A napok teltek és végre elkezdődött az egyetem. Már alig vártam! Ünneplőbe öltözve álltam a nappaliban arra várva, hogy Sam megérkezzen. Bár őt ismerve szeret az utolsó pillanatban érkezni. Kávémat kortyolva doboltam lábammal a járólap burkolta padlózaton. Anya zuhanyzott apa pedig szokásos reggeli újságját olvasta. Meglepett, hogy mindig újságot olvas. Ki teszi ezt manapság? Mindenki a neten lóg! Ki sem esik a kezünkből a telefon. Meglep, hogy még gyártanak papírból készült lapokat is. Igen csak érdekes és elgondolkodtató elmélkedésemből apám hangja térített vissza.
- Kincsem, befejeznéd?
- Mit?
- A toporzékolást! Nem tudok nyugodtan olvasni.
- Bocsi csak ha Sam nem jön nem érek be az évnyitóra!
- Akkor mért nem mentél el a busszal?
- Mert megígértem Samnek, hogy vele megyek és ő is, hogy értem jön.
- Akkor meg ne aggódj, szavatartó lány, itt lesz.
- Remélem. -hangomat a kintről beszűrődő hangos dudaszó nyomta el.
- Na a hintó előállt! -csak mosolyogtam hülyeségén.
- Szia! Délután találkozunk! -adtam puszit arcára.
- Szia drágám, legyen szép napod!
Egy gyors köszi után táskámat fogva rohantam ki a házból. Gyorsan beszálltam az anyósülésre és kérdőre vontam barátnőmet.
- Hol a halál faszán voltál eddig? -förmedtem rá.
- Bocsi bocsi bocsi! Nehari de családi kupaktanács volt, nem jöhettem el hamarabb!
- Kupaktanács? -néztem rá kérdőn.
- Tudod(?) a kötelező körök.
- Mindegy csak induljunk! Nem akarok már az első nap elkésni, miattad! -nyomtam meg a mondat végét, hogy felfogja.
Leszegte fejét, tudta bűnös, így indultunk el. Gyorsan hagytuk magunk mögött a kilométereket. Alig húsz perc alatt az egyetem előtt voltunk. Sam gyorsan leparkolta a kocsit és siettünk be. Az épület tükörszerű ablakairól visszaverődtek a reggeli napfény sugarai, majdnem megvakítottak. Alig láttam merre megyek, rettentően vakított. Az épületbe érve megkönnyebbülten pislogtam párat, hogy már nem akar kiégni a szemem a helyéről. Sam karomnál fogva húzott az udvarra ahol már elkezdődött a szokásos igazgatói beszéd. Megkerestük a mi osztályunkat, akikkel már találkoztunk egy párszor, ugyanis egész Augusztusban be kellett járni „összeismerkedés" céljából, plusz nagyjából elmondták mire is számítsunk a tanítási év folyamán. Már első nap kiszúrtam a bajosabb diákokat, tudtam itt is hasonlóképp kell eljárnom majd, mint a gimiben. Plusz elnézve a többi hallgatót köztük is akadt néhány rossz arc. Na majd ha beindulok...! Nem szabad hagynia magát az embernek, hogy rászálljanak különben az egész sulis évek alatt szörnyű, megalázó és gyötrő napoknak nézne elébe! Én ezt megelőzöm, tudatva, velem nem lehet packázni.
Alig vártam már, hogy véget érjen ez a végeláthatatlan unalomgyár! A lábam már majd leszakadt az állástól. Még jó, hogy tornacipőt húztam, éreztem én, hogy a magassarkú szar ötlet ide. Két óra után végre abbamaradt a szónoklat és a már járatos diákok elvonultak termeikbe, mi kezdők vagy egyetemi néven gólyák, vártuk az osztályfőnökünket. Kb tíz perccel később a nagy tömegből csupán három osztály volt kint. Mi gólyák! Először egy nő lépett ki a belső bejárati ajtón, de ő a másik osztályt kísérte el, ahova Sam is tartozott. Intett nekem, majd eltűnt a hatalmas épületben. Aztán egy öregedő kb 50-es éveiben járó férfi jött ki, de szintén nem hozzánk tartozott. Végül már csak mi maradtunk és páran kezdtek kétségbeesni, hogy minket elfelejtettek. Pár pillanattal később az igazgató úr jött ki és elmondta, hogy az osztályfőnökünk egy baleset miatt késik, mert dugóban van de hamar ide fog érni. Odaadta a 12-es terem kulcsát és megkért engem, (hogy miért engem? passz) hogy vigyem fel az osztályt és várjuk meg csendben az új tanárt. Csak bólintottam majd elindultunk.
