Gyeongsan. A város, mely mindig élettel teli, most eléggé kihalt. Sehol egy népesebb tömeg, siető emberek vagy iskolából hazaigyekvő diákok. Itt-ott feltűnik egy idősebb bácsi aki kutyáját sétáltatva halad el a járdán, de egyébként minden csendes.
NaRa bátor lépései egyre inkább ingataggá válnak ahogy igyekszik a raktár felé amit minap említettek neki. Egy építkezés mellett halad el, ahol az éppen szorgoskodó munkások kíváncsi tekintettel figyelik a lány sietős lépteit. Egy idősebb férfi, ki egy vaskosabb mappát lapozgatva méri fel a munkálatok részletesebb adatait, a lányra emeli tekintetét. NaRa nem szentel neki különösebb figyelmet, hiszen hozzászokott már ahhoz, hogy folyamatosan bámulják, nézik minden lépéseit, főleg gyakorló küzdelmei alatt. Ám a férfi nem hagyta annyiban a dolgot, aggódó gondolatokkal és pillantásokkal állja útját a lánynak.
- Én a helyében nem mennék arra kisasszony. -inti óvva.
- Miért? -kérdezi kíváncsian.
- Mert az a környék nem a magafajta, ártatlan kislányoknak való. Az egy veszélyes hely hölgyem.
- Köszönöm uram, hogy figyelmeztet de tudom mit csinálok! -kerüli ki s folytatja tovább útját.
- Ahogy gondolja. Én szóltam. -emeli fel kezét majd visszatér feladataihoz.
A lány aprón meghajolva megköszöni a férfi figyelmeztetését, ám ezzel ő is abszolút tisztában van, így ez a kis intelem meg sem lepi. A járda végén ketté ágazott az út s ösztöneire és hatodik érzékére hagyatkozva jobbra fordult el, az jobban tűnik rosszabb környéknek, mint a baloldali rész.
A végtelennek tűnő út végén egy kissé poros földút parancsolta magamögé a szépen elegyengetett betonos autópályát. A fákkal szegélyezett, leginkább tűzgáthoz hasonlítható ösvény végén egy félig lerombolt állapotú épület állt, ránézésre egykor egy jól működő gyár lehetett. Nem volt még ott egy árva lélek sem, de NaRanak erős meggyőződése volt, hogy jó helyen van. Majdnem derekáig érő hosszú haját összegumizta, baseball sapkát húzott fejére s arcát egy fekete maszkkal rejtette el az esetleges kamerák elől. Dzsekijébe rejtett fegyverei ellenőrzése után óvatos lépésekkel közelítette meg a romos épületet. Egy bejárathoz hasonlító ajtónál állt meg, mi lánccal volt lezárva. Gondolta itt nem tud bemenni, hiszen fel nem törheti mert azonnal kiszúrnák, és most egyáltalán nem szeretné felhívni magára a figyelmet. Egy esetleges hátsóbejárat vagy elrejtett ajtó után kezdett el keresgélni. Mikor már feladta volna a bejutásra szánt reményeit egy betört ablakot fedezett fel, ami kb úgy a második emelet környékén lehetett. Szerencsére éppen egy túlméretezett fa állt a fal mellett, ami pont remek segítséget nyújthat számára a bejutáshoz.
Óvatos mozdulatokkal mászott fel, egészen addig míg el nem érte az ablak magasságát. Két lábra egyenesedve addig-addig egyensúlyozott amíg már érezte, hogy az ág amin áll, már nem bírja el. Ekkor elrugaszkodva beszaltózott a kitört üvegekközt és, hogy tompítsa esését, bukfencezve ért földet. Leporolva fekete ruháját felfedező útra indult, hogy kissé megismerje a terepet, míg mielőtt a rosszfiúk odaérnek. Látta a falakra felaggatott kamerákat, a kijáratokhoz szerelt lézeres riasztókat és azt a rengeteg illegális szállítmányt, amik faládákban sorakoztak, ha jól gondolja akkor felhasználási sorrendben. Legtöbben japán felirat volt, de akadt angol, kínai, thai sőt még orosz betűkkel ellátott láda is. Letelepedett egy vastagabb szürke színű kopott fal mögé, melyen a vakolat már jó nagy területen lemállott.
