is nekem, hogy mostanában elzárkóztam előled és olyan távolságtartó voltam. Nem volt szándékos, csak ha kicsit nagyobb lesz a gondom, mint amit elbírok viselni mindig ezt csinálom, elmarom magammellől az embereket! Ez egy rossz szokásom, és igyekszem leküzdeni de nem mindig sikerül... -vontam vállat mosolyogva.
- Ugyan, semmi baj! A fő, hogy sikerült mindezt elismerned! Már ez óriási előrelépés! És én is ígérem, hogy soha többé nem leszek olyan gyerekes és féltékeny sem! Bármi felmerül bennem, azt nyíltan megbeszéljük! -tette szívére a kezét.
- Rendben, ez egy nagyon jó terv, támogatom! -nevettünk egyszerre.
- Nahát lányok, mi ez a jó kedv? Csak nem újra szent a béke? -jött oda Adam is végszóra.
- De igen, kibékültünk. -lelkendezett Sky.
- Bizony! Megbeszéltük a dolgokat és mindent tisztáztunk.
- Nahát ez szuper! És hogy sikerült ezt elérni? Megszállt titeket a szentlélek vagy mi? -a kis szemtelenje!
- Miranda-nak köszönhető minden! A sok butaságom ellenére meg tudott nekem bocsájtani!
- Nem! Ez igazából Skyler érdeme! A sok üzenetei után és őszinte vallomásai után rájöttem, hogy neki is igaza volt és átgondoltam a dolgokat!
- Jesszusom te ki vagy és mit csináltál Miranda-val!?
Karolt át minket, közénk furakodva és úgy kérdezte tőlem, ledöbbent arcot vágva. A kis színész! De igaza van, ez az egész bocsánat kérősdi nem igazán vall rám és ő ezzel tisztában van. De végre sikerült rájönnöm, hogy amit eddig követtem elvet és nézetet az kicsit sem jó és egyáltalán nem vezet sehová! Így elhatároztam, hogy változtatni fogok! Mind magamon mind pedig a hozzáállásomon. Még ha azonnal nem is tűnik úgy, hogy változtam volna, de szép apránként sikerülni fog! Legalább is nagyon bízom benne! Szerencsémre nem vagyok egyedül, itt vannak a barátaim akikre számíthatok és akik úgy tűnik nem hagynak cserben még akkor sem ha olyan elviselhetetlen vagyok, mint az elmúlt időkben! Bár mondjuk erre hamarabb is rájöhettem volna! Mindegy, ha másra nem is de erre jó volt ez az időszak, hogy megtudjam kikben bízhatok és kikre számíthatok a bajban!
Nevetve sétáltunk végig a folyosón, elkísérve Sky-t az osztálytermébe. Aztán mi is visszamentünk a sajátunkba és elkezdtük a napot.