3. rész - A múzeumban

A napok elég gyorsan teltek kisebb nagyobb összezördüléssel. Sajnos nem úsztam meg Yona aznapi „frappáns" cikizését. De ami meglepő, hogy a tornatermi incidens óta Tae és Jungkook beszélnek velem. Persze nem mindennap, de azért legalább egy kéten kétszer, ami náluk csúcs rekord.
Reggel szokásos helyünkön ültünk a barátaimmal. Már elég hűvös idő volt, de nem is csoda Október lévén, bár még csak az eleje van.
- Mit csináltok a hétvégén lányok? -kérdezte Brendon.
- Én a nagymamámhoz megyek a szüleimmel. -felelte Hi.
- Én ráérek. -közölte Ana.
- Én még nem tudom, valószínű otthon leszek és tanulok. Miért?
- Arra gondoltam elnézhetnénk Myeongdong-ba. Vásárolnánk, ennénk valamit, szórakoznánk.
- Jó lenne, de én nem tudok menni. A nagymamám születés napja lesz és összegyűlik a család, nem tehetem meg, hogy ne legyek ott.
- Megértem persze ez fontos. Na és ti?
- Hát én megyek ha te is!? -nézett rám Ana esdeklőn, hogy menjek már én is.
- Nem ígérek semmit. Holnapra megkérdezem a szüleim elengednek-e.
- Köszi Lien! -ölelt át.
- Még ne köszönd, semmi sem biztos.
Azután elbúcsúztunk és mindenki ment a maga órájára. Nekem angol óra volt az első, aztán néptörténészeti, amin ellátogattunk a közeli Nemzeti Múzeumba. A tanárnőnk, aki nagyon kedves személy megengedte, hogy kicsit körbe nézzünk az új kiállításon. Engem nem nagyon érdekelt mert már kb huszadjára nézem meg. Mert valahányszor új tárgy érkezik a múzeumba vagy nyitnak egy újabb kiállítást a szüleim az nap elcipelnek ide. Így számomra már ez érdektelen. Ahogy sétáltam a sorokközt az egyik kanyarban valaki kitette a lábát én pedig felbuktam benne. A hátamnál hangos vihorászást hallottam, így azonnal rájöttem ki volt az, Yona és a társai. Ahogy felálltam a földről körbe vettek.
- Most ezt mért kellett? -álltam meg vele szemben.
- Csak mert jó móka! -vonta meg a vállát.
- Ja mert a másikat zaklatni jó móka mi?
- Ugyan már, ne nyafogj annyit! Inkább örülj, hogy foglalkozunk veled más még azt sem teszi.
- Kövesd a példájukat, hagyj békén te is!
- Hagyd abba azonnal! Ha nem akarod, hogy itt megverjünk akkor változtass a stílusodon!
- Óh tényleg? Megvernétek? Hajrá!
Széttártam a karom és vártam, hogy Yona megüsönn, véget akartam vetni ennek egyszer s mindenkorra. Hiszen mindig is az volt a célja, hogy megverjen de sosem adtam rá okot, így nem tette. Viszont most szolgáltattam neki indokot, élt is a lehetőséggel. Felemelte karját én pedig becsuktam a szemem, had jöjjön aminek jönnie kell. Lendített és csak egy halk hangot hallottam, nem csattant az arcomon egy pofon sem. Kinyitottam a kezem és nem hittem el amit látok. Taehyung állt ott és lefogta Yona kezét majd elém állt.
- Mért csinálod ezt Yona? Mit ártott neked ez a lány?
- Ne üsd bele az orrod a dolgunkba! -rántotta ki a karját a kezéből- Semmi közöd hozzá!
- Ezzel nem értenék egyet. Ha a barátomat bátjátok azzal engem bántotok! És gondolom nem szeretnéd ha Nam Joon megtudná mit művel a kis barátnője?
Ránézett mérgesen, ha lehetne szemmel ölni szegény srác már nem élne, majd dühösen elviharzott a barátaival. Tae nevetett egy aprót majd felém fordult.
- Jól vagy Lien?
- Igen, köszi. És kössz, hogy megmentettél!
- Ugyan nincs mit!
- De mondd csak mióta vagyunk mi barátok?
- Tudom kicsit túlzás volt ezt mondani, de így legalább leszállnak rólad.
- Na és te?
- Mi van velem?
- Nem lesz kínos számodra ha Yona elkezdi terjeszteni, hogy mi „barátok" vagyunk? -mutattam idézőjelet az ujjaimmal.
- Miért lenne kínos?
- Nem tudom, ott vannak a barátaid, a banda, a rajongók. Biztos nem nézik jó szemmel ha ilyenekkel barátkozol mint én!
- Mint te? -nézett kérdőn, közben sétáltunk ki a múzeumból.
- Hát tudod? Ilyen cikis, átlagon aluli lány, mint én nem vet rád jó fényt!
- Én tartalak cikisnek! Ha így lenne ahogy mondod most nem beszélgetnénk. -mosolygott.
- Hé V gyere már! -kiáltott neki Jeong Guk.
- Megyek! Szia Lien!
- Szia Tae!
Megálltam a bejáratnál és próbáltam feldolgozni a történteket. Ez a dolog most nagyon meglepett, a nagy Kim Taehyung nem tart cikisnek. Nem semmi! Ahogy ott álltam elment mellettem Yona és társai, én is megkaptam azt a gyilkos pillantást amit nemrég V irányába intézett. Tudtam, hogy ezzel nem lesz vége és Tae nem lesz mindig ott, hogy megvédjen. Bár nem is kell, valahogy megoldom ahogy mindig is.
