Mindennek már négy éve! Teljesen meggyógyultam, már egyáltalán nincsenek öngyilkos gondolataim hála az orvosoknak és persze a gyönyörű kislányomnak Yo-woon-nak. Ma már úgy érzem túl vagyok a szerelmi csalódáson, bár még néha eszembe jutnak a múltban történtek. De inkább gondolok rá úgy, mint életem azon szakaszára ahol egyszerre tanultam meg milyen teljes szívből szeretni és milyen elveszíteni azt, akiért bármit megtennél a világon. Ha eszembe jut Jeong Guk csak elmosolyodom, néha 1-1 könnycseppet elmorzsolok de azok inkább boldog cseppek mintsem szomorúak. Hiszen ha ő nem lenne nem tudnám mi az a szerelem és nem lenne az én csodás kislányom. Aki ma már négy éves kis hölgy, igazi energia bomba! Eléggé hasonlít az apjára, kb mindenben. Energikus, okos, ugyanazokkal az igéző szemekkel néz rám ahogy egykor ő, szereti a zenét és segít nekem mindenben. Halasztottam egy évet az egyetemen, addig dolgoztam, készültem a sulira. Az utolsó hónapban már a nagyi nem engedett munkába járni, szerencsére nagyszerű ember a munkáltatóm és kifizette azt a havi bért is amikor már nem tudtam bemenni dolgozni. Amint összeszedtem némi pénzt elköltöztem Chungju-ba, amúgy is oda járok egyetemre, a Konkuk-ra. Legalább nem kell annyit utazgatnom. Megfogadtam Jeong Guk tanácsát és színészetet kezdtem el tanulni. Nagyon tetszik és egész jól csinálom, bár gyerek mellett nem könnyű de nem is lehetetlen. Szerencsére a nagymamának mindenhol vannak „kapcsolatai" így itt is, ezért szerzett nekem egy dadát aki segít a lányomra vigyázni amíg én egyetemen vagyok. Nagyon kedves lány, nemrég végzett az egyetemen, gyermek gondozás szakon. Hamar összebarátkoztunk, megértsük egymást még úgyis, hogy ő idősebb tőlem. ShinHe-vel még mindig tartjuk a kapcsolatot, bár nem beszélünk olyan gyakran mint régen. De tud mindent rólam, a lányomról és azt is ki az apa, persze megeskedtem, hogy nem mondhatja el senkinek. Anya gyakran meglátogat minket, miután elváltak apával kértem költözzön hozzánk, de nemet mondott. Inkább segít a nagyinak és eljön hozzám ha kérem. Imádja Yo-woon-t és ő is a mamáját, néha olyan jól elvannak, hogy igazán feleslegesnek érzem magam. Apával azóta mióta kidobott nem beszéltem, nem tudom mi lehet vele, de igazán nem is érdekel. Szerencsére anyuval nagyon jól megvagyunk és mindig számíthatok rá! Lettek barátaim az egyetemen is, ami meglepő mivel itt szokás kinézni az olyan lányokat akik egyedül nevelnek egy gyereket, apa nélkül. De meglepően elfogadóak voltak, főleg azután, hogy rájöttek velem egyáltalán nem kivételeznek sem az oktatók sem az igazgató, arra a tekintettel, hogy nekem gyermekem van és ha baj lenne akkor azonnal elszaladok. Nagyon de tényleg nagyon ritkán volt ilyen amikor anya sem ért rá, de hoztam is igazolást a doktortól.
