3. rész - Az igazgatóiból a bűntetésbe

Vártunk pár percet aztán befutott az igazgató is. Leült a székébe és várta a beszámolónkat.
- Ilyen hamar Maya? Ez új rekord! - mondta nekem félig leszúrásként, félig viccelve.
- Igen. Most ez így jött ki... - válaszoltam egyhangúan.
- Nem akartam őt ideküldeni, de túllépett egy határon és nem hagyhattam, hogy az osztály előtt így beszéljen velem. - magyarázott Mr. Colins-nak.
- Persze ez érthető. Na és mit mondott?
- Csak annyit, hogy én unalmas vagyok és ő jobban tartaná az órát, mint én. De elég bunkó stílusban. - ezt már azért nekem is célozta.
- Áh szóval ezt gondolod Maya? - nézett rám.
- Nem. Csak... nincs jó napom. Tudom nem a tanár úron kellett volna kitöltenem a dühöm, de így alakult. Megkaphatnám a bűntetésem? Had menjek órára! - sűrgettem az eseményeket.
- Rendben. Akkor az a bűntetésed, hogy egy hétig elzáráson leszel órák után.
- Mi? - lepődtem meg - Egy hétig? Egy hülye kis szóért!? Megáll az ész!
- Vegyen vissza Miss Clark! Most már elég legyen! - szólt rám szigorúan.
- Jólvan! Megyek akkor! Viszlát!
Elviharzottam. Meg se vártam, hogy mondanak-e valamit vagy elköszönnek-e, csak rohantam ki az irodából. A barátaim kérdeztek, hogy mi van velem meg ilyesmit. De tudták ha ilyen vagyok, akkor jobb nem szóba állni velem. Így békén hagytak. Annyit elmondtam, hogy büntibe leszek egy hétig. Persze Sam sejtette, hogy mi lehet a hàttérben, de nem szólt.
Leteltek az órák és mentem a 12-es terembe, a bűntető terembe. Bekopogtam nem jött válasz, így benyitottam. Sehol senki. Király, egyedül leszek! Jegyeztem meg szarkaztikusan. Leültem egy nekem tetsző székre és vártam, hogy leteljen az az egy óra. Kb 10 perccel később megjött az ügyeletes tanár, aki na ki volt? Hát persze, hogy Mr. McAvoy! Ugyan ki más!? Nem szóltam semmit, csak voltam magamnak. Telefonoztam, videókat néztem. Néhány perc csönd után James megszólalt.
- Érdekes? - nézett rám.
- Micsoda? - nem tudtam mire mondja.
- Hát az amit nézel. Gondolom videó?
- Jah, hogy az!? Igen érdekes. Ha nem lenne, nem nézném.
- Mi van benne? - ez most komoly?
- Semmi különös. Paranormális videók.
- Azokat bírom. Te hiszel ebben? - most kajak nem értettem a helyzetet!
- Hát félig! - elég furcsán néztem rá, hogy „most mi van? "
- Látom a tekintetedből. Fura neked, hogy beszélgetek? - kérdezte mosolyogva.
- Hát.... Mit ne mondjak, elég fura jah... Kérdeznék valamit de nem akarok megint lent kikötni.
- Kérdezz csak!
- Nem inkább nem!
- Na! Kivele! - erősködött.
- Na jó, legyen. Eddig nem tetszett az ahogy beszélek, most meg itt akar jópofizni? Nálam ez nagyon nem jön be!
- Nem jópofizni akarok, ahogy azt mondtad. Csupán csak tudatni akarom, hogy nem haragszom.
- Oh milyen kegyes valaki! De nem kértem bocsánatot! Felőlem haragudhat, nem izgat!
- Mért vagy ilyen ellenséges?
- Nem vagyok az. Csupán őszinte! Engem nem érdekel az, hogy mit gondolnak rólam az emberek, meg hogy ki miért haragszik rám. Az ő dolga!
- Mi történt veled? - jött közelebb és fölém hajolt.
- Semmi. Mi történt volna? - vontam meg a vállam.