A nap már lemenőben járt mikor meghallotta, hogy néhány autó a raktár felé közeledik. Szíve nagyot dobbant, hiszen tudta, itt az idő!
Miután leparkoltak a járművek beszélgetések zajai szűrődtek be kintről s nem sokkal utánna kb két tucatnyi fegyveres alak sétált be a földszintre. NaRa nagyon fülelt hátha itt van az a V nevű alak, de egyikük sem ejtett ki ilyen betűt sőt még hasonlót sem. Úgy tűnt egy kisfőnök sincs (még) jelen, hiszen egészen barátian és közvetlenül beszélgettek egymással, kicsit sem tartva attól, hogy esetleg beszólnak főnökeiknek ezzel kivívva magukra a haragukat. A lány, hogy jobban halljon, egy emeletet lejebb ment és az alsó oszlopfal mögé rejtőzött el.
Kb fél órás várakozás után, mikor már egészen szürkület volt odakint, mégegy autó érkezett. De ez más volt, mint a többi! Óriási, matt fekete Mercedes terepjáró, mely csupán a termetével tekintélyt parancsoló volt bárki számára. Amint leparkolt, a sofőr aki olyan volt akár egy hegyomlás, másodpercek alatt pattant ki a vezető ülésből, hogy a hátsóajtóhoz sétálva kinyissa azt. Mély meghajlással adta tudtára mindenkinek, hogy „Igen a főnök megérkezett!". Érezhető volt a levegőben felgyülemlett feszültség, a félelem és a mély tisztelet aziránt aki kiszállt a kocsiból. Amint megpillantották mindenki egy emberként hajolt meg a férfi előtt, mintha csak egy királyt üdvözölnének. NaRa nem értette ezt a fene nagy félelmet, hiszen a férfi aki kiszállt egyáltalán nem tűnt ijesztőnek, veszélyesnek meg végképp nem! Szőkés-barna haja, fekete szemei és fehéres bőre volt. Vékony testalkata alapján még NaRa is le tudná győzni verekedésben, így nem pontosan volt világos számára mire ez a feszült hangulat.
Hamarosan egy újabb autó érkezett meg amiből egy barna és egy fekete hajú férfi szállt ki. Hasonló üdvözlést kaptak, mint elődjük, így a lány arra következtett ők is kisfőnökök lehetnek. Azonnal a szőke sráchoz siettek és egy egészen barátinak ható féloldalas ölelés után leültek az asztalhoz, mi a terem közepén volt. A legelsőnek érkezett szólalt fel, mire minden szem rá szegeződött.
- RJ, mit tudtál meg, mikor jön a szállítmány? -fordult a fekete hajú felé.
- Alig fél órán belül. -helyeslően bólogatott majd a másik felé fordult.
- Chim, az őrök?
- A helyükön. Biztosítottuk a környéket, ne aggódj. Nincs esély váratlan látogatókra.
NaRa felnevetett ezen, hiszen ő pontosan egy váratlan látogató.
- Agust a helyén van?
- Igen. A hegy mögött van a lövészeinkkel. Ne aggódj már annyit V, minden rendben lesz!
A lány felkapta fejét az egy betűs névre. Hát ő lenne az? Ő az akitől annyira tartanak? Hiszen még jóformán kisfiú!
- Csak nem akarok semmilyen bakit vagy váratlan bökkenőt! Ez a szállítmány most nagyon fontos! Tudjátok jól mi forog kockán? -pillantott társaira.
- Nincs miért izgulnod, mi itt vagyunk melletted. Tudod(?) egy család vagyunk!
- Köszönöm RJ, tudom és hálás vagyok!
- Uram, megjött a kamion! -jött be sietve egy alacsonyabb, fiatalnak kinéző fiú.
- Készüljetek!