Harmadéves hallgató vagyok, mivel halasztottam egy évet. Így én vagyok a legidősebb az osztályban, ami kicsit fura érzés de megszokható. Sok sikeres darabunk volt és sajnos vagy nem sajnos az egyik oktatóm rátalált arra sorozatra amiben gyerekként szerepeltem és lejátszotta az egyetem egyik foglalkoztató napján. Mindenkinek nagyon tetszett és azóta kapok nagyobb szerepeket is 1-1 darabban. Szerencsére anya is és a nagyi is mindenben támogat, így könnyebb nekem is a szerepek elvállalása. Kezdtem egészen „híres" lenni. Ha már itt tartunk, akkor a Bangtan... Hát igen... Mára már világsztárokká nőtték ki magukat. Sokszor jártak Amerikában, Japánban és más országokban is. Neveztek el róluk kajákat, valahol helyeket is és egyéb dolgokat. Maguk mögött tudhatnak jónéhány díjat, elismerést és persze milliós nagyságú rajongó tábort. A rajongókat Army-nak nevezték el, őket pedig a világon BTS ként ismerik. Az az Bangtan Boys. Sok videót, interjút, fellépést láttam róluk és látszott rajtuk mennyire szeretik ezt csinálni! Odavannak a zenéért, a koncertekért és az Army-kért. Valahányszor látom mennyire jól érzik magukat és mennyire boldogok jó döntésnek érzem azt, hogy akkor, az nap elmentem és én döntöttem Jeong Guk helyett. Talán sosem bocsájtottam volna meg magamnak ha ettől a sikertől fosztom meg és lehet ő sem. Bár roppanttul fájt az elválás és valahol bánom is, de ha jobban belegondolok ma sem cselekednék másként. Nagyon jó érzés ilyen sikeresnek látni őket és, hogy mennyi ember szereti és rajong értük. Nekik hála megismerték a mi kis országunkat, hogy mennyi sikeres, tehetséges ember él itt. Bár még néhány dolgon, törvényen lehetne javítani de mint bárhol a világon, itt is az első a pénz! Csak is a bevétel a lényeg épp ezért találnak ki olyan idióta szerződéseket amit a fiúknak is alá kellett írniuk. Mivel a sok fanatikus, már-már eszement rajongó csak úgy szereti 1-1 idolját ha szingli. Mivel így álmodozhat róla, hogy neki is van esélye a kegyei közé férkőzni. Ha jobban belegondolok van benne igazság, de azért mégis...nem igazságos ez a sztárokkal szemben hiszen semmi, zéró magánéletük van. Nem lennék sztár az biztos! Nem bírnám!
Teltek a napok, a napokat hetek követték, a heteket pedig hónapok. Már a végzős évemet kezdtem el, alig jártam egy hónapja az egyetemre amikor az igazgató felhívott azzal, hogy azonnal menjek be az irodájába ha beértem. Nem tudtam mi baj lehet, talán valami rosszat tettem? Leparkoltam a kocsival és siettem is nem akartam mégnagyobb bajba keveredni. Mikor odaértem halkan bekopogtam és megvártam amíg szólnak, hogy bemehetek. Lassan kinyitottam az ajtót és egy kisebb társaság foglalt helyet a tágas irodában.
- Jó reggelt uram! Miért hívatott? Csak nem valami baj van? Esetleg valami rosszat tettem?
- Jaj nem dehogy! Szó sincs erről. Ezek az urak azért jöttek ide, hogy magával beszéljenek. Kim kisasszony, kérem jöjjön beljebb! -tolt oda eléjük a hátamnál fogva.
- Jó reggelt kívánok! Kim Lien vagyok! -nyújtottam a kezem.
- Szia! Lee Myung Woo vagyok, ő pedig Son Geun Joo!
- Üdvözletem! -hajoltam meg előttük majd kezet fogtunk- Várjunk csak! Maga -mutattam Lee úrra- de hisz maga nem egy rendező?
- Ismersz engem?
- Igen! Rengeteg sorozatát láttam! Nagyon jók! De mit keres itt és mit szeretne tőlem?
- Nos, a drága igazgató úr, aki mellesleg gyerekkorom óta a legjobb barátom, a figyelmembe ajánlott egy kis mini sorozatot amiben szerepeltél és megnéztem néhány játékodat is a színpad mögül. És meg kell hagyni egész jól csinálod a dolgod! Tetszett ahogy játszol, átéled a szerepet néha olyan egyszerűséggel, hogy az ember elhinné hogy az a valóság. -áradozott, én meg nem győztem takargatni arcom annyira zavarban voltam.
- Nagyon szépen köszönöm! El sem hiszi mennyit jelent ez nekem, főleg, hogy maga mondja! De még mindig nem értem miért vagyunk itt.
- Nos az úr aki mellettem áll egy nagyon tehetséges forgatókönyvíró és úgy gondoltuk megfilmesítjük a sztorit. Így szereplőket keresünk a sorozathoz. Lenne kedved eljönni a meghallgatásra?