A teremben ülve azon agyaltam, hogy nem is olyan vészes ez az osztály, rosszabbra számítottam. Csupán 1-2 csaj van akinek elkéne néhány atyai pofon vagy jószó de majd helyette megkapják tőlem. Nem zajongtunk annyira, mondhatni csend volt a teremben, hála a modern technikának. Mindenki a telefonján lógott. Néhány srác az egyikük padjánál összeverődve meztelen csajokat néztek a neten és közben arról diskuráltak melyiket hogy kefélnék meg. Hát nem csodás? Hogy ezt én mért hallottam, mikor ők a legutolsó padban ültek míg én az elsőben? Nem tudom. De a hallásom mindig is jobb volt máséknál! Az orvos szerint a hallójáratom extra érzékenyen és ezerszer több receptorokkal fejlődött ki, mint más emberé. Aminek persze örültem, hiszen tisztán hallottam mindig mindent. Hiába kiabáltak a többiek én a tanár szavát mindig hallottam. Plusz másokkal ellentétben nem bömböltettem zenét ha épp musicos kedvemben voltam, így nem kergettem anyát az őrületbe.
Ültünk bent már kb fél órája, mikor már nem bírtam tovább, nagyon kellett pisilnem. Meghagytam Kiaranak -akit a beszoktatáson ismertem meg, egyébként igazán kirívó egyéniség, mondhatni gyönyörű lány- hogy ha netalán jönne a tanár akkor mondja meg hol vagyok. Kedves lánynak tűnt, nem tudom miért de már az első pillanatban éreztem, hogy megbízhatok benne. Nem tudom megmagyarázni mitől van ez, Sam esetében is ugyanígy volt. Hallgatva belső hangomra kezdtem ismerkedni vele. És ismét csak igazam lett, mert roppant kedves és jóarc, tekintve, hogy mennyire jó nő! Nem tudok mást mondani rá, nem vagyok langyi de még szerintem is csodaszép lány, hosszú vörös fürtjei igazán kellemes összhatást nyújtanak. Nem is csoda, hogy kb minden pasi utánna fordul!
Elindultam a mosdó felé és mikor már majdnem odaértem egy lépcsőn felrohanó srác telibe gázolva engem a földre lökött. Landolásom csak úgy visszhangzott az üres folyosón.
- Bazdki nem tudsz vigyázni te hülye gyerek!?
- Jaj, oh! Ne haragudj! Sajnálom nem figyeltem.
- Azt vettem észre!
Segített felállni. S mikor ismét függőleges helyzetbe kerültem megéreztem erős parfümje illatát, aminek rohadt jó illata volt. Mindig is szerettem a parfümöket szagolgatni, az mindegy, hogy női vagy férfi, ha megláttam egyet muszáj volt beleszagolnom. De ilyet még sosem éreztem! Az illat kétség kívül kényesztette orromat és mintha melegség járt volna át. Nem is tudtam semmihez sem hasonlítani. Mintha frissen esett eső illatát hozná a szél, amit egy fenyvesen keresztül fúj át és fahéjjal fűszerezne meg, plusz az a tipikis férfi illat. Mintha a zuhany alól lépne ki. Fantasztikus volt! Nem tudtam megszólalni, de ahogy néztem hasonlóképp belé is beléragadt a szó.
Megráztam fejem, hogy ne vegye el az eszemet az éppen növekvő dühömről.
- Ne haragudj, tényleg nem akartam! -hangja mély volt mégis magas, fekete haja kissé hosszú volt, belelógott sötétkék szemeibe.
- Mi a francért kell ennyire sietni? -förmedtem rá.
- Elkéstem. Nagyon! Nem akarom magamra haragítani a többieket.