Visszaérve a suliba a barátaim vártak az ebédlőben. Kérdezgettek milyen volt a kis túra én meg elmeséltem mindent. Mikor a két fiú, Brendon és Li Dong elmentek az automatához venni inni valót elmondtam a lányoknak, hogy Taehyung megvédett Yona-tól. Teljesen odavoltak a sztoriért, főleg ShinHe aki egytől egyig az összes fiúért odavan. Úgy hallgatta a mesélésem, mintha valami roppant titkos állami titok lenne és azok az arckifejezések amiket produkált hát...hihetetlen. A nagy sztorizás végére becsengettek és siettünk órára.
A teremben én a legutolsó padban ülök, így belátom az egész termet. Egyel előttem ül V és nem más foglal helyet mellette, mint Jungkook. Néha mikor szabadfoglalkozás van vagy csendben tanulás, elnézem őket ahogy szavak nélkül is kommunikálnak egymással, akár egy nézéssel, intéssel de még egy szemöldök felhúzásból is értik mit akar a másik. Belegondolván igen ritka dolog ez, hogy barátok ennyire megértsék egymást. Ez még köztem és ShinHe között sincs meg, persze ez nem azt jelenti, hogy mi rossz barátok lennénk, csupán nem ugyanazon a szinten járunk mint a fiúk. Bár még van, hogy mostanában is zavar a viselkedésük és néha eléggé ki tudják húzni nálam a gyufát, de mégis...már nem gondolok rájuk gyűlölettel, mint azelőtt. Amióta Ana-val beszélgettünk róluk tényleg megváltozott a véleményem velük szemben. Jó nem lettek a szívem csücskei de nem tudom utálni őket. Főleg Taehyung az aki a legszimpatikusabb közöttünk, kedvelni még nem kedvelem de jó úton halad effelé, főleg a mai jócselekedete után. Mondjuk Jungkook sem olyan vészes, de vele az a baj, hogy rettentően imádja a lányok...társaságát. Ami persze nem baj, de mégis olyan tisztességtelen. Mindennap más lánnyal...hát... Nem tudom, hogy valaha képes lenne-e egy komoly kapcsolatra ilyen hozzáállással!? Bár ez nem az én dolgom, ezt csak is ő tudja.
Most is épp egymással kommunikáznak, mutogatnak valamit. Hogy mit azt nem tudom, én nem értem. De valami roppanttul vicces lehet, mert alig bírják visszatartani a nevetést. Épp egy levelet akartak átadni egymásnak amikor megszólalt a tanárunk telefonja. Bár sosem szokták felvenni a telefont, minden óra előtt lenémítják de Mr. Chang-nek meg van engedve, hogy használhassa mert a felesége állapotos és bármikor megszülhet. Így felveheti ha hívják. Ez nem is történt másképp, kiment a teremből, hogy senki ne hallja miről beszél. Pár perccel később hulla fehéren és izgatottan tért vissza a terembe majd sebesen összepakolta holmiját és rohant be a kórházba. Ezekszerint a mai nap már apuka lesz. Annyit meghagyott, hogy milyen feladatot csináljunk meg a következő órára és már rohant is. Amint elment a néma csendet felváltotta a beszélgetés zaja. Mivel az én barátaim nem ebbe az osztályba járnak, így ha ilyen helyzet adódik mindig csendben ülve várom meg a kicsengetést. Elővettem könyveim és a korábban feladott házifeladatokat kezdtem el megcsinálni, addig is telik az idő. Letettem a padra a tollat és a könyvet és a füzetem kezdtem el keresni. De amikor letettem azt is a padomra hűlt helye volt a tollamnak. Nem tudtam, hogy most tettem-e már ki vagy csak azt hittem. Megnéztem a földön de ott nem volt, így gondoltam nem vettem ki csak akartam. Újra a táskámért nyúltam és kutatni kezdtem benne.
- Csak nem ezt keresed? -fordult hátra Tae és az ujjai közt forgatta a tollam.
- De igen. Visszaadnád? -nyújtottam a tenyerem.
- Mért adjam vissza?
- Mert az enyém és szeretném megírni a házimat!
- Ömm... Nem akkor inkább megtartom, tök klassz ez a toll!- nevetett és bedobta a táskájába az én tollamat.
- Oké akkor tartsd meg, van másik. -elővettem.
Azt is el akarta venni de én gyorsabb voltam és elkaptam előle. Szórakoztunk így egy darabig aztán arra lettem figyelmes, hogy szól a csengő és mindenki hipergyorsasággal hagyja el a termet. Én is összepakoltam és indultam a buszhoz. Az ajtóban megállt a „játszó társam" arra várt, hogy mellé érjek.
- Na látod Li, így is el lehet ütni az időt, nem folyton a lecke írásra kell pazarolnod az idődet! -karolta át barátját.
- Igaza van a kis cukipofinak! -rángatta meg Jungi V arcát, amit ő egy baráti vállba boxolással hálálta meg.
- Ezzel nem értenék egyet a házifeladat fontos srácok! Azért mert nektek nem az, másnak igen!
- Nekünk is számít, de nem minden a tanulás. Néha lazítani is kell! Próbáld ki, hidd el tetszene!
- Na gyere mert elkésünk a próbáról!
Tae elrángatta őt az utamból és siettek Jimin-hez, akinél a próba lesz. Én pedig a fiúkon mosolyogva vettem gyorsabbra a lépteimet, hogy elérjem a busz járatomat. Otthon segítettem anyának elkészíteni a vacsorát, közben pedig ezt a napot is eredményesként zártam le. Bár nem örökre de egy ideig megszabadultam Yona gyötrésétől. Igaz nem hiszem, hogy sokáig tart ez a „béke" de minden percnek örülni fogok!