MMMIIIII!!!!???? Nem hittem el amit hallok! Ez tényleg megtörténik? Vagy megint csak álmodom...? Nem lehet igaz!
- Ez most...tényleg igaz!?
- Igen, elhiheted. Nos, mit szólsz?
- Azt, hogy igen! Persze, szívesen elmennék a meghallgatásra. De...jó lennék én egy maga által rendezett filmhez?
- Figyelj Lien, ha nem tartanálak esélyesnek akkor nem lennék itt. Szerintem még az egyik főszerepet is megkaphatod.
- Hogy én!!?? Ugyan...azt nem hinném. -annyira zavarban voltam, hogy még a legkisebb lábujjam is vörös volt.
- Önbizalom! Csak is ez kell a sikerhez! -tette kezét a vállamra- Csak hinned kell magadban és bármi megtörténhet.
- Igyekszem... Na és van már biztos szereplő vagy még csak most kezdődnek a válogatók?
- Nem, már tart egy ideje. A férfi főszerep már megvan, már csak a két nőit kell megtalálnunk.
- Megtudhatom ki az?
- Persze. Ji Chang Wook, ő kapta a szerepet.
- Hogy Ji....!? Na Ne! Ez most komoly!??
- Igen. Ismered?
- Hogy ismerem-e!? Az nem kérdés! Egyik kedvenc színészem!
- Ez remek! Akkor egyszerűen fog menni a munka, feltéve ha megfelelsz. Pénteken várunk a meghallgatásra, itt a forgatókönyv a kijelölt részeket tanuld meg és 8-ra légy a stúdióban. A pontos részleteket majd a titkárnőm elküldi. -mutatott a mellette álló csinos nőre.
- Rendben. Köszönöm és nagyon hálás vagyok a lehetőségért! El sem hiszi mennyire.
- Ugyan, ezt csak magadnak köszönd! Most mennünk kell, akkor pénteken. Szép napot!
- Köszönöm mégegyszer! -hajoltam meg.
Kimentek az irodából és eltűntek a folyosón én meg úgy sétáltam ki onnan, mint egy lassított felvétel. Még mindig nem hittem el ami alig pár másodperce történt. Tényleg engem akarnak egy sorozat főszereplőjének!? Nem lehet igaz! Nagyon kedves volt az igazgatótól, hogy beajánlott meg kell köszönnöm neki is.
A meghallgatás egész jól ment, leszámítva azt, hogy kb 20x kaptam szívrohamot Wook miatt. Annyira rendes volt és ha rontottam is ő is elrontott valamit, nehogy engem szindjanak le miatta. Végül megkaptam a női főszerepet. Legelején a bajkeverő diáklányt kell játszanom aki találkozik Wook-al és rá pár év múlva újra összefutnak és a lány a férfi boltjában kap állást. Onnantól kezd izgalmas lenni a dolog. Amint elolvastam a forgatókönyvet szinte azonnal beleszerettem a sztoriba, tényleg ügyes az író Lee úr jól mondta. A forgatás idejére elutaztunk Szöulba. Nagyon furcsa volt ismét ott lenni... Amint megláttam a helyeket ahol régen voltam előtörtek az emlékek... Némelyik egész kellemes emlék volt, de legtöbbje fájdalmas. Nagyon reméltem, hogy amíg itt vagyok nem futok össze egyik Bangtan-nal sem! Amint elkezdtünk forgatni csak úgy szaladtak a napok. Nagyon jól elvoltunk és egész hamar összebarátkoztunk Wook-al. Meglepően sok közös dolog volt bennünk, pedig majdnem tíz évvel idősebb tőlem. Egyik nap forgatás után beültünk egy gyors kajáldába mielőtt mentünk volna egy fotózásra. Nagyon jól elbeszélgettünk, tényleg rettentő kedves férfi, rosszat nem tudnék róla mondani még ha akarnék se. Ahogy ott ültünk egy igen csak ismerős alak tűnt fel a távolban. Az unokatesóm volt az, Nam Joon. Nem akartam vele összefutni ezért igyekeztem bújkálni, eltakarni magam Wook mögött.
- Te mit csinálsz? -biztos egész hülyén nézhettem ki, arc kifejezéséből gondolva.