- Nyugi nem lesz baj. Ha egy tanár késhet akkor egy diák is! A mi tanárunk baszik idetolni a képét! Biztos jó ötletnek tartja már az első napon szivatni a gólyákat.
- Szerintem ő nem lenne olyan aki szivatná az első éveseket.
- Mindegy, mert engem amúgy sem szivathat meg senki! De majd rájönnek.
- Kemény lány vagy, úgy látom! Megmondanád hol van a 12-es terem?
Gondolatban jól homlokon csaptam magam, hogy ez a talpig szerencsétlenség az én osztályomba fog járni. Szerencséje, hogy néz ki valahogy mert amennyire ügyességszerencsétlen egy lány se állna vele szóba.
- Tényleg? -néztem egy olyan „ezt most komoly?" nézéssel- Nézd csak! -fordítottam meg- Ott az ajtón az áll, hogy 10-es. Ha mész utánna jön a 11 és hű, míly meglepő utánna lesz a 12-es! -ecseteltem kicsit gúnyosan, nem tehetek róla de ideges voltam plusz még mindig nem pisiltem ki magam.
- Kössz a kedves útbaigazítást!
Ez most... Nemár! Tényleg rám kacsintott? Istenem! Rácsaptam homlokomra majd elfordultam a távozó alaktól és besiettem a mosdóba. Miután végre megkönnyebbültem visszasétáltam a terembe. Nem siettem. Minek? Írtam messengeren Harrynek, megkérdeztem milyen az első nap.
Harry:
*Elmegy. A tanár kicsit uncsi de tűrhető. A tied milyen?*
Én:
* Passz. Még nem is láttam. Baszik bejönni! Úgy gondolja vicces ha ezt csinálja.*
Harry:
* Az gáz. De legalább nem strapálnak le reggelre.*
Én:
* Áh azon már túl vagyok...*
Harry:
* Na ne! Miért mi volt?*
Én:
* Egy idióta srác totál nekem jött és olyannyira frontálisan ütközött velem, hogy a padlón kötöttem ki! Igazi seggfej!*
Harry:
* Ne mérgelődj, nem állj jól! Majd mutasd meg ki az és agyon verem! De most megyek mert már a tanár gyilkos szemekkel néz! Délután tali!*
Elköszöntem tőle majd telefonomat a farzsebembe csúsztatva indultam vissza a terembe. Mikor beértem az a srác akivel nemrég összetűzésem volt, a tanári asztalnál ült. Hát ha ezt meglátják... Az első nap az igazgatóiban akar kikötni? Csak nem lázadó lenne? Egy rossz fiú, aki rohadt béna? Leültem Kia mellé aki elég meredten bámulta a fiút. Oké nem néz ki rosszul de ennyire nézni? Nemár!
- Mivan csak nem bejön? -böktem oldalba.
- Ki? -nézett rám kissé fintorogva.
- Hát a srác! Inkább hagyd ki, totál béna! Az előbb úgy fellökött, hogy azt hittem eltörik valamim!
- Említette, hogy találkoztatok.
Mi? Már beszéltek is? Hm, nem teketóriázik a srác az biztos.
- Ha már ennyire elcseverésztetek megemlíthetted volna neki, hogy az a hely a tanáré! -biccentettem előre.
- Tudja, azért van ott.
- Oh. Szóval direkt csesztetni akarja az ofit? Hát mégsem teljesen reménytelen? -dörzsöltem állam, mintha szakállam lenne.
- Maya, ő a tanárunk!
- Hogy mivan!? -ez egy kicsit hangosabbra sikerült mert mindenki engem kezdett bámulni.
Totál lesokkolt amit Kiara mondott. Az a srác nem más lenne, mint az új osztályfőnököm? JézusIsten! Én meg úgy beszéltem vele... Szép volt Maya, szép volt! Gondolatban hátba veregettem magam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Nem értem meg! Már az első napon sikerült elszúrnom az egész évemet! Erre is csak én vagyok képes! Kezeimbe temetve arcomat, totál szégyenkezve ültem a padban, ráadásul legelől! Még el sem tudtam bújni a többiek mögött. Kellett nekem ideülni... Egész órán lehajtott fejjel hallgattam mondandóját. Mivel első nap nem tanultunk, csupán megkaptuk szükséges könyveinket, elmagyarázta miként, hogyan fog zajlani a tanítás, így egész nap vele voltunk. Szerencsére csak délig volt tanítás, nem kellett háromig totál megszégyenülve ülnöm, mint egy idióta. Nem mertem ránézni, tudtam mennyire meg fog bűntetni de a legrosszabb az, hogy jól lejárattam magam előtte. Hát nem így akartam megmutatni, hogy engem nem irányíthatnak és velem nem lehet baszakodni!