- Valami történt veled a múltban. Megvagy törve. Nem akarsz elmenni egy pszichológushoz?
- Nem!!! Nem vagyok kattant!
- Ezt senki sem mondta. Csak ő szakember, tudna segíteni. Plusz lenne kivel megbeszélni a gondjaidat, problémáidat.
- Egy nincsenek gondjaim! Kettő nem fogok elmenni egy agyturkászhoz a semmiért. Ha van problémám akkor ott vannak a barátaim akikkel megbeszélem.
- De az mégsem olyan. Van olyan, amit az ember nem tud vagy nem mer elmondani a barátainak. Mert fél, hogy mit szólnak hozzá.
- Na jó, ezt most fejezzük be! Inkább lelépek. Nem hallgatom ezt tovább!
Rettentően ideges lettem! Mit képzel ez a pali magáról de komolyan!? Csak mert tanár azt hiszi, hogy bármit megengedhet magának!? Ennyire bunkónak lenni bazdmeg! És ilyen tanárok vannak, ch beszarok!
Felpattantam és dühöngve elindultam kifele, de elém állt és nem engedett elmenni.
- Menjen már az útból! - próbáltam ellökni, de nem ment.
- Hova hova? Még tart a bűntetés! - tette karba a kezét.
- Ki nem szarja le? Nem fogom ezt a szarságot hallgatni!
- Abba hagyom! De akkor maradj itt és töltsd le a bűntetést! Ha nem, azt jelentenem kell és további bűntetésre számíthatsz. Hiába gondolod azt, hogy én rosszat akarod neked! Ez nem így van! Én annak örülök ha minél hamarabb letudod.
- Jó! Leülök. De akkor inkább ne is beszélgessünk! Legyünk csendben, jó?
- Rendben. Meg sem szólalok!
Elhúzott egy képzeletbeli cipzárt a szája előtt és eldobta a kulcsát is. Leültem. Ő is az asztalához ment és elkezdett olvasni valamit. Én neteztem. Néha néha felnéztem és olyankor mindig azt láttam, hogy engem néz. Ez a pasi annyira idegesít! Legszivesebben lekevernék neki egy akkorát! De nem tehetem, és ez a legidegesítőbb.
Lassan letelt az idő és elmentem haza. Útközben mérgelődtem. Csak James járt a fejemben, hogy milyen álszent és tapló egy ember! Mire haza értem (gyalog, csak jelzem) annyira felidegeltem magam, hogy bárkit megtudtam volna ölni. Az tuti volt, hogy ha David szól valamit úgy kiosztom, hogy azt megemlegeti. Bementem a házba, sehol senki. Megint. De nem is baj! Senkihez nem volt kedvem. Kimentem a konyhába, hűtőn egy üzi volt felragasztva. Elolvastam és megtudtam, hogy hol a famíliám. Elmentek egy nagy boldog családi vacsira, nélkülem. Hm, ezen vajon mért nem lepődöm meg?
Mondjuk mindegy is, leszarom! Felmentem lefürödtem aztán néztem egy brutál vérengzős horrort, hátha lenyugszom. Kb a 3. filmnél màr éreztem, hogy nem forr annyira a vérem, így a végén már kikapcsoltam a laptopom. Megírtam a leckét, nehogy ebbe is belekössön Mr. Tökéletes tanár urasága. Aztán elaludtam.
Másnap már azért nyugodtabb hangulatban mentem suliba. Sam a szokásos helyünkön várt. Együtt mentünk be a kapun, így a többiek tudták, hogy most már lehet hozzám szólni. Összeültünk és megkérdezték, hogy előző nap mi bajom volt. Letudtam annyival, hogy családi ügy. Nem is nyúztuk tovább a sztorit. Becsengettek és mentünk órára. Gyakoroltunk az előadásra amit az őszi szünet előtt fogunk előadni. Alig 3 hét van addig csak. Így van mit behoznunk.
Az órák után mentem a szokásos helyemre, a bűntetőbe. Megcsináltam ott a házit, hogy otthon ne legyen vele gondom. James néha hozzám szólt, de látta, hogy nincs kedvem vele beszélgetni. Így feladta. Remek!