- Csak ott van egy ismerősöm és nem szeretném ha meglátna.
- Miért? Rosszban vagytok?
- Nem, dehogy. Csak nem szeretnék vele találkozni.
De mire ezeket kimondtam késő volt, észre vett engem és egyenesen felénk tartott. Magamban elmondtam egy néma imát, de felesleges volt. Az asztalunk előtt megállva nagy mosollyal fogadott.
- Lien! El sem hiszem, hogy itt látlak! -felálltam, hogy üdvözölni tudjuk egymást.
- Szia Nam Joon, örülök, hogy látlak! Hogy vagy?
- Egész jól na és te? Hallottam szerepelsz egy sorozatban! Gratulálok! -ölelt meg.
- Köszi. Igen, hihetetlen én mint tv sztár! -nevettem- Ő a színész társam és barátom, Ji Chang Wook, ő pedig az unokatesóm Kim Nam Joon. -mutattam be őket egymásnak.
- Szia nagyon örvendek!
- Én is! Láttam pár filmedet, nagyon jó vagy!
- Köszi. Figyi Lien én előre megyek szólok a stúdióban, hogy késel. Majd gyere te is!
- Oké, köszi sietek! -bár kérően néztem, hogy ne hagyjon itt de nem vette a lapot, vagy csak nem akarta venni.
- Kedves pasas! Itt forgattok?
- Aha, de már nem sokáig, csak pár rész van hátra. Aztán utazok vissza.
- Jó rég nem láttuk már egymást... Szinte ezer éve.
- Ja, rég volt. A többiek hogy vannak?
- Áhh klasszul! Most kezdünk forgatni egy új show-t, az egész lakás be lesz kamerázva szuper lesz! Eljössz megnézni?
- Öm... Nem kössz. Nem lenne jó ötlet! Mi van ha meglátnak veletek? Nem akarlak bajba sodorni titeket.
- Ugyan, egy régi barátunk vagy, sőt szinte családtag!
- Lehet de a szinte és a biztos nem ugyanaz! De mindegy is, hiszen amúgy sem érek rá, ott a forgatás, a sok interjú és az egyetem is. Mielőbb vissza akarok menni!
- Rendben, ahogy gondolod. Ne haragudj de most mennem kell, jó volt téged látni! -ölelt meg- Sok sikert az egyetemhez és a sorozathoz is!
- Köszönöm és kérlek ne szólj a többieknek, hogy itt vagyok és hogy találkoztunk!
- Rendben. -szerencsére értette miért mondtam.
Rámmosolygott aztán eltűnt az utcák között. Én pedig siettem a fotózásra. Kicsit felkavart ez a találkozás, reméltem hamar befejezzük a forgatást én minél messzebb lehetek a várostól! Szerencsére szépen teltek a napok és mivel csak 16 részes volt a sorozat hamar befejeztük. Alig három hónapig forgattuk le az összeset. Aztán még jártunk fotózásokra, interjúkra még a tv-ben is szerepeltünk. Be kell valljam jól esett ez a kis hírnév! Mázlimra nem találkoztam azóta egy Bangtan taggal sem. Egyik nap amikor épp nem volt dolgunk elmentünk egy étterembe vacsorázni, mondjuk vacsorának nem mondanám mivel délután négy óra volt, de ebédhez már késő. Wook az életemről kérdezett és elmeséltem neki néhány dolgot. Megkért had találkozhasson a lányommal. Beleegyeztem, felhívtam anyát, aki vigyázott rá amíg forgattunk, hogy hozza el az étterembe. Hamar odaértek és Yo-woon eleinte elég szégyenlős volt de hamar összebarátkoztak a férfival. Meglepően jól szórakoztak együtt, néha már úgy éreztem, hogy felesleges vagyok. Ezekután sok időt töltöttünk így, eljártunk vidámparkba, éttermekbe és más helyekre. Yo-woon nagyon örült amikor Wook-al lehetett, eléggé megszerette. Aminek nem nagyon örültem, mert aggódtam mi lesz vele ha befejezzük a közös munkát és Wook és én külön utakon folytatjuk...? Persze jó barátok lettünk, de mégsem kérhetem arra, hogy hagyjon fel mindennel a lányom miatt.