Mindenki azonnal a helyére állt és kezükben automata fegyvereikkel várták főnökeik utasításait vagy akár legapróbb jelzéseiket arra, hogy lőjenek szitává mindenkit, ha kell. V előre sétált míg az a Chim nevű néhány lépésnyire lemaradva követte őt. Az RJ elnevezésű férfi a fegyveresekkel maradt, készen állva a támadásra, ha valami nem úgy alakul ahogy tervezték.
A kamion hangos morgással állt be a raktár másik végébe, amit két hasonló típusú terepjáró követett, mint amiből V szállt ki nem olyan rég.
Kb ugyanannyi fegyveres szállt ki a két járműből, mint amennyi amúgyis jelen van. A sofőr itt is kinyitotta a hátsóajtót ahonnan egy idősebb férfi szállt ki. Elegáns öltönye, gyűrődés mentes nadrágja, méregdrága órája és cipője, eleganciáról és tengernyi vagyonról árulkodott. Két jól megtermett testőr követte őt, egyik kezüket kabátjukban tartva, minden bizonnyal fegyvereiket szorongatták, ha szükséges lenne azonnal elő tudják rántani. Az idősebb alig fél méternyire állt meg V előtt, kinek meglepő módon szemernyi félelem sem tükröződött szemeiből. Magabiztosan, féloldalas mosollyal arcán húzta ki magát, mintha csak ő lenne az ország uralkodója. Az idősebb, kissé ijesztő férfi egy aprócska készüléket vett elő táskájából, amit egyik testőre tartott elé. Majd átnyújtotta a fiatalabbnak, ki ráhelyezte mutatóujját és apró pittyegés után azonosította őt. Majd intve a másik nagydarab pasasnak átkutatták a szőke hajú ruháját, akinek ránézésre kicsit sem tetszett a dolog.
- Még mindig nem bízol bennem MinHo? -féloldalas mosolya már-már ijesztően nyugodt volt.
- Senkiben sem bízom, ne vedd magadra V. -csukta le táskáját.
- Hiánytalan az áru? -kiáltott hátra embereinek.
- Még számoljuk uram!
- Még mindig nem bízol bennem Kim? -kérdezte ugyanabban a hangnemben.
- Szakmai ártalom Lee. Remélem első osztályú az áru!?
- Mikor nem az? -villantott egy kissé gonosznak ható mosolyt- A pénz?
- Itt van, ne aggódj. Amint végeznek az embereim, kifizetlek. -intett annak a Chim nevűnek, hogy vigye oda a két bőröndöt.
Miután az emberei végeztek az ellenőrzéssel intett a barna hajúnak, hogy adja át a táskákat. MinHo is hasonlóképp tett és embereivel átszámoltatta a bankjegyeket. Egy hordozható pénzszámolóval ellenőrizte nem-e hamisak vagy kevesebb az összeg. Mikor megvolt mind a két fél ellenőrzése pakolni kezdtek.
- Öröm veled üzletelni Kim!
- Hasonlóképp Lee! -fogtak kezet.
- Mondd csak mikor találkozhatok végre a főnökkel?
- Most is azzal beszélsz! -mutatott végig magán.
- Tudod kire értem? -nézett rá bosszúsan.
- A főnök senkivel sem találkozik, az üzletiügyeket én intézem a társaimmal! -bólogatott hümmögő hangokat kiadva.
- Azért ez becsülendő benne. Így megbízni az embereiben? Nem fél, hogy eláruljátok?
- Sosem tennénk ilyet! Most viszont jobb ha mész. Ne ártsd bele magad olyan dolgokba amihez semmi közöd! Még a végén azt hinném, hogy hátsó okokból érdeklődsz a főnök után. -villantotta ki fogait és ujját végighúzta alsó ajkán.
- Szó sincs róla! Már itt sem vagyunk. Indulunk! -kiáltotta el magát.
S majd egy egyáltalán nem barátias kézfogás után a szállítók távoztak. V és csapata összeszedte a szükséges ládákat és a kint várakozó teherkocsikra kezdték el felrakodni. NaRa -hogy ne csússzon le a dologról- leosont a kamionhoz és alatta átmászva felszökött a hátsórészbe, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve azt higyjék ő is egyfajta „áru" a fegyverekhez. Így esélye nyílik jobban belelátni a banda ügyeibe ha azt hiszik őt is „hozzácsapták" az áruhoz.