Haza mentem. A napok így teltek el, szerencsére a bűntetésem is letelt! Az utolsó próbán voltunk bent. Már klasszul ment minden. Mindenki tudta a szövegét, a szerepét, szóval tudtunk mindent.
Másnap mentünk utoljára suliba, így nagy volt az öröm. Előadtuk a szokásos bohózatot aztán volt egy afféle összejövetel, amin az egész suli jelen van. Beszélgetünk, eszünk, iszunk, persze kólát vagy narancs levet és elbúcsúzunk egymástól. Hogy felfújják ezt is öcsém!
Épp az édességes pultnál voltunk a csajokkal, mikor odajött a drága tanárunk.
- Na lányok, ez az utolsó nap. Ki mit tervez a szünetre?
- Én elmegyek a nagyiékhoz a szüleimmel. - válaszolt Zoe.
- Mi egy túrára megyünk a hegyekbe, ha minden jól megy akkor Maya is velünk jön. - karolt át.
- Na és te? Csak túrázni mész? - nézett rám.
- Aha. Elég az. Azért szünet, hogy lazítsunk. Nem azért, hogy egész nap úton legyünk.
- Ebben van valami. Akkor kellemes pihenést lányok! - köszönt el kedvesen.
- Viszont kívánom önnek is! - mondta Zoe.
- Magának is!
- Zoe, ez most komoly? Minek ez a túlzott nyáladzás? - kérdeztem nevetve.
- Most mért!? Ha egyszer olyan kedves volt!
- Jajj istenem! Akkor essünk hasra azonnal!
Nevettünk egy jót aztán tovább ettük a csokikat. Este felé hazamentünk. Jó volt végre kicsit letudni a sulit. Igaz csak egy hét, de mégis sokat számít. A túrázást a hétvégén letudtuk a hegyekbe. Kicsit hűvös volt, de még tűrhető. Jól szórakoztunk, csináltunk kis millió képet, videókat. Szóval jó volt minden. Haza érve anyám azzal fogadott, hogy híre van. Csinált egy óriási vacsorát, desszerttel mindennel. Bakker ez tényleg nagy hír lehet ha ennyit készült. Este leültünk a nagy családi vacsira. Justin mellettem ült, mint mindig. Anya pedig David mellett. Miután megvacsiztunk, anya belekezdett a mondandójába!
- Nos. Szóval az a hírem, hogy David és én összeházasodunk! - mikor kimondta kiköptem még az italomat is.
- Hogy mi van!? - kérdeztem felháborodva!
- Jól hallottad. Anyád és én összeházasodunk.
- Óh anya... Csak nem felcsináltak?
- Maya! - szólt rám.
- Mi van? Általában ezért szoktak az emberek egybe állni. Eddig ez szóba se került, most meg hirtelen egyből mennyegző minden? Ugyan! Ezzel a hülyéket etesd ne engem!
Felpattantam és a szobámba rohantam. Annyira dühös lettem, mint még soha! Most ez komoly? Ez a kretén lesz a mostoha apánk? Ez nagyon nem lesz jó így. Inkább bevettem egy altatót és lefeküdtem.
Másnap mivel kellemes idő volt, elmentem a parkba. A titkos helyemre mentem, ahol senki sem talál meg. Szerettem ott lenni. Olyan nyugis és békés hely. Igaz csak 10 percnyire van a várostól, mégis olyan mintha kilométerekre nem lenne senki.
Ha ki vagyok idegileg, sok a stressz vagy csak összejön minden, akkor általába idejövök. Szeretek itt zenét hallgatni, olvasni vagy csak simán kijönni és ülni itt órákig. Van egy nagyobb domb a tetején egy hatalmas fűzfával. Ennek a tövében szeretek lenni.
Épp az egyik kedvenc zenémet üvöltetem a fülembe, mikor valaki megérinti a vállam. Megijedtem hirtelen. Hátra néztem és amint megpillantottam az illetőt, lesokkoltam.
Ő meg mi a francot keres itt!?