Az utolsó nap, amit a fővárosban töltöttünk, elmentünk egy koncertre. Valami lány banda volt, de Yo-woon-nak nagyon tetszettek, élvezte végig. Mikor vége lett elmentünk egy csendes kis játszótérre amit még akkor fedeztem fel amikor ideköltöztünk. Leültünk egy padra addig Yo-woon hintázott. Hűvös volt az idő és én továbbra sem vagyok oda a hidegért! Bár csak most kezdődött el az ősz és általában meleg van, de ma nem. Hát mért is lenne? Ugyan már... Ahogy ott ücsörögtünk lehunytam a szemeim és újra feltörtek az emlékeim. Az amikor elhoztam ide ShinHe-t, mikor először voltam itt Jungkook-al... Megannyi kellemes de fájó emlék...
- Jól vagy? -hallottam meg a mellettem ülő férfi aggódó hangját.
- Persze, jól.
- Klassz ez a hely. Régóta ismered ugye?
- Igen, elég rég...
- Akkor gondolom az emlékek miatt lettél ilyen szomorú?
- Nagyjából... Néha azért félelmetes, hogy ennyire belémlátsz! -löktem meg játékosan.
- Nem volt nehéz kitalálni. Sőt van egy olyan sejtésem, hogy egy fiúhoz van köze ennek a búskomor ábrázatnak!? -húzta el kezét az arcom előtt, közben végig mosolygott.
- Na most hagyd abba! Totál megijesztesz! -nevettem.
- Yo-woon apja az aki ennyire foglalkoztat még mindig? -kérdezte érdeklődően.
- Igen vagyis nem...vagyis ez...hát ez bonyolult.
- Mi ezen annyira bonyolult? Vagy részeg voltál mikor őt összehoztátok és ciki lenne beismerni? -nevetett.
- Dehogy is! Nem erről van szó. Egy ideig jártam Jeo...vagyis az apukájával, aztán kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot és el kellett válnunk. Még azt sem tudja, hogy Woo létezik.
- Uh, ez kemény. Sajnálom nem tudtam... Biztos nehéz lehetett!?
- Semmi baj nem tudhattad, és igen nehéz volt nem is kicsit. De ahogy mondják is, az idő minden sebet begyógyít. Már csak egy szép emlék semmi más.
- Hozok neked valami finomat, rádfér egy kis boldogság hormon.
- Köszi.
Kedves volt tőle, hogy így törődik velem, tényleg igaz barát. Persze a drága kicsike lányom naná hogy vele ment, szinte le sem lehetett vakarni róla. Bár aranyosnak találtam ezt a dolgot, mégis aggódtam mi lesz ha el kell válniuk. Hiszen Wook megy majd forgatni, mi pedig vissza Chungju-ba. Remélem nem fogja annyira megviselni! Ahogy ott ültem elővettem telefonom és nézelődtem a közösségi oldalamon. Sok követőm lett és rajongóm, de ezt főleg a nagy Ji Chang Wook-nak köszönhetem. Nem tudom miért de sok selfie-t csinált velem és mindet feltöltötte az összes oldalára. Ahogy nézelődtem megakadt a szemem egy kis videón, a címe Taekook volt. Érdekelt miről szólhat, így belenéztem. Egész aranyos kis videót hoztak össze, melegséggel töltött el, hogy megmaradtak ilyen jó barátnak és a mi kis villám kapcsolatunk nem állt közéjük. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Szia! Mi olyan érdekes?
Szólalt meg egy hang a hátam mögül. Ez a hang.... Olyan ismerős volt... Hirtelen összeszorult a gyomrom a szívem pedig a torkomba vándorolt el. Megfordultam és újra az az angyali arc fogadott mint hosszú évekkel ezelőtt. Szemei ugyanolyan igézőek voltak, talán most mégjobban mint akkor. Haja ezúttal kék-fekete volt, de ez is jól állt neki.
- Hát te!? -nyögtem ki végül.
- Csak erre jártam, gondoltam eljövök ide. Sok szép emlék köt ide. Na és te?
- Éppen filmet forgattunk és eljöttünk ide Yo-woon-nal. Gondoltam tetszene neki a hely, régen ez volt a kedvenc búvóhelyem.
- Igen, emlékszem... Amúgy gratulálok a sorozathoz! Láttam a plakátot.