Mikor delet ütött az óra, a többiek, mintha csak áram csapott volna beléjük egyszerre pattantak fel székükről. Én komótosan pakoltam be táskámba könyveimet, meg akartam várni amíg mindenki kimegy. Furamód fiatalos tanárunk sem rohant el, pedig azt hittem minél hamarabb le akar innen lépni. Pár lépést tettem és megálltam asztala előtt. Egy nagyobb papírhalom felé hajolva az irományokra tapadt tekintete, de érkezésemre az rám vándorolt. Korábban sötétkéknek látszódó szemei ezúttal eléggé meghalványodtak. Biztos a neon világítás miatt. Furcsa de mosoly jelent meg arcán. Biztos egésznap a bosszút tervezte hogyan vágjon vissza nekem.
- Na essünk túl rajta! -tártam szét karjaim.
- Pardon?
- A bosszún! Nem akar megbűntetni amiért úgy viselkedtem magával?
- Magával? Mi lett a hülye gyerekkel? -kérdésére elszégyeltem magam, totál kipirosodtam.
- Sajnálom... -leheltem halkan, gyűlöltem bocsánatot kérni és nem sűrűn volt rá példa, hogy meg kellett tennem- Nem akartam olyan tiszteletlen lenni magával.
Egy pillanatra elhallgatott majd elkezdett nevetni. De miért nevet? Ez jó nem? Vagy nem? Ülőhelyzetéből felállt és lezseren az asztalnak támaszkodott. Szánalmas ha azt állítom, hogy ez rohadt jól állt neki? Korábban észre sem vettem, fekete kissé szaggatott farmerját és kék ingjét. Egyáltalán viselhet ilyet egy tanár? Ráadásul ilyen fiatalon? Mert gondolom biztos nincs 50 éves! Hát mondjuk én 25-nek sem mondanám szóval...
- Nyugi nem haragszom. Nem tudhattad ki vagyok. -tette karba kezeit- Tetszik, hogy ilyen vagány lány vagy!
- Tényleg? -bólintott- Nem mondanám magam vagánynak. Csupán nem hagyom, hogy uralkodjanak rajtam!
- Ezen nem lepődöm meg. És tényleg ne haragudj nem akartalak fellökni!
- Ne, kérem ne kérjen bocsánatot! Olyan kínos így is.
- Jó de akkor továbbra is maradjon meg az az éned. Ne tekints rám tanárként! -nem értettem mért kér ilyenre.
- Hogy tehetnék már ilyet!? A tanárom!
- Na és? Ez csak egy hivatás! Maradjunk a hülye gyereknél. -erre a kijelentésre újra elöntött a szégyenérzet.
- Jaj ne már ne mondd ezt! Annyira szégyellem magam! -temettem arcom kezeimbe.
- Ne szégyeld, nem haragszom! Csak továbbra is tegezz engem és hívj Jamesnek.
- Miért hívjalak úgy?
- Mert ez a nevem. -nevetett butaságomon.
Szép volt Maya, szép volt! Ennél hülyébbet már nem is kérdezhettél volna!
- De most már siess mert várnak a barátaid! Szia lázadó!
- Maya vagyok! -mondtam az ajtóból.
- Tudom.
Rámmosolygott majd elindultam a folyosón. Sam és Kia már vártak rám, kérdezték is hol voltam. Csak letudtam, hogy beszéltem a tanárral. Bár életem legkínosabb beszélgetésén voltam túl! Nem akartam mást csak hazamenni! Kidühöngeni magam és teletömni a fejemet csokival! Első alkalom volt, hogy a „vagányságom" bajba sodort. Ilyen sem történt még soha!