Az egyik kisebb ládikában talált egy kötelet amivel összekötözte lábait, néhány gyorskötözőt, amit csuklóira tett és egy hosszabb ronggyal betekerte száját, mintha csak egy elrabolt lány lenne, majd beült a leghátsó részbe az utolsó láda mögé.
Hallotta ahogy rakodnak kifelé és, hogy a ládák egyre csak fogynak. Mikor már odaértek úgy tett, mint aki el van kábítva, ide-oda dőlöngélt.
- Főnök! -kiáltott ki az egyik fiú- Ide kéne jönnie uram!
- Minek? -kiabált vissza.
- Ezt látnia kell!
Kisebb morgás után a szőke hajú felmászott a raktérbe és hátrasétált a döbbent emberéhez.
- Na mivan? Miaz amiért kellett idejön... -elakadtak szavai amint meglátta a lányt- Ez meg mi a fasz? -horkantott fel- Hogy kerül ide ez a lány!? -ordítja mérgesen.
- Nem tudom, itt találtam rá.
Az ordibálásra két társa is odarohant.
- Mi folyik itt?
- Mi a...? Hát ez meg ki? -guggol le a lányhoz a magasabb.
NaRa igyekszik eljátszani a riadt, elrabolt hősnő szerepét és színlelt kábult állapotban csúszik messzebb a férfitól.
- Mit csináljunk vele V? -fordul felé.
- Faszom se tudja. Szedjétek le innen, az árunak már rég máshol kéne lennie!
Bólintva cipelik le a lányt a kamionról és leültetik az egyik székbe, ahol korábban még ők foglaltak helyet. A barna hajú késével levágja róla a kötelet és a gyorskötözőket, szájából is kiszedi a kissé nyállal átitatott rongy darabot. NaRa félelmet szimulálva áll fel és kuporodik össze, hogy azt higyjék bármelyik pillanatban szívrohamot kap a félelemtől. A fiú felemelve kezét mutatja, hogy nem akarja bántani, majd leguggol mellé.
- Ne félj, nem foglak bántani. El tudod mondani ki vagy? Vagy, hogy hogy kerültél ide? -a lány csak rázza fejét- Elraboltak? -helyeslő bólintással jelzi a hamis igazságot.
- Na? -lépett oda a fekete hajú.
- Nem beszél. Halálra van rémülve. Annyit sikerült megtudnom, hogy elrabolták. -adja tudtára a kamu információkat, mire a magasabb csak fejét ingatja.
- Mi legyen vele V? -kérdi az időközbe odasétáló barátjától.
- Vigyétek a tanyára és zárjátok be a pincébe!
- Na de V! -háborodik fel.
- Nyugi Chim! Lehet ez egy csapda is. Nem akarok meglepetéseket! Mondtam, itt most sok forog kockán!
- Szerintem ő nem egy kém.
- Nem érdekel! -kiált fel- Csak vigyétek el hozzám, ott majd kiszedem belőle ki a franc ő és mit keresett az árukközt! -féloldalas mosolya továbbra is arcán ragyogott.
- Biztos ez? -teszi kezét vállára a magasabbik.
- Nyugi RJ, nem fogom megölni. Még!
Egy kissé eszement vigyor után beszállt terepjárójába és sofőrje elszállította, valószínűleg haza. Az ott maradt emberek még befejezték a rakodást aztán egy másik srác kíséretében, akit csak Agustnak hívtak a többiek, elmentek a frissen érkezett szállítmánnyal. Az RJ nevezetű bíztató mosolyt küldve a lány felé bezárta a kocsi hátsóülésére. NaRa kissé megszeppent a dologtól, hogy a vezetőjük úgy tett „még" nem akarja megölni, így résen kell lennie mit fog mondani neki és miként viselkedik majd. Csak nehogy egy óvatlan pillanatban kiessen a szerepéből, ezzel veszélybe sodorva önmagát!