- Köszi! Én meg a világsikerhez! Nagyon jó kis karriert futottatok be, gratula!
- Köszi! Bár nehezebb dolog ez mint képzeltük. Sok a meló benne és néha igen csak kikészítő.
- Igen, tudom... Láttam a kulisszák mögötti videókat, sokszor kivoltatok.
- Ja, brutálisak a fellépések.
- De megéri, szuperek vagytok! Többiek, hogy vannak?
- Jól, tök jól. Közösen bérlünk egy nagy villát, most ott lesz egy ilyen valóság show féle, be lesz minden kamerázva.
- Igen tudom. De nem lesz ez egy kicsit túl sok? Azért mégis csak a házatokban forgatnak, ahol szeretnétek csak ti lenni nem?
- Áhh nem lesz olyan vészes plusz csak az lesz adásban amit mi és a BigHit engedélyez.
- Ja az más, így már rendben. Örülök nektek és annak is, hogy ilyen jó barátok vagytok!
- Igen azok. RM mondta, hogy találkoztatok... -tudtam, hogy nem bírja majd megállni- Miért nem engedted neki, hogy elmondja nekünk, hogy itt vagy?
- Mert nem akartam bonyodalmat. Amúgy meg tök mindegy, hogy mit mondtam neki, nem tartotta be...
- Csak nekem mondta el, senki sem tud róla.
- Miért mondta el neked?
- Mert úgy gondolta, hogy szeretnélek meglátogatni.
- És mért gondolta úgy?
- Mert...talán így van... Sokszor gondolkoztam azon, hogy meglátogatlak. Egyszer el is mentem Busan-ba de a nagymamád mondta, hogy már nem laksz ott, és nem tudtam hol keresselek.
- Igen, már egy ideje nem lakom nála. A saját életem élem.
- Nam Joon mondta, hogy itt forgattok Szöulban.
- Igen. Most fejeztük be a forgatást, holnap utazok haza és folytatom az egyetemet.
- Ezekszerint megfogadtad amit tanácsoltam neked? Melyikre jársz?
- A Konkuk-ra.
- Hogy hogy odajársz még mindig? Megbuktál?
- Nem. Csak halasztottam egy évet. Kérdezhetek valamit? -bólintott- Mondd csak hogy hogy itt kerestél engem?
- Nem is tudom...valami azt súgta, hogy itt leszel. Mindig is ez volt a kedvenc helyed, gondoltam ha már itt vagy egyszer csak eljössz ide. Meg amúgy is szoktam lejárni, ha van időm.
- Tényleg? Mért pont ide?
- Nem tudom. Olyan nyugodt, csendes hely és ha itt vagyok újra a régi ember lehetek.
- Régi?
- Igen. Tudod (?) a siker előtti! Néha már arra sem emlékszem ki voltam, de ha itt vagyok előjönnek az emlékek...az amikor legelőször idehoztál, hogy mennyi időt töltöttünk itt ketten. -hangja lágy volt, kedves és nosztalgikus, láttam mennyire fájó neki visszaemlékezni, csak úgy mint nekem.
- Még szoktál rám gondolni?
- Persze! Miért, te nem?
- De, néha... Igyekszem elengedni a múltat. Túl fájó... -összekulcsoltam kezeim és a két lábam közé szorítottam.
- Nekem is. Néha elgondolkodom azon, vajon jól döntöttünk-e amikor elváltunk egymástól!
- Ez nem kérdés! Hiszen nézd meg mit tettetek és hova jutottál a bandával! Világhírnév, albumok, platina lemezek, milliós rajongótábor és megannyi jó ügy amit támogattok és amik tőletek függenek! Ezt dobtad volna a kukába!?
- Hát nem...de...téged sem akartalak elveszíteni! El sem hiszed mennyire fájt az elválás!
- Tudom, nekem sem volt könnyebb. De! Azt hiszem a legjobb döntést hoztuk és ma sem cselekednék másként. Tudom mennyit jelent neked a zene, láttam mennyire élvezed azt amit csinálsz és sosem bocsájtottam volna meg magamnak ha ettől megfosztalak és szerintem te sem! De nézd a jó oldalát! Van egy szép időszak ami csak rólunk szólt és ami örökké a miénk marad, amit soha senki nem vehet el tőlünk! -már megint ez az érzés...csak úgy jöttek ki a szavak, nem is gondolkoztam csak beszéltem.
- Igen igazad van. De akkor is nagyon bánom! Bár hamarabb ráébredtem volna, hogy mennyit jelentesz nekem és több időt tölthettünk volna együtt!
- Hát ami volt elmúlt... A múlton nem tudsz változtatni. Maradjon meg csak az emlékezetünkben egy boldog emlékként. És nézzünk a jövőbe, neked ott a karriered, a rajongók nekem pedig az egyetem és az alakulni látszó filmes karrier. Van miért küzdenünk!
- Igen, igazad van. És talán egyszer útjaink újra keresztezik egymást és onnantól egy úton megyünk majd tovább.
- Lehet. A jövőbe nem látunk bele.
- Hát nem... -hirtelen megszólalt telefonja, üzenete jött, elővette zsebéből és elolvasta- Most el kell mennem, próba van.
- Menj csak nyugodtan. Én megkeresem Yo-woon-t és Wook-ot.
- Ők a barátaid?
- Wook a filmbéli partnerem, amúgy meg barátok vagyunk. Yo-woon pedig egy kislány. -jobb ha nem tudja ki is ő valójában.
- Ohh értem. Akkor jó szórakozást és kívánom, hogy sikeres legyen a sorozat! Jó lenne ha befutnál, tehetséges vagy hidd el!
- Kössz Jeong Guk! -megöleltük egymást.
Olyan deja vu érzésem lett, furcsa volt újra érezni édes illatát. Bár dzseki volt rajta mégis lehetett érezni, hogy gyakran jár edzeni, még izmosabb testalkata lett az évek alatt. Álltunk ott egy darabig. Ismét az az érzés tört rám, mint amikor eljöttem tőle, ha még egy percet engedek talán sosem bírnám elengedni... Ezért eltávolodtam tőle és táskámat a vállamra tettem. Ő pár lépést hátrált tőlem.
- Akkor majd egyszer találkozunk. Valamikor... -hátrált- Viszlát Li!
- Viszlát Guk!
Fura volt tőle így hallani a nevem, rég nem szólított így senki, főleg nem ő. Egyszerre fordítottunk hátat egymásnak és elindultunk az ellenkező irányba. A sarkon megálltam egy pillanatra. Forgott velem a világ a zokogás úgy tört elő belőlem, mint egy gyerekből. Teljesen felkavaró volt ez a találkozó. Mindig is ettől rettegtem, hogy találkozunk. Megpróbáltam összeszedni magam, de nehezebb volt mint gondoltam. Anya és Wook tűnt fel a távolban, igyekeztem letörölgetni még mindig záporozó könnyeimet. A férfi észre vette, hogy lepadlóztam ezért elküldte Yo-woon-t anyával, hogy vegyen neki valamit a játék boltban. Odajött hozzám és leültetett a padra.
- Jól vagy Lien!? Mi történt? -nézett rám aggódó pillantásokkal.
- Jól vagyok, csak... -újra előtört belőlem a sírás.
- Az a srác mondott valamit? Talán bántott? -dühödött fel.
- Te láttál minket?
- Igen. Nem akartam odamenni, nehogy zavarjak olyan meghitten beszélgettetek, de látom inkább oda kellett volna mennem!
- Ne ne semmi baj, nem tett semmi rosszat! Nem azért borultam ki.
- Akkor? Mi történt?
- Tudod...ő volt Yo-woon apja. És felkavaró volt a találkozás, még mindig... Mindig nem tettem túl magam a szakításon. Ennyi.
- Áh már értem. Nagyon sajnálom, hogy ez történt! Bár tudnék segíteni!
- Köszönöm! Már segítség az is, hogy itt vagy és nem ítélkezel.
- Ugyan! Mért tenném? Nem vagyok olyan. De ha nem haragszol, hogy megkérdem, ő nem az egyik BTS fiú volt? -meglepett, hogy tudja kik ők, azt hittem ő nem hallgatt ilyesmi zenéket.
- De igen. Honnan ismered őket?
- Tele van velük kb az egész internet és a tv is! Ők az első koreai csapat akik világsztárokká nőtték ki magukat. Ki ne ismerné őket!?
- Ez igaz... Bocsi!
- Óhm... Így már értem!
- Mit?
- Azt, hogy miért kellett elválnotok és mért nem tud a lányáról! A szerződésük miatt ugye?
- Igen. Kikötés, hogy szinglinek kell lenniük amíg tart a szerződés.
- Már világos! Nagyon sajnálom tényleg! Átérzem milyen rossz lehet neked! De hidd el csak rosszabb lesz ha ennyire ráfeszülsz és beleéled magad megint a múltba. Ha elfogadsz egy baráti tanácsot, felejtsd el! Minden fájó emléket felejts el és zárd le a múltat, hiszen úgy sem tudsz sem javítani sem változtatni rajta! Így csak önmagad teszed tönkre! Ezt pedig nem teheted meg! Már a lányod miatt sem, neki szüksége van rád és csak rád!
- Igazad van. Igyekszem ezt lezárni de nem lesz egyszerű...
- Én itt leszek és segítek! Ha beszélni szeretnél egy baráttal én itt vagyok, hívhatsz bármikor! -kedves volt, nagyon kedves.
- Köszönöm! -mosolyogtam rá hálásan- Mondd csak miért vagy ilyen rendes velem?
- Mert a barátom vagy! Mert te az embert látod bennem és nem a sikeres filmsztárt ezért is lettünk olyan hamar jóban! Plusz tudom milyen elveszíteni valakit, akit mindennél jobban szeretsz. Szóval ha akarnál egy jó kis pszichiátert csak hívj! -nevetett.
- Rendben, hívni foglak! És kössz mégegyszer mindent!
Megöleltük egymást aztán megkerestük anyáékat. Igaza volt abban, hogy nem hagyhatom, hogy ennyire megtörjenek az emlékek! Mégegyszer nem! Elég volt ezt egyszer áltélni nincs szükségem rá megint. Így próbáltam csak úgy felfogni ezt, mint egy találkozót egy rég nem látott baráttal. Bár nagyon nehéz volt... És akadtak álmatlan éjszakáim, főleg ha vele álmodtam. De segített az, hogy visszautaztunk Chungju-ba és újra beleástam magam a tanulásba. Anya is gyakran járt hozzánk és meglepő módon Wook is amikor csak tudott meglátogatott minket. Persze akadtak időszakok amikor forgatott és nem ért rá eljönni, akkor videohívásban beszéltünk. Hálát adtam a sorsnak, hogy egy ilyen remek emberrel hozott össze. És sokak lelkesedését most letöröm, de nem szerettem belé titokban, nem akartam tőle semmit és ő sem tőlem, szerencsére! Csupán tényleg tiszta, őszinte barátság alakult ki köztünk.
Miután elvégeztem az egyetemet és a Wook-al való sorozatunk hatalmas siker lett csak úgy áradtak be a felkérések. Imádtam a munkámat, a sok próbát, felkészülést és a forgatásokat. Yo-woon is iskolás lett és imádta! Mindennap hosszas órákon keresztül áradozott nekem arról, hogy épp mit tanulnak az órákon. Örültem, hogy ennyire tetszik neki a suli és sok barátja is lett. Igyekszem mindent megadni neki amit csak lehet és a legtöbb időt vele tölteni. Bár néha napján kérdez az apja felől, akkor csak arról mesélek, hogy hogyan ismerkedtünk meg és miket csináltunk a középsuliban. Persze a nevét nem mondtam el neki soha és nem is fogom, legalább is addig nem amíg a Bangtan él, nem akarok se neki(k) se magamnak bajt! Jobb ha a kiléte titok marad!
Mióta utoljára találkoztunk azt hiszem sikerült őt végleg elengednem. Már egyáltalán nem sírok ha rágondolok, nem tör rám a szomorúság és nem kuporodom össze a szoba egyik sarkában és vagyok magamnak akár egy depressziós ember. Ahogy akkor neki is mondtam, csupán egy szép emlékként, egy csodás időszakként gondolok az együtt töltött időre ami örökké csak a miénk marad! S talán egyszer, ha az égiek is azt akarják és ahogy ő is mondta, az útjaink újra egymásra találnak és egymásba olvadva egyként haladunk majd tovább...